Mikor etessük a madarakat?

fakókeselyű

Fakókeselyű (Fotó: Wikipédia)

cen_logo_circle2018.10.05. Voltaképp egy lélegzetelállító videót szeretnék mutatni csak, de azért van pár megjegyzésem. Mert ahogy elnézzük ezt a mutatványt a keselyűkkel, egy olyan helyen, ahol rendszeresen és ipari mennyiségben takarmányozzák őket – egyébként nagyon helyesen! – eszembe ötlik egy kérdés, mely kétszeresen is aktuális. Egyrészt közeleg a madáretetés időszaka – én például a hétvégtől etetem az énekeseket megint, egészen tavaszig –, másrészt az utóbbi években egyre többet hallani arról,

hogy mikor szabad és mikor nem szabad etetni, kit etessünk és kit nem.

Ezen a helyen nem akarok részletesen belemenni ebbe a kérdésbe – a videó rovására –, de röviden azért összefoglalnám, mi itt a probléma. Egyes szakemberek szerint az etetés voltaképp csak olyan helyeken indokolt, ahol a területek már nem alkalmasak az egyes madárfajok eltartására. Más esetben a madarak elkényelmesednek, sőt hátrányosan alakulhatnak át a viselkedésformáik, például a vonuláshoz való viszonyuk…és többi. Különösen a nyári etetéssel kapcsolatosan határozott ez a vélemény, de már felvetődik a téli etetés ügyében is. Ha pedig a téli etetéssel kapcsolatosan a vízimadarak pátyolgatása kerül szóba, ott egyenesen károsnak tartják (tavaly keringett is a neten egy ezzel kapcsolatos felhívás). További érv az etetés ellen, hogy így mesterségesen duzzaszthatjuk fel madaraink állományát egy olyan szintig, amit rendes körülmények között az élőhely nem tartana el. Egyelőre csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy most, amikor Európa jelentős területeiről az énekesmadarak 30-60%-a is eltűnik, óvatosan kell bánni az efféle fenntartásokkal. Én továbbra is azt mondom, hogy etessünk, főként télen, s azt sem tartom egészen igaznak, hogy az etetés kizárólag rólunk, emberekről, a mi kedvtelésünkről szólna.

A madáretetés ennél jóval több. A madarakat etető ember kárpótol – s még ha oly keveset is, de valamit visszaad abból a természetnek, amit jogtalanul vontunk meg más fajoktól ilyen rövid idő alatt és ilyen drasztikus módon.

Jó példa erre többek között a keselyűk etetése is, amit nemcsak a videóban látható spanyol madárbarátok alkalmaznak, hanem a szerbek és horvátok is. Tudni kell, hogy a keselyűk száma ijesztő mértékben csökkent a DDT utáni időszakban, és többek között a rendszeres etetés is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ma már a videóban látható fakókeselyűt nem fenyegeti komolyabb veszély (míg a másik három európai keselyű faj még mindig nem áll elég jól 🙁 ).

Ugyanígy a hazánkban a kipusztulás szélére sodródott réti sas csodálatos állománynövekedésében is szerepet kapott a sasok etetése.

Szóval: gyönyörködjünk ebben a fantasztikus látványban és készüljünk lassan a saját madaraink etetésére is! Nyugodt szívvel örüljünk annak is, hogy mire beköszönt a rossz idő, a homály, a fagyok, a rövid és barátságtalan nappalok időszak, addigra a kertünk élettel telik meg, s madaraink egészen addig velünk maradnak, míg ismét zöld lombokban és virágzó mezőkben gyönyörködhetünk, s hogy mindez jót tesz nekünk, hogy mindez a kedvtelésünk, hobbink, szórakozásunk, terápiánk is, semmit sem von le annak értékéből, hogy segítünk.

Kis lépéssel bár, de a magunk módján ahhoz járulunk hozzá, hogy az egykor megborult egyensúly helyreállítására fennmaradjon valami esély – esély mindannyiunk számára.

P. S.: És ne feledjétek: holnap hozom az első 24 órás vadkamerás felvétel eredményeit – remélem, lesz mit. Figyeljetek és drukkoljatok. Várom a reggelt és reménykedem – erősen. 🙂

 

2018.10.05. Vadfigyelő vadkamera – Végre hivatalosan is vad lettem!

Élet-halál harc az ablak alatt

6 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Örülök, Cen’, hogy te is a madáretetés ” humanista” verzióját képviseled. Olvastam a múlt télen néhány etetés ellenző szöveget, nem is voltak valódi érveik, mert a nagymértékű pusztulást nem is vették figyelembe.

  2. Erről a videóról a tegnapi téma, a madarak kommunikációja jutott eszembe. Nem tudom hogyan csinálják, (nem egy ilyen szervezett etetésen) két, három madár kering, észrevesz valami elhullott állatot, landolnak, de perceken belül 10-20 madár érkezik a táplálékért. Ma nálam diószüret volt. A termés 90 %-a biztos a madaraké lesz megint, mert a dióburok fúrólégy keményen dolgozott. Én általában az első hó után kezdek etetni, de már jönnek a cinegék, keresik az etetőket a tavalyi helyükön. 🙂

  3. Szabó Edit

    Én a madarakra bízom az etetés kezdetének a meghatározását 🙂 : amikor megelennek a cinkék az erkélyen, és keresik az élelmet, akkor kirakom nekik. Már tavaly is így történt.

    A téli etetéstől pedig nem tud lebeszélni senki, mert én azt látom, hogy a madarak éhesek, és nagyon hálásak a gondoskodásért. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.