Hedonista utópia – egy szép új világ

2019.09.25. Kedves Barátaim! Amint azt egy körlevelemben jeleztem, a jövőben jó pár írásom nem itt fog megjelenni, hanem folyóiratoknál és napilapoknál, de azért nem hagyom magára az oldalt sem, s adok itt is olvasnivalót. Tegnap például felkerült Bú, az ifjú szarvas történetének harmadik fejezete. Általánosságban a novellák, elbeszélések és esszék kerülnek (zömmel) hagyományos közlésre, és a természettel, madarakkal (esetleg filmekkel) kapcsolatos írások pedig ide. Ugyanakkor adok ízelítőt azokból az írásokból is, melyek aztán végül folyóiratokban, heti vagy napilapokban jelennek meg. Ahogyan teszem ezt most is. Fogadjátok szeretettel legutóbbi esszém első bekezdését 🙂 Mihelyst tudok valamit a megjelenés dátumáról, hozom a hírt.


      HEDONISTA UTÓPIA (részlet)

Nem akarjuk az aszkézist. Nem akarunk lemondani semmiről. Én már csak tudom! – hedonista vagyok én is. Gyönyör- és énközpontú társadalmakban élünk, és most, amikor minden korábbinál indokoltabb volna visszafogni magunkat, visszafogni ilyen-olyan fogyasztásunk és ezzel visszafogni ilyen-olyan kibocsátásainkat, a tömeg egy jelentős része rémülten érzékeli, hogy itt talán hamarosan valami aszketikus, lemondáson, visszavonuláson alapuló új élet alakul ki, valami gyönyörtelen, inkább gyötrelmes lét. Az ijedezők számára két jó hírem is van – vagy inkább másfél, mert a korlátlan fogyasztás jogát féltők a második opcióra már képtelenek, így az számukra csak fényévekről nézvést jó hír, sokkal inkább baromságnak tűnik majd. Legalábbis olyan kapunak, amin ők már képtelenek lesznek belépni, egyrészt mert nyilván nem is akarnak, másrészt, ha akarnának sem tudnának, mert nincsenek meg hozzá a kellő infók, nincs hozzá tudás, nincs meg hozzá a megfelelő mentális állapot. Őket már – és ez társadalmunk színe-java – mástól függenek. Olyan ez, mintha a heroinistát keresnénk meg azzal: van egy jó hírünk! Attól, hogy lejön a „hernyóról”, főzhet még egy jó tyúkhúslevest. Először is: a kemény heroinistánál az is gondot okoz, hogy elkapjunk egy olyan pillanatot, amikor ezt meghallja, másodszor, talán kár is erőlködnünk, mert ha még tiszta fejjel találjuk is otthon egy szép napon, a tyúkhúsleves híre nem rendíti meg, kiröhög minket, lepattint, amint lehet, és a következő időkanyarban ismét lövi magát, és tyúkhúsleves helyett még emeli is az adagot.

De mi is akkor a jó hír a gyönyörféltőknek? Az, hogy sokan vannak. Hogy a többség ez, és ez a többség az is, akik fenntartják az őket fenntartó nagy cégeket. Réges-rég megszületett a konszenzus arról, hogy ezt addig fogjuk csinálni, amíg bele nem döglünk.

 

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Az ifjú Bú – egy szarvas története

 

 

Novellák

Sorozatok

Villámnovellák

Esszé

LEGSZEBB EMLÉKEIM

17 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Nagyon várom a megjelenést, a téma aktuálisabb, mint valaha.

    • Sajnos igen, ráadásul akadnak itt újabb gondok is, például hónapok óta küzdök azzal a dilemmával, hogy vajon mennyire tekinthető hitelesnek ez az új “zöldhullám” olyanok részéről, akik eddig magasról tettek erre a problémára; nehéz higgadtnak és tárgyilagosnak maradni mostanság 🙁 ; ezért is írok új esszéket; hogy valamelyest feldolgozzam mindazt, ami most velünk történik.

      • Ibolya Nagy

        Örülök, mert a te hiteles, érzékeny megközelítésed érdekel igazán.🤠🐦🦆🦒🍂🍁

  2. Szabó Edit

    Látom, kitaláltad, megtaláltad az egyensúlyt. 🙂
    Tudod, mi a véleményem a publikálásról – ha még emlékszel rá -, ezért aztán én örülök. A sajtófigyelőnek több lesz a dolga, de ez egyáltalán nem baj. 🙂

    Az általam nagyon szeretett és sorozatoknak tartott írások szintén a weboldalon maradnak, ugye? Nem kell lemondanunk róluk, remélem.

    (Csak jelzem, hogy én nem kaptam olyan körlevelet mostanában, amiben a fent leírtakról szó esett volna. 🙁 )

  3. Nekem az új zöldekkel az a legnagyobb bajom, hogy kicsit úgy működnek, mint a divatot majmoló nők, akik rohanva a legújabb trendek után, ideig-óráig magukra öltenek olyan göncöket, amik egyáltalán nem állnak jól nekik (és nem is érzik magukat jól benne), de legalább divatosnak tetszenek szezonról szezonra. Vajon amikor jön az új divat és lecseng a zöldhullám, hányan fognak odébb állni, hányan fogják letagadni, hogy valaha is foglalkoztak volna a témával és mennyiüket fogja még azután is érdekelni a zöld, ha már divatjamúlttá válik? Mindenesetre, szívből kívánom, hogy az igazi zöldek – megkockáztatom, hogy Te is – emelkedjenek a klasszikusok közé és a divatzöldek álljanak odébb annak érdekében, hogy a témával komolyan lehessen foglalkozni, és ne egy óriási brainstroming legyen az egészből, mert azt hiszem, ahhoz már rég késő.

  4. Na, egy újabb írás ami már most elnyerte a tetszésem 😀

  5. Én sajnos csak online tudok olvasni, ez (és a többi) gondolom nyomtatásban jelenik majd meg. Ha némi késéssel fel lehet majd őket ide is rakni, az jó lenne.

  6. Szénási Annamari

    Hirtelen tűntél el a Facebookról, örülök, hogy újra megtaláltalak.
    Szeretem az írásaidat, a fotóid, videóid gyönyörűek.
    Néha még megosztok belőlük a profiloldalamon (természetesen feltüntetve a nevedet).
    Sokaknak tetszik.

    Áldás legyen rajtad és életed minden területén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.