Novellák

Krizosztóm már jobban volt. Túljutott az első megrázkódtatáson, és buzgón a 23. zsoltárt imádkozta. Gigász apát és a többiek aggódva hajoltak a kútba, ahonnan halkan, a mélyből, a sűrű sötétből ezt hallották: Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.

KÚT A NAP ALATT
CENTAURI KÚTEz a pillanat váratlan fordulatot hozott Krizosztóm életébe. Mert a kútban töltött évek során megszokta, hogy nem gyógyul. Hogy állapota folyamatosan, fokról-fokra rosszabbodik, és kezdeti, önmagával kapcsolatos undora is feloldódott. Természetesnek vette, hogy elvesztette bal lábfejét, amit nem küldött fel, hanem a szemközti oldalfülkében tartott – pontosabban már csak a lábfej csontjait. Hozzászokott, hogy bal kézzel ír, mert jobbján, a kézfejen, a kéztőcsontok kibukkannak a húsból. Nem érezte már a saját szagát, nem bántotta már a belőle megállíthatatlanul csordogáló genny sem. Bizonyos idő elteltével nem érezte már ezt olyan fontos különbségnek saját maga és a többiek között, mint amilyen jelentős differenciának eleinte tűnt.

Tovább: Kút a Nap alatt

Az elbeszélésből készült kisfilm trailere itt

A teljes film angol feliratozással: itt

 
ÚSZÓ SZIGET
centauri jégmezőBirdben felvetődött a gondolat, hogy a vihar délebbre vitte, bár ahhoz ki kellett sodródni az Északnyugati-átjáróból, ami lehetetlennek tűnt, ezért a minden addiginál nyáriasabb időjárást inkább az éghajlatváltozással magyarázta. Szigete olyan kicsi volt, hogy az olvadás okozta zsugorodást is érzékelte, ráadásul, minthogy hó már nem volt rajta, kénytelen volt farigcsálni belőle, ha inni vagy főzni akart. Más kérdés, hogy nemigen akadt főznivalója se, újra kuporgatni és éhezni kellett. Ezzel együtt visszatért a kétségbeesés is, és egy furcsa, gyöngéd érzés: a halálvágy.

Tovább: Úszó sziget

 FLAUBERT ÉS A DIVAT
Nos, ez a javasasszony volt Jean Patou életének sava-borsa, minden gyönyöre (a ruhákat nem számítva) és egyben keserűsége is (eltekintve a kommüntől). Mert az asszony fejébe beette magát az úrinő hölgytudata, ami azonban olyan útszéli krákogásban nyilvánult meg, ha Jean Patou fölemlítette az ostoba urizálás okozta költségeket, hogy utolsó csavargók, kocsisok, vargák, kofák, suszterinasok és vajákosok, Patou ősei is a csodájára jártak volna. De ez aprósütemény ahhoz képest, hogy megpróbált dirigálni a műhelyekben is, belekotyogni a ruhák szabásvarrásába, hogy itt kell kiereszteni, ott kell feltűzni, bevenni, fodorítani, bodorítani; ide flittersor, oda bugatti-gyöngy, szaténszalag, krepp, a muffra meg vékony, violakék liondi, á la mode. Mintha fikarcnyit is értene hozzá! Egy bugyizsinórt se különböztetett meg a paszománytól, mégis ott kotnyeleskedett mindenütt, mintha nem kettő, de tíz is volna belőle a házban. Mintha hájrákos, lipómás hasonmásai futkosnának minden szinten. Nyilván, mert historikus erejű féltékenység mardosta a ruhákat készíttető kurtizánok miatt.

Tovább: Flaubert és a divat

14 Comments:

  1. Szabó Edit

    Mivel az Utazás a nagyvárosba c. novella után nincs ilyen hozzászólási lehetőség – :-O pedig jó volna! – , ezért itt írom meg a véleményemet az éppen most elolvasott novelláról.

    Szívszorítóan szép, rejtelmes és elgondolkoztató, vagyis: nagyon centauris. Ezért tetszett. :-) (Nem vagyok kritikus, csak egy olvasó. A kritikus biztosan találna ezeknél megfelelőbb jelzőket. Nézd el nekem!)

    Nagyon szeretem a novelláidat (is) és remélem, hogy sok ehhez hasonló rejtőzik még a fiókod mélyén. Köszi! :-)

    • Köszi, Edit! :-) Örülök, hogy elolvastad. Nem tudom, miért nincs hozzászólási lehetőség mindenütt, de rajta vagyok az ügyön, szeretném, hogy legyen :-) Bármilyen véleményt szívesen fogadok a honlappal kapcsolatosan is. Talán látod, hogy napról napra alakul, szóval mindig van mit javítani (pl. hogy egyszer mobil-kompatibilis legyen).

  2. Szabó Edit

    Ó, hiszen ezeket nekem öröm olvasni! Lecsapok rájuk, amint lehet. :-)

    Figyelem a honlap változásait, csináld csak, majd, ha befejezted, megírom a véleményemet. Egyelőre tetszik és örömmel látom, hogy olyanokat is változtatsz, amiket én javasoltam volna (pl. a négy nyomógomb és a mögötte lévő linkek a jobboldali sáv tetején :-) ).

    A blogokhoz is jó lenne ilyen vélemény blokk, bár nem igazán értem, hogy ez hogyan is működik. Azt látom, hogy az utolsó hozzászólás látható a képernyőn, de Te hogyan szerzel róla tudomást, ha pl. rövid időn belül többen is hozzászólnak? Remélem, Te nem csak az utolsót látod!

    Most csak egy megjegyzés – ami talán csupán a női szépérzékemet zavarja: a képernyő felső részén lévő három zászlót – amik a nyelveket jelölik – én letenném a jobb alsó sarokba, a CENTAURI felirattal kb. egy vonalba. A sötét háttér jobban kiemelné őket és a képet sem takarnák annyira.

    Amiket pedig ide és az Instagramra kiraksz, osztogatjuk ám a fb-on! Nyilvános láthatósággal, hogy minél többen lássák. :-)

    • Kedves Edit, köszönök minden sort. A véleményblokk, a hozzászólás lehetősége erősen betegeskedik, de igyekszem megoldani ezt a problémát. A hozzászólások egy részéről értesítést kapok, de azért itt egy kicsit nehezebb kezelni ezt, és még én is szokom ezt a rendszert. Ami a zászlókat illeti: nem hiszed el, de már másfél éve is kerestem a hozzáértő barátomat, hogy segítsen ezeket a zászlókat odébb terelni, de akkor nem sikerült. Visszatérünk rá. Tökéletesen igazad van. A megosztásoknak most fokozottan örülök. Holnap majd könyörögve kérek mindenkit erre, mivel a madáretető-térkép project átköltözik ide, és szeretném, ha ezt mindenki tudná. Akit lehet, levélben (mailben) is értesítek erről a napokban. Első körben a korábban a madáretetésről írottakat telepítem át ide (remélem sikerül hamar), aztán – még mielőtt ránk robban a tavasz, új írásokat hozok (neked külön kiemelem, hogy “legszebb emlékeket” is!). Van itt munka dögivel, csak remélni tudom, hogy érdemes. Tényleg segítsetek abban, hogy a régiek (a facebookosok) közül minél több embert érhessen el az oldal. Az eddigieket pedig, mint mindig, ezúttal is hálásan köszönöm. A legjobbakat továbbra is. Cen’

      • Szabó Edit

        Igen, én is azon gondolkodtam, hogy nem lehet egyszerű összevadásznod a hozzászólásokat a különböző helyekről, pedig majd még csak ezután indul be az üzem igazán, ha a többiek is felfedezik ezt a lehetőséget.

        Hűha! Holnap nagyon figyelek majd, bár megosztani csak este tudok, mert akkor leszek gépközelben.
        Én szoktam osztogatni a szerzői oldaladon is a látogatói bejegyzéseknél, csak azt kevesen látják. Gondolom, azt sem lehet igazán tudni, hogy a weboldalt hányan látogatják. Vagy igen? Valahogy ide kellene szoktatni az embereket!

        Köszi a” legszebb emlékeim”-et és a többi írást is! Ha publikálsz valahol, ugye, arról is hírt adsz időben?

        A legjobbakat Neked is! :-)

        • Persze, hírt adok mindenről időben (vess egy pillantást a hírekre is :-) ) Írok majd a weboldal látogatóiról is – nagyon érdekes, mert egy kicsit más közönség, mint a facebookos (napok kérdése, hogy elérje a 20.000 felhasználót). A Facebookot is tollhegyre tűzöm nemsokára :-( Most az a legnehezebb, hogy a rengeteg anyagot áttelepítsem, hogy azután beálljon egy rend. Hogy ide hány embert lehet átcsalni, még kérdéses, kb. 1-2 héten belül elválik, de azért nem adtam még fel azt sem, hogy a közösségi médiákban ismét elérhető legyen minden. Nagy támogatás, hogy jelen vagy-vagytok itt is.

          • Szabó Edit

            Szoktam nézni a híreket is – sőt, osztom azt is -, de annyifelé lehet itt az oldalon barangolni, hogy nem jutok el mindig mindenhova. Pláne, ha leragadok valahol. :-)
            A Jégvágóról szóló hírt már megosztottam, de látom, hogy van újabb osztani való! :-)

            Ennek a fajta üzenetváltásnak még az a hátránya, hogy mi nem kapunk értesítést róla, ha válaszolsz, hanem utána kell járnunk.

            Nem baj, majd kialakul és megszokjuk ezt is! Fő, hogy már valami elindult! :-)

          • Nagyné Ica

            Csak most fedeztem fel, hogy ma itt is “beszélgettetek”. Valóban kissé nehézkesebb itt “eligazodni”, de próbálkozom én is. Editnek azért mindig akadnak jó ötletei – mint infomatikai szakembernek. …igen, bennem is felmerült a kérdés, hogyan értesülsz a hozzászólásokról…🤠 😊

  3. Prutkayné Bartha Erzsébet

    Én is elolvastam a novelládat,nagyon-nagyon tetszett. A Jégvágót direkt lassan olvasom,de mire a gombák megjönnek,végeznem kell vele. Ezt a novellát még többször el fogom olvasni.Üdvözöllek:Prutkayné Bartha Erzsébet

    • De örülök, hogy látlak itt! Hogyan találtál ide? :-)

      • Prutkayné Bartha Erzsébet

        Úgy találtam ide,hogy amikor elolvastam Edit megosztását és elolvastam a novellád,hozzá akartam szólni valahogy,de nem tudtam.Aztán rákattintottam a centauriwebre és megláttam Edit hozzászólását.Aztán írtam pár sort.Nem tudom kifejezni igazán,hogy hogyan hatnak rám az írásaid.Az biztos,hogy Te a lelkeddel írsz.Másként nem kavarna fel minden írásod ennyire,mint ez is.Még….még…írjál sokat.
        Én is mindig megosztok minden veled kapcsolatos dolgot.
        Üdv és minden jót.

        • Jaj, nagyon köszönöm – írok, sokat, még ha nem is eleget. Most egy kicsit megfogott ez a karácsonyi történet a Facebookkal, nehéz mit kezdeni ezzel a kiszolgáltatottsággal, de remélem, ez az oldal segít, és talán “visszatalálok” az Fb-re is. Ám míg a hosszú szünet tartott – mialatt szorgosan leveleztem az Fb-vel – újabb könyv írásába fogtam. Szóval írok, nemcsak novellákat, hanem készül a regény is. Kicsit sokfelé kell figyelnem, most ide is sok erőt koncentrálok (meg ugye a fotózás, ami most kihagyhatatlan), de ahogy beáll egy új egyensúly, írások is rendszeresen jönnek majd. Addig is annyit hadd mondjak: nagyon inspiráló és támogató a jelenlétetek, és szívből örültem, amikor végre te is idetaláltál :-)

  4. Szabó Edit

    Kár, hogy itt nem lehet lájkolni! :-(
    Ezért aztán így és itt írom le, hogy én mindenkinek a hozzászólására nyomtam egy hatalmas like-ot.

    BIG LIKE mindenkinek!! :-) :-)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.