Tótágast áll a világ

Fotó: Centauri

2019.02.04. 2018 végén, 2019 elején sok helyen írtak értékeléseket – én nem. De nem azért, mert nem akartam. Akarok is. 2018 ugyanis vízválasztó, egy merőben új kor kezdete.

Határvonal – és azon ritka esetek egyike, amikor ez a határvonal éles és jól érzékelhető.

De mielőtt erről a határvonalról írnék, hadd osszam meg itt azt, amit 2016-ról írtam. Ott is volt egy határ, ám az főként ránk, az emberek világára vonatkozott, arra, amit társadalomnak mondunk. Két év eltelt, azt hiszem, nem tévedtem nagyot:


“2016 nem volt kiemelkedő év, ami nem jelenti azt, hogy ne foglalhatna el kitüntető helyet az időben. Régóta sejtjük, hogy jelentős változás előtt állunk, bár sokan ezt beteges apokalipszis-vágynak gondolják. Mégis egyre kevésbé tagadható, hogy fordulat jön – egyre inkább azok tűnnek egy makacs téveszme foglyának, akik kétkednek a szükségszerű változásban. 2016 talán az első olyan év, amikor azok számára is tapintható a rendszerszintű kényszer, akik szeretnek a végsőkig kétkedni abban, hogy az adott kor szavatossága lejár egyszer, mintha nem vennék tudomásul, hogy ezt hozta a történelem kivétel nélkül mindig.

Nem volt még olyan rendszer, mely időben vette volna észre, hogy lejtőre került

– ezért bukott el az összes –, de mindig akadtak előrelátók is páran. Őket legtöbbször az adott kor margóin, börtöneiben és máglyáin találni. Bármilyen meggyőző erővel is rontott be aztán az aktuális jelenbe a közeli jövő, a jelenbe ragadt emberfők mindig kétkedtek a változásban. 2016 az az év, ami után nehéz lesz már azt mondani (ezer és egy dologra): ez megingás csupán.

2016 egy rövidzárlat. Alkalmat ad arra, hogy a jövő felől gondolkodjunk a gyertyával melegített sötétben.

Alkalom azok számára is, akik a jövőt mániákusan a jelen meghosszabbításának tekintik, akik képtelenek belátni: a mi korunk is fejtetőre állhat.

S hogy valóban tótágast áll, nem kis részt épp azoknak köszönhető, akik évtizedek óta azt szajkózzák: „Ez nem történhet meg!” „Eddig alapvetően jó volt minden!” Nem. Szinte semmi sem volt jól. Hol van az a vagányság, ami azt kérdezné: „Mi, akik most rosszul vagyunk ettől a felfordulástól, mit tehettünk volna – tíz-húsz és harminc évvel ezelőtt – egy másik forgatókönyv érdekében?”

Jó ideig nem lesz biztos válasz. Egy egészen új generáció kénytelen majd átértékelni, felülírni azt, amit mi tettünk.

Zavaros, bizonytalan átmenet jön. Épp olyan, mint újabban a klíma.

Félhetünk is – joggal –, de fordulhatunk felé kíváncsian is. Az új évtized fenekestül forgatja fel a biztonságunk. A kevesek biztonságát. Jó darabig csak az lesz képes eligazodni, aki kíváncsi még, és aki képes alkalmazkodni a közös múltból elősüvítő gondok kartácstüzéhez.

Ráadásul ezren rohannak majd ránk megváltó régi-új tanokkal, s jól tesszük majd, ha a családi ezüstnél is jobban őrizzük az éberséget.


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára 🙂 

Fotó: Centauri

Klímaváltozás helyett klíma-krach

A bolygó, ahonnan eltűnik éltető elemünk a jég

Európa kiszárad és kihűl?

Mégis mozog a Föld – sőt forog!

14 Comments:

  1. Lejtő, majd a szakadék….. 🙁 Olvadnak a jéghegyek, dugig szeméttel a szárazföld, az óceán, de már a világűr is. Ember, te meg vásárolj, vásárolj, termeld a szemetet………… Kína ettől az évtől nem vesz át több műanyag hulladékot, kíváncsi vagyok mit lépe erre a világ.

  2. Marsovszki Viktória

    „Mi, akik most rosszul vagyunk ettől a felfordulástól, mit tehettünk volna – tíz-húsz és harminc évvel ezelőtt – egy másik forgatókönyv érdekében?”

  3. Marsovszki Viktória

    Most, 2019-ben, zenét fogok hallgatni, hogy kikerüljek ebből a spirálból! örvényből ?
    Te meg, Cen? Teszed a magadét, kitartóan, hűségesen.

  4. Szabó Edit

    Két évvel ezelőtt írtad… 🙁

    Annyi történt talán azóta, hogy egyre többen fedezik fel , hogy lejtőn vagyunk, gyorsulunk és nem lesz jó vége. Sőt, nagyon rossz vége lesz.
    Egyre többen beszélnek róla, figyelmeztetnek, szólnak, kiabálnak, csak a tettek hiányoznak. És még mindig sokan vannak, akik nem hiszik. 🙁 🙁

    Én annyit tudok tenni, hogy pl. osztom az erről szóló cikkeket, szelektíven gyűjtöm a szemetet, és aláírom a petíciót az egyszer használatos műanyag zacskók betiltásáért. Meg egyre jobban aggódom az utódainkért.

    Hol írtál erről két éve Cen’?

  5. Igaz, még nagyon fiatal vagyok, de én két nevelőtől két külön kor világképét kaptam. A két háború közöttit és kőkemény szocialistát. Elnézve az elmúlt évet és a társadalmi tapasztalataimat, én kiábrándult vagyok. Az emberek egy részére kimondottan hat minden esemény, per hecc én is szociálisan érzékeny vagyok…. volt az elmúlt időszakomban nagyon sok mélypont és mindig egy gondolat volt a fejembe, ami persze drámai túlzás, de mégis… “A világ megérett a pusztulásra”. És erről nem a Világ tehet, ami természetileg és politikailag folyik, főleg Európában, az sokszor minősíthetetlen. Eközben például Szingapúr, ami ugye a jóistenke másik háta mögött van… és tisztelet a kivételnek, de sok ember véleménye szerint vad emberek lakják, mert fuuu, az annyira egzotikus… nos, Szingapúr virágzik, a Világ egyik legtisztább és legélhetőbb városai között van.
    Rossz a hozzáállás… tudom, az enyém se a legjobb, a mikrokörnyezetem még csak csak uralom… de ha kinézek.. bR….
    Napi instrukció a gondolatra: Lilith el, balra az Elefántcsonttornyába

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.