A tojás mint mérnöki alkotás

Northern-Lapwing-Vanellus-vanellus

Bíbic (Fotó: Wikiwand)

Apám legkedvesebb madara a bíbic volt, ezért aztán ezt a madarat ismertem meg elsőként. Később is sokat kutattam őt. Ezidáig körülbelül 80-100 bíbic pár költését kísértem figyelemmel, és elsőként ez a madár engedett bepillantást abba is, hogy milyen alaposan átgondolt project egy-egy faj életének minden másodperce, és minden, ami a fennmaradást szolgálja. Így madarak esetében leginkább a tojás. A fészkelés időszakában dől el, hogy szinten tartja-e egy faj magát vagy nem. A tét óriási. Ha a legkisebb hiba is van a rendszerben, még ha rögtön nem is, de középtávon elvész a faj. Ezért

minden létező frontra kiterjedő biztonsági rendszer védi a madarak költését.


640px-Kievitsnest_(Vanellus_vanellus)

Fotó: Wikiwand

A számos fészekalj megfigyelése során először az tűnt fel, hogy a bíbic tojása milyen hegyes a megszokott tojásformához, a tyúktojáshoz képest. Hogy tökéletes az álcája, az már evidencia volt az első fészekaljak megtalálásakor is, de azért ehhez annyit: hiába látjuk a mező közepén kotló bíbicet, hiába célozzuk meg a helyet, az esetek többségében akkor sem találunk rá a fészekre. Elég egy pillanatra félrenézni, máris mellé megyünk. Megesett, hogy négykézlábra ereszkedve, centiről centire kellett átvizsgálnom a vetést. A megtalált fészket természetesen ugyanilyen lehetetlen vagy bajos megtalálni másodjára is. Ezért a fészektől úgy mentem ki a vetés szélére, néha akár több száz métert is, hogy végig azt a barázdát követtem, amiben az adott fészek volt, s a vetés szélén kövekkel jelöltem a fészekhez vezető barázdákat. Így is gyakran fordult elő, hogy ellenőrzéskor túlmentem a fészken, vagy ott kerestem, ahol valójában még messze voltam tőle.

Az első feladatot tehát a bíbic, tökéletesen oldja meg: a fészekalj szinte láthatatlan.

A második feladat az, hogy ha a tökéletes álca ellenére is belebotlik valaki, mondjuk egy varjú, a tojás akkor is védhető legyen. Erre a helyzetre a bíbicet szokatlanul nagy merészséggel áldotta meg a természet. A fészek közelében hevesen támad mindenkit, akár az embert is. Természetesen nem képes kárt tenni senkiben, még egy varjúban se,

ám a vehemens támadás épp elég ahhoz, hogy ember és varjú figyelmét elvonja, és ahogy azt fentebb írtam, elég pár pillanatra szem elől téveszteni a fészekaljat, s többé aligha találni meg.

Ezzel azonban nem fogytunk ki a veszélyforrásokból. Mivel a bíbic sík terepen költ, könnyen gurulhatnak el a tojások. Igaz, általában kisebb mélyedést kapar a számukra, de ez csak részben megoldás. Biztonságosabb mélyedést két okból sem készíthet. Egyrészt kevésbé látna ki, márpedig az fontos, hogy a jól ássa az egész környéket. Ráadásul általában vizes-belvizes helyeken költ, a túl nagy mélyedés egy kisebb eső után is megtelhetne vízzel, ami a tojások megfázásához vezetne. Így azonban elég egy óvatlan mozdulat, és egyik-másik tojás elgurulhat.
Pár tucat fészek megkeresése után elgondolkodtatott:

miért van mindegyikben épp 4 tojás?


fürjtojások 10

A bíbicfészekaljban a tojások szabályos alakzatot adnak, s elférnek egy négyzetben – az illusztrációt a szintén földön fészkelő fürj tojásaival készítettem (Fotó: Centauri)

Soha az életben nem találtam olyan fészekaljat, amiben akár csak eggyel is több vagy kevesebb lett volna. A tojások alakja is szokatlanul hegyes. A kotló madár ezeket mindig a hegyes végükkel befelé fordítja, így egy bíbicfészekaljban a tojások szabályos alakzatot adnak, s elférnek egy négyzetben. Ez a szinte már háromszöget adó tojásalak lehetőség arra, hogy így elrendezve őket, egymást támasszák, és viszonylag nagy erő hatására is a helyükön maradjanak.

A szakirodalomban sem találtam arra forrást, hogy a bíbic bármikor is eltérne a bűvös, geometriailag legkedvezőbb négyes tojásszámtól.


800px-Vanellus_vanellus_MHNT

Bíbictojás (Fotó: Wikiwand)

Bármiféle tervezés akkor a legzseniálisabb, amikor képes egyetlen húzással több problémát is megoldani. A bíbictojás formatervezése épp ilyen! Spéci alakjuk nemcsak megnehezíti, hogy a fészekből kipenderüljenek, de arra az esetre is megoldás, ha mégiscsak elhagynák a helyüket.

A hegyes bíbictojás ugyanis nem gurul el, hanem egy szinte szabályos körívet ír le, és gyakorlatilag ugyanoda tér vissza, ahonnan elgurult.

(Az illusztrációt fürjtojással készítettem – mivel szintén földön fészkelő fajról van szó, nemcsak színében, hanem alakjában is igen hasonló a fürjtojás a bíbic tojásához.)

Így aztán, mondjuk egy hirtelen elreppenésnél a fészekből kirúgott tojás, akár a bumeráng, elvileg visszatér a helyére. Elvileg – mert a szántó ritkán olyan tükörsima, mint az illusztrálásként használt gyúródeszka. Bár a tojás alakja meghatározza a tojás alapvető mozgásait, egy új program arra ad választ, mi van akkor, ha a tojás automatikus visszatérését tereptárgy akadályozza.

Erre jó az úgynevezett szupernormális inger


41m0Z9c9zVL._SX322_BO1,204,203,200_

Kép: amazon.com

– melynek felfedezéséért annak idején Nobel-díjat kapott Niko Tinbergen. Rövid arról van szó, hogy a madarat túlvezérelték tojásügyben. Nem arra törekedtek, hogy pontosítsák számára a tojás fogalmát, épp ellenkezőleg: a lehető legtágabb értelmezést programozták belé, csatolva hozzá azt az ösztönt, hogy minden tojást tereljen be a fészkébe – akkor is, ha az se formájában, se színében, se méretében nem hasonlít a sajátjához. Ezért pl. a csigaforgató akkora tojást is megpróbál kikölteni, amelyre felülni is alig bír, és ahogy azt saját kísérleteim bizonyították, a bíbic is begyűjt minden pingponglabdát a környékéről (erről ITT írtam korábban), akkor is, ha ezzel felborítja a négytojásos mérnöki kombináció stabilitását; akkor is, ha a fehér és narancssárga pingponglabdák rögtön megszüntetik a fészekalj láthatatlanságát is.

Első ránézésre túlzásnak tűnhet ez a programozás, de itt a bíbic mérnöke egy valószínűségszámítás után döntött a túlvezérlés mellett.

Azt a kérdést tette fel a programozás során: mennyi a valószínűsége annak, hogy egy fészekalj közelébe más tojás (vagy pingponglabda J ) kerüljön. Miután a számítás azt mutatta, hogy ennek esélye gyakorlatilag nulla, míg annak esélye, hogy a mestertervezés ellenére is elgurulhatnak tojások, továbbra is 20-30-40%, nyugodt szívvel programozta túl ezeket a madarakat annak érdekében, hogy az elgurult tojás mindenképp a helyére kerüljön.
Összefoglalva:
A tojások külső támadások elleni védelmét szolgálja:
  1. A tojások tökéletes rejtőszíne
  2. A szülők vakmerősége és bátorsága (itt is egyfajta túlvezéreltséget láthatunk)
A tojások fészekben tartása érdekében
  1. A tojások spéci hegyessége lehetővé tesz egyfajta ideális elrendezést és maximális stabilitást egy képzeletbeli négyzetben.
  2. Hogy ez az elrendezés érvényre juthasson, a bíbic tojásszáma sok más madárfajhoz képest is rém szigorúan szabályozott, csak 4 lehet, se több, se kevesebb.
  3. A hegyes tojások megoldást nyújtanak arra is, ha mégis elhagynák a fészket, hisz a mesteri formatervezés miatt bumerángként tér vissza a tojás a kiindulási helyére.
  4. Amennyiben e visszatérésben megakadályozná bármi is, úgy a szülők túlvezéreltsége, a szupernormális inger garantálja, hogy mindenképp visszaterelik a fészekaljba.
Nem mondom, hogy mindez csak a tervezés, a mérnöki munka felszíne, de ha a rendszer egészét nézzük, a bíbic életének egészét, annyit kijelenthetünk, hogy mindez együttesen sem több, mint egy látványos és meggyőző példa a természeti rendszerek félelmetes és nagyszerű átgondoltságára. Olyasfajta átgondoltság ez, amihez hasonlót mi sosem leszünk képesek létrehozni, annak ellenére sem, hogy talán az ember az egyetlen faj, amely más fajok mérnöki megoldásainak elmélyült tanulmányozására képes. Ugyanis a természetnek van egy behozhatatlan előnye velünk szemben. Számunkra egy-egy mérnöki fejlesztés évtizedeket vesz igénybe, amely egyrész hosszú idő, másfelől töredéke annak az időnek, amit a természet évmilliók során fektetett a fejlesztéseibe. A mi időnkbe egyszerűen nem fér bele annyi teszt. Mert a természet is tesztek tízezrei és milliói során tökéletesítette rendszereit, így a bíbictojást is. De olyan sok teszttel, ami számunkra nem lehetséges.
Triviális, szinte buta példa – ám ettől még helytálló –, hogy bár szó szerint az egeket ostromoljuk a repülés tekintetében, de sehol sem tartunk, ha a legfejlettebb gépeinket összevetjük a vándorsólyom, az albatrosz vagy a kolibri tudományával. Mégis, amikor a bíbicre nézek, bizalom tölt el, hisz egy olyan rendszer tart fent minket is, amit ilyen rafináltan, a legapróbb részletekig elgondoltak; minket pedig úgy gondoltak el, hogy felfedezhessük e mérnöki igénnyel tervezett és kivitelezett rendszer alapvető struktúráit, s megláthassuk a háttérben a koncepciókat. Ráadásul egyszerre mutatkozik meg mindebben valamiféle bölcsesség, az élet fontossága és szeretete, méghozzá karöltve a matematika, a geometria első ránézésre ridegnek ható, ám szintén élettel teli világával.

Kulcs a kételyhez

 

 

14 Comments:

  1. marsovszki viktória

    Nyitogatod szemünket és szívünket, Cen, a természet csodáira. Köszönöm.
    Felénk ezt a kismadarat pipiskének hívjuk, most már tudom a magyarázatot, miért.
    Örök résen levés az élete a költési időszakban. :) Sokat szaladgáltam gyerekkoromban a szántásban, mégsem botlottam bele egyetlen bíbic fészekbe sem. A rejtőzködés ékes bizonyítéka ez is. :) És a képen jól látható színes tollait sem láttam soha, mert nem kerülhettem ilyen közel hozzá. A te inspirációd alapján vettem a télen egy távcsövet, amivel közelebb hozhatom a madarakatat magamhoz, jobban szemügyre tudom őket venni. Tegnap láttam először közelről a tavalyi év madarát, a tengelicét. :)

    • Kedves Viktória, nagyon örülök a távcsőnek! A távcsőről is szeretnék írni a közeli jövőben :-) A madárka, akit pipiske néven említesz, valójában a búbos pacsirta lesz – talán az téveszt meg, hogy neki is a bíbicéhez hasonló bóbitája van, csakhogy a bíbic jó galamb méretű madár, a pipiske viszont verébnagyságú, s ő valóban szerény külsejű még közelről is. Amúgy megérne egy misét ő is, mert azon fajok közé tartozik, akik szeretik a félsivatagos-sivatagos környezetet, és ezt nálunk is megtalálják, például a panelházak lapostetőin vagy a plázák és benzinkutak körötti betonmezőn-pusztaságban. Nem mellesleg Szent Ferenc kedvenc madara volt. :-) Utoljára ma délelőtt találkoztam eggyel, mert új egeret kellett vennem, így aztán jártam az egyik plázánál. Ott énekelt és ott futkosott a rá leginkább jellemző élőhelyen, a parkolóban.

      • marsovszki viktória

        Kössz a helyreigazítást, Cen! Igen, a búbos pacsirta lesz az, mert “aprójószág”, és esküdni mertem volna, hogy nem színes a szárnytolla.
        Megkerestem a neten az éneklő búbos pacsirtát, ő az, a hangja tisztán visszacseng :)

  2. Szabó Edit

    Ez az írás számomra sok újat és érdekeset tartalmaz, érdemes volt várni rá. Köszönöm, Cen’! :-)

    Ez a “bármit kiköltök, amit alám raknak” a baromfiudvar madaraira is érvényes – nekem őket volt alkalmam tüzetesebben megfigyelni. Emlékszem, hogy gyerekkoromban a nagymamám a kotlóssal kacsatojást – sőt, talán még libatojást is – keltetett. Az is bámulatos volt, ahogy a kotlós a fészken a lábával és a csőrével kavargatta maga alatt a tojásokat, hogy mindegyik megkapja a szükséges hőmennyiséget. :-)

    Most olvasás közben az a kérdés merült föl bennem, hogy vajon mitől függ, hogy egy madár fára rakott fészekben költ vagy pedig a földön.

    • A tojások “kavargatása” újabb mise. Egy tojás kikeléséhez alapvetően két dolog kell (azon túl, hogy megtermékenyített tojás legyen). Megfelelő hőmérséklet (ezt mindenki tudja), és megfelelő páratartalom (utóbbiról viszonylag kevesen tudnak). A madár – valahogyan – mindkettőt tökéletesen biztosítja. Pontosan tudja, mikor kell felállni a tojásokról, mikor és mennyi időre hagyhatja ott, mintha hőmérő és páratartalommérő is volna benne. Itt gyakran nagyon finom különbségekről van szó, kicsi eltérés is a tojás befulladásához vagy beszáradásához vezethet. Hogy ez mennyire necces történet, azok tudják a legjobban, akik próbáltak már keltetőgéppel keltetni tojásokat. A forgatás más célt is szolgál. A tojáson belül van egy köldökzsinórszerű képződmény (jégzsinórnak hívjuk), amely sérülhet attól is, ha a tojás huzamos ideig az egyik oldalán fekszik. A fejlődő madárembriónak sem tesz ez jót, ezért van szükség a forgatásra. És a madár ebben is jó, erről is gondoskodik. Hogy egy madárfaj jellemzően hol fészkel, azt elsősorban az élőhely határozza meg. A választásnál mindig a biztonság van az első helyen, de élőhelyenként mások a lehetőségek. A pusztában élő fajok egyszerűen nem gondolkodhatnak mondjuk odúban, hisz ott nem találnak odút. :-)

      • Szabó Edit

        😮 Nagyon köszönöm ezeket az új infókat, Cen’!!
        A páratartalomról én sem tudtam, mint ahogy arról sem, hogy az egyformán melegen tartáson kívül más oka is van a tojások kavargatásának. Most egy kicsit bele is láthattam a tojásba. :-)

        Igen, később – a verebekre és a fecskékre gondolva – nekem is eszembe jutott, hogy az élőhely határozhatja meg elsősorban, hogy hova rak fészket, hol költ egy madár.

        Tényleg elképesztő, hogy mennyit tudsz a madarakról! 😮 Mi meg nagyon szerencsések és hálásak vagyunk, mert megosztod ezt velünk. :-)

  3. Ibolya Nagy

    Olvasom a hozzászólásodat Cen’ és így döbbentem rá, hogy tegnap, alkony közeledtével egy búbos pacsirta csipegetett az etetőn!
    Mennyi mindenről nem tudtunk eddig! Hálás köszönet ezért a posztért is😊🐦🐦🐦

  4. Nagyné Ica

    Ez valóban csúcsteljesítmény! 😊🤠🐦

  5. Oroszlány Annamária

    Nagyon örülök, hogy én is olvashatom tőled ezt a sok érdekes információt. Sajnos, már csak a cinkék, gerlék és egy sánta varjú a madárseregem. Meghagytam egy olyan méretű etetőt, amelybe a gerlék be is tudnak menni, a varjú meg benyújtogatja a nyakát. Remélem az e-mailon küldött kérdőívem odaért hozzád.

    • Kedves Annamária, biztosan megkaptam, csak a feldolgozás lassú egy kicsit :-( Viszont szerencsére van mit feldolgozni. Hamarosan kapsz választ a kérdőív beérkezésével kapcsolatosan :-)

  6. Bekéné Szegedi Tünde

    Mennyi érdekes dolgot tudhattam a bíbic tojásról! Ezután sokkal jobban figyelem majd a helyeket ahova kirándulunk. Most tavasszal pl egy nagy szürke gém telepet fedeztünk fel A szigeten a fákon szép nagy fészkek, az ágakon szürke gémek. Vannak itt is bíbicek, no majd most résen leszek, hát ha észre tudok venni egy fészket, gólyatöcsök, kanalas gémek, vadlibák és vadkacsák, kis szürke gémek, fehér kócsagok. És persze rag madarak, főleg ölyvek, de egy barna réti héja pár pl. nádasba költ, persze oda sem lehet bemenni csak türelemmel figyelni. Köszönöm és várom majd a folytatást!

    • Melyik szigetről van szó, ha nem titok? A tojásokhoz-fészkekhez annyit – és ez fontos – hogy fészket keresni csak kutatás céljából lehet. Ma már fészken fotózni madarakat, vagy lekapni fészekaljakat, sem etikus. Ha valahol fészket sejtünk, inkább kerüljük el nagy ívben, nehogy megzavarjuk a költést. :-) :-)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.