A Balaton üvegkoporsója

balaton 3

Fotó: Centauri

2017.07.21.
Bár hozzászoktunk már, de a Balaton jelentős része voltaképp elzárt terület. Jó pár, Balatonnal kapcsolatos baklövésünk közül némelyeket orvosoltunk, ezt viszont nem. Az egyik legsúlyosabb ballépés a Kis-Balaton lecsapolása volt, ám ezt horribilis áron, úgy-ahogy helyrehoztuk a 80-as években (a visszaállítás évében ott töltöttem az egész nyarat). A vízminőség romlásában azonban közrejátszott a part kikövezése is. Utóbbi ma is meghatározza a tó arculatát. Kevesen tudják, de a Balaton déli partja régen hosszú szakaszokon homokos volt. Az uralkodó szelek az északi parttól a déli felé fújnak, így a déli part volt a tó tisztulásának színtere. A balatoni uszadék a kikövezés óta jobbára a kövek között ázik, arról nem beszélve, hogy a kövezésnek ütköző hullámok jóval erősebben kavarják fel a vizet, mintha a partra futhatnának. Ízlés dolga, de szerintem a kövezés kevésbé esztétikus, mint egy természetes föveny.

balaton 2

Fotó: Centauri

Az viszont aligha lehet vita tárgya, hogy a föveny jóval barátságosabb. Mennyivel kényelmesebb volna, ha bárhol begázolhatnánk a Balaton vizébe! Ha nem kellene egymást kerülgetni, kapaszkodni, csúszkálni a lépcsőkön. A régi Balatonnál a hullámverés turzásokat, dűnéket, zátonyokat, sőt szigeteket is épített. Ilyen volt például Balatonberénynél a „Csicsergő”. A vakációzókat persze kevésbé érdekli a tó madárvilága, s még mindig kevesen tudják, hogy a Balaton ősztől tavaszig most is madárparadicsom. Ám fövenyes korszakában nyáron is az volt! Erről irodalmi adatok is szép számmal tanúskodnak, de a 90-es évek végén, amikor az alacsony vízszint miatt számos helyen bukkantak ki zátonyok (köztük a Csicsergő is), heti 2-3 alkalommal jártam körbe a tavat, és a saját szememmel láttam, hogy a Balaton nemcsak fövenypartjával hozhat tengerparti hangulatot, hanem madárvilágával is: ezrével lepték el olyan fajok, melyeket egyébként csak tengerpartokon láthatunk. Egy hatalmas, 70 km hosszú madárszafarivá vált a déli part. Normál vízszintnél viszont a kövezés lezárja a Balatont az öntisztulás elől, lezárja előlünk, és lezárja a madarak elől is. Nem volna jó felszedni? – ahogy azt pár helyen megtették már. Nézzétek! Itt például csak pár méternyi szabadságot kapott a tó, s máris „trópusi” fehér fövennyel hálálta meg. Nézzétek! Itt kristálytiszta a víz még hullámverésben is.

balaton

Fotó: Centauri

Hová tűntetnénk el a rengeteg követ? Épülhetnek belőle új mólók (melyek kiváló ívóhelyek is) és – bár kicsit meredeknek tűnhet – építenék pár kisebb szigetet is. Feltűnt már, hogy nyáron alig látni sirályokat? Ennek egyik oka a fészkelőhely hiánya. Szinte biztos, hogy a mesterséges szigeteken népes sirály- és csérkolóniák alakulnának ki, s így a Balaton madárszigetekkel is gazdagodna. Szóval? Mi volna jobb? Ha marad a kövezés, vagy kő kövön nem marad, s visszakapjuk a fövenyt: mi is, meg a madarak is. Gyönyörű a Balaton így is – de mennyivel szebb volna, ha kiszabadulna a kő fogságából, ha végre felkelhetne az üvegkoporsójából, s újra, igazán élhetne.

balaton 4

Fotó: Centauri

A nagy jégtrükk

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.