2018.03.24.
Valószínűleg igen 🙁
Feketetorkú szürkebegy (Prunella atrogularis) (Fotó: Wikiwand)
A feketetorkú szürkebegy első magyarországi megfigyeléséről írva megjegyeztem, hogy a madárka sajnos nincs jó állapotban (ITT). Akkor még reménykedtem, de most úgy gondolom, hogy nagy valószínűséggel ez a példány sajnos már nem térhetett vissza az Ural vidékére. Erre utal, hogy az első megfigyelést követően, másnap reggel még látták az etetőn, de ha jól látom, a birding.hu oldalán, többé nem került elő. Nem valószínű, hogy tovább állt. Az időjárás sem kedvezett ennek, de leginkább a madár állapota zárja ezt ki. Egyébként is: az etetőkön felbukkanó madarak (de a másutt felbukkanó más ritkaságok is) gyakran időznek el egy-egy helyen, akár hetekig is. A feketetorkú szürkebegy “túl gyorsan” tűnt el – ha szabad így fogalmazni. 20.-án finoman fogalmaztam, mert nem akartam “károgni”, de már akkor úgy gondoltam, hogy a madárka talán már másnap sem lesz meg.
Ugyanaz a testtartás, borzolt tollazat, púpos hát és “megtört tekintet” ennél az énekes rigónál. Ő 3 napot bírt ki 🙁 (Fotó: Centauri)
Ha megnézitek a birding.hu-n található fotókat, mindenütt borzolt tollazattal látható. Betegségre utaló jel, hogy a madár szinte felfújja magát. A szárnyakat leereszti, a hát szinte púpos (utóbbi görcsökre is utalhat, például bélhurut esetén), de ha a szemét nézzük, az is “megtört”. Korábban írtam már arról, hogy a kistestű madarak mennyire kitettek a környezetüknek (ITT), és azt sem árt tudni, hogy
a rendkívül magas testhőmérséklet – amely többek között abból a gyors anyagcseréből fakad, amely lehetővé teszi a madarak számára a rendkívül energiaigényes repülést – betegség esetén óriási hátrány.
Ilyen egy egészséges szürkebegy habitusa és tekintete 🙂 (Fotó: Centauri)
A szürkebegy méretű madarak testhőmérséklete egészséges madaraknál 43-44 fok. Ha emberről van szó, ez már halálos. Vagyis a kistestű madaraknál, a felsrófolt anyagcsere folyamatok és testhőmérséklet miatt, “nincs hová” belázasodni. Úgy is mondhatnánk, a lázas madár menthetetlen. Az idén nem egy ilyen madarat láttam etetőn, fotóztam is őket, sőt volt egy februári énekes rigóm, aki 2 napot bírt ki így, végül már meg lehetett fogni, de hiába vittem melegre, nem maradt meg. Arról nem szólva, hogy a ragadozók, elsősorban a karvaly (ahol van, a macska is) épp az ilyen legyengült madarakat fogdossa össze. Vész esetén a beteg madár gyakran fel sem repül, inkább beugrál valami fedezékbe (ahol nemritkán épp a macska orra elé ugrál). Mindezt nem azért írom, hogy újabb okot szolgáltassak búsongásra – persze sajnáljuk, hogy ez a madárka valószínűleg elpusztult -, hanem, hogy lássuk: a madáretetés ezért is fontos. A tél végére legyengült madárcsapatok között betegségek is felüthetik a fejüket, ami tovább ront az amúgy sem rózsás helyzetükön.
Ilyenkor aztán csakugyan a madáretető az utolsó esély,
😞😞😢
😢
🙁 🙁 🙁 <3 <3 <3
😔 🐦 ❤