Nem minden madár az, aminek látszik

szajkó természet természetvédelem ökológia

Szajkó (Garrulus glandarius) Fotó: Centauri

Mondjuk ki: ez egy gigászi, organikus erdőtelepítési program Európában. Egy olyan project, amely minden évben vendégmunkások ezreit és tízezreit importálja keletről. Gondoljuk el, mennyivel hatékonyabb így a tölgy és a bükk telepítése!

2019.10.13. Okóber havához száz dolgot köthetünk; október a színek hónapja, a daruvonulás időszaka, sok eső esetén a gombaszedés ideje is, de vannak kevésbé ismert, szintén ehhez a hónaphoz kötődő természeti jelenségek is. Októberben számos madárfaj éri el aktivitásának csúcspontját, ilyenkor tetőzik a vörösbegy (Erithacus rubecula) és az énekes rigó (Turdus philomelos) vonulása is. De van egy madár, aki évről évre októberben vonul át rajtunk, holott mindenki úgy tudja, hogy amolyan röghöz kötött faj. Ezt a madarat mindenki ismeri. A szajkóról (Garrulus glandarius), más néven a mátyásmadárról van szó. Többször írtam róla már, más fajokhoz viszonyítva aránytalanul sokat, de ennek oka az, hogy fontos számomra az erdőtelepítési tevékenysége miatt. Rajta illusztráltam egy videóban azt is, hogy milyen bámulatos a madarak koordinációs képessége (Miért nem repül el a hátára fektetett madár?).

Nem tűnik lényegi információnak, hogy vonul-e a szajkó, ha egyszer még annyira sem észlelhető a mozgása, mint mondjuk a rigóké, s végképp nem alkot olyan látványos csapatokat, mint a daru.

Épp emiatt, általában még a szakirodalom is állandónak tartja. A szajkó sok szempontból furfangos egy jószág, s úgy tűnhet, hogy a vonulását is ügyesen álcázza.


A szajkót többnyire egyedül látjuk a kertünkben, a madáretetőnél, néha ketten, vagy négyen-öten jönnek, de csapatokkal ritkán találkozunk. Mégis előfordul, főként terepi madarászokkal, hogy akár több százat is észlelnek, ám ilyenkor is kisebb csapatokat látnak.

Az idén szeptember végétől vált gyakoribbá. Az erkélyemről percenként láttam párat. Alacsonyan szálltak mindig, azt a benyomást keltve minden alkalommal, mintha egy helybéli szajkó épp csak átrepülne az egyik erdőből a másikba. De ha figyelmesebb az ember, szöget üt a fejébe: miért ingázna egy helybéli szajkó ennyit?

Hoppá – tűnik fel akkor – itt nem ingázásról van szó, hisz mindig ugyanabba az irányba haladnak a megfigyelt madarak. Ráadásul északkeletről délnyugati irányba.

Ismerős? Ez épp az őszi madárvonulás legjellegzetesebb iránya, hisz a madarak igen jelentős része nem az észak-dél irányt tartja ősszel, hanem az északkelet-délnyugat irányt. Igen sok faj nem „levonul” délre, mint inkább „keresztbe vonul”, keletről nyugatra, például szibériai területekről az atlanti partvidék felé.


Ha vetünk egy pillantást a szajkó elterjedési területére, rögtön látjuk, hogy épp keletről bőven van “utánpótlása” 🙂 (Forrás)

Ha ilyenkor rászánunk pár napot, és minden madárnál feljegyezzük a mozgás irányát, meggyőződhetünk róla, hogy valóban vonulásról van szó. Már csak az a kérdés: mennyire rendszeres ez, mekkora területeket érint, és a szajkó milyen területekről vonul el és hová? 🙂

De egy pár napos megfigyelés sem elég átfogó kép kialakításához, ezért szükségünk van valamire, ami számszerű és kellőképpen nagy mintán alapul.

A minta nagysága perdöntő. Ha túl kicsi, a véletlen tényezők teljesen eltorzíthatják a számokat.

Külső forrásként először nézzük meg, hogyan alakul a Magyarországon gyűrűzött szajkók létszáma havi bontásban. A madárgyűrűzés atlasza szerint a befogott szajkók létszáma toronymagasan októberben, tágabb intervallumot nézve szeptember-novemberben a legmagasabb; többszöröse az év más időszakaiban befogott szajkók létszámának. Annál is inkább figyelemreméltó ez, mivel állandó madarak esetében is jelentkezhetnek ilyen „csúcsok”, elsősorban a fiókák kireptetésének időszakában. A házi verébél például – aki valóban klasszikus állandó faj – valóban ezt látjuk, de a szajkónál nem! Hisz a szajkó nem ősszel reptet fiókákat, s nem ősszel duzzasztják fel az állományt a hirtelen megjelenő fiatalok.

Ez ügyben szerencsére van egy saját forrásom is. Több mint 30 éve rendszeresen vezetek naplót, írok minden madarat, a saját udvaromtól Hollandiáig. A több ezer oldalas naplók épp megfelelő alapot nyújtanak egy adatbázis létrehozásához.

Az alábbi grafikon 244 megfigyelőút adatai alapján készült. Egy megfigyelőút átlagos időtartam 5.6 óra, vagyis 1366 óra terepi munka eredménye.

Ha azzal számolunk – nagy átlagban -, hogy a napok egyik felében nem lehet megfigyeléseket végezni, hisz éjszaka van, de feltételezzük, hogy világosodástól sötétedésig figyeljük a madarakat, akkor ez azt jelenti, 114 napot arra szántam az életemből, hogy a szajkók mozgását figyeljem. 

“APRÓBETŰ”: Adatfeldolgozásnál jó pár dolgot kell figyelembe venni. Nem mindegy például, milyen a megfigyelések időbeli eloszlása. Ha októberben voltam többet terepen, akkor természetesen októberi csúcsot kapok, ha viszont augusztusban, akkor augusztusi csúcs fog megjelenni a grafikonon még akkor is, ha a szajkó valójában októberben vonul. Ezért minden ehhez hasonló adatsor amolyan arányosításokon kell, átessen, amint az alábbi adatsor is.

Kellő korrekció után, a 244 mintavétel 1366 órányi megfigyelése alapján magabiztosan jelenthető ki, hogy a szajkó valóban vonul, még ha ez általában szinte észrevétlen marad, akkor is, méghozzá épp most, épp októberben.

Így már könnyű szívvel jelenti ki az ember, hogy az idén is.


szajkó garrulus glandarius Centauri madárökológia madárvonulásA vonulás iránya is évről évre ugyanaz, így feltételezhető, hogy a szajkók keletről húzódnak nyugat felé. Durván. Sajnos a faj gyakoriságához mérten kevés gyűrűzési adat áll rendelkezésre, de azért egyet mindenképp kiemelnék. A legtávolabbról érkezett szajkót. A szóban forgó madár

Oroszországból jött, és nem akármekkora utat, 2130 kilométert tett meg Magyarországig.

Ez az irány megegyezik azzal, amit ezekben a napokban a vonuló szajkóknál látni.

Azon túl, hogy érdekes ezt tudni, és számos kérdést szülhet (például, mi oka van egy orosz vagy ukrán szajkónak ilyen nagy útra, ha egyszer a mi szajkóink például nemigen mennek pár kilométernél messzebbre), van-e más jelentősége a szajkók vonulásának? Nem is kérdezném, ha nem volna 🙂 Korábban részletesen írtam róla, hogy a szajkó jelentős szerepet játszik az európai erdők fenntartásában. Ma hozzá kell tenni, hogy ennek jelentőségét nem lehet túlbecsülni, hisz az erdők a klímára is jelentős hatással vannak. Ha szajkó a makkfogyasztásával, pontosabban azzal, hogy a makkot eldugdossa, újratelepíti az erdőinket, akkor rögtön világos, hogy a keletről érkező szajkók ezrei, talán tízezrei még a látványos vonulóknál is nagyobb hatással vannak Európa életére, ökológiájára.

Mondjuk ki: ez egy gigászi, organikus erdőtelepítési program Európában. Egy olyan project, amely minden évben vendégmunkások ezreit és tízezreit importálja keletről. Gondoljuk el, mennyivel hatékonyabb így a tölgy és a bükk telepítése!


Tölgyfacsemete nálam, a fenyők alatt. Ezt is a szajkó telepítette 🙂 (Fotó: Centauri)

És ha itt tartunk, rögtön világos lesz egy másik kérdés is. Mi is történik októberben a szajkók vonulásán túl? Igen, akkor érik a makk. Könnyen lehet – nagyon is valószínű –, hogy épp a makktermésre jönnek keletről a szajkók. És mi, valamennyien, akik az európai erdők elkötelezettjei vagyunk, hálásak lehetünk a keletről érkező szajkóknak!

Mint oly sokszor, ismét bepillanthattunk a „természet műhelyébe”, ahogy mondani szokás, bár inkább úgy fogalmaznék: a természet nagyüzemébe.

Ezt nevezem és jólszervezettségnek, tervszerű gazdálkodásnak, fenntarthatóságnak, összhangnak és együttműködésnek!

El is csodálkozom azon, hogy ezt az egyszerű, utólag már magától értetődő összefüggést, több mint harminc év terepi tapasztalatai után csak most vontam le.

Megosztásoddal megtisztelsz, s előre is köszönöm!

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


 

Európa legősibb erdésze a szajkó

Feltámadó rigók

Miért nem repül el a hátára fektetett madár?

A boldogság kék madara valójában fekete?

A szajkó a puskacső, én vagyok a ravasz

Fejtörést okoz a barátpapagáj Európában

                                 

4 Comments:

  1. Az egyik legszebb madár, akit szoktam látni. És milyen jó, hogy jön hozzánk és telepíti erdőinket, segíti a tájat és a környezetet, és szem gyönyörködtetőbbnél szem gyönyörködtetőbb fákat ültet. Jófej, kifejezetten jófej madár.

  2. Ibolya Nagy

    Köszönjük, igazán perfekt kis értekezés, csodás fotókkal (az a pici tölgycsemete megvan még, Cen’?), de az az utolsó mondat, amikor a tudósnak leesik a tantusz, az mindent visz:

    “El is csodálkozom azon, hogy ezt az egyszerű, utólag már magától értetődő összefüggést, több mint harminc év terepi tapasztalatai után csak most vontam le.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.