Fehércsőrű búvár másodszor Magyarországon!

A búvárok igazi hazája nálunk a későőszi, téli Balaton (Fotó: Centauri)

Tudtad, hogy ami most leszállt nálunk, az egy tökéletesen sima sztrádáról sem tud felszállni? Tudtad, hogy ez a madár annyira messziről jött, hogy rajta sincs a térképen? – És persze most már muszáj lesz azt is elmesélnem, hogyan került egyszer búvár a kilencedik emeleti kádba. 🙂

2019.02.10. Két hete megrökönyödtem, amikor keszegeket csapatosan aprító tőkés récékkel találkoztam, mivel a tőkés réce nem halászik. Nem lepett volna meg, amennyiben halászó búvárt látok, ám ha az fehércsőrű búvár lett volna, megnyúlt volna az arcom mégis, dobtam volna egy hátast, s pörögtem volna még egy kicsit. Ez a madár ugyanis rendkívül ritka, és magyarországi előfordulásának bizonyítása – hasonlóan a lazúrcinegéhez – igen sokat váratott magára.

Először csak 2016-ban sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, ahogy azt sokan vártuk, a Balatonon, egész pontosan Balatonföldvárnál.


sarki búvár

Sarki búvár – ő nálunk a leggyakoribb. Ilyen pompás nászruhában azonban nálunk ritkán látni, ugyanis mire hozzánk ér, már a jóval szerényebb téli tollruháját viseli (Fotó: Wikipédia)

A fehércsőrű annyira magasészaki faj, hogy még Európa északi partjainál sem szokványos. Az ennyire ritka fajoknál gyakori, hogy az első előfordulás után évtizedek telnek el a következőig. Ezért is meglepő, hogy „máris” itt a második adat. Három napja Hódmezővásárhelynél Ampovics Zsolt, szegedi madarász talált rá egy újabb példányra.

Tudni kell, hogy a búvárok mindegyike viszonylag ritka. Négy fajuk él a kontinensen, mind a négy az északi tájak madara, s nálunk csak átvonulóban illetve telelésen bukkannak fel.


A négy rendkívül szép faj gyakoriságuk szerinti sorrendben:

Sarki búvár (Gavia arctica) – nálunk ő a leggyakrabban és legnagyobb példányszámban látott búvár, elsősorban november hónapban, és egyik jellemző vize a Balaton. Annyira viszont nem gyakori, hogy ne dobogtatná meg minden egyes alkalom egy madarász szívét.

Északi búvár (Gavia stellata) – valamivel ritkább, és jelentősen kisebb számú, de gyakran látni együtt a sarki búvárokkal

Jeges búvár (Gavia immer) – itt már másik „minőségről” van szó. A jeges búvár már olyan kuriózum, hogy ha valahol felbukkan, szinte biztosan érkeznek a helyszínre távoli helyekről is madarászok.

Fehércsőrű búvár (Gavia adamsii) Bulvárosan azt kiálthatnánk, szenzáció – hisz mindössze két hazai előfordulása ismert. /Bár az ő esetében is igaz, hogy találunk adatot róla jóval korábbról is (Tihany), ám azt a megfigyelést nem fogadták el hitelesnek.)

Íme a három gyakoribb búvárfaj – kattints a képre!


 


Könnyű elképzelni, hogy mekkora nyüzsgés támad most Hódmezővásárhelyen, ahol nem jeges, hanem egyenesen fehércsőrű búvár bukkant fel. A madár még mindig ott úszkál, és igen sokan a csodájára jártak az utóbbi napokban.


fehércsőrű búvár

Fehércsőrű búvár (Fotó: Wikipédia)

Ráadásul a búvárok egész népsége igen messziről érkezik. A két kis számú, de azért rendszeres vendég – a sarki és az északi búvár – hozzánk legközelebb Skandináviában fészkel. Az sincs közel. Ha jeges búvárt szeretnénk látni a költőhelyén, akkor már jóval messzebb, egyenesen Izlandig kellene mennünk.

Végül pedig, ha a fehércsőrű búvár otthonára vagy kíváncsi, akkor a legtöbb Európa madarait tárgyaló madárhatározóban meg sem találod, mert nincs a térképen. Ő ugyanis Oroszország északkeleti tengerpartjainál fészkel.

Az Észak-keleti átjáróban. Azon a tájon, ami még Amundsennek is betette annak idején a kaput. Annyira messze, annyira a jég birodalmában, hogy a telelő területe van nagyjából Izlanddal egyvonalban. Gondoljátok el, miféle jószág az, aki Norvégia északi csücskéhez vonul telelni! Mindezt tudva kiváltképp örömteli, hogy már a második jött el hozzánk.

A három gyakoribb búvárfaj elterjedése – kattints a képre! (Balról jobbra: sarki, északi, jeges)



fehércsőrű búvár elterjedése

A fehércsőrű búvár a legészakibb (Térkép: Wikipédia)

Kik is a búvárok?

A búvárok leginkább a vöcskökhöz hasonlítanak, de azoknál jóval nagyobbak, és ahogy a nevük is mutatja, evolúciós útjuk az úszás tudományának tökéletesedése és a röpképessség gyöngülése felé vezet.

Csak a pingvinek úsznak olyan jól, mint ők, ám a mélységi rekordot még így is egy búvár tartja 70 méterrel.

A novemberi Balatonon viszonylag jó eséllyel figyelhetjük meg őket, főként november 20. és december 05. közötti időszakban. Ha egy búvár egyszer lomhán lebukik, nem tudni pontosan mikor és hol jön fel legközelebb. Az a mód, ahogy halászik, kicsit emlékeztet a kárókatonák halászatára – azért írom ezt, mert ha búvárt csak kevesen is, de kárókatonát többen láthattak bukni, ha másutt nem is, akkor a fővárosi állatkertben.

A búvárok tökéletes alkalmazkodása a mélyvízi halászathoz persze megköveteli az árát. A szárny nem igazán előnyös a vízben, a szárnyat repülésre fejlesztették ki, így aztán, ha egy madár úgy „dönt” (évezredek alatt J), hogy ő igenis úszni és halászni fog, két választása marad:

1. A vízben egyáltalán nem használja a szárnyát, igyekszik azt a legtökéletesebben a testéhez simítani, elérni ezzel a legtökéletesebb áramvonalasságot

2. …vagy a szárnyát voltaképp uszonnyá fejleszti.

A hasonló életmódot folytató pingvinek és búvárok nagyon más stratégiát használnak. A pingvinek használják a szárnyukat is, eveznek vele, de hogy ezt megtehessék, ezek a szárnyak voltaképp már csak anatómiailag szárnyak, funkcionálisan inkább uszonyok. Repülni két centit sem lehet vele. Mi persze némi fantáziával simán elképzelhetünk olyan szárnyakat, melyekkel a víz alatt evezünk, a víz fölött meg szárnyalunk, csakhogy ilyenkor nem számolunk azzal, hogy a levegő és a víz rettentően más közeg.

Ha azt kérdezzük: mi akadályozta a természetet, az evolúciót abban, hogy ilyen típusú „kétéltűséget” fejlesszen ki, akkor a kulcsszó a sűrűség.

Rettenetesen nehéz megoldani, hogy ugyanaz a szárny funkcionáljon az egyik pillanatban egy nagyon sűrű, a másik pillanatban pedig egy már-már vákuumszerű közegben, a levegőben.

Ritka, átmeneti kivételek persze vannak, mint amilyenek a repülő halak, de ők sem tudnak tartósan a levegőben maradni, és a szél rásegítése nélkül egyáltalán nem működne a mutatványuk (erről is mutattam nemrég videót).

A pingvin a víz alatt voltaképp a klasszikus értelemben nem úszik, hanem repül.

A mozgássor és annak törvényszerűségei pontosan ugyanazok, mint a repülés törvényszerűségei, csak épp minden a víz jóval nagyobb sűrűségére van szabva. Szóval: a pingvin csak látszólag mondott le a repülésről, valójában csak közeget váltott. A levegőt lecserélte a vízre. A világ meg olyan, hogy döntened kell: itt repülsz, vagy ott repülsz. Mindkét helyen egyszerre nem lehet.


Ezzel szemben a búvárok a víz alatt úsznak – ezért aztán megmaradt a röpképesség is. Nézzétek meg az alábbi a felvételeken, hogy a víz alatt a szárnynak semmiféle szerep nem jut. Ugyanakkor meg kell jegyezni – bár elég triviális a példa – hogy egy hattyú a hatalmas szárnyait semmiképp sem tudná ilyen tökéletesen a testére simítani, mert azok túl nagyok volnának. A búvár szárnya tehát bár jóval nagyobb a pingvinénél, más hasonló méretű röpképes madarak szárnyához viszonyítva mégis kicsi.

Így aztán a búvár remekül úszik, de nem repül igazán jól.


Ami a pingvinben és a búvárban viszont közös, az a láb. A láb semmiképp sem lehet egy halászó madáron másutt, csakis hátul. Először is, ha nem ott lenne, épp úgy, mint a szárny, akadályozná a haladásban, de más oka is van ennek. A pingvin a szárnyával hajtja magát, de az mit sem érne, ha nem tudná irányítani magát. Erre van ott a láb, és épp ahogy a csónakoknál, a kormánylapát akkor eredményez hatékony fordulást, ha a test végén helyezkedik el. A búvároknál viszont, mivel a szárnyakat a víz alatt kivonják a forgalomból, a láb lesz a hajtőmű, a hajócsavar is.

Ez az úszóhártyás láb tökéletes a vízben – de kevésbé tökéletes szárazon.

Nem is igen látni búvárt a parton. A búvárok nehézkesen kapnak szárnyra. Ahhoz, hogy egy madár a levegőbe emelkedjen, megfelelő felhajtóerő kell, amit pedig két tényező határoz meg: a szárnyfelület és a sebesség. Minél nagyobb a szárnyfelület, annál nagyobb a felhajtóerő – így például egy gólya, ha erős szél fúj, akár helyből is felemelkedhet. Ha a szárnyfelület kisebb, akkor a sebesség növelésével juthat a madár megfelelő felhajtóerőre,

ezért gyakori, hogy a kis szárnyfelületű madarak gyakran nekifutnak felszállás előtt.

A búvárok is kénytelenek így felszállni, hisz a szárnyuk – a jó merülés érdekében – viszonylag kicsi. Csakhogy az egészen hátsóállású úszólábakkal nekifutni is csak a vízen lehet. Ha egy búvár, mondjuk vonuláson mégis leszállásra kényszerül a szárazföldön, onnan gyakran nem tud felszállni. A búvár ezért, bármerre jár is, a vizet keresi. Nedves, párás, őszi időben sajnos gyakran véli a magasból a csillogó, kékesszürke utakat folyónak, csatornának.

Emlékszem, egy időben a Fertő-tó környéki utakon találtak rendszeresen sérült vagy elgázolt búvárokat, de én magam is találtam északi és sarki búvárt is, távol minden víztől, elgázolva 🙁

Bár ügyesen oldották meg azt a feladatot, hogyan legyenek otthon a víz alatti világban, s ugyanakkor hogyan tartsák meg a röpképességüket is, utóbbi erősen igénybe veszi őket, gyors szárnycsapássokkal, kicsit kapkodva repülnek, és vonuláson sem emelkednek magasra, ráadásul gyors irányváltásban sem a legjobbak. Ezért aztán az sem ritka, hogy bekavarnak rossz helyekre, hegyek vagy magas épületek közé, városokba, ahonnan aztán nem tudnak többé kijutni.

Összefoglalva: míg a víz alatt a búvár a király, minden méter kockázatos számára a levegőben, és ha a szárazföld felett vagy a szárazföldön bajba kerül, egyetlen esélye marad: hogy egy madárbarát kezébe kerüljön.

És mondhatom, ilyen szorult helyzetben a búvárok nagyon okosak, csaknem szelídek, jól tűrik a megmentésükkel járó hercehurcát és fogdosást, sőt, ha úgy hozza a sors, hogy egy napot a nagy és tágas, széljárta és mélykék északi vizek helyett egy kilencedik emeleti kádban kell eltölteniük, békésen veszik tudomásul, nem vergődnek, nem pánikolnak, csak nyugodtan lebegnek a kicsi fürdő kicsi és sekély kádjában – ahogy az egyszer nálam is megesett. De ez már egy másik történet, melynek „Legszebb emlékeim” között lesz a helye.

Folyt. köv. 🙂

FRISSÍTÉS – 2019.02.11. 19:20 Már olvasható a búvárral kapcsolatos legszebb emlék is: Mit keres egy búvár a kilencedik emeleti lakásban? 🙂 

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára 🙂

A búvárok “Mekkája”: Grönland 🙂 🙂 Gyönyörű egy kiesség ez.


 


Sarkvidéki Balaton és halászó récék

Mit keres egy búvár egy kilencedik emeleti kádban?

 

Ismerjétek meg a tőkés récét! Nem is hinnétek, milyen vagány „kacsa”

Ahol a madarak úsznak, a halak repülnek

LEGSZEBB EMLÉKEIM

Újabb madárritkaság madáretetőn – a keleti gerle

Új madárfaj Magyarországon a lazúrcinege

Szibériai ritkaság madáretetőn – új faj Magyarországon

 

8 Comments:

  1. Biztos voltam benne, hogy írsz majd erről a szépséges búvárról! 🙂 Sokkal többet megtudtam most általad, mint más madaras oldalakon összesen. Köszönöm! 🙂

    • Nagy örömmel – nem mintha ne volna kedvem még írni sok-sok ilyen posztot, de most még inkább van. 🙂 A témakör pedig kifogyhatatlan… Hamarosan jövök a búváros legszebb emlékkel is 🙂

  2. Marsovszki Viktória

    Akkor a kérdés:, ez a fehércsőrű búvár, hogyan jutott el kishazánkba, annak is a déli végére? hisz rengeteget kellett szárazföldek fölött is repülnie? istenem! de szép,
    hogy eljött hozzánk! De egyedül mi lesz vele? követhető? továbbmegy? hová?

  3. Szabó Edit

    “nekifutni is csak a vízen lehet”
    Ilyet a tőkés réce is tud? Az egyik videódban láttam olyat, mintha a vízen járna/futna – talán tettem is erre megjegyzést -, aztán elrepült.

    • Nagyné Ica

      Így láttam én is Edit vasárnap, élőben. Sőt! Volt olyan tőkés réce, amelyik szinte helyből szállt fel. Igaz, nem is repült hosszan. 😊

  4. Ibolya Nagy

    Olvasva ezt a ragyogó értekezést a nem kevésbé ragyogó szépségű búvárokról, a csodával határos, legalábbis a természeti tényezők csodálatos együttállásának köszönhető, hogy ideért hozzánk ez a szép madár. 🙂

  5. Nagyné Ica

    Ezer köszönet és hàla! Olyan fajokat és egyedeket ismerek meg általad, melyekről még nem is hallotam. Ez persze az én szegénységi bizonyítvànyom. 😞
    De ma is egy új ismerettel lettem gazdagabb és nem fogom elfelejteni miért jelent gondot a búvárnak a szárazföldi felszàllàs. Köszi! 😊

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.