Európa kiszárad és kihűl?

 

1 év

Fotó: Centauri és tsai.

cen_logo_circle2018.04.13. Félelmetes jelenségről olvashattunk tegnap az Indexen, ami azonban a néhány fontos dologról nem beszél, s van, amiben (kicsit) téved is. Félelmetes jelenség, mondom, de nem félek, s azt mondom, ne féljünk. Inkább próbáljuk megérteni, pontosan miről is van szó.
A Nature tudományos magazin cikkére hivatkozva az Index arról ír, hogy 1600 éve nem volt ilyen lassú a Golf-áramlat, s ez súlyos következményekkel járhat. Jár is, ahogy láthattuk minden idők legtéliesebb márciusában (az OMSZ szerint sosem volt még ennyire télies a március). Mindnyájan tanultuk, de azért frissítsük fel:

a Golf-áramlat Európa fűtőszála, a trópusokról meleget szállít a kontinens partjaihoz.

Olyan tömegről beszélünk, amelynek hatása a kontinens belső területein, vagyis nálunk is érződik. Arról ritkábban esik szó, hogy

ugyanez a meleg víztömeg öntözi is Európát,

hisz zömmel a Golf-áramlatból kerül a légkörbe annyi pára, amely aztán kicsapódva, eső formájában Európát öntözi. Ha a Golf-áramlat leállna, annak két súlyos következménye volna: Európa klímája nemcsak szélsőségesebbé válna, hanem hűvösebbé és szárazabbá is. Különösen érzékenyen érintené ez a belső területeket. A klímaváltozás így eredményezné azt, hogy

a globálisan felmelegedés lokálisan drasztikus lehűléshez vezethet.

Centauri Jákob botja Magvető KiadóNálunk például rendkívül hideg és ami rosszabb ugyanakkor száraz telek várhatók. A cikk szerint a Golf-áramlat lassulásának elsődleges oka az, hogy a felmelegedés miatt a tenger vize északon sem tud lehűlni. Ezt szeretném kiegészíteni azzal, hogy a víz körforgásában jelentős szerepet tölt be az egyes óceáni területek közötti sókoncentráció-különbség is. Szinte sosem kerül szóba – ezúttal sem –, hogy a felmelegedéssel nemcsak az a gond, hogy az elolvadó jég hatására emelkedik a tengerszint, hanem az is, hogy

az óceánokba ömlő, évezredekig jég formájában „tárolt” édesvíz olyan mennyiségben jut a világtengerbe, amely érezhetően hígítja is, megváltoztatja a sókoncentrációt.

Az északi-sarki jég brutális olvadása épp a Golf-áramlatot életben tartó vizek sókoncentráció-viszonyaiba piszkál bele. Ide kívánkozik az is, hogy a vízszintemelkedést (amely sok területen már ma is létező probléma), szintén az olvadáshoz kötik, holott van itt egy jóval nagyobb probléma is. A tengerszint igazán drasztikusan nem is az olvadás miatt emelkedhet, hanem a hőtágulás miatt, hisz a melegebb víz térfogata nagyobb. Utóbbi hatás azért is drasztikusabb, mert a felmelegedés hatására a jég előbb-utóbb elfogy, s nem emelheti már tovább a tengerszintet, viszont

a hőtágulásból eredő tengerszintemelkedésnek nincs határa: amíg melegszünk, a tengerek is tágulnak. Épp az a gond, hogy itt hatalmas láncreakciókról van szó.


 

zajlás

Fotó: Centauri és tsa.

Olyan folyamatról, ami többszörös visszacsatolások segítségével önmagát erősíti. Hogy csak kettőt említsek ezek közül. A jéggel-hóval borított területek nehezebben melegednek, hisz a fehér szín a napsugárzás jelentős részét egyszerűen visszaküldi az űrbe. A sarki területek – és az ideiglenesen, télen „sarki területté” váló mérsékeltövi területek is – hatalmas jégakkumulátorokként működtek, amelyek biztosítottak egyfajta egyensúlyt. Ezt a funkciót ma már egyre kevésbé képesek betölteni. A másik példa egy ilyen számunkra kedvezőtlen visszacsatolásra, a sarki területek, az évezredekig lefagyott permafroszt felolvadása, amely az északi mocsarakban termelődő, hihetetlenül nagy mennyiségű gázt önmagába zárta. Itt az történt, hogy a rendszer az önmaga termelte, s önmagára veszélyes gázokat hatalmas tárolókban helyezte el az évmilliók során,

mintha az emberiség minden kipufogógázt földalatti tárolókban zárna el

A felmelegedés hatására a permafroszt kiolvad, és elengedi az évmilliók alatt összegyűjtött, természetes, ám üvegházhatású gázokat, és ezzel brutális mértékben gyorsítja a felmelegedést. A folyamat emiatt nem lineáris, hanem exponenciális, vagyis önmagát gerjeszti, épp ezért most már megállíthatatlan is. Az említett cikk a Guardianre hivatkozva úgy fogalmaz a Golf-áramlattal kapcsolatosan, hogy „A klímamodellek nem jósolják az atlanti áramlatok leállását, de a tanulmány szerzői felteszik a kérdést, hogy vajon mennyire vagyunk biztosak abban, hogy ez valóban nem fog bekövetkezni.” Ezt szeretném kiegészíteni azzal, hogy

a klímamodellek egész biztosan számoltak már ezzel,

magam is tanítottam ezt már 20 éve is. Olyannyira, hogy amikor az idén márciusban a legvadabb téli heteket éltük, az első, ami eszembe jutott, és beszéltem is róla, épp a Golf-áramlat volt, csak akkor épp még nem ismertem a friss, idevonatkozó adatokat, de egyáltalán nem ért meglepetésként ez a lassulás.

 
Centauri Észtország Prima Vista irodalom könyvfesztivál

Fotó: Centauri

Annyi igaz, hogy sok a bizonytalanság, hisz rendkívül összetett rendszerről beszélünk, de úgy tűnik,

amit a kutatók az utóbbi évtizedekben teóriaként rendre leírtak, a szemünk láttára válik valósággá, csak épp jóval gyorsabban, mint gondoltuk.

Olyan sebességgel, hogy még a „pesszimista” klímakutatókat is meglepi. Ami nem változott, hogy még mindig akadnak klímaszkeptikusok; még mindig akadtak olyanok, akik a március tél során csak annyit írtak: nesze neked globális felmelegedés! Mert még mindig nem köztudott és elfogadott, hogy a Föld nem egy fazék víz, amit ha melegítünk, mindenhol melegedni fog. De ha mégis, bizonyos szempontból olyan, akkor úgy ülünk benne, mint az a sokszor emlegetett béka, aki nem veszi észre, hogy alágyújtottak már, s hamarosan, elevenen „megfő”.
Minden megosztásnak örülök – még mindig. Köszönöm a támogatásotokat :-) Üdv: Cen’ 

 
tenger

Fotó: Centauri

A nagy jégtrükk

13 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Emlékszem, amikor arról írtál, hogy a sarki olvadás következtében megváltozó sókoncentráció (felhigulás) hogyan befolyásolja a tengeri áramlatokat, benne a Golf-áramlatot.
    Mindenkinek tudnia kellene, hogy mekkora bajba sodortuk a Földet!
    Remek poszt, hála érte!🌍☀️

  2. Szabó Edit

    Nem félek, csak szomorú vagyok és dühös, mert erről is mi tehetünk, és mert még mindig vannak, akik nem látják ezt az egészet. :-( 😠

    Olvasás közben az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon az élővilág – vizekben és szárazföldön – hogyan és mennyi idő alatt tud ezekhez a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni. Amit most látunk az az, hogy egyelőre az állatok és a növények egyértelműen vesztesei a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárásnak.

    • ők is, igen. Eddig a fajok pusztulásának fő oka közvetlenül az ember volt (erdőirtás, vadászat, halászat…), de most már van egy közvetett ok is: a klímaváltozás. A legismertebb a jegesmedve esete. Lesznek fajok persze, akiknek kedveznek a változások, ám összességében az mondható, hogy a felmelegedés hatására új “front” nyílik a fajok fennmaradásért folytatott küzdelmében. Íme erről egy kis adalék:
      https://index.hu/tudomany/2018/04/05/kizoldultek_az_europai_hegycsucsok/
      Igaz, a cikk szerint az európai hegycsúcsokon egyre több növényfaj él, de ezek az alacsonyabb (és jóval nagyobb) területekről felhúzódó fajok megint csak olyan fajokat váltanak fel, amelyek viszont kicsi területeken és kis számban éltek a hegyeken. Összességében ismét csökken a fajok száma.

  3. Antal Anikó

    Al Gore: Kellemetlen igazság c. filmje – “réges-régen” beszélt már erről….

  4. marsovszki viktória

    megosztottam :(

  5. Nagyné Ica

    Még csak most tudtam elolvasni az írást. Nagyon jó – a laikusok számára is – érthető magyarázatot adtál. Köszönet és persze én is továbbadom :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.