A visszatérés ígérete – a madárvonulás

Darvak a ködben – Szeged (Fotó: Centauri)

A madárvonulás lenyűgöző és még ma is talányos természeti jelenség, és ha valami mégiscsak elszomorít ősszel, hát épp az, amikor sietős madárcsapatok húznak el a fejem felett, s tudom, a Földközi-tengerhez, Ciprusra, Görögországba vagy Észak-Afrikába igyekeznek. Néha kedvem volna velük tartani, érzem, hogy hiányozni fognak, és bizony elszomorodom.

2019.10.02. Ezt az írást eredetileg gyerekeknek szántam (a Szitakötő című folyóiratba), de talán felnőttek számára is érdekes lehet. 🙂 Fogadjátok szeretettel! S gondoljatok néha a fejünk fölött vonuló madarakra!


Bütykös hattyúk a Kis-Balatonnál (Fotó: Centauri)

Sokan a szomorúság évszakának tartják az őszt.

Vége a nyári melegnek, a vakáció és a gondtalanság idejének, megérkeznek az első szelek, gyakran már szeptemberben ködösek, és valóban kissé búsak a hajnalok. A lombhullás, a táj lekopaszodása, a rövidülő nappalok és az egyre kevesebb fény az elmúlást idézi. Bevallom, néha én is így érzek, ám sokkal többször gondolok arra, milyen szépségei vannak az ősznek. Nehéz volna igazságot tenni az évszakok versengésében, de ha döntőbíró lehetnék, talán az őszt emelném ki.

Mert még a tavasznál is mozgalmasabb.

Mennyi minden történik ősszel! Ilyenkor érik a legtöbb gyümölcs, köztük a szőlő, a borvidékeken vidám emberek szüretelnek; ekkor bőgnek a szarvasok, a nagytermetű gímszarvasok szeptemberben, a kisebb dámszarvasok októberben; ha sok az eső – márpedig ősszel általában nincs hiány benne, hisz a szeptember a második legcsapadékosabb hónapunk (az első a június) – az erdőkben mindenütt ízletes gomba nő; s végül, de nem utolsósorban, ilyenkor zajlik a madárvonulás. Nekem a szüret, a szarvasbőgés, a gombászás és a vonulás a legfontosabb az őszben. Most a leglátványosabbról, a madárvonulásról mesélek.

Azt már bizonyára tudod, hogy a madarak jelentős része ősszel délibb, melegebb vidékre vonul. Némelyikük nem nagyon messze, csak a Földközi-tenger mellé költözik, de akad, amelyik átkel rajta, és Afrikában tölti a karácsonyt, sőt, egyik-másik madár nem elégszik meg ezzel – egyenesen Afrika legtávolabbi pontjáig, Dél-Afrikáig vonul, mint például a gólya vagy a fecske. Amikor olyan idős voltam, mint most te, az őszhöz, az iskolakezdés időszakához elválaszthatatlanul hozzátartozott a villanydróton gyülekező fecskék látványa. Néha több ezren üldögéltek csacsogva-csicseregve, tollászkodva, hogy aztán egy váratlan pillanatban szétrebbenjenek. Te már láttál gyülekező fecskéket? Tudod, hogy más madarak is csapatokat alkotnak vonulás idején? Nemcsak a fecskék, hanem a már említett gólyák is, vagy gondolj a seregélyekre! Rájuk néha haragszanak a szőlősgazdák, mivel épp szüret idején portyáznak nagy csapatokban az ültetvényeken, és mi tagadás, komoly károkat okozhatnak, de nem szabad elfelejteni, hogy ugyanezek a madarak költési időben rovarokkal táplálkoznak, s nélkülük bizony még nagyobb kár érne minket.

Idén májusban például nagyon sok volt a cserebogár, s csak azért nem több, s nincs megint erős rajzás, mert a seregélyek összeszedték őket!


Seregélyek (Fotó: Centauri)

A seregélyek egyébként káprázatos légi mutatványokra képesek, amikor csapatban repülnek. Sokszor ezren, több tízezren, néha százezren is vannak egy-egy csapatban, s az ilyen csapat úgy kanyarodik hirtelen fel, majd le, jobbra, majd balra, hogy minden madár szinte egyszerre mozdul, emelkedik-süllyed, és a hatalmas madárcsapat olyan, akár egy óriási füstfelhő. Lenyűgöző látvány, én – ha tehetem – napokig gyönyörködöm benne. Persze ezek a csapatok nem a mi gyönyörködtetésünkre jönnek létre.

Csapatban lenni több szempontból is előnyös. Az egyes madár úgy nagyobb biztonságban van, a ragadozók nehezebben ejtenek zsákmányt közülük, de a csapat voltaképpen a madarak iskolája is.

A fiatal gólyák például az első úton az öregektől tanulják meg, hol vannak a telelőhelyek, s hogyan lehet eljutni oda. Ez elég ismert jelenség, viszont ritkábban esik szó arról, hogy a vonulás ideje, a csapatban eltöltött hónapok a madaraknak remek alkalmat kínálnak az ismerkedésre és a párválasztásra is. Gyakori eset, főként a nagy testű fajoknál, darunál, gólyánál, ragadozó madaraknál (mivel a ragadozók jelentős része is vonul!), hogy már a telelőhelyen megkezdődik az udvarlás, és az újdonsült pár a hazavezető utat együtt teszi meg.

A madárvonulás lenyűgöző és még ma is talányos természeti jelenség, és ha valami mégiscsak elszomorít ősszel, hát épp az, amikor sietős madárcsapatok húznak el a fejem felett, s tudom, a Földközi-tengerhez, Ciprusra, Görögországba vagy Észak-Afrikába igyekeznek.

Néha kedvem volna velük tartani, érzem, hogy hiányozni fognak, és bizony elszomorodom.

Ha így lennél ezzel te is, gondolj arra, amire én. Tudd, hogy amikor a mi madaraink búcsút intenek, valahol a távoli északon más madarak szintén útra kelnek, és épp mihozzánk tartanak! Épp ide, hogy nálam és nálad, az én kertemben vagy a te kertedben töltsék a zord telet. Gondolj erre, várd őket szeretettel és izgatottan, és készülj fel a téli madáretetésre. És gondolj arra, amire én is, amikor ludak, darvak, pólingok húznak át fölöttem, amikor egy reggel hiányoznak a fecskék a drótról, és feltűnően csöndes lesz a környék,

hogy a madarak elvonulása egyúttal a visszatérés ígérete is.

Mert hiszen minden madarunk úgy indul útnak, hogy tavasszal visszatér. És ha nem éri baj, meg is teszi. Drukkoljunk hát nekik, hogy baj ne érje őket a tenger felett, a száraz és kíméletlen Szaharában, és várjuk tavaszi visszatérésüket!

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Vadludak (Fotó: Centauri)


Téli madarakról és madáretetésről mindenkinek

Sujtásos fütyülőlúd Magyarországon

Madárritkaságok – Ritka madarak Magyarországon

Mi történik, ha unatkozol?

Hó és hálózsák – túlélési tanácsok télre

23 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Szívvel-lélekkel írt gyönyörű poszt.

  2. Marsovszki Viktória

    Most a barázadbillegető csapat mutata meg magát nekem, azt mondják a madárismerők. 🙂 négy kicsi madár egy nap, és egy tünékenyen elhúzó nagy csaapat, de novembeben találkozni fogok Mindszentem a darvakkal. 🙂 Nem csak áthúzó, hanem pihenő, ott időzó csapatukkal. Készülök menni velük… édesdrágacen te még maradj ♥ én is akarok 🙂

  3. Marsovszki Viktória

    Lodovico ♥

  4. Marsovszki Viktória

    Maradunk, Cen’ ? 🙂 🙂 🙂

  5. Marsovszki Viktória

    itten, maradunk?

    • itt maradunk – ha madarakról van szó, nézhetjük a dolgot úgy is, hogy nem kell Lappföldig mennünk darvakért, ők jönnek ide; nem kell Szibériában barangolnunk vadludakért, ők jönnek ide; és így tovább; ha pedig a főoldalra kiírt szövegre (is) utalsz, mi szerint remélem, hogy a viharos idő ellenére is marad a honlap (és maradtok ti is), akkor azt kell mondanom: kicsit aggódom, néha ledob magártól a rendszer, a szerkesztés rettenetesen akadozik, kértem már segítséget, várom, hogy javuljon a helyzet. Nem tudom, nálatok mi a helyzet; vajon akadálytalanul töltődik be nektek minden?

      • Szabó Edit

        Nálam elég hosszan töltődik be az weboldal. Időnként, amikor oldalt váltok – új posztra mennék -, nem is győzöm kivárni, hogy betöltődjön, ki kell lépnem és újra indítanom a honlapot.
        Ezt a jelenséget én a gépemnek tulajdonítottam, mert sajnos, a laptopom több sebből vérzik. Egy új op. rendszer kellene rá, csak mindig halogatom a dolgot.

        Kíváncsi vagyok én is, más tapasztalt-e hasonlót.

        • ez mai fejlemény? vagy így volt korábban is? – egyébként az utóbbi órákban javulni lászik a helyzet 🙂

          • Szabó Edit

            Régebben is lassú volt, de annyira nem, hogy ne legyen türelmem kivárni. Ez inkább csak a mai napra igaz, meg talán tegnap is előfordult már. De mondom, ennek részben a gépem az oka. Ha tűréshatáron belül marad a lassúság, azzal már elégedett leszek.

            Ha javulni látszik a helyzet, az jó!! 🙂 Majd megfigyelem, van-e változás.

            • Igazad lehet – engem is tegnap este kezdett ledobálni; nem ritkán szerkesztés közben, amitől nem lett alacsonyabb a vérnyomásom.

              • Szabó Edit

                Most áttértem a telefonra.
                Ha ez vígasztal téged: itt lényegesen jobb a helyzet. 🙂

                A laptopon még olyanokat írt ki időnként, hogy “Várakozás a szerverre” és, hogy “Az oldal nem válaszol”. De ez lehet az én gépem miatt is.

  6. Marsovszki Viktória

    Nekm jól töltődsz most, Cen’ 🙂 🙂
    most találkoztunk össze rengeteg idő után 🙂
    váltottunk szót ♥
    szinkronidőben 🙂

  7. Ma még láttam átutazó fecskéket. Köröztek a kert fölött, biztos röpködtek zsíros falatok is, megebédeltek, és mentek tovább. 🙂 Sokat azon agyalok, hogy miként jelölhetném meg a nálam kelt fecskéket, kíváncsi lennék rá, hogy a következő években mennyi jön ide vissza.

    • Ha ez még jövőre is foglalkoztat téged, akkor szólj, talán tudok segíteni. Egy gyűrűző kellene neked. A fészekben ülő fiókákat könnyű megjelölni, bár ezek nem szabad szemmel is azonosítható jelölések, de segíthet. Annak idején, kamaszkoromban az egyik legjobb barátom fecskéit jelöltük meg, s aztán fogtuk vissza tavasszal. Amúgy feltehetően nem is a fiatalok térnek vissza hozzád, hanem az előző évi öreg pár – már ha túlélik a vonulást és a telet. Ám ezek a párok ragaszkodnak a régi fészekhez. Ezt gyűrűzések számos esetben bizonyították, ahogy a barátomnál is tavasszal ugyanaz a pár foglalta a fészket, akik előző évben ott költöttek.

    • és még valami, a vonuló fecskékhez. Fejből nem emlékszem rá, de valamikor a 90-es évek végén egy madármegfigyelő napon (amikor az országban, sőt, szerte a világban ezrek és ezrek ugyanazon a napon mennek terepre – ez egy kicsit verseny is az országok között) én a Balatonra vittem egy kis csapatot. Ez október 10. körül volt – és legnagyobb meglepetésünk re a Balaton vize felett még vagy 10.000 fecske cikázott. Igaz akkor igen szép és meleg, csöndes őszi idő volt 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.