A távcsőhasználat mint tudatmódósító szer

2019.10.21. Itthon – távcsöveim 🙂 (Fotó: Centauri)

Sok évtized távcsövezése után az ember akkor is távcsővel néz, ha egyébként nincs is a nyakában távcső.

2019.10.21. Kevesen használnak távcsövet, de akik igen, azok sem gondolnák, mekkora hatással van rájuk. Elvileg csupán egy eszköz a sok közül, elsősorban vadászok és madarászok számára, másoknak szinte egzotikum. Tudom ezt, mivel eszméletlen távolságokat tettem meg stoppal életem során, gyakran épp madarászás közben stoppoltam egyik területről a másikra (pl. a Kis-Balatonról a Hortobágyra), és több évtized után magabiztosan állítom: távcsővel a nyakamban könnyebben vettek fel. Talán bizalomgerjesztő (mint a szemüveg 🙂 ), de azt hiszem, kíváncsiság hajtja ilyenkor az autósokat, hiszen az első kérdés mindig az volt:

Miért van távcső a nyakamban?

távcsövek irodalom tudatmódosítás

Lássunk bármilyen messzire, semmit sem ér, ha nem tudjuk, mit látunk – ezért a távcső állandó kísérője a könyv (Fotó: Centauri)

A távcső jelentősége óriási. Nemcsak abban segít, hogy valamit közelebbről, jobban lássunk. Madármegfigyelésnél nélkülözhetetlen. Épp ezért életem első erős vágya és kívánsága egy távcső volt. Amikor pedig az első távcsövemet megkaptam, úgy 8-10 éves korom körül, életem legszebb napja volt. S nemcsak a legszebb, hanem a legfontosabb is.

Annak ellenére, hogy évtizedek teltek el, míg rájöttem, hogy az a nap sok szempontból meghatározta az egész életemet.

Ha valaki most azt hinné, azért mert attól fogva nem eresztett a madarak világa, csak részben lesz igaza. Az se kutya, nem mondom, a madarak folytonos figyelése, a közelségük – azon túl, hogy gyönyörködtető – önmagában is jelentős hatással van ránk. De ennél jóval többről van szó.

A megfigyelőutak folyton visszatérő motívuma, amikor az ember arról dönt, tovább megy-e még, vagy visszafordul. Én általában mentem, ameddig csak lehetett. Általában míg csak bírtam. Ez sokat mond el erényeimről és hibáimról is. Akkor álltam meg, amikor szó szerint jártányi erőm se maradt. Ez egyfelől azt jelenti: mindig elmentem a végsőkig, és ez akár pozitív tulajdonság is lehet, hisz azt is jelenti, hogy minden nap minden helyzetét kimaxoltam. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy sosem tartalékoltam erőket.

Miután minden erő elfogyott, akkor indultam haza, holott némi józansággal könnyen belátható: akkor kell visszafordulni, amikor jut még erő a hazatérésre is.

Épp a tartalékok felélése, az erő hiánya miatt a haza vezető út gyakran kínos vánszorgás volt, merő szenvedés. Se szeri, se száma azoknak a napoknak, amikor véres lábbal értem haza. Az erő beosztásának hiánya súlyos hiba. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre ebből sosem lett nagyobb baj; minden alkalmat, amikor szó szerint túl messzire mentem, megúsztam. Ez egyrészt vakmerővé tett, másrészt – és ez valamelyest ismét pozitív – megedzett. A beosztás hiánya miatt kénytelen voltam megszokni az extrém terhelést, a fájdalmat, a fáradtságnak, lemerülésnek azt a fokát, amit viszonylag kevesen ismernek. Ebben az egészben nem kevéssé volt ludas a távcsőhasználat.


Fotó: Centauri

A távcső ugyanis újra és újra olyan lehetőségeket tár elénk, melyek szabad szemmel szemlélődve fel sem merülnének bennünk.

Konkrét példával: távcső nélkül annyit látok csak, hogy messze előttem egy fasor húzódik. Ez önmagában nem túl ígéretes. Távcsővel viszont felfedezhetem, hogy a fasor túloldalán kukoricatarló van, ahol akár vadludak vagy darvak is lehetnek. Távcső nélkül hazaindulnék, távcsővel viszont – bármilyen fáradt vagyok is – tovább megyek a vadludak és darvak reményében. Ráadásul a távcső oly gyakran mutatott meg távoli fajokat közelről, oly gyakran hozott sikerélményt, hogy

az a működésimód, amit a távcső használata jelent, pavlovi reflexként beégett a tudatomba.

Ha távcső van nálad, érdemes mindig előre nézni, a távolba tekinteni. Érdemes például átpásztázni az első pillantásra üresnek tűnő eget. Hányszor esett meg, hogy ilyen pásztázáskor találtam nagy magasságban keringő sólymokat, sasokat!? A távcső alapélménnyé teszi, hogy képes vagy messze látni, képes vagy megtalálni a „láthatatlant” is. Fürkészővé, nagy terekben, nagy távolságokban gondolkodová tesz;

sok évtized távcsövezése után az ember akkor is távcsővel néz, ha egyébként nincs is a nyakában távcső.

És ami a legszebb: nem pusztán arról van szó, hogy távcső nélkül is gyakran fürkészi a nagy távolságokat, az eget, de egy zárt szobában, akár sötétben, akár lehunyt szemmel, elalvás előtt is „távcsövön” szemléli az világot és az életét. Sokszor írtam, mondtam már: szeretek tervezni, hosszútávra is – és ez jelentős részben annak köszönhető, hogy életem nagy részében távcső volt a nyakamban.

Mind a mai napig távcső lóg a bejárati ajtó mellett. Megnéztem ma délután – konkrétan három darab. Összeszedtem hamarjában a lakásban található távcsöveket. Igaz, ezek zömmel ütött-kopott, régi távcsövek már, de azért jellemző, hogy legalább 8-10 van a házban. Ha más nem is, ez fényesen bizonyítja, hogy ez az eszköz valóban kulcsfontosságú az életemben.

Évek óta bánt, hogy míg ezer és egy dolog van az iskolákban, egymást érik az okostáblák, addig az iskolák többségében nincs egyetlen távcső sem.

Ha rajtam múlna, úgy alakítanám át az oktatást – többek között –, hogy a gyerekek hozzájussanak távcsövekhez, és használják is rendszeresen. Szépen kapcsolódna ez ahhoz is, hogy sosem volt még időszerűbb az ökologikus szemlélet megerősítése. De nem arról van szó, hogy a gyerekekből fabrikáljunk méregzöldeket, sokkal inkább az lenne fontos, hogy amint nekem is pavlovi reflexszé vált a hosszútávú gondolkodás, a nagyobb lépték választása a kis léptékek és kisstílűség választása helyett, úgy ezek a gyerekek is egy másik dimenzióban, távlatosabban és közelebbről látnák a világot, önmagukat, és mindannyiunk problémáit is. Akkor már szükség sem lenne arra, hogy egy tankönyv vagy egy tanár magyarázza el nekik, hol itt a gond, rájönnének maguktól is; és mivel vagyunk annyira gyarlók, hogy igazságról szólva mindenki számára a maga igazsága a legfontosabb, a „távcső-nemzedék” ragaszkodna ehhez az igazsághoz, és ha ragaszkodna, akkor nem elégedne meg szólamokkal, ragaszkodna a megoldáshoz is.

Nem mellesleg az íráshoz is ugyanaz a perspektíva, ugyanaz a szemlélet, távolba nézés és látás kell, mint amit a távcső ad – kiváltképp a regényíráshoz. Nyilván nem vezethető vissza egyetlen okra, miért lesz valakiből író. De az egyik ok, ami íróvá tett, az szintén a huzamos távcsőhasználat volt.

Ha érdemesnek gondolod, tisztelj meg a megosztásoddal! Előre is köszönöm 🙂

Hozzászólássokhoz gördülj a lap aljára!

Ha tetszett ez a cikk, kérlek, iratkozz fel hírlevélre!

Név*

Email cím*

 

Fotó: Centauri

Amire büszke vagyok – a jobb lábam

http://centauriweb.hu/barangolo/fekete-istvan-levele-a-teli-berek-es-a-tundrak-nepe/

Amikor még elértem mindent az életben

Kemény élet rideg tél – Ritka szép emlék

A tudás varázslat

Madarakról mindenkinek

9 Comments:

  1. Marsovszki Viktória

    Tetzett a “cikk”, nagyon is, meg is osztom! De mi ez a feliratkozási láz? Elmondod, Cen’? Semmit sem értek ebből. 🙁

  2. Szabó Edit

    Megtennélek oktatási miniszternek, Cen’, legalább egy napra, hogy elrendelhesd a távcsőhasználat oktatását az iskolákban. 🙂

    Egyszer, nem olyan túl régen azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan tudod növelni a hírlevélre jelentkezők számát, és hogy ezt itt a weboldalon meg lehetne oldani. Nem szóltam róla, mert akkor éppen úgy gondoltam, hogy nem kotyogok bele, de örömmel látom, hogy ez neked is eszedbe jutott. 🙂

    Kíváncsian várom, hogy milyen ötleteid lesznek még az oldallal kapcsolatban, mert hogy lesznek még, abban biztos vagyok.

    Esetleg egy lehetőség az olvasóknak arra, hogy anyagilag is támogathassák az oldalt? Egyre több weboldalon találkozom ilyennel, és pont elférne ez itt a hírlevélre jelentkezős blokk mellett. 🙂

  3. Patai Mária Zsuzsanna

    Azt mondom, igen!

  4. Szabó Edit

    Ma jól jött volna egy távcső. 😐

    Reggel az erkélyen tettem-vettem, amikor vadludak hangját hallottam föntről. Addig nézelődtem felfelé, amíg fel is fedeztem az ismert V-alakot, ráadásul nem is egyet, hanem kettőt. 🙂 Két csapat vadlúd húzott délnyugat-nyugat felé. Mindjárt eszembe jutott, hogy távcsővel mennyivel többet látnék belőlük.

    Szerencsére kosztosaim, a cinkék távcső nélkül is idetalálnak az erkélyre. Jönnek rendületlenül naponta többször is. 🙂

  5. Marsovszki Viktória

    Ide jöttem vissza, Cen’, mert tanácsodat szeretném kérni. Mint kezdó madárbarát milyen madárhatározót tudok legjobban használni? Ajánlj, kérlek! Már keresgetek régen, de nem tudok dönteni. Vannak ugyan távcsöveim is,, de egyik sem jó tartósabb kukkolásra. Amelyikkel jól látok, nehéz, a könnyű pedig nagyon gyengusz. A jobb kezem sérült, így nem tudom sokáig egyensúlyban tartani nehéz távcsövet, azért kellene nekem egy könnyyű, “nagyobb teljesítményű” távcső. Mihelyst lesz időd, légy szí’, írd már ide, mit ajánlasz! Nagyon megköszönném. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.