A madárhatározás alapjai

újmenet 42 v

Fotó: Centauri (Kék cinege)

Két nagyon fontos dolog. Azok, akik már rutinos madárfelismerők, ha lehet, ne gondolják, hogy “ciki”, amikor valakinek ilyen elemi segédanyagra szüksége van. Minden rutinos, esetleg idetévedő profi idézze fel az első határozásokat, gondoljon arra, milyen könnyen (és tévesen) mondott egy fajra valamit 🙂 Azért is szükséges ezzel kezdenem, mert privátban már kaptam kritikát, miszerint itt “zöldikehatározó” lesz “néniknek”. Aki ezen a véleményen van, épp olyan gyerek és kezdő volt valaha, amiféle gyerekeket és kezdőket százával tanítottam annak idején, és akik közül egy sem volt, aki ne nyúlt volna mellé a kezdet kezdetén. Azoknak pedig, akik mostanában próbálkoznak határozással, hadd gratuláljak: azért, mert többet akarnak tudni a madaraikról, és hogy ezt elérjék, nem sajnálnak némi fáradtságot.
Először is van egy jó hírem 🙂 Aki nem jártas a madarak meghatározásában, nem is tehet annál jobbat, ha télen, a madáretető madaraival kezd. Viszonylag kevés és jól megfigyelhető, könnyen határozható madárral lesz dolga.
A LEGFONTOSABB, amire figyelnünk kell.

A szemünket a színek vonzzák, de a szín gyakran félrevisz.

Hallottam már olyat, hogy valaki azt állította, látott beugrani a sűrűbe egy színkék madarat. Utóbb kiderült, hogy a szóban forgó madár szajkó volt, csak épp a szárny kékje annyira feltűnő volt, hogy a megfigyelőben utóbb már csak „egy színkék madár” benyomása maradt.
Az első feladat, hogy a madarat legalább egy csoportba elhelyezhessük (cinege, pintyféle, galambféle). Ehhez először mérjük be a nagyságát (egy olyan madárhoz képest, amit jól ismerünk: pl. veréb, rigó, galamb). A második szempont az alak-alkat legyen! Ha például a madár verébnagyságú, akkor milyen alkatú: vékonycsőrű, karcsú jószág? – mint a cinege. Tömzsibb és vastagcsőrű (magevő csőr)? – mint a veréb.
Ha odáig eljutottunk, hogy a madarunk például: 1. verébnagyságú, 2. vastagcsőrű magevő
akkor jöhet a pontosítás a színezet alapján.
Összefoglalva, fontossági sorrendben a szempontjainkat:
  1. Nagyság/termet

  2. Forma/alak

  3. Színezet

Az etetőkre járó madarak elsősorban cinegék, pintyek, verebek, rigók.
Íme, így festenek az árnyképeik:

ROVAREVŐK (hegyes, áralakú csőrrel)

rovarevők

MAGEVŐK (erős, kúpos csőrrel)

pintyek

HARKÁLY ÉS CSÚSZKA

harkály-csuszka

 

 

 

 

 


Egyes fajok alakja rendkívül jellegzetes, így például a vörösbegy annyira gömbölyded, mintha lenyelt volna egy pinponglabdát, őt például sokszor pusztán az árnyéka alapján is felismerhetjük (a szürkebegy például jóval karcsúbb, nyúlánkabb). A pintyek és verebek közötti különbség is elég egyértelmű: a verebek tömzsibbek, a pintyek karcsúak, legalábbis az erdei pinty és a fenyőpinty. Pintyféle a zöldike is, de róla már nem mondható el ugyanez, a meggyvágóról pedig végképp nem. A fentiek tehát nem azt jelentik, hogy egy madarat az alakja alapján kell meghatározni, hanem azt, hogy ne engedjük, hogy a színek csábítása miatt tévútra tévedjünk. Hányszor hallottam bármiféle madárra, amiben volt valami sárga, hogy sárgarigó!
Mivel a legtöbb etetőn az első madár a széncinege, és sok olyan etető van, ahol a cinegéken kívül más madár nem is jár, először a cinegéket nézzük meg közelebbről 🙂

 

Cinegék

 

 

 

 

13 Comments:

  1. Hrabecz Ildikó

    Zöldikehatározó néniknek? 😀
    Milyen kár, hogy sokan elfelejtik egy-egy tevékenységük kezdetét…
    Nem nagy dicsőség, de én 3 évvel ezelőttig kb. 5 féle madarat ismertem fel, persze csak szőrmentén: nekem rigó csak a feketerigó volt, a galamb az egyféle galamb, volt veréb, gólya és fecske. Egyszerűen nem érdekeltek, csak örültem ha énekeltek a fáinkon. Aztán egyszer jött az ihlet, elkezdtem fotózni az etetőre járókat, és azóta nincs megállás, ez konkrétan szenvedély. Néhány kivételtől eltekintve, az ismerőseimhez képest sokat tudok már a madarakról, de ahogy haladok előre, látom, hogy milyen sok van még előttem.
    Sokszor eszembe jut, hogy több mint 40 évig fogalmam sem volt erről a csodálatos részéről a világnak.
    Úgyhogy nem hiábavaló a madárhatározó. Hátha nem voltam egyedül, aki számára minden információ új és hasznos. 🙂

    • Külön és nagy köszönet ezért a hozzászólásért. Több, nagyon fontos dologról van itt szó. Én speciel több mint 30 éve – elnézést, a szerénytelenségért – kívülről-belülről ismerem a madarakat, de egy pillanatig se gondolnám dicstelennek, ha valaki 20, 30 vagy akárhány évig nem ismeri őket. Azt hiszem, viszonylag sok dolog megértésére vagyok képes, ám bajos annak megértése, hogy miután valaki egy területen jártasságra tesz szert, miért lesz könnyen lesajnáló, okoskodó, arcoskodó. (Talán az a mozgatórugó, hogy ugyan sokat tud – mondjuk az átlaghoz képest – de nem eleget?). Megvan ez a másik oldalon is: madarakat, mohákat, bélyegeket – tök mindegy milyen területet hozunk – egyáltalán nem ismerő emberek (nemritkán egyéb szempontból kiművelt fők) megvetően nyilatkoznak “madarasokról”, “bogarasokról” és a többi. Valójában itt csak egy dologról szól a fáma, épp arról, amiről közvetetten te is írsz: a zártság vagy nyitottság kérdéséről. Mindkét tábor zárt; nem érdekes, hogy a másik miért megy gomba után, miért ül napokat egy lessátorban, miért gyűjt szenvedélyesen bélyeget, csak az a lényeg, hogy eltoljuk magunktól azt a kérdést: én ezt miért nem ismerem? én erről miért nem tudok semmit? – jóval kényelmesebb a másik megértése helyett felvenni a “lényeglátó profi” álarcát (amely gyakran totális középszert takar). Nagyon szép és tiszteletreméltó a “vallomásod” arról, hogy volt a világnak egy csodálatos része, amit 40 évig nem ismertél. Így van, a világ felfoghatatlanul gazdag – csak ennek belátása, csak az erről való beszéd igazán érvényes, a többi észosztás, arcoskodás, fontoskodás. Régóta a begyemben van az is, hogy írjak egy rövidet arról: milyen divatja van annak, hogy a középszer úton-útfélen lesajnálóan beszéljen az ún. amatőrökről. Ez rendkívül álságos, a beszélő önmagát helyezi önkényesen olyan pozícióba, mintha joga és képessége volna arra, hogy csalhatatlanul ítélkezzen. Beszélnek így rendszerint olyanok, akik után – jól láthatóan – semmi sem marad majd. Valamennyi nagy koponya, akik messze fölöttem álltak, tartózkodtak az ilyen beszédtől. Valamennyi nagy koponya, akit ismertem, bármikor kész volt BÁRMILYEN SZINTEN, akár elemi szinten is elmagyarázni azt, amivel egyébként felsősokon, nem ritkán világviszonylatban is a szakmája legjobbjaként foglalkozott. Mindenki, aki már próbált igazán végére járni egy kérdésnek, hamar rájön, hogy a valódi alapállapotunk a tudatlanság, amelyen csak enyhíteni lehet. De ez nem is baj akkor, ha ebben a világ gazdagságát látjuk. Viszont aki tisztán látja ezt az alapállapotot (ha valaki, akkor ez a profi) biztos nem lesz lenéző azzal, aki mondjuk számszakilag kevesebb madarat ismer (esetleg egyet sem), mivel pontosan tudja, ez a mindannyiunkra egyformán érvényes alapállapot; a kérdések, a hiányzó tudások sokaságát látva nem lényegi különbség. Kedves, Ildikó – újra köszönöm. 🙂

      • Hrabecz Ildikó

        Én köszönöm, hogy türelmes vagy velünk. 🙂

        Visszaolvasva az eredeti beírásom, most látom, hogy félreérthetően írtam. Valóban többet tudok már a madarakról, de én tényleg csak azt látom ebből, hogy mennyi van még előttem, hogy milyen sokat nem tudok – és nem az, hogy mennyit tudok már az ismerőseim zöméhez képest. Ez utóbbi nem számít, mert nem lehet elfelejteni, honnan indultam. Minden információmorzsát várok Tőled is, akármilyen apróság Számodra, nekem óriási felismerés (pl. a cinkék riasztó-szerepe stb.).

        “…valódi alapállapotunk a tudatlanság, amelyen csak enyhíteni lehet. De ez nem is baj akkor, ha ebben a világ gazdagságát látjuk.” – Ez a lényeg szerintem. Meg kell tanulnunk felismerni a világ mindenféle gazdagságát, és kortól függetlenül nyitottnak maradni.

  2. Ibolya Nagy

    Tegnap este, elolvasván a posztot, felnyomta az agyam ez a lesajnáló megjegyzés egy feltehetően minden empátiát nélkülöző, tehát markánsan lelki szegény, nulla érzelmi intelligenciájú egyéntől. Aludtam rá egyet, nem szóltam. Most viszont csatlakozom Hrabecz Ildikó hozzászólásához, bár gyerekkorunk óta etetjük a madarakat, de ismereteim nem haladták meg Ildikóét. Köszönöm Cen’ a hozzászólásodat, tökéletesen benne van a lényeg, talán nem is érdemel több szót, de ennyit kiemelnék tőled: ” Ez rendkívül álságos, a beszélő önmagát helyezi önkényesen olyan pozícióba, mintha joga és képessége volna arra, hogy csalhatatlanul ítélkezzen. Beszélnek így rendszerint olyanok, akik után – jól láthatóan – semmi sem marad majd. . Ez rendkívül álságos, a beszélő önmagát helyezi önkényesen olyan pozícióba, mintha joga és képessége volna arra, hogy csalhatatlanul ítélkezzen. Beszélnek így rendszerint olyanok, akik után – jól láthatóan – semmi sem marad majd. “

  3. Szabó Edit

    Aki úgy gondolja, hogy ő a zöldikét már röptében is magabiztosan felismeri, az próbáljon okosodni máshol.
    Itt semmi sem kötelező.

  4. Ez igen jól jön a kissé (elég) felszínes ismeretek bővítéséhez ☺️ köszönet érte ☺️

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.