Sármányváró

természet természetfotó madárfotó széncinege madarak madáretető madáretető-térkép tél széncinege parus maior

A széncinege a legjobb etető-jelző. Ő találja meg az etetőket a leghamarabb, s ezzel elősegíti, hogy más fajok is hamar rábukkanjanak. (Fotó: Centauri)

2018.02.24.
Szép napot! Elállt a havazás, már csak a szél hordja a havat a tetőről és a fenyőkről. Most a várakozás napjai jönnek. Kevés helyen mennek a madáretetőre sármányok, hozzám is csak egyszer, 2000-ben jártak tömegével ezek a kedves, szelíd és szép madárkák, igaz, akkor 500-600 egyed verődött össze a terasz előtt (ITT megnézhetitek!). A mostanihoz hasonló időjárási helyzetben. Az elkövetkező napok tehát lehetőséget adna arra, hogy új kísérletet tegyek a házhoz csalogatásukra. Ehhez tudni kell, hogy a citromsármány a nyílt területeket szereti, ezért a zárt etetők és etetőhelyek, a zárt udvarok nem kedveznek nekik, és ezekre a helyekre a legzordabb körülmények között sem mennek be. Ezért a háztól kissé távolabb, nyílt, a mező felé néző helyen tegnap sármány etetőt készítettem. Ez a világon a legegyszerűbb.
Pár négyzetméteren elseperjük vagy ellapátoljuk a havat, és a puszta földre szórunk magot. A sármányok esetében a legjobb a zab, esetleg az árpa, amit esetleg vegyíthetünk kölessel és napraforgóval is. A napraforgó azért tesz itt is jó szolgálatot, mert más pintyfélék is rámennek, és a mozgás könnyebben kelti fel az átrepülő sármányok figyelmét. De ami igazán az etetőnkre vonhatja a figyelmet, az a SZALMA. Ezt a trükköt kevesen ismerik (én legalábbis nem találkoztam még olyannal, aki ismerte volna). A sármányok örömmel kapirgálnak istállók, szénakazlak és bálák körül. Ha bárhol szalmát vagy szénát látnak, azonnal leszállnak. Ezért az eredményesség érdekében az etetőhely körül szénát kell szétszórni. Tegnap épp ezért elbandukoltam a legközelebbi szénabáláig, és vételeztem belőle egy kis jutazsákravalót. És most várok. Tudom, hogy vannak a környéken sármányok, nem is oly messze, légvonalban talán 600-800 méternyire, egy istállónál. Ám az is igaz, hogy ha egyszer a sármánycsapat bevette magát valahová, onnan csak végszükség esetén mozdul ki. Meglátjuk, mi történik. Reménykedem – olyannyira, hogy egy speciálisan a sármányok fotózására alkalmas lessátrat is összedobtam tegnap, házilag, 50 perc alatt. Erről is írok majd, attól függően, hogy ma mekkora lesz a mozgás, délután vagy este. Drukkoljatok, hogy jöjjenek a sármányok, hogy megmutathassam őket is. A legjobbakat: Cen’

madráetetés madáretető sármányok madáretető-térkép

Fotó: Centauri

 

Este
Ma sajnos nem jöttek a madarak, gőzöm sincs, hogy miért nem. 🙁 Akik jöttek, azok is óvatosak voltak. A sármányetetőn épp csak mutatóban akadt pár cinege, zöldike és veréb, így aztán fel sem avattam az új etetőhöz épített új lest. Talán majd holnap. Holnap képeket hozok arról is, hogyan lehet kényelmes, kétszemélyes lessátrat építeni “hozott anyagból” otthon. Addig is íme egy széncinege ma délután (háttérben száguldó hópelyhek) – ez ma az egyetlen értékelhető kép, amit a régi lesből, egy ponyvával leborított szobalétra menedékéből lőttem 🙂

 széncinege parus maior madáretetés madárvédelem madarak madárfotók

Fotó: Centauri


2 Comments:

  1. Antal Anikó

    Akkor nekem szerencsém volt!!! Nagy csapat citromsármányt etetgettem a nagy havas hidegben. Nagyon óvatos, félénk madarak, de gyönyorűségesen ragyogott a sárga ruhájuk a napfényben. Valóban, mindez nem etetőn történt, hanem a hátsó kis ház tornácára szórtam ki nekik vegyes darát (kukorica, búza, zab, árpa, napraforgó – amit a baromfiaknak is adok). A kis házzal szemben nagy gyümölcsfák vannak – arra rebbentek fel minden kis neszre, mozgásra, s onnan újra le az eleségre. Ha közelítettem, azonnal elrepültek – meg is ijedtem, hogy elzavartam őket. De nem, mert szétszóródtak a szomszéd óriási diófáján, cseresznyefáján (lakatlan a szomszéd ház), s onnan óvatoskodtak ismét vissza, ha jó ideig nem tapasztaltak mozgást a tornác közelében (ez a közelség kb. 40- 50 m). Csodaszép tollas népség, öröm volt átélni, hogy segíthettem nekik…. Hála…

    • Kicsit irigykedem – én az idén már biztosan letehetek róluk. Végül is nem jöttek, a télnek, az etetésnek vége. Viszont lesznek költőim, ha minden igaz. A saját területen évente 1-2 pár mindig költött eddig, tavaly az egyik pár egészen közel a házhoz. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.