Néha a föld is megmozdul, hogy hallhatatlan mű szülessen.
Ez történt a Frankenstein esetében is. 1816 júniusában Lord Byron, a „vad és féktelen” angol költő (többek között a Don Juan szerzője), egy igazán extravagáns jellem (velencei palotájának előterében például zsiráfot tartott, de élt együtt egy medvével is) meghívta barátait a Genfi-tó közelében álló Villa Diodatiba. Igen jó, öt fős társaság verődött össze. Az egyik legizgalmasabb figura egy bizonyos John Polidori volt, aki körülbelül olyan viszonyban volt Byronnal, mint amilyenben Salieri Mozarttal (Byron mellett eltörpülni látszott). Ott volt még Byron barátja, Percy Bysshe Shelley (szintén nem akárki), Shelley mostohatestvére, Claire Clairmont, és Shelley későbbi felesége is, az akkor még csak 18 éves Mary Shelley. Byron társaságában – mindig ő volt a középpontban – iszogatással, hosszú sétákkal, diskurálással, csónakázással volt szokás múlatni az időt. Ez esetben is így történt volna, ha jó az idő.
Csakhogy rendkívül hideg volt, nemcsak a Genfi-tónál, hanem az egész világon.
Mary Shelley
Nem túlzás ezt állítani, ugyanis pontosan 200 éve, 1815. április 5-én tört ki a Tambora nevű vulkán, amely olyan mennyiségű hamut bocsátott a légkörbe, hogy a következő évben a Föld számos pontján szó szerint elmaradt a nyár, éhínségek és járványok pusztítottak. Ez okozta a Byronék gondtalan mulatozását megakadályozó komor időjárást is. Ekkor – egyes források szerint június 16-án – Byron azzal állt elő, hogy jobb híján írjanak rémtörténeteket. Így került sor arra, hogy a 18 éves fiatal lány elméjéből (amint texasi kutatók állítják, nem kis részben a holdfény és egy rémálom hatására) kipattanjon Frankenstein figurája, aki mindmáig az egyik legismertebb irodalmi alak, arról nem is szólva, hogy sokan Mary könyvétől számítják a sci-fi megjelenését is. (Polidori szintén ekkor írt A Vámpír című munkájával pedig a vámpír-kultusz veszi kezdetét.)
Azt hiszem, ezt méltán mondhatjuk pillangóhatásnak.
Lord Gordon Byron
A Tambora kitörésének hatásait kutatva valóságos kincsesbányára bukkanunk. Először is, ha már Byron mindenképp előkerül, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a költő élete önmagában is rendkívül izgalmas. Az a benyomásunk támad, hogy sokszor botrányos élete inkább egyfajta szokatlan aktivitás volt (mint a Tamboráé?), mely gyakran hívott elő különleges helyzeteket és teljesítményeket. Nemcsak ő volt képes radikális mozgásokra, hanem másokat is arra sarkallt.
Mivel az egyik lába születésétől fogva sérült volt, és több orvosi, ortopédiai beavatkozásnak köszönhetően sem jött helyre teljesen, Byron egész életében bizonyítani akarta fizikai teljes értékűségét. Ennek egyik módja volt – és ez oly jellemző rá -, hogy egy alkalommal
fogta magát és egyszerűen átúszta a La Manche csatornát.
Ada Byron
Botrányos és szenvedélyes szerelmi életet élt, s hogy egy időre csituljanak az őt érő támadások, feleségül vett egy matematikus nőt, Anne Isabella Milbanke-t, épp a Tambora kitörésének évében, 1815-ben. E házasságból még egy lánya is született: Ada. Jellemző – és talán érthető is –, hogy felesége Byront egyszerűen csak őrültnek gondolta (főként miután fény derült Byron vérfertőző, féltestvérével folytatott viszonyára), s mint ilyet be is perelte. A frigy gyorsan tönkre ment, így Ada az apját nem ismerhette (amint Byron sem ismerte az övét) és mivel Anne Isabella Milbanke attól tartott, hogy Ada az apjához hasonló őrült lesz, igen hamar matematikára oktatta. Részben ennek eredményeként
Ada Byron lett a világ első programozója!
1980. december 15-én (Ada születésnapján) az USA védelmi minisztériuma elfogadta az új ADA programozási nyelvet. Katonai szabvány szerinti azonosítója: MIL STD 1815 melyben a szám Ada születési éve. A Microsoft termékek eredetiségét igazoló hologramon pedig az ő képe látható.
Lord Byron találta fel az almaecet kúrát is, egyesek szerint az első anorexiások egyike volt, bár ezt állítani talán túlzás. Mindenesetre valóban kényesen vigyázott az alakjára. Fogyókúrájáról így ír:
„Hét mellényt és egy nagykabátot hordok és ebben az öltözékben futok és krikettezem, és mikor a verejtékezés már egészen kimerített forró fürdőt veszek, 24 óra alatt egy negyed font színhúst eszem csak, nincs reggeli és vacsora, sör helyett csak kevés bor és sok torna…”
Byron kapcsolatai, viszonyai megérnek több misét is, s igen gazdag irodalma van. Amint a Tambora kitörésének is. Nemcsak a Frankenstein született a kitörés következtében, hanem Byron Sötétség című verse is.
Reggel jött, ment, jött – s nem hozott napot,
S az emberek feledtek szenvedélyt
A puszta rettenetben, és szívük
Önző fényt kérő imává fagyott:
Őrtüzek körül éltek, és a trónt,
Felkent királyok várát, házukat
És minden élő minden lakhelyét
Felgyújtották; sok nagyváros kihamvadt
S mindenki égő otthona köré gyúlt,
Hogy egymás arcát utoljára lássák.
Turner
Kisfaludy Károly: Éjjeli szélvész – 1816 körül
A Tambora kitörését követően feltűnően intenzív színekkel dolgoztak bizonyos festők (legismertebb példa Turner), ám ez nem valamiféle kordivatnak volt köszönhető, hanem a Tambora okozta káprázatos napnyugtáknak, és a kitörést követő rendkívül viharos, szeles, hideg időnek. Magyarországi festőnél is találunk erre példát (Kisfaludy Károly: Éjjeli szélvész). A Tambora miatt az északi féltekén 1816-ban gyakorlatilag elmaradt a nyár, minek következményeként éhínség sújtott számos régiót. Megrendítő képet találni például arról, hogy Svájcban az emberek végül már füvet ettek! Egyesek szerint még a Napóleon sorsát megfordító waterlooi ütközet kimenetelét is a Tambora döntötte el, legalábbis a csatát az a köd is befolyásolta, amely nagy valószínűséggel a Tambora kitörésének köszönhetően alakult ki. Ez az összefüggés kicsit bizonytalan, viszont tény:
„Az 1800-as évek elején mind a holland, mind a brit utazókat meglepte, hogy Sumbawa szigetén az indonéz nyelvjárástól eltérően beszélő, fejlett kultúrájú embereket találtak. A feltárt tárgyakon lévő díszítések arra utalnak, hogy a Mon-Khmer nyelvcsoporthoz tartozó nép élt itt. A Tambora 1815. áprilisi kitörése teljesen eltüntette ezt a népet.” (forrás)
Idehaza is pokoli volt a nyár. A hideg, és csapadékos időjárás mellett sűrűn követték egymást a heves, jégveréssel kísért viharok. Szemere Pál 1816. szeptember 19-én Kazinczynak írt leveléből is drámai kép rajzolódik ki:
„Három tehenem, két borjam ’s ugyan annyi hámos lovam megdöglenek, tyukmonnyi [tojásnyi] jég veri el pénzen szántatott ’s pénzen vett tavaszimat, ’s zöldséges kertemet az ár’ iszapja teszi használhatatlanná, ’s a rozsnak csomoja alig ád egy vékát ’s a’ tisztáé nem sokkal többet, valamint a’ más határon megmaradott árpáé is, a’ Arendasom Vatán késedelmezik fizetni ’s pedig a’ szőlő is oda van jég és ragya ’s virágzásakori esőzések miatt, ’s azonban még egynehány kilát pénzen szántatnom, ’s az idén épített ’s hoszszára tizeneggy ’s szélességre hat és fél öl csűrömet husz forintos százú náddal fedetnem, deszkával kapuztatnom, továbbá négy ökröt vennem ’s új esztendőre cselédeimet fizetnem kellene. Sok baj van egyszerre. Boldogabb körülményeket kívánok.”
Köszi, Ibolya! Nem mintha először járnál az oldalamon, de azért üdv neked itt! És persze a legjobbakat. Addig, míg a Facebookra nem sikerül visszajutni (már ha sikerül), itt is “találkozhatunk. Ez persze nem olyan interaktív, de sebaj. 🙂 Innen is oszthattok meg tartalmakat a Facebookon (még ha én nem is oszthatok). A legjobbakat!
Hú micsoda “láncreakció”! Köszi és üdv Cen’! Olyan jó, hogy végre, valamilyen formában – ha nem is éppen úgy mint korábban – tudunk némileg kommunikálni. 🙂 ( a like-ra kattintva látom, ezt a posztot 2015. április 07.-én közé tetted a FB-on 🙂 )
Épp azon gondolkodtam a minap, hogy mért nem lehet a honlap bejegyzéseidhez hozzászólni. Könnyen lehet azonban, hogy csak én voltam ügyetlen. “Boldogabb körülményeket” Neked is! Ez csak a net világára vonatkozik, mert amilyen körülmények nálad vannak, annál szebbet, jobbat senki nem kívánhat.
Köszönöm! A honlap korábban is kommentelhető volt, de azt hiszem, mindenki – majdnem mindenki – a Facebookra hagyatkozott. Most kénytelenek vagyunk itt diskurálni 🙂 Ami az időjárást illeti és ezt a helyet: szebbet aligha kívánhatok, de kemény napok jönnek, s jut idő rá, írok is róla (blog). Nagy lehetőséget sejtek a következő napokban, elsősorban a fotózásra koncentrálok (ma is építettem egy új lessátrat). Úgy érzem magam most itt, mintha a világ végén (legeslegvégén) volnék, mint a jó öreg Jack Alaszkában. 🙂
Igen, olvastam az Instagramon, hogy Alaszkához hasonlítottad a jelenlegi időjárási helyzetedet. És nem csak emiatt érezheted most magad a világ “legeslegvégén”. Személy szerint én örülök, hogy már ennyit is javult a helyzet. És nem vagy egyedül! Mennyi madarad van és mint írtad a minap, az őzek is meglátogattak. …és persze osztogatjuk a FB-on az itteni tartalmakat. Szép estét, jó hétvégét! Itt találkozunk ( ha nem bánod ) Üdv. Ica
Nagyon örülök, hogy itt vagy, de ezt le se kellett volna írnom. Remek ez így ahogy van, sőt szuper! Ott egye a fene a fb-t!
Csodaszép hétvégét és csupa jókat Neked!
Ugye, megbocsájtható nekem, ha ebből az esszéből az én érdeklődésemet a Byron lányáról szóló rész keltette fel leginkább?
Hallottam már az ADA programnyelvről (strukturált és objektum-orientált 🙂 ), és azt is tudtam, hogy Lady Ada Lovelace-ről nevezték el, csak azt nem tudtam – vagy elfelejtettem? -, hogy ő Byron lánya volt.
Köszönöm!
KÖNYV KARÁCSONYRA :-) “A Jákob botja a kortárs magyar prózának hasonlíthatatlan darabja, mely egyetlen regény erejéig képes visszahozni ifjúkori olvasmányélményeink, úgy hihettük, talán már örökre hátrahagyott izgalmát. (ÉLET ÉS IRODALOM)
Szép hétvégét! – 2019.12.14.
KÖNYV KARÁCSONYRA :-) “Bár stílusában valóban hasonló a Zabhegyezőhöz, Centauri nagyot alkotott a Jégvágóval. Ezt bizonyítja, hogy amint befejeztem a könyvet, kedvem lett volna rögtön újrakezdeni.” (Olvasókuckó)
"Nem részletezem, miért volt ez ennyire macerás a kezdés időpontjában – csak egyet hadd emeljek ki. Első körben a hálózathoz kapcsolódó leveleket, jelentkezéseket, néha az íveket is több száz egyéb levél közül kellett kihalászni. Ez most már nem lesz jellemző. A lényeg. A ma reggel számai:
3 ország
171 etetőhelye jelentkezett,
s eddig 61 kérdőív jött be.
Hozzátartozik, hogy a jelentkezők fele tegnap kapta meg az első ívet, szóval a viszonylag alacsony szám ezzel is magyarázható. 61 etetőhely kevésnek tűnhet, de nem az. Tapasztalatból mondom: 5-10 jól adminisztrált etető is egészen árnyalt képet ad."
"Sorra érkeznek a madáretető-kutatóhálózat tagjaitól a kérdőívek. Jól látszik, hogy szinte mindenütt ezekben a hetekben indult be a madáretetés igazán. Most nyílik lehetőség egy kis trükközésre is Ezért adom elétek ismét ezt az írást,
hisz az erdők megújulása fontosabb, mint valaha, főként az ökológiai szempontból legértékesebb tölgyerdőké.
Osszátok meg másokkal is, hátha mások, másutt is alkalmazzák az erdő felújítás természetes módszerét. Ha valaki azért aggódna – találkoztam ilyennel is – , hogy a szajkó elriasztja a kisebb madarakat, ettől nem kell félni."
"Az írás magasabb rendű működése a kissé alantas dicsvágy alól a talajt kihúzza. Ehhez viszont tudni kell írni, ahhoz pedig, hogy az írás legalább egy kicsit működhessen, legalább részben dicsvágy nélkül kell az asztalhoz ülni. Paradoxon ez, de működhet. Első körben azt kell tudomásul venni, hogy az írás nem az ego hízlalását szolgálja."
"Sok szó esett azóta erről, ám viszonylag kevés arról, hogyan hatott ez az élővilágra. Március elejére sok vonuló ért vissza Európába. A hosszú úton elfáradt madarak nem tudtak megküzdeni a márciusi tél kihívásával. Aznap én is autóban ültem."
"FONTOS: Azok a napok is borzasztó fontosak, amikor váratlanul eltűnnek a madarak, amikor csak lézengés megy. Ezekről a napokról pontos adatokat gyűjteni legalább olyan fontos, mint a nagyforgalmú napokról. Szóval: ha gyér egy napon vagy héten a forgalom, akkor is írjuk össze a madarainkat!"
"Mindig eszembe jut ez december hatodikán. Sok emlékezetes utam volt, túrám, madarászatom, de ez a legszebbek közül való, bár éppenséggel ezen a napon nemigen láttam madarakat. Gondoltam, ne legyen üres ma reggel a csizma, elétek hozom, már csak azért is, mert sokan nem olvasták még. Fogadjátok szeretettel, és legyen jó napotok!"
"Míg a legelején egyáltalán nem lehettek elképzeléseink arról, hogy mi rajzolódik ki ebből, kirajzolódik-e egyáltalán valami, most már határozott körvonalakat látni, s egyre izgalmasabb. Egyre inkább otthonosan mozog az olvasó és azt hiszem az író is ebben a sok kéz alatt születő, hétről hétre fejlődő regényben."
"Madarakat etetni télen nemcsak hobbi. Sokaknak már-már hivatás. Időről-időre még szakemberektől is elhangzik, hogy a madáretetés voltaképp „csak” a saját örömünket szolgálja. Ezt erősen vitatom, s erről részletesen írok hamarosan. Most csak szeretném leszögezni, hogy a madáretetés legalább három dolgot szolgálhat.
1. Természetesen a madárszerető ember örömét, ez nyilvánvaló
2. Ugyanakkor igenis jelentős segítségnyújtás ez a vadon élő madarak számára
3. Végül a madáretetés remek lehetőség madaraink kutatására is."
"Magyarországon az Írók Boltjában biztosan megkapjátok.
IRODALMI SZEMLE – ÁLNÉV: Már csak néhány nap, és itt az Irodalmi Szemle decemberi lapszáma, amelynek témája az álneves-maszkos irodalom, Sárbogárdi Jolán, Centauri, Rosmer János, Csendes Sirály Toll és Speigelmann Laura mellett felbukkan Lill Emília és Mandra Gora, Poszt Péter, Fekete Anna és Kozmár Klára… és mindez csak a kezdet..."
"A maga nemében ez a legnagyobb szabású ilyen kutatás.
“Azt akartuk megtudni, hogy a különböző klímaváltozási előrejelzések miként hatnak egyes térségekre, azok miként válnak klimatikusan alkalmatlanná az ott élő fajok számára. A biodiverzitásra leselkedő kockázatokat úgy mértük, hogy számba vettük azokat a fajokat, amelyek esetében már jelezték, hogy a klímaváltozás miatt földrajzi elterjedésük több mint felét elveszítik” – idézte Rachel Warren professzort, a tanulmány vezető szerzőjét a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál. "
"Van, aki gyűlöli a karácsonyt. Ez visszaköszönt a tavaly karácsonyra az Élet és irodalomnak írt elbeszélésemben is (Chatkarácsony). De a többség számára a karácsony a legnagyobb, legfontosabb ünnep. Nem is arról van szó, hogy mindig a többség számít, csupán azt szeretném rögzíteni: én is a karácsonyt tartom a legszebbnek. Tartsuk, ünnepeljük bármiért.
Az adventi időszak pedig talán azok számára is fontos, akik nem tartják az adventet az eredeti értelemben. Készülődni, várakozni, felkészülni bárki akarhat. Egy estére. Bárhogy van is, fontos és szép időszak ez."
"Pontosan tudtam, mire megyek – amennyiben bármely előadás esetében pontosan tudhatjuk – mégis a táncost akartam látni. Talán hiba volt. Nem szeretnék tipikus kritikussá válni. Ugyanakkor azt sem titkolhatom, hogy kicsit csalódtam. Ezzel egyébként sikerült teljesen kiakasztanom azt a rajongót, aki elcsalt Bécsbe. Nehéz ezt korrekt módon megfogalmazni. Nagyon tipikus művész-színházat láttam; olyat, amely sok szempontból a rajongók imádata miatt működik. Még érthetőbben: a színész személye, ez esetben Baryshnikov nimbusza hitelesít minden mozzanatot, nem pedig az adott percben leadott teljesítmény, nem az adott pillanat meggyőző ereje."
"Érdekes cikk jelent meg a napokban a vándormadarakról a 24.hu-n. Korábban én is írtam arról (többször is), hogy például a szajkó milyen jelentős szerepet játszik az európai tölgyesek fennmaradásában, amikor a tölgy makkját nemcsak fogyasztja, hanem eltárolni is igyekszik. Épp az idén írtam arról, hogy ebben az esetben ráadásul a szajkó tárolási szokásai, kombinálva a szajkó vonulásával olyan rendszert alkot, ahol Közép- és Nyugat-Európa tölgyerdőinek megújulását vendégmunkások, Ukrajna és Oroszország felől érkező szajkók tízezrei teszik hatékonyabbá."
"Éttermünk számos pihenésre alkalmas búvóhelyet kínál, tujáink, borókáink és fenyősorunk tökéletes menedéket nyújtanak karvaly-támadás esetén is.
Ha valaki éjszakára is maradna, az étterem körül számos odúból választhat, három különféle méretben és három különböző röpnyílással, mások pedig kényelmes helyet találhatnak másfél kilométer hosszú galagonyával vegyes kökénysorainkban, ahol akár nagyobb csoportok is biztonsággal és kényelmesen szunyókálhatnak."
"A kísérletekből konklúziókat vonunk le, megnézzük, mi hogyan működik, működik-e egyáltalán, aztán – ha elég kísérletet végeztünk – levonjuk a konzekvenciát, és lépünk. Változtatunk valamin. Létrehozunk az új tudás birtokában valamit.
Ez az, ami az új kor elhatalmasodó kísérletezőkedvében és égig növekedő individualizmusában gyakran elmarad."
"Viszonylag sok helyről hoztam képeket, például Bécsből, bár azokat a képeket nem novemberben, hanem tavasszal lőttem. Mégis, ezek is színesítették a felhozatalt. Három hónapon át haladtunk előre. Képben és szövegben. Ez alapvetően nem hosszú idő, de a semmiből fenntartani, feltölteni a honlapot napról napra kemény kihívás, higgyétek el. Nem vinnyogásra akarok hegyezni, csak magyarázom az elégedettségemet. Ami oly ritka. Boldog vagyok, hogy nem omlott be a honlapépítés folyamata ebben a három, gyönyörű őszi hónapban. Három hónap háromszoros növekedést hozott."
"„Nézze, Rudolf! Látja, eljöttem magához. Bécs ősszel a legszebb, s hol vagyok most? Itt vagyok immáron egy hete. Még erre a kopár hegyre is feljöttem, de tudja, mit? Nem bánom. Itt, ahol senki sem hall, lehetek őszinte. Magánál nincs fontosabb, rájöttem. Maga a legszebb, leghősiesebb férfi, akit valaha láttam, esküszöm, nincs magához fogható az egész udvarban, egész Európában, sehol a világon! Nem is értem, hogy nem csaptak le még magára, de tudja, mit? Kész szerencse! Istenem, mekkora tragédia lenne, ha másé lenne már a szíve!"
"Ma pár perc erejéig ránéztem a Balatonra. Papírforma szerint ez volna az ideális hétvége megcsípni a balatoni madárvonulás csúcspontját. Ráadásul az évszakhoz mérten kedvezőek voltak a feltételek. Semmi köd, szél is csak módjával, ragyogó napsütés. De a Balaton viszonylag csöndes. Még a legforgalmasabb helynek számító tihanyi szorosban is. Talán a hosszú, enyhe ősz miatt késnek a sarkvidéki madarak. Ahogy a birding.hu adatai alapján látom, mások sem akadtak bele ordenáré csapatokba vagy ritkaságokba."
"Ahogy a természeti világ felosztása megtörtént – a történelem során többször is – úgy a virtuális tér is felosztásra kerül. Hozzászokunk ehhez is. Észrevétlenül. Nem is gondolnánk, hogy a legártatlanabbnak tűnő, fizikai térben létrehozott objektumaink miként rontják le a természet gigászi rendszereinek átjárhatóságát. Természetesnek vesszük, hogy sztrádák, kerítések, légkábelek, árkok, csatornák, vasútvonalak, légifolyosók hálózata szab milliárdnyi darabra évmilliók alatt tökéletesre csiszolt, komplex rendszereket. Megszűnnek az átmenetek, az átjárók. A hatalmas, szabad tér mozaikokra hullik szét."
"Van bárki is, aki esélyesnek gondolja a csíkosfejű nádiposzáta visszatérését?
KGK: Sokkal könnyebben el tudom képzelni, mint a keselyűk természetes visszatérését. De a hód visszatelepülése is pl. egy irracionális folyamat, mégis megtörtént. A fajt tudatos, célzott pusztítás nem fenyegeti, a Hortobágy van akkora, hogy költőhelyet néhány madár biztosan talál, a korábban említett negatív dolgok egy 700 éneklő hímes állomány meglétét teszik kétségessé. Igen, én gyerekkoromtól kezdve minden évben láttam, ismerem a hangját, megismerném az énekét, ha hallanám. Még fényképeztem is, gyér eredményekkel."
"Nagyon fiatal voltam, ráadásul a tanáromtól valami kissé homályos instrukciót kaptam arra vonatkozóan, hogy illedelmes legyek, és ne tévesszen meg, ha a „mezítlábas doktor” nem lesz velem nyájas. Úgy éreztem, hogy most egy mozdulaton, egy gesztuson múlhat minden. Egy túzok. Hogy láthatok-e gulipánt. Láthatok-e kígyászölyvet vagy ugartyúkot.
Vagyis, ezen múlhat minden. Mert akkor ez volt nekem A MINDEN.
Oda sem értem a házhoz, s már tudtam: jó helyen járok. A ház pusztára néző teraszán spektív állt. Ráfordítva a pusztára. Amúgy sehol senki."
"LASER: Nem semmi? Megmondom én neked, mi a nem semmi. Éjjel odamenni.
C.: Mert ezzel a lánnyal éjjel mentetek oda?
LASER: Aha. Állat vagány csaj volt, raftingolt, ejtőernyőzött, motorozott, meg minden. Én mondtam, tudok egy jó helyet az erdőben, de gondoltam, elviszem majd másnap délután, de ő meg mondta, menjünk most. Nekem az ilyesmi kicsit para, meg kényelmetlen is, ősz volt, szóval annyira már nem volt meleg sem, de ha menni akar, menjünk! Egy ilyen csajjal? Naná!
C.: Éjjel nem is olyan könnyű odatalálni a fához. Könnyű elkavarni a fenyves sűrűjében."
"Eleinte sokat tépelődtem azon, vajon nem visszás-e emlékekkel bíbelődni, s miért is lenne fontos egyik vagy másik emlékem bárki másnak. Csakhogy író vagyok, és mint ilyen, sok egyéb mellett épp az emlékeimből dolgozom, szóval, úgy tenni, mintha nem volnának az emlékeim fontosak, képmutatás lenne."
"Történeteket írni több mint remek. De vannak kész – ahogy mondani szokás: igaz – történetek is. Meghökkentők, elgondolkodtatók, izgalmasak, tanulságosak, szépek. Rövidek. Egyszeriek."
"Miért nem repül el a hátára fektetett madár?
A természet nem fukar, de nem ismeri a pazarlást sem. Van egy képlet, amellyel pontos számításokat végez egy-egy faj jellemzőire, hogy azokat optimalizálja. Mondhatnánk például, hogy bár a vakond a föld alatt aligha venné hasznát a látásnak, mégiscsak jó volna, ha nem volna szinte vak."
Mennyi mindent nem tudtunk Byronról, eddig!
Köszi, Ibolya! Nem mintha először járnál az oldalamon, de azért üdv neked itt! És persze a legjobbakat. Addig, míg a Facebookra nem sikerül visszajutni (már ha sikerül), itt is “találkozhatunk. Ez persze nem olyan interaktív, de sebaj. 🙂 Innen is oszthattok meg tartalmakat a Facebookon (még ha én nem is oszthatok). A legjobbakat!
Hú micsoda “láncreakció”! Köszi és üdv Cen’! Olyan jó, hogy végre, valamilyen formában – ha nem is éppen úgy mint korábban – tudunk némileg kommunikálni. 🙂 ( a like-ra kattintva látom, ezt a posztot 2015. április 07.-én közé tetted a FB-on 🙂 )
Épp azon gondolkodtam a minap, hogy mért nem lehet a honlap bejegyzéseidhez hozzászólni. Könnyen lehet azonban, hogy csak én voltam ügyetlen. “Boldogabb körülményeket” Neked is! Ez csak a net világára vonatkozik, mert amilyen körülmények nálad vannak, annál szebbet, jobbat senki nem kívánhat.
Köszönöm! A honlap korábban is kommentelhető volt, de azt hiszem, mindenki – majdnem mindenki – a Facebookra hagyatkozott. Most kénytelenek vagyunk itt diskurálni 🙂 Ami az időjárást illeti és ezt a helyet: szebbet aligha kívánhatok, de kemény napok jönnek, s jut idő rá, írok is róla (blog). Nagy lehetőséget sejtek a következő napokban, elsősorban a fotózásra koncentrálok (ma is építettem egy új lessátrat). Úgy érzem magam most itt, mintha a világ végén (legeslegvégén) volnék, mint a jó öreg Jack Alaszkában. 🙂
Igen, olvastam az Instagramon, hogy Alaszkához hasonlítottad a jelenlegi időjárási helyzetedet. És nem csak emiatt érezheted most magad a világ “legeslegvégén”. Személy szerint én örülök, hogy már ennyit is javult a helyzet. És nem vagy egyedül! Mennyi madarad van és mint írtad a minap, az őzek is meglátogattak. …és persze osztogatjuk a FB-on az itteni tartalmakat. Szép estét, jó hétvégét! Itt találkozunk ( ha nem bánod ) Üdv. Ica
Nagyon köszönöm 🙂 Jó hétvégét neked is – és igen, én itt leszek (ha a hó el nem temet, és marad a net 🙂 )
Nagyon örülök, hogy itt vagy, de ezt le se kellett volna írnom. Remek ez így ahogy van, sőt szuper! Ott egye a fene a fb-t!
Csodaszép hétvégét és csupa jókat Neked!
Viszont! 🙂 🙂
Ugye, megbocsájtható nekem, ha ebből az esszéből az én érdeklődésemet a Byron lányáról szóló rész keltette fel leginkább?
Hallottam már az ADA programnyelvről (strukturált és objektum-orientált 🙂 ), és azt is tudtam, hogy Lady Ada Lovelace-ről nevezték el, csak azt nem tudtam – vagy elfelejtettem? -, hogy ő Byron lánya volt.
Köszönöm!
Abszolút megbocsátható – sőt örülök, nem véletlenül vettem őt ide ilyen hangsúlyozottan 🙂
🙂 🙂
Ezt a választ lájkoltam. 🙂 Így pláne köszönöm!
🙂 🙂 🙂