Szilva zerge pálma – hogyan válasszunk regényhelyszínt?

 

Centauri Horvátország Velebit regényírás kreatív írás

2016. november 🙂

2019.02.26. A hétvégén délen, két országban is jártam, és ahogy nekiláttam az írásnak, eszembe ötlött: pár éve írtam már néhány Fb-posztot a dalmát délvidékről, így tehát, mielőtt az újonnan felfedezett helyekről hoznék beszámolót és képeket, áthozom-átmentem ide a 2016. novemberében a horvátországi Velebitről írt posztokat és fotókat. Fogadjátok szeretettel a hazatalálásukat. A legjobbakat! Cen’  


Fotó: Centauri

2016. november

Halottak napja előtt egy ősi, mediterrán temetkezési helyen jártam (a hátborzongató helyről később). Olyan helyen, ahol pár kilométeren belül három éghajlati öv randevúzik. A déli oldal a mediterránum tikkasztó forróságába ájul, és pálmákra, kaktuszokra, kisebb-nagyobb olajfaligetekre néz, fölötte viszont az égre törő ormon alpesi köd bukik át, a hegy mögött pedig az itthon is megszokott, kontinentális éghajlat az úr: lombhullató erdők, ismerős fajok, olajfák helyett szilvafák. Míg a sírköveknél álltam, október utolsó napjaiban, a nyári hőségben, a forró kövek között, s dél felől az Adria ragyogott, a temetkezési hely fölötti hegy mögül, az osztrák Alpokból ismert havasi csókák keringtek elő. Különös elegy.

Egymástól térben is távoli, radikálisan különböző állat- és növényföldrajzi övek szokatlan ötvözete.

Alapesetben száz és száz kilométert kell utazni a szilvafák kontinentális elterjedési területéről, hogy elérjünk az első pálmafáig. Száz és száz kilométert kell megtenni, hogy a pálmafák után zergét lássunk. Itt, némi szerencsével húsz percen belül meglehet mindhárom: szilva, zerge, pálma.


Fotó: Centauri

Aligha van sok ilyen hely a világon.

Egyet biztosan ismerek, ám az eddig fiktív hely volt: az új regény, a Hórvölgyi-köd hegysége. Ahol a regény hőse, Rudolf Portestein gróf bolyong, létező vidékek elemeiből áll, így például ott a Bükk és a Balaton (Pelso-tó) is, ám a Balaton nem a Bakony, hanem a Bükk lábainál zöldell-kéklik. Viszont a terület déli határa bizonytalan volt eddig, ám most megtaláltam.

A Kárpát-medencét három hegység határolja. Nyugatról az Alpok, északról és keletről a Kárpátok, délről pedig a Dinári-hegység. Ha ezt a három hegységet összetolom – és ezt egy regényben minden gond nélkül megtehetem! –, megkapom azt a tájat, ahol a gróf tévelyeg. Másként: kivonom a képletből a Kárpát-medencét, az összetolt hegyvidékek közé csak a Balaton és pár nagyobb folyó, például a Duna szorul.

A Nagykarsztnak mondott vidék képlete tehát:

KKE – KM = Nagykarszt (ahol KKE = Kelet-Közép-Európa, KM = Kárpát-medence). Így olyan tájat kapok, ahol a gróf mindössze egy heti lovaglással a Kárpátoktól az Adriáig jut.
Észak és Nyugat inkább racionális vidék, Dél és Kelet (legalábbis a nyugati ember számára – amilyen a „bécsi illetőségű” gróf is) inkább irracionális, mitikus és démonikus. Ez épp az a kettősség, ami a gróf jellemét és sorsát alakítja.

A Kárpát-medence biztonságos távolságot tart a hideg és racionális Észak, valamint az irracionális, mitikus és kaotikus Dél között.


Fotó: Centauri

Ez a biztonság, ez a puffer-zóna szűnik meg, ha kivonom a tájból a Kárpát-medencét, hogy gátlástalanul csapjon össze az eddig csak távolból csatározó két világ.

De miért épp a síkságot vonjam ki a képletből, miért ne a hegyeket? Mert síkságon az ég és a föld között is puffer-zóna van. A hegyvidékek földje viszont az éggel határos. Mintha a Kárpát-medence képletéből kivonnám az ég-föld távolságot. Vagyis:

a Nagykarszt esetében Északot rátolom Délre, az Eget pedig a Földre. Az így kapott centrumban minden mindennel érintkezik. Amúgy Délen csak az történne, ami Délen történhet, az Égben az, ami csak az Égben. A Nagykarszton viszont, mivel minden együtt van, minden megtörténik, ami csak megtörténhet.

Ideális táj és talaj egy regénynek, ideális hely egy Portestein-féle, „bécsi illetőségű” tévelygőnek. Főként, ha nemcsak egymásra tolt hegyeket, egymásra préselt eget és földet, hanem – mintegy bónuszként – labirintusszerű tengerpartot is kap hozzá.

Fogadjátok szeretettel az új regény legújabb helyszíneit. Legyen veletek észak és dél, föld és ég minden java, s ha ez nem volna elég: A legjobbakat! Üdv: Cen’

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára 🙂


Fotó: Centauri


Hórvölgyi köd (Rudolf Portestein története)

Herr Donau – A Duna eredetének igaz története – novella

Tárcanovellák (NOL.hu)

A legvadabb folyó – Mura

Hegyek

3 Comments:

  1. Marsovszki Viktória

    Ó, hát vannak még számomra ismeretle írásaid, Cen! Örömmel találok rájuk. 🙂

  2. Szabó Edit

    Ahányszor csak említésre kerül a gróf, mindig szomorkodom egy picit. Most is. 🙁 🙁
    No de félre bánat, kapunk majd helyette galambokat! 🙂 🙂

  3. Marsovszki Viktória

    Merre barangolsz, Cen’? Hamarosan hazatalálsz? Várunk. 🙂 ♥

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.