Novellák

Krizosztóm már jobban volt. Túljutott az első megrázkódtatáson, és buzgón a 23. zsoltárt imádkozta. Gigász apát és a többiek aggódva hajoltak a kútba, ahonnan halkan, a mélyből, a sűrű sötétből ezt hallották: Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.

KÚT A NAP ALATT
CENTAURI KÚTEz a pillanat váratlan fordulatot hozott Krizosztóm életébe. Mert a kútban töltött évek során megszokta, hogy nem gyógyul. Hogy állapota folyamatosan, fokról-fokra rosszabbodik, és kezdeti, önmagával kapcsolatos undora is feloldódott. Természetesnek vette, hogy elvesztette bal lábfejét, amit nem küldött fel, hanem a szemközti oldalfülkében tartott – pontosabban már csak a lábfej csontjait. Hozzászokott, hogy bal kézzel ír, mert jobbján, a kézfejen, a kéztőcsontok kibukkannak a húsból. Nem érezte már a saját szagát, nem bántotta már a belőle megállíthatatlanul csordogáló genny sem. Bizonyos idő elteltével nem érezte már ezt olyan fontos különbségnek saját maga és a többiek között, mint amilyen jelentős differenciának eleinte tűnt.

Tovább: Kút a Nap alatt

Az elbeszélésből készült kisfilm trailere itt

A teljes film angol feliratozással: itt

 
ÚSZÓ SZIGET
centauri jégmezőBirdben felvetődött a gondolat, hogy a vihar délebbre vitte, bár ahhoz ki kellett sodródni az Északnyugati-átjáróból, ami lehetetlennek tűnt, ezért a minden addiginál nyáriasabb időjárást inkább az éghajlatváltozással magyarázta. Szigete olyan kicsi volt, hogy az olvadás okozta zsugorodást is érzékelte, ráadásul, minthogy hó már nem volt rajta, kénytelen volt farigcsálni belőle, ha inni vagy főzni akart. Más kérdés, hogy nemigen akadt főznivalója se, újra kuporgatni és éhezni kellett. Ezzel együtt visszatért a kétségbeesés is, és egy furcsa, gyöngéd érzés: a halálvágy.

Tovább: Úszó sziget

 FLAUBERT ÉS A DIVAT
Nos, ez a javasasszony volt Jean Patou életének sava-borsa, minden gyönyöre (a ruhákat nem számítva) és egyben keserűsége is (eltekintve a kommüntől). Mert az asszony fejébe beette magát az úrinő hölgytudata, ami azonban olyan útszéli krákogásban nyilvánult meg, ha Jean Patou fölemlítette az ostoba urizálás okozta költségeket, hogy utolsó csavargók, kocsisok, vargák, kofák, suszterinasok és vajákosok, Patou ősei is a csodájára jártak volna. De ez aprósütemény ahhoz képest, hogy megpróbált dirigálni a műhelyekben is, belekotyogni a ruhák szabásvarrásába, hogy itt kell kiereszteni, ott kell feltűzni, bevenni, fodorítani, bodorítani; ide flittersor, oda bugatti-gyöngy, szaténszalag, krepp, a muffra meg vékony, violakék liondi, á la mode. Mintha fikarcnyit is értene hozzá! Egy bugyizsinórt se különböztetett meg a paszománytól, mégis ott kotnyeleskedett mindenütt, mintha nem kettő, de tíz is volna belőle a házban. Mintha hájrákos, lipómás hasonmásai futkosnának minden szinten. Nyilván, mert historikus erejű féltékenység mardosta a ruhákat készíttető kurtizánok miatt.

Tovább: Flaubert és a divat

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.