Feltámadó rigók – Madarakat tizedelő időjárás és vírusok

madarak madáretetés madárvédlem természetvédelem énekes rigó turdu philomelos song trush

Fotó: Centauri

 

 

 

 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Örülnék, ha minden velünk élő faj megkapná az őt megillető tiszteletet és támogatást, annál is inkább, mert míg embertársaink tiszteletét és támogatását elvárjuk, szinte semmibe vesszük az állat- és növényfajokat, holott társunk minden faj, ha akarjuk, ha nem.

FRISSÍTÉS: 2019.12.08. Többször is szóba kerültek a rigók az utóbbi napokban, főként hozzászólásokban. Az alábbi írásban röviden összefoglaltam, mi történt velük, miért lettek kevesebben, főként az énekes rigók (Turdus philomelos), majd hogyan jelentek meg újra. Fontos kiegészítésként az alábbiakhoz annyit fűznék hozzá, hogy az írás végén (2018) azon örvendezek, hogy az énekes rigó ismét megjelent, még ha kisebb számban is, mint korábban. Azóta ismét romlott a helyzet. 2018 tavaszán öröm volt hallani őket megint, sőt az év nyarára fekete rigó (Turdus merula) is annyi lett, mint korábban soha (ennek nálam az is oka, hogy mára a kertem egy kis parkká alakult, így bőven találnak fészkelőhelyeket),

a nyár elején szinte hemzsegtek a rigók, ám aztán megjelent néhány beteg példány.

Jellemzően egyensúlyzavarokkal küszködtek, rendkívül szelídek voltak, bágyadtak, de egyébként szemlátomást igyekeztek enni-inni, élni az életüket. Később láttam olyan madarakat, akik elvesztve egyensúlyukat, a hátukra kerültek, és perceken át képtelenek voltak talpra állni. Még később olyan madarak láttam, akiknek ez már nem is sikerült. Végül elpusztult rigókat találtam, végül már szinte minden nap. A nyár második felére minden rigó eltűnt. Az egész környék elcsöndesült. 2018 őszén sajnos ugyanezekkel a tünetekkel videóztam kék cinegét (Parus caeruleus) is . 2018/19 telén lehetetlen volt nem észrevenni, hogy mennyivel kevesebb a cinege.  A tél beállta előtt csak elvétve akadt egy-egy. Feltételezhető, hogy amint a rigókat szinte teljesen kiirtotta ez a betegség, őszre a cinegéket is (s ki tudja, hány fajt még). Próbáltam utánajárni, mi ez, először ugyanis mérgezésre gyanakodtam az egyensúlyzavarok miatt, ám kiderült, hogy mindez nemcsak nálam zajlott le, hanem hatalmas területeken, és egy Afrikából behurcolt vírus okozta. Amint korábban a csíkosfejű nádiposzáta eltűnése kapcsán megígértem, hogy utánajárok a dolgoknak (s aztán meg is tettem ezt ITT), most megígérem, hogy e vírusról is szerzek megbízható, első kézből származó infókat, mihelyst lehet. Tudom, hol keresgéljek. 🙂

Addig is elétek adom a 2018 tavaszi írást a rigók feltámadásáról, főként azk számára, akik rigókat is etetnek, és gyakran nem értik, hová lettek? Fogadjátok szeretettel!   


fenyőrigó turdus pilaris madarak madárfotók birds madáretető madáretető-térkép

Didergő fenyőrigó (Fotó: Centauri)

2017. március 28.


2013. március 14-én váratlanul, heves széllel, hatalmas hóval visszatért a tél.

Sok szó esett azóta erről, ám viszonylag kevés arról, hogyan hatott ez az élővilágra. Március elejére sok vonuló ért vissza Európába. A hosszú úton elfáradt madarak nem tudtak megküzdeni a márciusi tél kihívásával. Aznap én is autóban ültem. Ezrével keresgéltek a legyengült énekes rigók az utak mentén. Viszonylag pontos menetrend szerint zajlik a madarak élete, ezért az anomáliák érzékenyen érinthetik őket. Ismerünk olyan fajokat, melyeket egy-egy szokatlanul zord tél végleg a padlóra küldött. Így például a hajdan tömeges fogoly ma az ország nagyobbik részéről kipusztult és ebben jelentős szerep jutott a rendkívül húzós 1929/30-as télnek is. Frissebb példa 2007 ősze, amikor a hirtelen lehűlés milliószám irtotta a fecskéket, és mivel a fecskék életkörülményei amúgy is évtizedek óta romlanak, könnyen előfordulhat, hogy 2007 a „kegyelemdöfés” éveként vonul be a fecskék történetébe.

 
énekes rigó turdus philomelos a klyímaváltozás és a madarak

Énekes rigó (Turdus Philomelos) – 2017. március (Fotó: Centauri)

A napokban készült képen egy énekes rigót láttok. Jellegzetes dala nélkül régen elképzelhetetlen volt az erdő. 2013 tavasza után viszont úgy eltűnt, mintha sosem élt volna itt. Erdőt nem ismerő ember alig értheti, milyen nyomasztó átélni, hogy először az elmúlt évtizedekben, de talán először az elmúlt pár száz évben, hiányzik a tavaszi zsongásból ezernyi rigó zsivaja.

Olyan volt ez, mint Woodstock Janis Joplin és Jimi Hendrix nélkül. Mint a Rolling Stones Mick Jagger, a Beatles John Lennon nélkül.

2012-ben az udvaromban még 8-10 pár énekes rigó költött. 2013-ban egy sem! Mivel a havazás csaknem egész Európát érintette, máshonnan sem települhettek be énekes rigók, így aztán a 2014-es erdőkből is hiányoztak. Ez több volt már, mint fenyegető. 2015-ben végre találkoztam egy-egy párral, bár csak a tágabb környéken, s kezdtem hozzá szokni a hiányukhoz. 2016-ban jelentek meg nálam az elsők újra. Az idén viszont úgy tűnik, hogy a 4 éves mélyrepülésnek vége. Ha nem is annyi, mint 2013 előtt, de az idén már ott látom mindenütt és a ház körül ismét 6-8 hím énekel. Azt hiszem, kimondhatjuk: ez a rigó megmenekült. Egyelőre.
Egyrészt féktelenül örülök. Másrészt örülnék, ha ugyanez történne a cigánycsukkal is, aki szintén 2013 tavaszán roppant össze. És megtörténne azokkal a fajokkal is, akik évtizedek óta a fennmaradásért küzdenek. Örülnék, ha minden velünk élő faj megkapná az őt megillető tiszteletet és támogatást, annál is inkább, mert míg embertársaink tiszteletét és támogatását elvárjuk, szinte semmibe vesszük az állat- és növényfajokat, holott társunk minden faj, ha akarjuk, ha nem. Még ma sem egészen értett egymásrautaltságban élünk az utolsóval is, és míg ezt nem fogjuk fel egészen, nem leszünk képesek tartós jobbításra a saját köreinkben sem.

Oly sok történelmi kísérlet és kudarc után beláthatnánk, hogy életminőségünket az méri a leginkább, hogy milyen a köröttünk élő további 30-40 millió faj életminősége.

Míg évszázadokig úgy véltük, hogy esélyeink a többi faj esélyeivel fordítottan arányosak – vagyis minél inkább terjeszkedünk mások rovására, annál inkább egyfajta Kánaán közelébe kerülhetünk -, be kell látnunk, hogy esélyeink a többi faj esélyeivel egyenes arányban állnak. Fel kell ismerni, hogy amíg az egyetemes sokszínűség, az ökológiai diverzitás pontos mibenlétéről a többség mit sem tud, míg az énekes rigó éneke csak egy törpe kisebbségnek hiányzik, addig reménytelen vállalkozás a saját köreinkben a béke. Minden, ami a vadonban történik, a mi jövőnk előképe.

Örülök a rigók feltámadásának.

Épp így örülnék, ha végre feltámadnánk mi is. Pontosan így örülnék, nem kevésbé, nem jobban. Egyenlőség van. Testvériség. Amíg bármiféle alá-fölérendeltségben hiszünk, addig alá-fölérendeltségek sokasága torzítja majd az ember életét is. Amíg a gólya, a forrásmoha, a szentjánosbogár nem válik teljes jogú polgárunkká, nem valósulhat meg a nagy álom, a mindenkit méltóságba helyező tartós demokrácia sem.

Légy oly kedves, oszd meg másokkal is 🙂
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Név*

Email cím*


Betegség végzett Magyarország első feketorkú szürkebegyével?

Mentsük a rigókat!

Evolúció most – a hasadó rigó

Bajban vannak a fecskék! Drukkolj nekik!

Élet-halál harc az ablak alatt – miért etessük a madarakat?

Észre sem vettük, mikor pusztult ki a csíkosfejű nádiposzáta

Aki még látta a csíkosfejű nádiposzátákat – Kovács Gergely Károly

 

2 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    😔

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.