• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Mit tegyek a klímavédelem érdekében?

klímaváltozás és környezetvédelem

Budapest, 2019.10.17. (Fotó: Centauri)

Mutassátok ti is a fákat, amiket eddig elültettetek! Mutassátok a földeket, amit a vadonnak visszaadtatok! Mutassátok ti zöldművészek, zöldköltők és zöldrapperek, az erdőért korábban írt számokat és verseket!


2019.10.20. 16:45 E hét csütörtökön megjelent a Fedél Nélkül legújabb száma, s benne egy klíma-írásom, ahogy azt ITT jeleztem is. Csakhogy FD-t csak a Fővárosban kapni, ezért – a szerkesztők szíves engedélyével – máris felrakom az írást ide, teljes terjedelmében, így a vidéken élő olvasók is elérhetik. Ráadásul az íráshoz mellékelt két fényképet itt színesben láthatjátok. Fogadjátok szeretettel, és további szép hétvégét! Ha minden igaz, jövök ma még 🙂


KÜLÖN UDVAR, KÖZÖS RING

Az első fotót 2006 nyarán lőttem a dolgozószobám ablakából. Addigra eltűnt már az udvarból a gaztenger, eltakarítottam a romokat is, de a placcon még csak egy kisház árválkodik, mögötte egy bodza, jobbra tőle haldokló szilvafa.


klímavédelem erdőtelepítés parkosítás

Emlékszem az első nyarakra, a pusztító hőségre, a kiégett mező fölött fortyogó levegőre. Halkan pattogtak a vörösre sült fűszálak, de a városhoz képest még így is 3,5 fokkal volt hűvösebb. A közeli erdők, a mély völgyek, a patakparti nádasok esténként visszahűtötték az udvart, de csak azért, hogy reggel a nap visszavehessen mindent, s ismét cserepesre törje a földet. A 2006-os fotón már látszik, hogy elültettem az első fákat. Az első nyírfák hüvelykujj vastagok voltak csak, karózás tartotta őket viharok idején. Remény volt csak, hogy egyszer majd az árnyékukban sétálhatok. Szégyenletes optimizmusnak tűnt kimérni a kicsi fák közötti távolságot függőággyal abban a reményben, hogy egyszer majd elbírnak egy felnőtt férfit is.

Minap szerettem volna új fotót lőni ugyanabból a perspektívából, de már nem lehet. A dolgozószóba ablakából a kisház nem is sejlik. Felmásztam a lapostetőre, ám onnan nézvést is csak az északi sarka bukkan ki a lassan erdővé dagadó fák fodrából. El se hiszem. Mindössze tizenhárom év kellett.

Az idei hőhullám idején, amikor 39 fokon vibrált az ájulat, a teraszomon mindössze 30,5 fok volt. Mit jelent ez a 8,5 fok különbség? Hogy míg 39-en elillan az életkedv is, addig itt, a teraszon a legvadabb hőhullám idején élni és dolgozni egyaránt lehet. A házról nem is szólva. A déli oldalra ültetett gyorsnövekedésű fáknak hála a nyári hőmérsékletingadozás a házban mindössze két fok, s 24 fölé egyszer se ment. Büszkén mondom:

kereken 5 fokkal hűtöttem le az udvart 13 év alatt. Igaz, ehhez több száz fát és bokrot kellett ültetni, a házat szinte ligetekbe csomagoltam, de megérte.

A faültetés narkotikummá vált, tíz éven át minden évben egyre többet telepítettem, nemcsak az udvarban, hanem a tágabb környezetében is. A vásárlás évében körülbelül 15 égerfa állt a birtokon, ma körülbelül 400. Erdő nem volt, de ma van egy kb. egy hektáros fiatal erdő is. Tölgyfák egyáltalán nem éltek itt, ma 25-30 van. Mezei juhar sem volt, ma körülbelül 150. A galagonyaállományt megtízszereztem, a több száz bokorból álló kökény-állományt megdupláztam.

Önzésemben tettem így. Más önzésében szántott volna be itt mindent. Fákat akartam és madarakat, friss levegőt és lombsuhogást.

A globális felmelegedés ellen lokális fegyvert vetettem be: a mikroklímát. Ezt kellene tenni mindenütt. Ezt kellett volna tenni mindenkinek, s nem 2006-ban, amikor én kezdtem, hanem már jóval korábban.

Most mindenki zöld lett – nálam az udvar lett az.

Most mindenki kihívásokban gondolkodik; kihívnak műanyagmentes hónapra; kihívnak egy hétre, ne egyek húst; kihívnak egy életre: ó, te anya, ne szülj gyermeket! Kihívnak művészek: hozzunk létre klímaművészetet!

Jó. Ha ez egy ébredés kezdete. Én viszont, mivel végig ébren voltam, szeretnék látni valamit abból is, amit az „újzöldek” eddig tettek, ültettek, írtak, csak azért, hogy megnyugodhassak, és azt hihessem, ennek az ébredésnek valahol valóban van hitele és fedezete.

Mutassátok ti is a fákat, amiket eddig elültettetek! Mutassátok a földeket, amit a vadonnak visszaadtatok! Mutassátok ti zöldművészek, zöldköltők és zöldrapperek, az erdőért korábban írt számokat és verseket!

Szeretném látni azt is, hogy a felmelegedés ügye végre lehűti a kedélyeket. Vajon nem kellene lehűteni a politikát legalább annyira, hogy abban – legalább félig-meddig – bárki őszinte lehet? Itt a történelmi esély, egy olyan „óra”, amihez fogható nem volt még. Nem akarom én már azt, hogy „szeressétek egymást gyerekek”! Kétségeim vannak afelől, hogy sikerülhet-e ez. Nem lenne tisztességesebb és célravezetőbb megállni, és bevallani: meggyűlöltük egymást. Csak annyi kellene, hogy képmutatás helyett mindenki vallja be, hogy ez a véget nem érő bunyó elemi érdeke. Nem akar véget vetni a ketrecharcnak, és ne kezdjük megint, hogy ki ütött elsőként, csak egy tényt rögzítsünk:

Ég a ring.

A ring, ahol továbbra is püfölnénk egymást, ahol továbbra is záporoznának az ütések bőven az öv alatt, de meddig, ha lángol a ring és a nézőtér is a lángok martaléka lesz? Nem kérnék sokat. Nem hiszem, hogy itt megbékülne bárki is. Nem hiszem, hogy itt bárki bárkit igazán értene. Jöjjön hát, ha jönnie kell, a hetedik és hetvenhetedik menet! Bánom is én! Csak abban állapodjunk meg, hogy ég a ring, és ha leég teljesen, olyan kor jön, ahol mindaz, amiért évszázadok óta pofozkodunk, nem számít majd semmit sem. Akarjuk ezt?

A ring eloltása minkét saroknak egyformán érdeke.

Jó volna persze érteni egymást. Jó volna, ha kitörne a világban és a lelkekben a világbéke. De azt hiszem, ha eddig nem tört ki, talán már nem is fog. Ráadásul most nem ennek van itt az ideje. Nem érdekes, hogy szeretjük-e egymást, most épp oltani kellene. És a nép, az isten adta nép is ragadjon vödröt, mentse a véres pályát és a parázsló kötelet. Felőlem feloszthatunk minden udvart, minden birtokot, legyen mindeniknek bal és jobb fele. Hülyeség, de legyen, ha egyszer képtelenek vagyunk másképp elgondolni a világot. Csak mindkét udvarban fák nőjenek, csak mindkét udvarban legyen öt fokkal hűvösebb. Csak lássuk be: reggel mások fái árnyékolnak minket, napnyugtakor pedig a mi fáink árnyékolnak másokat. Rugdoshatjuk egymást továbbra is, csak folytassuk mindezt a továbbiakban terebélyes fák alatt. Lássuk be, hogy nemcsak szabadságra ítéltettünk, hanem szimbiózisra is.

 

Kérlek, légy oly kedves, oszd meg ezt másokkal is! Előre is köszönöm 🙂

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/kulon-udvar-kozos-ring-klimapolitika/

http://https://centauriweb.hu/archiv/erdo-mezo-kert-es-vadon/

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/klimavaltozas-helyett-klima-krach/

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/greta-thunberg-es-centauri-szindroma/

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/hedonista-utopia-egy-szep-uj-vilag/

http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/

http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/egyutt-konnyebb/bevezeto/

8 Comments:

  1. Szabó Edit

    🙂 🙂
    Máris osztottam.

  2. Ibolya Nagy

    Köszönöm szépen.

  3. Marsovszki Viktória

    Osztom én is innen. ! A Fedél Nélkül teljes cikkét megosztotta ma Edit a face-en. 🙂

  4. Péterné Kálmán

    Gratulálok a kitartó munkával elért eredményedhez Cen’ ! Nagyszerű, megfontolandó gondolatokat fpgalmaztál meg. Mi 1984-ben kezdtük zöldíteni a kertet, ami egy tsz által felparcellázott szőlőültetvény volt. Ma 25 gyümölcsfa, 5 diófa, a pihenő részben 4 nyír, sok sok fenyő, cserje…és egy magról nevelt 34 éves kocsányos tölgy öleli körbe a házat. Olya, mint egy oázis…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük