2018.10.02. Az ősz legjelentősebb eseménye – szerintem – a madárvonulás. Először is vannak, akik elmennek tőlünk, másodszor akadnak, akik átvonulnak rajtunk, harmadszor egyes fajok ősszel érkeznek meg hozzánk telelésre. A tőlünk elvonulók legismertebb tagja – a gólya mellett – a fecske.
Az ő eltűnésük már valóban az igazi őszt jelzi.
Az utolsók általában október elején távoznak, ám ebben az időszakban már csak a nagyobb vizek környékén látni őket. A Balatonnál például néha még október közepén is feltűnnek kisebb csapatai, ám ez természetesen erősen függ a mindenkori időjárástól is. Az alábbi két fotót Rajna Editnek köszönhetjük. 🙂 A harmadik nálam készült hajdanán, amikor még nálam is költöttek. Kívánjunk a fecskéinknek ezzel a két gyönyörűséges fotóval jó utat! Az idei évet szerencsére megúszták nagyobb bajok nélkül – Afrikába vezető útjukon se érje őket semmi baj. 🙂 A legjobbakat nekik is!
ITT TEKINTHETED ÁT A TELJES MADÁRVONULÁST!
Füstifecske (Hirundo rustica) – (Fotó: Centauri)
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/foldonkivuli-e-fulemule/
http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/fulemule-verseny/
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/oktober-daruvonulas-idoszaka/
http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/drukkolj-fecskeknek-2017-09-21/
Méltó búcsú ezekkel a nagyszerű fotókkal, gratulálok, Edit.
Szerencsés utat minden fecskének , térjetek vissza tavasszal, várunk benneteket!
🙂 🙂
Köszönöm Ibolya, köszönöm Centauri! Ők még gyerekek, idei első költésből, majd felnőttként visszatérnek, én várom őket, és ezt tudják, sosem tévednek el. 🙂
Úgy rémlik, aggódtál értük, mert későn keltek – vagy nem ők voltak azok? Végül is elment mindenki rendben?
Jól emlékszel, aggódtam. De nem miattuk, ők még június elején kirepültek, első költés volt, de a második is rendben zajlott. A szomszéd fecskéi miatt aggódtam, ott az első költés is késett, mert a pár egyike elpusztult. Későn lelt új párt az apuka. Ennek ellenére megvolt a második fészekalj is. Na az nagyon elkésett, akkor aggódtam. Sok segítséggel
( voltak dajka fecskék is) sikerült szerencsére a rossz idő beállta előtt megerősödni a késői gyerekeknek, és szeptember közepén el is mentek. 🙂
Ha zokon nem veszed, életemben először az Instán is “idegen tollal” a te képeddel köszöntem be – természetesen a fotós nevét megadtam, s a fotót köszöntem! 🙂 https://www.instagram.com/p/BoesV8EDHh-/?taken-by=centaurithewriter
Nem veszem zokon! Megtisztelő! Ezen a képen azért tátikázik, mert jött a mami egy finom falattal. 🙂 Sikerült olyan fotót is lőni, ahol együtt ülnek, és mindegyik azt hiszi, hogy övé lesz a szúnyog. 🙂
Jó hír ez – dajkafecskék? Ez érdekes! Más fecskék is besegítettek?
Bizony, etettek vagy 6-an. Hatalmas forgalom volt, amíg a fészekben ücsörögtek a kicsik., Nálam is volt ilyen pár éve, hogy több fecske etetett a 2. fészekaljnál, akkor érdeklődtem egy általam nagyon tisztelt, a madarakról mindent tudó emberkétől , Zsoldos Árpádtól, és ő nevezte így, “dajkafecske”. Lehet dajka az előzőleg kirepült, de a párt nem talált felnőtt fecske is. Ő, mondta, és neki is elhiszek mindent a madarakról. 🙂
Tudom ki ő – ő vezette, vagy talán még most is vezeti az MME madarászsuliját 🙂
Anno az “Oxigén” rádióműsorban ő hozta a madárhangokat. 🙂 Schmidt Egonnal jó kis madaras blokkot csináltak. Na de ez rég volt. Mostanában talán egy reggeli műsorban hallható. De lehet már ez is csak múlt, nem tudom.
Na igen, Schmidt Egon, az egyetlen Kossuth-díjas “madarász”. Gyermekkorom első madaras könyvei… És mindig segítőkész volt mindenkivel. A barátja, Dr. Országh Mihály könyvét is imádtam (“Mindent lehet, de krokodilt az nem”), gőzöm sincs hányszor olvastam el gyerekfejjel, de nem kis része van abban (Konrad Lorenz mellett), hogy aztán felnőttként oly sok állattal éltem együtt. Országh Mihálynak még egy Egon nevezetű nyestje is volt (később én is laktam együtt nyestekkel), akit természetesen jóbarátja, Schmidt Egon után nevezett el. 🙂 És a többi és a többi hosszú a sor szerencsére – sok jó könyv, sok jó emlék, sok jó ember!
🙂
Csodásak a képek, köszönet értük, külön elismerésem Editnek 🙂 Biztonságos, jó utat kívánok a fecskéknek 🙂
🙂 🙂
Köszönöm Melinda! Bízom benne, hogy jövőre újra találkozom, találkozunk velük! 🙂
Járjanak szerencsével és térjenek vissza mind!
😊❤
s még egy kis madarasság mára gyereknek felnőttnek egyaránt: http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/beszelnek-a-madarak/
Jó így kezdeni a napot, ilyen beszélgetést olvasni, képeket nézni. Edit, Cen! Köszönöm.
Idén nyáron, hál’ istennek újra szép számmla időztek itt , zömmel molnárfecskék, a Dél-Alföldön. Bár a költésüket nem láttam, de rengeteg fecske röpködött itt az erkélyemről befogható kis téren, természetesen a magasban.Jó sokat aggódtam is értük, mert hatalmas viharokban sem kerestek menedéket, fönt köröztek. Öklömnyi esőcseppek, viharos szél , és ezek a csöppnyi madarak állták a sarat. Elképesztő, és felemelő látvány, mondhatnám példa ez az embernek. Hogyne kívánnánk nekik jó utat, sikeres megérkezést. 🙂
A nap végére is jut majd ez-az 🙂