11:43
Ma reggel elment Stephen Hawking. 🙁 A világsajtó ezzel a szomorú hírrel nyit ma, és napokig erről cikkeznek majd. Könyvtárnyi méltatás születik a következő időszakban, amit méltán mondhatunk majd Hawking utáni időszaknak, és talán nem is lesz olyan egyszerű meghatározni, mi volt a legfontosabb abban, ami ennek az embernek ekkora jelentőséget adott. Ő sem volt tévedhetetlen (én is bátorkodtam kritizálni), ám a legfontosabb kérdésben halálosan pontos volt, és szerintem ez az, ami “mindent visz”. Főként élete végén már nem annyira az univerzum nagy kérdéseiről, mint inkább az emberiség jövőjéről töprengett és nyilatkozott. Azt kérdést járta körbe újra meg újra, hogy mi az orvosság mindarra a bajra, amit létrehoztunk.
Az ő élete is tanúbizonyság arra, hogy a leghúsbavágóbb kérdés a lépték megválasztása.
Gondjainkat a túl kicsi lépték generálja. Az, hogy nem vagyunk képesek elgondolni se a jelent, se a jövőt megfelelő léptékben. Hawking abban segített, hogy a megfelelő mércét választhassuk: az egyetlen mérce számára az űr. Az egyetlen mérce a kozmosz. Az egyetlen mérce az univerzum – s lám, Stephen Hawking most megtért a kozmoszhoz. Abban a térben, ahol ő gondolkodott, a Föld annyi, mint Armstrongnak a hold. Most elment, csak a lábnyomát hagyta hátra egy villámlátogatás után, visszament oda, ahol nem köti tér és idő, és ez jelentős tett, jelentős látogatás volt akkor is, ha nem lehetnek illúzióink: az ember egészen apró dolgok körül forog majd és bonyolítja a mindennapjait továbbra is – egészen addig, míg az összeomlás, gondolkodásának és léptékválasztásának tarthatatlansága rá nem ébreszti arra, hogy váltania kell. Most már tényleg, ha már egyszer képtelen volt rá akkor, amikor kellett volna: több ezer évvel ezelőtt. Legkésőbb akkor, amikor elkészült az első űrfotó, melyen végre teljes pompájában láthatóvá vált a Föld.
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/egi-testek/
Amikor reggel olvastam a hírt a neten, volt egy olyan érzésem, hogy nem fogsz elmenni mellette szó nélkül és tényleg: egy nagyon szép megemlékező, méltató írás született. Hálás vagyok érte!
Stephen Hawking nem akármilyen lábnyomot hagyott maga után. Szerencsére nem lett igaza az orvosainak kb. 50 évvel ezelőtt, amikor mindössze csak 2 év földi létet jósoltak neki.
Írok róla még – a másik, akiről szeretnék, az Elon Musk 🙂 🙂
Igazán röstellem – bár ilyenkor azt szoktad mondani, hogy nem kell 🙂 -, de eddig nem tudtam, ki is az az Elon Musk. No, most utána néztem kicsit itt a neten és nem is értem, hogy lehet, hogy nem hallottam róla vagy nem figyeltem föl rá eddig.
Ezek után nagyon kíváncsian várom, hogy mit fogsz róla írni. 🙂
Igazán méltó (megrendítő)megemlékezés 😢 és milyen különös, hogy a hétvégén tetted fel az Égi testek esszét!
Valójában ezt az esszét már korábban felraktam, csak a hétvégén vettem elő 🙂 De ez talán nem is lényeges annyira.
Biztos voltam benne, hogy Te is, mint GONDOLKODÓ EMBER , írsz erről a szomorú hírről. Írsz egy hatalmas elméről, aki már közelről vizsgálhatja az univerzum sötét anyagát, vagy sötét energiáját, megbizonyosodhat róla, hogy nem csak anyagból lesz energia, hanem energiából is anyag, csak többé az embert nem vizsgálhatja, figyelmeztetheti véges gondolkodására. 🙁
🙂 🙂
Minden tiszteletem Hawkingnak! Ha csak az emberiség egy része lenne olyan elfogadó, mint amilyen Ő volt a betegségével szemben, talán jobb lenne a világ. 🙁 Neked Cen’ pedig köszönet a megemlékezésért.
Néha eszembe is jut, vajon én mennyire tudnék elfogadni egy ilyen helyzetet? – attól tartok, semennyire 🙁
Jönnek majd, csak nem tudom, mikor – most épp a kérdőívet rázom gatyába, szeretném kiküldeni a hétvégén. Most talán sokaknak lesz ideje rá 🙂
Hős volt a szó szoros értelmében. Nagyszerű, hogy méltattad…várom a beharangozott írásokat is ☺☺