Sujtásos fütyülőlúd Magyarországon

afrikai madarak sujtásos fütyülőlúd magyarországon

Afrikai sujtásos fütyülőludak a Ferencmajori-halastavakon 2019.09.28.-án (Fotó: Hoffmann Ernő) Innen is nagy köszönet a képekért!

FRISSÍTÉS:

2019.10.03. Ma reggel a 24.hu is hozott egy rövid hírt ezekről a madarakról 🙂 Továbbra is figyeljük, hogy felbukkannak-e még valahol.

2019.09.30. 22:22 Úgy tűnik, hogy a titokzatos afrikai ludak sztorija bonyolódik. Hála Rajna Editnek új infókat kaptunk róluk. Az újabb fejleményekről a cikk alján folyamatosan frissítjük 🙂


2019.09.29.

Ilyen madarat eddig mindössze két alkalommal láttak Magyarországon, de nem csak ezért hozok hírt róla.


Eddig nem volt még szó arról, hogy bizonyos esetekben nehéz vagy egyenesen lehetetlen eldönteni, hogy egy ritka madár felbukkanását „komolyan vehetjük-e”. Ebben az esetben is az a kérdés, hogy ezek a madarak valóban Afrikából jöttek fel (ez a faj ugyanis hozzánk legközelebb Afrikában él), esetleg szökevények-e?

Pénteken (2019.09.27.) Komárom-Esztergom megyében, a Naszály melletti Ferencmajori-halastavakon 5 sujtásos fütyülőludat (Dendrocygna bicolor) talált két madármegfigyelő, Bátky Gellért és Szelőczei István. Tegnap (09.28.) egy másik megfigyelő, Hoffman Ernő is látta őket, és gyönyörű felvételeket készített róluk, többek között videót is. Utóbbi urat sikerült elérnem, így a felvételeket az ő engedélyével mellékelem. Köszönet értük!


A sujtásos fütyülőlúd elterjedési területe (Forrás:)

A sujtásos fütyülőlúd elterjedési területe (Forrás:)

A sujtásos fütyülőlúd (Dendrocygna bicolor) csodaszép jószág, de nem jellemző rá, hogy nagy távolságokat tenne meg. Ennek ellenére elvileg előfordulhat, hogy akár Afrikából is elvetődjön ide. Bár az kevésbé valószínű, hogy rögtön egy komplett csapat. Korábban írtam már erről a vékonycsőrű sirály (Chroicocephalus genei) és a bajszosposzáta (Curruca cantillans) hazai megfigyelése kapcsán – utóbbi szintén (részben) afrikai faj.

Az az utóbbi évtizedben egyre gyakoribbak az ilyen ritkaságokat is szállító frontbetörések, hosszútávon pedig az várható, hogy a klímaváltozás hatására egyre több mediterrán madárfaj jelenik meg a térségünkben.

Ráadásul egy évvel korábban, 2018. augusztusának utolsó napjaiban a Hortobágyon is látták, akkor is csapatban, akkor három madarat. Tudtommal, azokat a madarakat is szökevényként könyvelték el. Ez várható most is. Új madárfajok illetve rendkívül ritka madárfajok újabb megfigyelései csak akkor válnak hivatalossá, ha az úgynevezett Nomenclator Bizottság elfogadja hitelesnek (erről szintén írtam már a keleti gerle tavalyi felbukkanása kapcsán).

Szökevények természetesen nem kerülhetnek fel az ország madárfajainak listájára, így a sujtásos fütyülőlúd sem.


De honnan tudjuk, hogy szökevények-e?

Általában két jel utalhat ilyen eredetre: egyrészt a szökevények lábán gyakran jelölőgyűrűt találni, másrészt általában bizalmasabbak vad társaiknál. A most megfigyelt madarak egyikén sincs gyűrű, de ez sajnos még nem jelent semmit. A Nomenclator Bizottság szinte biztosan szökevényeknek ítéli majd őket.

Mégis, lehet valamiféle jelentősége egy ilyen megfigyelésnek is?

Azon túl, hogy a találók számára még a szökevények megfigyelése is élmény.


Békésen úszkáló sujtásos fütyülőludak Magyarországon 🙂 (Fotó: Hoffmann Ernő)

Lehet jelentősége, több szempontból is. Először is: nemcsak a sujtásos fütyülőlúd szökevényei kóborolnak Európában, hanem más réce- és lúdfajok szökött vagy szabadon engedett egyedei is. Időről időre felbukkannak állatkertekben, vadasparkokban előszeretettel tartott madárfajok – dél-amerikai récefélék, magas-északi ludak – a vadvizeken is.


Azért a “libasort” Afrikában is ismerik 🙂 (Fotó: Hoffmann Ernő)

Vannak esetek, ahol egyértelmű a helyzet, ilyen például a fekete hattyú (Cygnus atratus), amely Ausztráliában őshonos. Fekete hattyú megfigyelésénél fel sem vetődik a vad eredet, amint pl. a mandarinréce (Aix galericulata) megfigyelések esetében sem, mivel az egyik legelterjedtebb díszrécéről van szó, melynek őshazája  Kína. Ugyanígy az eredetileg Észak-Amerikában élő kisasszonyréce (Aix sponsa) elkóborolt példányainál sem tételezzük fel, hogy az óceánon át érkeztek.

(Az alábbi insta-képet erről a két színpompás fajról lőttem 🙂 )

De nem mindig ennyire egyszerű a helyzet.

A nílusi lúd (Alopochen aegyptiacus) hasonló élőhelyről – szintén Afrikából – származik, akárcsak a sujtásos fütyülőlúd, ám az ő esetében már nem mindig beszélhetünk szökevényekről, kivadult egyedei ugyanis megtelepedtek Európában, önállóan élnek, betagozódnak a kontinens madárvilágába. Nagy-Britanniába és Hollandiába telepített párok utódai terjeszkednek kelet felé. Az utóbbi években már Magyarországon is költöttek, de likvidálták az egész családot. Kegyetlennek tűnhet ez, de tudni kell, hogy

a betelepülő, betelepített fajok néha komoly gondot okoznak a honos fajok számára.


Gyönyörű faj, gyönyörű kép (Fotó: Hoffmann Ernő), a nílusi lúd mégsem szívesen látott vendég Európában.

A nílusi lúd elterjedését is igyekeznek megfékezni Európa-szerte annak érdekében, hogy a viszonylag agresszív faj ne szorítsa ki a honos fajokat a potenciális élőhelyekről.

Nem ok nélkül való ez a félelem. Európa egyik legveszélyeztetettebb madárfaját, a kékcsőrű récét (Oxyura leucocephala) is egy konkurens faj betelepedése veszélyezteti. A kékcsőrű réce hajdanán Magyországon is fészkelt, de a hatvanas évek végére kiirtották. Később visszatelepítési programot indítottak (erről írtam ITT), ami azonban kudarcba fulladt. Jelenleg Európa megmaradt kékcsőrű récéinek legjelentősebb hányada az Ibéria-félszigeten, Spanyolországban él, itt azonban fennmaradását egy hozzá nagyon hasonló, rokon faj, a halcsontfarkú réce (Oxyura jamaicensis) veszélyezteti. Mindkét faj az úgynevezett halcsontfarkú récék családjába tartozik, s nemcsak küllemben, hanem genetikailag is közel állnak egymáshoz.

A halcsontfarkú réce – ami egyébként igen szemrevaló récefaj – nem agresszivitásával okoz gondot, hanem azzal, hogy párba áll a kékcsőrű récékkel. Olyan területeken és olyan fajoknál, ahol a populáció mérete akkorára zsugorodik, hogy egy-egy madár alig talál magának párt, fokozott a veszély, hogy más fajjal hibridizálódjon; főként abban az esetben, ha van közeli rokon a közelben. A kékcsőrű récének nem élt közeli rokona Európában, egészen addig, míg az észak-amerikai halcsontfarkút be nem telepítették Nagy-Britanniába. Amíg csak ott élt, nem is okozott számottevő gondot, csak amikor megjelentek kóborló egyedei a kontinensen is, többek között az Ibériai-félszigeten (azóta hazánkat is több ízben elérte). Ott aztán,

mivel az áttelepült halcsontfarkú récék nehezen találtak fajtársra, amint a kékcsőrűek is egyre nehezebben találtak maguknak másik kékcsőrűt, igen hamar jelentek meg a hibridpárok.

Hasonló jelenségről írtam már egy másik faj, egy emlős, a vadmacska (Felis silvestris) kapcsán is (ITT). A vadmacskánál is ugyanez a helyzet: nemcsak élőhelyének szűkülése veszélyezteti, hanem az is, hogy a lassan felmorzsolódó populációk „elárvult” egyedei hajlamosak összeállni kóborló házimacskákkal.

Erre mondjuk: genetikailag veszélyeztetett.

A réce- és lúdfélék egyébként is hajlamosak kereszteződésre, valamennyi madárcsoportot figyelembe véve, ők talán a leginkább. A szabadban megfigyelt természetes hibridek többsége is lúd- vagy réceféle. Ha mindezt még jó pár betelepített faj kissé megbolondítja, az súlyos gondokat okozhat.

Mennyi szökevény kell ahhoz, hogy egy új faj elszaporodjon?

Fontos kérdés – a válasz pedig meglepő lehet. Általában épp azzal küzdünk, hogy egy-egy faj visszatelepítéséhez annyi madarat kellene kibocsátanunk, amire a kihalás szélére sodródó fajok esetében aligha nyílik lehetőség. Ugyanakkor a lúd- és récefélék ebből a szempontból is különlegesek. Ha valaki Dél-Svédországban barangol, úton-útfélen találkozik kanadai ludakkal (Branta canadensis). Ahogy a nevük is mutatja, ők sem honosak ott, mégis tízezrével költenek már Skandináviában. Ebből az állományból néhány madár hozzánk is eljut a nagy vadlúdmozgalmakkal. A kanadai lúdnak jelentős, önfenntartó állománya él Európában, ám ez a folyamatosan növekvő, több tízezres állomány mindössze 4 közös ősre vezethető vissza.

A lúdfélék igen kevéssé érzékenyek a beltenyészet okozta hátrányokra.

Így tehát egy olyan faj, mint amilyen a sujtásos fütyülőlúd, mind gyakoribb feltűnése, azon túl, hogy élmény lehet a megfigyelő számára, akár egy újabb gondot is előre jelezhet. A meleg égöveken élő fajokat némiképp korlátozhatja Európa lényegesen hűvösebb és hektikusabb éghajlata. Nem mintha kényszeresen akarnám felfűzni mindenre az éghajlatváltozás problémáját, de annyit érdemes megemlíteni, hogy a felmelegedés jelentősen segítheti a forró égövi fajok megtelepedését is.

Jó pár faj sikeresen telepedett meg, és alakított ki önfenntartó állományokat Európában, nemcsak a már említett kanadai lúd, nílusi lúd, vagy halcsontfarkú réce, hanem – hogy említsünk még egyet – az indiai lúd is (Anser indicus).

Talán a sujtásos fütyülőludat is hamarosan ezek között tarthatjuk számon?


Nézzétek meg Hoffman Ernő oldalait is (INSTAGRAM, YOUTUBE)! Már csak azért is, mert gyönyörű madárfelvételeket találni nála, nem utolsósorban pedig azért, mert igazán segítőkész madárbarátról van szó 🙂

S legyetek oly kedvesek, e cikk megosztásával is támogassátok, hogy a jövőben is legyenek – egyre sűrűbben – hasonló hírek és írások ezen az oldalon! A legjobbakat kívánva: Cen’


FRISSÍTÉSEK: 2019.09.30. 22:44 / Rajna Edit a Facebookon (egy madaras csoportban találkozott a sujtásos fütyülőludakról szóló hírrel, illetve képpel. Ezt a képet mailben én is megkaptam, és mellékelem. Egyelőre nem lehet tudni, hogy ugyanazokról a madarakról van-e szó, vagy másokról, azt sem tudni, hogy az új fotók hol készültek, de állítólag az egyik madár piros jelölőgyűrűt visel. Ha ez igaz, és ha az új fotók a ferencmajori madarakról készültek, akkor egyértelműen szökevényekről van szó. Megkerestem újra Hoffmann Ernőt, aki nem tud új információkról, viszont elmondta, hogy a tavakon jelenleg is tart egy madarász tábor, és ha a ludak ott vannak még, akkor a táborozók nyilván figyelik őket.

2019.10.01. 20:25 Az alábbi képen látható sujtásos fütyülőludak eredete – hála Rajna Editnek – tisztázódott. Ezeket a madarakat valóban nem a vadonban fényképezték, hanem egy vadasparkban. Ennél közelebbit nem sikerült megtudni, de elképzelhető, hogy  Budapest környékén, s még az sem kizárható, hogy onnan lógott meg a Ferencmajori-halastavakon megfigyelt öt madár (bár ennek ellentmond, hogy a vadaskerti madarak lábán piros gyűrű látható). A halastavakon megfigyelt csapatról nincs semmi új infó, úgy tűnik, felszívódtak, vagy a kutya sem törődik velük; mindkettő különös lenne. Mindenesetre a birding.hu oldalán további megfigyelések nem jelentek meg. Kíváncsian várom, felbukkannak-e még valahol?


 

Ez a Facebookos fotó – szerintem – nem ugyanazokról a madarakról készült. Ezeket a madarakat igen közelről fotózták, ráadásul a kép jobb sarkában ott figyel egy mandarinréce tojó is (róla is esett szó a posztban), vagyis ezt a képet inkább egy tenyésztő udvarában vagy állatkertben lőhették – hacsak nem csatlakozott a ludakhoz újabb szökvény is, bár ennek esélye igen kicsi.

 

 

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Narancssárga hó, vékonycsőrű sirály, bajszos poszáta

Madárritkaságok – Ritka madarak Magyarországon

A láthatatlan ragadozó

Újabb madárritkaság madáretetőn – a keleti gerle

 

Fake news és rémhírterjesztés a madárvilágban

Amivé a kékcsőrű réce tett 🙂

Fejtörést okoz a barátpapagáj Európában

55 Comments:

  1. 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂

    • Hű, de gyorsan rátalált valaki! Jó madarász lenne belőled! 🙂

      • 🙂 köszi! Majd elgondolkodom rajta.

        • Tudok olyanról, aki itt olvasott mindenféle madarasságot, s ma már gyűrűzőtáborokba jár meg darunézésre 🙂 🙂 az sem lepne meg, ha olvasná ezt, és hamarosan visszaigazolna. 🙂 Én mindenképp bíztatnálak, a madarak jönnek-mennek, az élet meg rövid.

          • Marsovszki Viktória

            jaja! 🙂 Ne gondolkozz sokat, Anna! 🙂 🙂
            Gyönyörű elfoglaltság ez! Hálás is vagyok érte, Cen’, nem kicsit.
            Annak ellenére, hogy többen furcsán néznek rám, mikor pl. azt mondom, megyek Gemencre szarvasbőgést hallagtni. Mert nem csak a madarasságaid ragadtak magukkal… 🙂 Jól megnéztem ezeket a szép ludakat is, hátha találkozom velük valhol ebben a rövid életben még. 🙂 Várom a lazúrcinegét, a keleti gerlét… és már beszereztem a napraforgó tányérokat a téli etetéshez, mert azon lehet igazán gyönyörködni a madarakban, ha jól lógatom az ablakomba, klasszikus nézetben láthatom őket. 🙂 Nagyon jó madarasnak lenni, de milyen jó! 🙂 🙂

            • Remélem, Anna is olvassa majd 🙂 / Ezek szerint elmentél végül is Gemencre – ez tök jó! Folytatódik ám az ifjú szarvasbika története is, csak hát megesik, hogy sujtásos fütyülőludak előzik be a szarvasokat 🙂

              http://centauriweb.hu/novellak/sorozatok/az-ifju-bu-egy-szarvas-tortenete/

              Meg fontosnak éreztem most megírni, hogy mit kell tenni, ha ablaknak ütköző madarakra bukkanunk:

              http://centauriweb.hu/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/ablaknak-repulo-madar-hogyan-segitsunk/

              Egyébként pedig reménykedjünk, hogy az idei szezonban több lesz az etetőkön a madár, mint amennyi tavaly volt 🙂

              • Marsovszki Viktória

                Igen, Cen’, látom a régi lendület visszajött! 🙂 Jaj, de jó, naponta olvasni, hallgatni!
                Osztom serényen az írásaid, a megfelelő helyeken.
                Gemenc! Lelkem mélyéig ható élmény volt! így a te előkészítéseddel. 🙂 🙂
                Olvasom kis Bút, hogyan válik naggyá.
                Az előző részt olvasva, azon töprnegtem, ha te, az író, nem éled át a kamaszkori traumáidat, vajon meg tudnád-e írni Bú történetét? ÍGY?
                Persze a legnagyobb adu a kezedben, hogy egész életedben az erdőben éltél: szinte madárként, szarvasként tapasztalod meg a világot. 🙂 🙂 Ezért olyan hiteles igaz és szép az ifjú Bú története is a te tolladból. 🙂

                • Nehéz kérdés ez, nem tudni, hol van a határ pontosan ember és állat között. Azt hisszük, hogy tudjuk, de én nem hiszem, hogy tudnánk. Valószínűleg sokkal közelebb állunk egymáshoz, mint ahogy azt az ember jó ideje hiszi – de erről, vagy ennek bizonyítékaként, hozok majd egy posztot.

  2. Ibolya Nagy

    Különösen szép madarak, azon túl, hogy még a nevét sem hallottam soha.
    Hála a madártani ismeretekert.
    Amit a hibrid fajokról írsz, az különösen érdekes.☺️🐦

    • Ezt meg hogyan csináljátok? Nincs is még a főoldalon, de már olvassátok? Vigyáznom kell a jövőben, mert itt már olyan szemfülesség esete forog fenn, hogy na 🙂 Mennyi sasszem!! 🙂 🙂 Frissíts majd rá, belekerült egy új fotó is! Érdemes megnézni. Hoffmann Ernő képe a nílusiról 🙂

      • Ibolya Nagy

        Drága Cen’, benéztem az oldaladra-a telefonon nem a főoldal jelenik meg, az csak a laptopon van így-, és az utolsó hozzászólás te voltál, ráadásul ismeretlen című anyag, hát persze, hogy rakattintottam és őt találtam.☺️Majd atnyergelek szegény agyon gyötört laptopra és újabb csodák várnak.
        Szóval semmi rejtély 😆

      • És még valami, remélem, nem veszed zokon. Hibrid fajok nincsenek, a hibridek azok “csak” hibridek. 🙂 🙂 🙂

        • Ibolya Nagy

          Bocsánat, ez tényleg nagy baromság volt, hiszen a hibrid a fajok keveredése útján jön létre, ha jól ertelmezem.
          Igazán nagy barom akkor lennék, ha zokon venném, ha kijavitasz, sőt, tedd ezt máskor is, ha hülyeséget írok.😆
          A nílusi lúd gyönyörű!

          • Azért nem kell ennyire megszaggatni a ruhát! 🙂 Na igen. A nílusi gyönyörű, és a fotó is. Hoffmann úr egy igazán segítőkész ember és madárbarát, a nílusiról több pazar képet is adott, de nem akartam mindegyiket ebbe a posztba zsúfolni. Viszont a nílusiról nekem is van emlékem Hollandiából, és egyébként is, szándékomban áll írni róla. Majd annál a posztnál adom Hoffmann Ernő további képeit! 🙂

  3. Patai Mária Zsuzsanna

    Megosztottam! A legjobbakat mindenkinek!

  4. Ibolya Nagy

    Azért az milyen érdekes, hogy neki is kék a csőre!

  5. Kedves Cen, sokat tanultam a cikkből, amiért hálás vagyok. Csodaszép jószágok..ezen tényekből lehet prognosztizálni további megjelenéseket?

    • talán igen; annak idején a nílusi lúd is így kezdte valahogy, és már eljutottunk a költésig; lehetne még példákat hozni, de inkább majd készítek ebben a tárgyban egy összefoglalót. Az is érdekes kérdés, hogy a viszonylag sok új betelepülő faj közül mennyi jön délről, és vajon mindez lehet-e már a felmelegedés hatása?

      • Köszönöm szépen ☺️ értem, hogy számos feltételezett vagy függő tényező összhatásával szükséges számolni. Külön érdekesek a rendszerbillentő megjelenések, olyankor például mi a teendő, ha nem kívánatos egy faj betagozódása…Kíváncsian várom a bizonyos összefoglalót ☺️ Nagy örömmel olvastam Bú harmadik részét is 😊😊

        • Köszönöm. A betelepült, faunaidegen fajok esetében nem mindig tűnik humánusnak a megoldás – általában irtással jár. Ezt nem bánjuk mondjuk a parlagfű esetében, de drasztikusnak tűnik, ha állatokról van szó. Talán a legeklatánsabb példa Új-Zéland esete, ahol az emlősök ellen voltaképp irtóhadjárat folyik. Minden emlőssel szemben, a kecskéktől a nyulakon át a szarvasokig. (Ezért van az pl., hogy Új-Zéland az világ egyik legnagyobb szarvashús exportőre.) Az ok egyszerű. Az ember megjelenése előtt mindössze egyetlen emlősfaj élt Új-Zélandon, ha jól emlékszem egy denevérfaj. A behurcolt emlősök sokasága ebben az esetben olyan fajok százait, vagy talán ezreit veszélyezteti, amelyek másutt nem élnek sehol a világon (ezeket mondják endemizmusoknak). Kegyetlennek és véresnek tűnik ez, de választani kell. Vagy az elszaporodott emlősök, vagy fajok százai tűnhetnek el a Földről örökre 🙂

  6. Bakker! Pont én kések le egy ilyen hírt. 😀 😀

    • de hisz le sem késted! 🙂 🙂 mozgalmas ősz van, sok az érdekesség, igyekszem szállítani őket 🙂

      • Próbálok itt is lenni, benézek este és reggel is, azután futok tovább. 😀 Jönnek lazább napok is, majd lesznek ám kérdéseim. 🙂 Képzeld itt minden gátőrnek vannak récéi, ludai, sokasodnak a hibridek. 🙂 🙂 Ha egy hibrid szerelmes lesz egy hibridbe, na mi lesz abból?? 😀 😀 Sok pézsmaréce összeáll a tőkés récékkel. 🙂
        Kerestem a Fb.-on Hoffmann Ernő néven, elég sokan vannak, viszont egy esetben sem találok publikus madárfotókat. 🙁

        • Várom a kérdéseket 🙂 Hibridek – elvileg – már nem tudnak szaporodni, de épp a récéknél néha ennek ellenkezőjére is találunk példát. Sőt nálam is megesett, hogy egy sirályka párba állt egy barnamellű nádipinttyel, a pár öt gyönyörű, kirobbanóan egészséges fiókát nevelt (“nádikának” hívtam őket), majd ezek a nádikák is párba álltak (sirálykákkal), és szintén életképes utódokat neveltek. / Hoffmann Ernő Instájának és Youtobe-csatornájának linkjét a poszt alján megtalálod 🙂

          • Írtam egy emailt, kicsit elkésett választ, 🙂 vannak érdekességek a ludakkal kapcsolatban. Mások is fotózták, és egyik fotón látható egy piros színű tenyésztői gyűrű. 🙂

            • jaj – küldd már át a linket!!! nagyon örülnék!

              • Fhttps://www.facebook.com/groups/535448669874678/2505601896192669/?comment_id=2506609022758623&reply_comment_id=2506593449426847&notif_id=1569865493874539&notif_t=group_comment_follow Fb.-on van, egy madaras csoportban. Karcza Zsolt vette észre a gyűrűt, nem én. A fotós még nem árulta el, hogy hol készült a kép. 🙂 Nem tudom, hogy működik-e így a link, Fb.-ról .

              • Igazad van!! Kaptam választ a Szabó Mártitól. Az ő fotói egy vadasparkban készültek. Bocs, hogy kicsit bekavartam a sztoriba!! Az időbeni egybeesés volt ami megzavart. Na látod, nem lennék jó nyomozó! 🙂

                • Persze, az továbbra is titok maradt, hogy melyik vadasparkban. 🙁 De van sejtésem, és az nem olyan messze van attól a tótól, akár onnan is szökhettek 😀 Hú, rendesen belekavarodtam……

          • Ibolya Nagy

            Milyen szívhez szóló történet, kár, hogy nincsenek fotók róluk.

            • írjam meg ezt is? valahol talán még fotókat is találok 🙂 bár attól tartok, hogy a nádikás fotók az elreccsent wincsiben ragadtak

              • Ibolya Nagy

                Unikum lenne Cen’, ha sikerülne és mi is láthatnánk!😍🐦🐦🐦 Köszönöm szépen, akkor is, ha mégse jönne össze ☺️🤠

  7. Nagyné Ica

    Hál’ istennek aktívkodol és mindig hozol valami újat. Ez jó és jó jel! Vigyázz magadra Cen’! Ahogy te mondanád: A legjobbakat neked! …és persze mindenki másnak is! 😊

  8. Szabó Edit

    😮 Hű, milyen pezsgés volt itt tegnap este! Már-már a régi facebookos időket idézi.

    Sajnos, nem volt időm tegnap elolvasni a posztokat, de megosztottam őket olvasatlanul is. 🙂
    A telefonom is a végét járja már, nem bír olyan hosszú üzemidőt, ami ekkora mennyiség elolvasásához kell. Majd ma délután a laptopon mindent elolvasok.

    El tudom képzelni a madarászok örömét, amikor megpillantanak egy ilyen madár ritkaságot. Valami olyasmit érezhetnek, mint amikor én meglátok egy vadiúj Centauri kötetet egy könyvesbolt kirakatában. 🙂

    • Arra célzol, hogy egy új kötet ritka mint a fehér holló? 🙂 🙂

      • Szabó Edit

        🙂 🙂 Igen, valami ilyesmivel próbálkoztam. A fehér holló előfordulásának gyakoriságát nem ismerem, de egy új kötet biztosan ritkábban fordul elő, mint szeretném. 🙁

        Nos, elolvastam ezt a posztot, és lehet, hogy nem figyeltem eléggé, de számomra nem világos, hogy milyen madarat nevezünk szökevénynek.
        Megtennéd, Cen’, hogy elmagyarázod? Köszi!

        • Temérdek helyen tartanak réce- és lúdféléket parkokban, állatkertekben, de magánházaknál is tenyésztik őket. Ezekről a helyekről viszonylag gyakran lépnek meg olyan fajok, amelyek tökéletesen idegenek Európában 🙂 Ugyanez a kategória az is, amikor az ember egy hullámospapagájjal találkozik valahol; én is számos esetben futottam bele ilyen madakba; sosem felejtem el például azt a nimfapapagájt, aki egy szigorú, téli napon, mínusz 20 fok körüli hidegben és szélben, sietősen húzott észak felé a Balaton recsegő-ropogó jégmezője felett. Bizarr látvány volt. 🙂

          • Szabó Edit

            Szegény nimfapapagáj, valószínűleg nem volt hosszú életű szökevény. 🙁
            Így már értem. Köszönöm!

            • hacsak be nem talált valakihez. Találkoztam olyan nimfával, aki egyszer csak megjent egy kilencedik emeleti konyhában. Forró nyár volt, a háziak nyitva hagyták az ablakot, elballagtak munkába, és mikor délután beléptek a lakásba, egy nimfapapagáj üldögélt a konyhaasztalon 🙂 :-).

              • Szabó Edit

                akkor reménykedjünk, hogy hátha mínusz 20 fok körül is nyitva felejtett valaki egy ablakot.
                Szeretem a happy endet. 🙂

  9. Holsky Péter

    Kedves Cen, madaras, természeti írásaidból mindig egyszerre tanulok konkrét új dolgokat és magáról a tudományos gondolkodás, szemlélet működéséről. Nagyon jó ez a 2-in-1! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.