Néhány érdekesség a Nobel-díjasokról – Olga Tokarczuk – Peter Handke

Ki érti ezt? Mit jelent, ha “narratív képzelet” miatt kap valaki Nobelt? Még kevésbé érthető, hogy egy félig szlovén származású író, hogyan támogathatja Milosevicet.  


2019.10.11. Ha végigszörföztök a neten, hogy valami érdemlegeset is megtudjatok az irodalmi Nobel-díjasokról, talán csalódtok, hisz a legtöbb portál szinte ugyanazt hozza, amit tegnap tegnap a Könyvesblog és én is kiemeltem (ITT). Oké, nem csoda, a nagyobb portálok a gyorsaságra, a rövid címekre, az erősen tömörített lényegre mennek, így azonban – legalábbis számomra – gyakran maradnak ezek száraz, már-már érdektelen skiccek.

Holott van itt néhány érdekes momentum. Kicsit átfésültem a felhozatalt, és pár érdekesebb tényt kigyűjtöttem. 🙂

Kezdjük a lengyel írónővel, aki a Nobel-Bizottság indoklása szerint „narratív képzelete” miatt érdemelte ki a díjat, „amely mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését mint életformát.” Klassz. De mit jelent ez? Nehogy azt gondoljátok, hogy én rögtön értettem. Ebben nyújt segítséget egy regionális portál.

„Olga Tokarczuk visszahozta a hagyományos történetmesélést a lengyel irodalomba… A lineáris történetmesélést azóta is tarja, gyakran visz fantasztikumot az írásaiba, szeret átlépni a valóságon, a halál és élet, férfi és nő, ember és állat között húzódó határokon.”

– mondta el a lengyel szerző műveinek egyik magyar fordítója, Mihályi Zsuzsa a TEOL.hu-nak. Ezek szerint – az én szemszögemből nézvést – csaknem rokon. Irodalmi szempontból biztosan, bár nálam ezek szerint radikálisabb, mert nemcsak a történetmesélést hozza vissza, hanem a linearitást, az egyenesvonalú történetvezetést is (Épp a napokban került felszínre ismét ez a kérdés Franzennel kapcsolatosan :-)). “Törzsolvasóknak” nem is kell ezt magyaráznom, amint azt sem, mennyire közel áll a szívemhez “az ember és állatok között húzódó határok átlépése”. Számomra az is kérdéses, hogy léteznek-e ezek a határok.

Így már legalább annyira érdekes szerzőnek tűnik, mint amennyire érdekes figura a másik díjazott, Peter Handke. Utóbbival kapcsolatosan a délszláv háború ügyében képviselt álláspontja döbbentett meg, ehhez újabb adalékot találni ugyanebben a cikkben. Ezek szerint még inkább érthetetlen, hogy Peter Handke milyen megfontolásból ellenezte Szlovénia függetlenségét.

Édesanyja ugyanis – tessék kapaszkodni! – szlovén anyanyelvű volt. Ezzel magyarázzák, hogy Handke fokozott figyelemmel fordult a délszláv térség felé. Ezt értem is, de azt várnám, hogy épp a szlovénok függetlenségét pártolja. Ki érti ezt?

Érdekelne, hogy a szlovének hogyan reagálnak erre a Nobel-díjra. Ami más szempontból is meglepő. Épp a délszláv helyzettel kapcsolatos álláspontja miatt vonult vissza a szerző valamiféle önkéntes száműzetésbe, Franciaországba, és a hírek szerint szinte teljesen elszigetelődött az irodalmi életben. Erre utalva Handke első nyilatkozataiban bátor tettnek minősítette a díjazását.

Tegnap azt is kérte valaki hozzászólásban, hogy magyarázzam el, mit jelent, amikor Handkéről azt írják: “korai prózáit a nyelvvel szembeni bizalmatlanság jellemzi” (Liget.ro) Érdekes kérdés, valóban, de erre hamarosan egy másik posztban válaszolok, mert egy misét mindenképp megér.

Ugyanakkor ezen a ponton érdemes ránézni a Wikipédiára is, s rendkívül érdekes dologra bukkanhatunk. Egyrészt jellemző, hogy Olga Tokarczuk magyar oldalából épp csak annyi derül ki, hogy él egy nő ilyen néven, és író. Handkéhez viszont találunk egy egészen izgalmas adalékot:

Anyja a karintiai szlovén származású Maria Handke, született Sivec (1920–1971), aki 1942-ben ismerkedett meg egy már nős férfival, a német banki alkalmazott Erich Schönemannal, aki Karintiában állomásozott német katonaként. Ő Peter Handke apja, anyja azonban még a gyermeke születése előtt feleségül ment az eredetileg berlini villamosvezetőhöz, katonához Adolf Bruno Handkéhoz († 1988). Peter Handke csak nagykorúsága után tudta meg, röviddel érettségi előtt, hogy ki az igazi apja (Wiki).

Ez két dolgot is megmagyaráz. Részint magyarázat lehet a bizalmatlanságra. A bizalmatlanság meg már csak olyan, hogy nemigen korlátozza önmagát, általában rátelepszik mindenre, s igen, akár a nyelvet is érintheti, akár egy író esetében is (ettől függetlenül erre a kérdésre visszatérek még). Ha ez a bizalmatlanság ötvöződik azzal az élménnyel, hogy többnyelvűség esetén (hisz ebben a családban legalább két nyelv számított anyanyelvnek) a nyelv esetleges, abból kijöhet egyfajta negatív “csúcshatás”.

Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy míg Olga Tokarzcuk a történet visszahozásában progresszív – állítom, hogy ez progresszivitás 🙂 -, addig Handke dekonstrukcióval dolgozik, kissé vagy nagyon posztmodern, ráadásul:

  Balogh F. András kiemelte: Peter Handke ellentmondásos, de nagyon termékeny szerző, a “hazaellenes irodalom” (Anti-Heimat-Literatur) egyik képviselője. A második világháború után megjelent irodalmi irányzat mögötti történelmi tapasztalat, hogy a kisváros, a faluközösség megfojtja az egyént, és a melegágya a nemzeti szocializmusnak. Alapállása, hogy a haza fogalmát a nácizmus teljesen eltorzította. (Gondola.hu)


Nem megkérdőjelezve álláspontjának őszinteségét vagy igazságát, megkockáztatva a vulgárfreudizmus vádját is, azért a családi közeg szintén tolhatta ebbe az irányba, végtére is nemcsak arról van szó, hogy van itt egy nagy és kollektív trauma, hanem arról is, hogy egy németül beszélő, szlovén anya szülte osztrák férfiről beszélünk, aki Franciaországban él. Nem állítom, hogy ez egy speciális nézőpont, de azért fontos lehet.

Annál is inkább, mert traumák szempontjából is kettős a helyzete.


edward munch sikoly

Edvard Munch: Sikoly (Forrás)

Egyrészt ott van a már említett kérdés, hogy sokáig azt sem tudja valójában, hogy kinek a gyermeke, másrészt súlyosan depressziós édesanya is ott van a háttérben, aki 1971-ben végül öngyilkos lesz. Ez sokak szerint írói szempontból is fordulópont a szerző pályájában. Ennyit a túlzó pszichologizálásról. Bár hozzá kell tennem azért, hogy például Stephen King horror-imádatának is megvan a vérlázítóan, hátborzongatóan konkrét oka, amit ő véka alá sem rejt (erről ITT olvashattok bővebben).

Némi keresgélés után azért sok – és ahogy telnek-múlnak az órák – egyre több érdekes cikket találni a díjazottakról.

Ha találtok bármi érdekeset, akkor legyetek oly kedvesek linkeljétek be a hozzászólásokhoz!

Végül: Látjátok, mit tesz a Nobel-díj? Sokaknak nem tetszik ez, ez a felhajtás, állandóan vitatják, kinek kellet volna megkapni, és kinek nem, lehet, joggal, de egy biztos. Az irodalmi Nobel-díj évről évre ráirányítja a figyelmet az irodalomra. Nemcsak a szerzőkre, hanem a szcéna egészére is, és ez jó. Ezért tartom elhibázottnak Bob Dylan díjazását (attól Kurt Vonnegut is falnak ment!); Bob Dylannek nem volt szüksége reklámra, és a díja sem az irodalomra irányított plusz figyelmet.

Ugyanezért gondolom jónak, hogy két viszonylag kevésbé ismert szerzőt díjaztak,

szemben mondjuk az olyan “nagy esélyessel”, mint például Margaret Atwood, A Szolgálólány meséjének szerzője. A sorozat révén ismerik őt épp elegen, és nyilván keresett is vele vastagon. Más tészta, hogy akkor valóban kérdés: a legjobb írókról szól ez a díj? Néha igen, néha nem.

 

Megtisztelsz vele, ha megosztod ezt az írást. Előre is köszönöm.

 

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

 


         

Olga Tukarczuk és Peter Handke kapták a Nobel-díjat (2018, 2019)

 

Mitől fél Stephen King? – a félelemnepper

Jonathan Franzen – népszerű de gusztustalan

Karl May, a Winnetou szerzője zseniális csaló

 

2013 – Korszakhatár a magyar irodalomban?

Mi a hygge? – Valóban a boldogság receptje?

 

17 Comments:

  1. Szabó Edit

    Nagyon hálás vagyok ezért az összefoglalóért, Cen’, sok időt spóroltál meg vele nekem. Én sem ismertem ezeket az írókat 🙁 , és arra is kíváncsi voltam, hogy miért éppen ők kapták a díjat. Amikor a lengyel írónő mellett felsorakoztatott indokokat olvastam, pont az jutott eszembe, hogy ezek alapján akár te is kaphattad volna. 🙂

    A Peter Handke melletti döntést én is érdekesnek találom. Hazaellenes irodalom? 😮 Nos, egy kicsit meghökkentem.

    Maradtak még bennem kérdése, valószínűleg – amint időm lesz – keresgélek majd még a témában egy kicsit.

  2. Szabó Edit

    Hohó! 😮 Helyreállt a világ rendje? Úgy látom, hogy a hozzászólások dátumában már helyes az idő, nincs eltolódva egy-két órával, mint eddig. 🙂

    • Ahhh, észrevetted! / Nem volt afelől kétségem, hogy te keresgélni fogsz 🙂 Ha találsz valami érdekeset, és időd, kedved engedi, hozd ide, emelj ki belőle részleteket is akár; csak egy linknél többet ne rakj be, mert a többlinkes hozzászólások nem mindig jelennek meg / még egy apró újdonság: a jobb oldalsávban most már egyszerre két legutóbbi hozzászólás is látszik; azt remélem, ez is segíti a tájékozódást 🙂 Ha van vélemény, jöhet!

  3. Patai Mária Zsuzsanna

    “Peter Handke : le prix Nobel pour un « trou du cul » pro-serbe ?”
    A 10-i Nouvel Observateur cikkének címe. (“Egy Szerbia-párti seggfejnek Nobel-díj?”)

    • Ibolya Nagy

      ☺️ lehet, hogy azóta megtért, vagy valami különösen ertekeset alkotott?🤔🤔🤔

  4. Szabó Edit

    Ezt nem értem.
    Már három hozzászólást küldtem el itt a poszt alatt – egyben nem volt link sem -, és mind eltűnt, egy sem jelent meg itt a poszt alatt. Vajon mi az oka? Van valami kvóta, amit túlléptem?

    Ez az utolsó kísérletem itt. 🙁 🙁 🙁

    • Szabó Edit

      Volt egy utolsó utáni kísérletem is, de az sem jelent meg. Nem tudok megosztani itt semmit arról, hogy hogyan fogadták Handke Nobel-díját a Balkánon. Sem linkkel, sem anélkül. Kész, passz, feladom. 🙁 🙁

      • Szabó Edit

        Később, már higgadtabban, átgondoltam a dolgot, és azt hiszem, megtaláltam a magyarázatot a hozzászólások eltűnésére.

        Amellett, hogy bemásoltam a cikk linkjét, a hozzászólás szövegében még meg is említettem az oldal nevét nem gondolva arra, hogy az is egy link. (A huszonnégyponthu-ról van szó, és most szándékosan írom így a nevet.)
        Egyszóval, szerintem mégis belefutottam abba a többlinkes problémába, amire pedig figyelmeztettél is, Cen’. 🙁

        Ezek a hozzászólások valószínűleg most ott csücsülnek valahol felfüggesztve. Te biztosan látod őket és a hiba okát is.
        Ha esetleg lenne arra lehetőség, hogy az ilyen hibás hozzászólásoknál megjelenjen egy hibaüzenet, az nagy segítség lenne. Tudnánk, hogy miért nem látjuk viszont a hozzászólásunkat, és nem követnénk el többször is ugyanazt a hibát a későbbiekben. (Talán. 🙂 )

        • köszönet az erőfeszítésekért, de sajnos felfüggesztettek között sincs semmi 🙁 más lehetett a gond. Ha időd engedi, küldd át nekem mailben a linkeket! 🙂

          • Szabó Edit

            egyetlen linkért küzdöttem, azt majd átküldöm neked mailben délután. Azt is elmesélem, hogy mit csináltam, hátha segít megfejteni, mi történhetett.

  5. Marsovszki Viktória

    Nos, olvasom Olga T. (írja le a faszom a bonyolult Tokarczuk nevet 🙂 )
    Őskor… ját, amiről ő azt mondat, ha lehetne letagadná. Hogy is van ez?
    Író kollégák?
    Cen’ ? Szerinted?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.