• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Videó és tanulmány a médiáról és propagandáról

Fotó: Centauri

A videót az oldal alján találod

Gondoltam, leszek az életben legalább egyszer eltökélt lejárató médiamunkás, de ha már lúd, legyen kövér, leszek egyúttal fanatikus propagandista is. Erkölcsi kötelességem 🙂

Így kaptam azt a megbízást, hogy járassam le az állatkertet. És azt a megbízatást is, hogy szerezzek neki újabb boldogan andalgó híveket. Megbízóm – jómagam – nemcsak abban erkölcstelen, hogy nem titkoltan egyoldalú anyagot vár tőlem. Nem. Határozottan az volt a kérés, hogy hamisítsam meg, amit látok. Én pedig, mint megbízott, mint jó lejárató és hithű propagandista rögtön tudtam, mit kell tennem.

Mert a profinak még azt sem kell meghamisítani, amit lát. Mire odaér, azt látja, amit kell. Amit kértek.

Nézzük hát, hogyan dolgozott a lejárató, és hogy végezte a dolgát a propagandista.
AZ USZÍTÓ-LEJÁRATÓ TEREPEN
Mondták, a cél az állatkert. Pénzt-paripát nem adtak. Két órám volt összesen, vagyis nem várhattam egy kedvező alkalomra; nem várhattam, míg szar idő lesz, szakad az eső, feláznak a kifutók, vagy ne adj isten – illetve bárcsak adná – járvány tör ki az állatkertben. Kénytelen voltam a küldetést végrehajtani egy verőfényes tavaszi napon. Amikor minden virágzik, zöldül, zöldell, és tökig ér a derű. Sebaj. Már előző nap tudtam: szerencsém van, hogy épp az állatkertet kaptam. Hisz ott rengeteg a rács, a drótháló, a kerítés, a ketrec. Heuréka!

Szörnyű börtönnek kell beállítanom az egészet – ennyi. Úgy kell fotózni majd, hogy mindenütt rácsok legyenek. Egy Gulágnak kell mutatni az egész cuccot.

Alapkoncepciónak elég is ennyi, gondoltam, és jó uszító, jó lejárató módjára lefeküdtem, s reggelig aludtam édesen.
A PROPAGANDISTA TEREPEN
Mondták, a cél az állatkert. Pénzt-paripát nem adtak. Két órám volt összesen, ráadásul úgy, hogy ugyanebben a két órában uszító-lejárató médiamunkás is voltam. Az időjárás mindenesetre inkább nekem, mármint a propagandistának kedvezett, hisz ennél ragyogóbb tavaszi napot nem is kívánhattam. Ezzel együtt is berosáltam, hogy épp az állatkertet kaptam, hisz ott lépten nyomon rácsokba, dróthálókba, kerítésekbe botlom. Az meg, legyen megoldva bárhogy, rosszul veszi ki magát.

Bizonyos szempontból olyan az egész, mint egy Gulág, de épp az a lényeg, hogy ne annak lássék, sokkal inkább Édennek. Szóval, olyan képeket kell készítenem, ahol nem látszanak rácsok.

Alapkoncepciónak elég is ennyi, gondoltam, és jó propagandista módjára lefeküdtem, s reggelig aludtam édesen.
AZ USZÍTÓ-LEJÁRATÓ A STUDIÓBAN
Két óra sem kellett a melóhoz, a várakozások ellenére minden a kezem alá játszott. A rácsokkal könnyű dolgom volt. Még ha alacsony volt is egy kerítés, mindig találtam olyan szöget, hogy látszódjon. Találtam pár rémisztő festményt és feliratot is – mintha csak az érkezésemre készítették volna őket. De ami a legjobb:

a tavaszi verőfényben rengeteg állat lehunyt szemmel napozott. Igen ám – villant be akkor –, de így épp olyanok, mint akik haldokolnak vagy máris halottak.

Továbbá épp akkor etették a nagyragadozókat, fotózhattam hát szétmarcangolt nyulakat és gidákat. Gond volt viszont, hogy a napsütésben csakúgy ragyogtak a színek. Ezért minden fotót fekete-fehérbe raktam, s hogy fokozzam a drámai hatást, erős kontrasztokat használtam. Miután a rácsokra helyeztem a hangsúlyt, a rémisztő zenével és kontrasztokkal pedig megadtam az alaphangot, már lazán egybemoshattam mindent. Úgy mutathatom a ragadozókat vagy egy dinoszaurusz műanyag fejét, mintha az egész hely a vérengzésről szólna.

A szétmarcangolt gida bevágásánál ugyan megremegett a kezem, de gondoltam: még ha támadható is ez a húzás, az biztos, hogy egy ilyen zárókép hatásos.

Ó, tudom én, hogy ártatlan kölyökállatok szétmarcangolásáról nem az állatkert, hanem az oroszlán tehet – már ha az oroszlán tehet róla egyáltalán –, de kit érdekel ez? A lényeg az, hogy ezek után senki se mehessen felhőtlenül jó érzéssel állatkertbe.
A PROPAGANDISTA A STUDIÓBAN
Két óra sem kellett, minden a kezemre játszott, csak a rácsok zavarták a melót. Sok állatot lehetetlen volt rács nélkül fényképezni, és a kopár kifutók sem mutattak jól, ezért főként a madarakra koncentráltam és a vízre. A víz mindig megnyugtat, a madarakat szeretik a legtöbben, és persze találtam cuki állatokat is. Arra kínosan ügyeltem, hogy rácsot ne mutassak. Akkor sem, ha ennek eredményeként a nagyvadak szinte teljesen kimaradtak. Semmit, ami szorongást vagy félelemet kelthet. Andalító zenére, nyugodt tempóban raktam fel a felvételeket, nagy egymásra úsztatással.

Sok virágot és vizet vettem, hogy ezzel is azt sugalljam: az állatkert a szabadság fellegvára. A Éden utolsó szeglete.

Hogy azt gondolhassa bárki, ez itt a tömör gyönyör – mint a flamingók, akik mindjárt a videó elején megalapozzák, hogy szó szerint rózsaszínben lássuk a világot. Ó, tudom én, hogy aki ezek után ellátogat ide, csalódni fog. De kit érdekel ez? A lényeg az, hogy ezek után senki se gondolhasson rossz érzéssel az állatkertre.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára 🙂

 

http://https://centauriweb.hu/archiv/video/konyv/jakob-botja-trailer/

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/rekviem-folyoiratok-vedelmeben-elet-es-irodalom/

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/az-oldoklo-civilizacion-tul/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tallozo/kozelet/lehet-hogy-zuckerberg-cuki-de-nem-lehet-benne-megbizni/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tallozo/kozelet/minosithetetlen-uzengetesek-17-szazadtol-napjainkig/

http://https://centauriweb.hu/archiv/dan-coolbirth-velemenye-jegvago/kepmutatasrol-jegvago-2013/

20 Comments:

  1. Szabó Edit

    Ez hatalmas!! 👍 Az ötlettől kezdve – ilyen is csak neked juthat eszedbe 🙂 – egészen a megvalósításig.
    Tudtam, hogy az első rész végén jön majd egy szétmarcangolt gida képe, mégis hátrahőköltem. Pláne, hogy ezt ráadásul az addigiakkal ellentétben színesben kaptam. 😮

    Aztán a reklámok jutottak eszembe – képek és filmek -, amiket mindenhol a képünkbe tolnak mostanában. Ilyen szempontból is tanulságos volt a videód.

    Mellesleg, ha ma mentél volna az állatkertbe, fényképezhettél volna szétázott kifutókat és sárban tocsogó állatokat a lejárató videóhoz. 🙁 Idén elmarad a tavasz?

    • Köszönöm Edit! Talán valahol találni hasonló videót, aligha hiszem, hogy senki ne csinált volna effélét, a dolog annyira kézenfekvő. Voltaképp frázis is, hogy bármit bárhogy bemutathatunk – és mégis hat, és mégis működik, mi több, mégis elfogadott. Pro és kontra. Bármely ügyben, bármely helyzetben, bármely oldalról. Egész életemben ügyelnem kellett arra, hogy ne manipuláljanak – és ezzel oktalanul mentek el órák, napok, hetek, és sok erő. Egy tisztességes és korrekt világban az így “elvesztett” erőket hasznosabb és boldogítóbb dolgokra fordíthattam volna. Ezzel tartozik nekem ez a kor, ez az évszázad. S nem csak nekem. Sokunknak. Olyan adósság ez, amit sosem törleszt majd, és mivel nem törleszt, és nincs is erre szándéka, ez lopás. Emberek millióinak idejét és erejét lopják el. – Ami pedig a tavaszt illeti: az nincs sehol. Fogok is képeket hozni erről; több mint egy hónapot késik a tavasz, és hiába enyhült meg az idő, rügyeket nagyítóval is alig találok, és most esik megint, dagonya a vidék megint. Tavaly ilyenkor már vágni kellett a füvet, és virágzott, lombosodott minden. De azért én jövök igazi tavaszi, ünnepi posztokkal a hosszú hétvégén 🙂 🙂 Csakazértis

      • Szabó Edit

        Elképzelhető, hogy készült már hasonló videó, de azzal én nem találkoztam.
        Sajnos, egyre inkább mindenhol ott van a manipuláció. Megpróbálunk ellene védekezni, de nem vagyok biztos benne, hogy sikerül teljesen kivédenünk. 🙁

        Akkor hát – tavasz híján – jöjjenek azok a tavaszi posztok! Csakazértis!! 🙂 🙂

  2. Ibolya Nagy

    Tökéletes! Így manipulálható az ember!

  3. Óriási
    Ez olyan, mint amikor a képzelt, ismétlem a képzelt állatvédő magáról és egy vadászrol egy képet alkot.

    • Kedves Ildikó, erről van szó – többek között. Eltűnnek az árnyalatok, eltűnik a mérlegelés, észre sem vesszük, eltűnik a szabadságunk, mert minden azt sugallja: gondolkozz kétféleképp és válassz. Gondolkozz pokolban és mennyben, fekete-fehéren. Legyél vadász vagy vess meg minden vadászt – nincs harmadik, nem is kell, szükségtelen, és könnyebb is így, nem kell tépelődni, csak le kell tenni itt vagy ott a garast. Ez nagyon hamis, mégis régóta – és mindenütt a világon – elsöprő ereje van.

      • Igen mert így, mert igy az egyszerűbb. Az egyszerűbb, kényelmesebb utat választja mindenki, sajnos sokszor sokan gondolkodás nélkül hagyják magukat vakítani és habzó szájjal gyűlölködnek.

  4. Marsovszki Viktória

    Csorog a könnyem , és nem tudom abbahagyni a röhögést. Már fáj a hasfalam, beletrafáltál ismét, Cen! a közepibe az Állatkertnek. Gyakran visszajövök majd ide, ha már a fb-on elég volt a különféle rácsos és rács nélküli posztok elrejtéséből. Jövök röhögni, Üdvözöl az Állatkert egy szívből kacagó majma: M.V. 😀 _:D 😀

    • Kedves Viktória, épp így én is – hol röhögök, hol dühöngök. A manipulálás mértékétől és az állapotomtól függően. Nagy az isten állatkertje. Gyere vissza mihamarabb és maradj 🙂

  5. Jó lenne egy “embernektűnőgerinctelenek”kertje is😂Főleg azokat látnám szívesen kifutón akiknek se ISTENÜK,se HAZÁJUK,és folyton a hibát keresik itthon,depisek,mindig csak a bajbánat van itt…De imádnak mindent,ami külföldi,még állatokból is!zenéből is csak a kinti a jó!íróból is! stb…A választás lehetősége a szabadság illúziója…nem vagyunk szabadok…még a saját hasnyálmirigyünket sem tudjuk szabadon irányítani,hogyan tudnánk bármit is érdemben befolyásolni az életünkkel kapcsolatban,vagy akár egy állat sorsával kapcsolatban…a legnehezebb ezt felfogni,és elfogadni…nem beletörődni! Elfogadni.

    • Kemény szavak, Kriszta, kemény szavak. Azon tűnődöm, mi a helyzet velem. Kifutón a helyem nekem is? Merthogy többször is “bevallottam”, és bevallom most is: nekem nem igazán van hazám. Nyelvem van, születési helyem, lakhelyem meg lakcím kártyám, de idetartozásom valahogy az nincs. Jó ideig kerestem erre magyarázatot, de nem találtam, csak egy képet. Ebben a képben van egy hely valahol, ahol úgy szortírozzák a várakozó lelkeket, mint postán a leveleket. Mindegyiket címezték valahová, és az elosztóban mindegyik a megfelelő csúszdára kerül – már ha az elosztók, az angyalok, jól végzik a munkájukat. Úgy KÉPzelem, hogy amikor én kerültem sorra, műszak vége volt, az én angyalom fáradt volt már, ráadásul a norma sem volt meg aznap, talán ivott is kicsit stikában, így aztán mellé dobott, s nem oda kézbesítettek, ahová kellett volna. Nincs bennem harag, megesik ez, apám is így járt, ő például lélekben abszolút lengyel volt, mégis itt élt, szóval nincs harag, annak ellenére sem, hogy néha úgy érzem, nem egyszerűen az országot vétették el, hanem a bolygót. S hogy még rosszabb legyen a helyzet, angyalokról szólva sem Isten angyalaira gondolok, ez valóban csak egy kép, amely csak arra jó, hogy valamelyest leírja a státuszom, s valamelyest megnyugtasson, legalább egy kép erejéig magyarázatot adjon arra a nyugtalanító tényre, hogy – amint legutoljára a kaposvári találkozón is szóba került ez – másokkal ellentétben nem a himnusz hallatán lesz úrrá rajtam emelkedettség, hanem amikor havazik. Fölöttem és fölöttünk állónak a természetet gondolom, s nem azt, amit-akit te Isten alatt értesz. Ha mindezt összerakom, mehetek a kifutóra? Engem nem zavar, ha valakinek “se istene, se hazája”, de – sokakkal ellentétben – az sem, ha valaki kokárdát hord egész évben. Ami viszont nagyon zavar, az a kölcsönös lenézés. A minősítések. Amibe belenőttünk, amibe beleneveltek. Ami pedig a szabadságot illeti: bár a legjobb barátaim között is akad olyan, akivel ez vita tárgya (valahol ezen a honlapon is volt egy csörténk), én úgy gondolom, van szabadságunk. Igenis képesek vagyunk “érdemben befolyásolni” az életünket. Épp ez érdekelt pl. Jack London életében. Vannak helyzetek persze, ahonnan lehetetlen kitörni, de amíg nem tettünk próbát, nem tudhatjuk, hogy az adott helyzet olyan-e, s ha olyan, akkor sem a szabadság totális hiánya áll a háttérben, mint inkább az, hogy egymást zárjuk be, egymást akadályozzuk, gyűrjük le, minden áron, de mindez nincs megírva, lehet-lehetne másként is.

  6. Kedves Centauri! Állati szuper lett, ütősen abszurd! A drámai részt szétnevettem…aztán a másodikat még inkább. 🙂

  7. Nagyné Ica

    Hihetetlen fantáziával, érzés- és lelkivilággal rendelkezel, melyet úgy közvetítesz felénk, hogy a látottak, olvasottak igen csak gondolkodásra késztetnek. Nem lehet, csak “úgy” elsiklani felette. Engem pl. a videóban látott egyes képek szinte sokkoltak. Mindenesetre nagyon hatásosak!
    PS: Nekem ma már volt némi “tavaszérzésem” 🙂 megnéztem a “kacsáimat” a Békás-tónál.
    Kellemes Ünnepeket és minden jót kívánok sok szeretettel! 🙂

  8. marsovszki viktória

    A videokat csak most néztem meg, Szuperül megszerkesztett opuszok.
    Kösssz, Cen. Szép húsvétot kívánok szeretettel.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük