• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

A magány és a misztérium gomolygása

Fotó: Centauri

Már nem számolom a napokat sem, csak az eget kémlelem; jó volna végezni, mielőtt újabb havazás jön; és Masson magánya újfent átvilágít és melegít!


2019.12.13. A napokban online is elérhetővé-olvashatóvá vált egy írásom, ami aztán az első kötetemben, a Pátoszban landolt. Vérbő téli sztori. Fogadjátok szeretettel! 

Már nem számolom a napokat sem, csak az eget kémlelem; jó volna végezni, mielőtt újabb havazás jön; és Masson magánya újfent átvilágít és melegít!; gondossága egyben pártatlanság; éppannyi gondja van magára, mint a kutyáira; Masson igazságos, s csak egy pártatlan, magának való, de önmagával sem kivételező ember lehet ennyire akkurátus, ahogy minden szöget egyenesen ver be, minden rönköt pontosan illeszt, pikk-pakk!; s minden mozzanat után szünetet tart, kezével simítja meg az illesztést, a simára csiszolt profilléceket; gyönyörködő pillantást vet rá, de már folytatja is; nem oly hosszú szünetek ezek, hogy bűnös önimádatnak adna helyet – és félszemmel folyvást látja a kutyáit is. Most, ahogy odakinn sürgök-forgok én is, botladozom a hóban, Szeni is kivirul, jól láthatóan mosolyog rám, szünet nélkül; a ló szeme se villan ki fehéren, mint Delacroix villámtól riadt „Cavallójának” halál-látó szeme; s nem csapja hátra fülét, ahogy harapás előtt szokta, nem dobog-kapar, akár a leszegett fejű Ápiszbika; melegen, barnán, kíváncsian és elégedetten, expressziók nélkül, mint egy tanulmány-ló, figyel engem: hatalmas, barna-barát. Mikor egyszer lemászom, hozzám jön és óvatosan – meg ne ijesszen – a vállamhoz ér; azt mondom neki: „Jól van no, gyere, gyere csak, bújj ide!, Te, Te óriási… Gesztenye!”


A teljes írás ITT OLVASHATÓ.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/8-kalandos-tel/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/eros-eszaki-szel/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/kotetek/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/uszo-sziget-2/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/norma-lea-zonatitka/

    8 Comments:

    1. Ibolya Nagy

      “Te, te… óriási Gesztenye” , drága Gerbaud! mennyi szeretet, törődés van ebben a néhány szóban.
      Annyira szeretem a Pátoszbeli novellákat (is)!

    2. Szabó Edit

      „Aznap dél körül, miután bevittem Gerbeaud-t a tréningről, észrevétlenül beborult; eleinte csak nyirkosabb lett a levegő, a völgyben némi köd gyűlt össze, később a Nap erejét vesztette, végül eltűnt valami vékony, szmogszerű fátyol mögött; kora délutánra az ég ólomszürkévé vált, elült a szél, a madarak elhallgattak, s olyan csönd lett, mintha este volna már. Nem gondoltam semmire, csak álltam az udvaron, az istálló előtt, eregettem a füstöt, és az eget kémleltem; igen alacsonynak s leginkább régi, piszkosszürke tapétának tűnt; nem volt köd és nem volt felhő; valami más, beteges textúra; baljós átmenet. Amiről lehetetlen megállapítani, miből lett vagy mivé lesz.”

      Talán így kezdődik, és ez csak egy részlet? 🤔

    3. Marsovszki Viktória

      Mielőtt útnak indulnék, rápillantok a honlapra, és adom a négy napja csak egyre fújt
      dalt 🙂 ♥ 🙂 képeidhez, Cen’.
      https://www.youtube.com/watch?v=5ymRf856YPY

    4. Szabó Edit

      Már olvasható “A világháború küszöbén” c. regényfolyam 5. része a Ligetben:

      https://ligetmuhely.com/liget/nagy-baj-van-a-naccsos-urral/

      • Kedves Edit, de jó hogy ide tetted a linket, nagyon vártam a történet folytatását- ez a Kapitány Máté igen jól ír:-)))

        • Szabó Edit

          Szeretem ezt a regényfolyamot, izgalmas, hogy minden részt más ír, és hogy ki merre viszi a történetet.
          Nagyon várom már a Cen’ által írt részt. Talán csak pár hét… 🙂

    5. Holsky Péter

      Descartes felfedezte: “Gondolkodom, tehát vagyok”. Azért jut ez eszembe most, mert újraolvasva csak így tudom kifejezni: Gerbeaud-t érzem, tehát vagyok 🙂
      Igaz: ahhoz, hogy tényleg jól érzem-e ezt így, olvasni, olvasnunk kéne a teljes “Kalandos tél”-t is… Remélem, mielőbb mód nyílik erre!

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük