Beszélnek a madarak?

írókboltja ősz természet nature Centauri író writer author Magvető Kiadó irodalom regény könyv fotó madarak természet

Az én kislibáim 🙂 (Fotó: Centauri és tsa.)

cen_logo_circleMit gondolsz? Beszélnek a madarak?
 
Először talán az jut eszedbe, hogy egyes papagájok igen, de tudnod kell, hogy a jákó vagy a hullámos papagáj csak utánozza a hangokat – igaz, nagyon ügyesen. A kertedben is lehetnek ilyen hangutánzók, járhatnak ott például szajkók (más néven mátyásmadár), de a kora tavasszal érkező seregélyek is gyakran flótáznak úgy, mint a sárgarigó. Más madarak innen-onnan összelopott strófákat építenek be az énekükbe, szinte észrevétlenül.

De a legmesteribb utánzásra sem mondhatjuk: beszéd.

Beszélnek-e a madarak egymás között? Egyik seregély a másikkal? Egyik fülemüle a szomszéd fülemülével? Valamit bizonyosan mondanak, máskülönben mi értelme volna a rengeteg és változatos hangnak-hangsornak, amit a madárvilágban hallhatunk. Bizony, a madarak, főleg a fajtársak egymás között igen sokat beszélnek. S mi ezt a nyelvet nem értjük? Dehogyisnem! Aki ismeri a madarak hangját, érthet belőle – te is érted, amit a padtársad súg.
 
Nyáron sokszor hallani a fák sűrűjéből vékony, sipító, kissé reszelős hangokat, a legkülönbözőbb hangfekvésben: ezek általában fészekben ücsörgő fiókák eleségkérő hangjai. Azt jelentik: Mama, éhes vagyok! Ha erősebben szól, így fordíthatjuk: Mama, most már tényleg nagyon éhes vagyok, hozd már azt a gilisztát! A hím madarak tavaszi éneke valójában jelzi a többieknek: Ez a terület foglalt! Neked itt semmi keresnivalód, és ha mégis idejössz, számolj a legrosszabbal. Igen, a szép madárdal ennyire fenyegető is lehet. Ha az egyik hím megsérti a másik területét a figyelmeztetés ellenére is, gyakran kerül sor heves verekedésekre.

Vannak olyan hangok is, amiket az erdőn szinte mindenki ért, attól függetlenül, hogy milyen fajhoz tartozik.

A szajkó nemcsak kiválóan utánozza például az egerészölyv vijjogását, de rikoltozása az erdő minden lakóját figyelmezteti: Vigyázat, ember közeledik! A téli madáretetőnél a széncinege valóságos vészcsengőként szuperál, majdnem mindig először veszi észre, ha portyázó ragadozómadár, leggyakrabban karvaly közeledik. Éles cí-cí-cí hangját mindenki ismeri, azt jelenti: Karvaly a láthatáron! Ezt a hangot te is könnyen megjegyezheted, s ha hallod, már keresheted is a karvalyt – honnan érkezik? Az etető madarai erre a hangra azonnal szétspriccelnek, és menedéket keresnek a bokrosokban. Ami ennél is érdekesebb, más hangot használnak a karvaly- és mást a macskaveszély jelzésére. Sőt, akad olyan madár is, aki visszaél ezzel az egyezményes jellel. Az erdei szürkebegy, ha túl nagy a nyüzsi az etetőn, s nem fér hozzá kényelmesen a magokhoz, „bejátssza” a cinegék vészjelzését, mire mindenki az ágak közé menekül, s így ő nyugodtabban ehet (róla bővebben ITT).

 
széncinege parus mairo great tit birds madarak madárfotók birdphotography

Széncinege – Parus maior (Fotó: Centauri)

Persze mondhatjuk: ezek viszonylag egyszerű jelek, és bonyolultságuk nem ér fel a mi jelrendszerünkhöz, amit beszédnek hívunk. Így gondolja ezt általában mindenki, de ez nem ennyire egyszerű. Kodály Zoltán egyik tanítványa, Szőke Péter felvette a madárhangokat, majd lelassította, és lekottázta. A lassított madárhangok egyáltalán nem olyan egyszerűek, mint amilyennek mi a kertben halljuk.

Sokszor megdöbbentően bonyolult, némelykor a népdalokra emlékeztető hangsorok ezek.

A madárdal egyszerűségét bizonygatók viszont olyan hangfelvételt készítettek egy nyikorgó ajtóról, ami lassítva szintén igen szép dallamot adott ki. Csakhogy – mint később kiderült – a madarak ezeket a dallamokat céllal éneklik, és minden hangot érzékelnek. Ha egy tengelicének számos trillából és több száz hangból álló dallamot egy hang megváltoztatásával játszanak le, a tengelice azzal az alig észrevehető változtatással együtt énekli vissza. Olyan ez, mintha neked felolvasnának a Szitakötőből egy sűrűn teleírt oldalt, és te azt azonnal, szóról-szóra visszamondanád. Ha tengelice vagy kanári volnál, te tanulnál legkönnyebben verset az osztályban! 🙂

kanári madárfotó díszmadár

Kanári (Fotó: Centauri

Ha eljutunk idáig, és beismerjük, hogy a madarak nyelve egyáltalán nem egyszerű, még mindig gondolhatjuk: valahogy beszélnek a madarak, igen, de velünk nem állnak szóba. Én viszont azt mondom: igenis szóba állnak velünk. Figyelnek minket, szólnak hozzánk, néha hanggal, néha testbeszéddel. Egymás között sem csak hangokkal beszélnek. Sokat mond a testtartásuk, ahogy odébb szökkennek, ahogy leeresztik a szárnyukat vagy a farkukat bicegtetik. Üzennek nekünk azzal is, ahogy kiveszik részüket környezetünk fenntartásából – egyesek ritkítják a gyommagvakat, mások terjesztik bizonyos gyümölcsökét. Üzennek a röptükkel, a szépségükkel, az elevenségükkel, az életkedvükkel, és hosszan sorolhatnám még, mi mindennel. De az már igaz, hogy igen nehezen értünk belőle.

Történt egyszer Kínában, hogy egy felfuvalkodott ember mindentudónak hitte magát. Mindig voltak és sajnos, lesznek is ilyen emberek.

Ez a Mao nevű kínai vezető úgy okoskodott, hogy mivel a veréb megeszi a magokat, ki kell irtani az összeset. Ha nincs veréb, több a gabona. Ha több a gabona, több embernek jut kenyér – gondolta. Azt hiszem, erre mondják: a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Bár ez az ember jószándékú sem volt. Parancsára meghirdették az országban: néhány napig minden paraszt lábasokkal és kereplőkkel futkosson, hogy a verebek ne tudjanak leszállni – így elpusztul majd mind. Nem olyan, mintha csak kitalálta volna valaki? Pedig színigaz. Azt gondolhatnánk, ez nem sikerülhetett, hisz lehetetlen egy akkora országban, mint Kína, megakadályozni, hogy a verebek leszálljanak! Mégis sikerült. Napok múlva vagonokba, teherautókra lapátoltak fel sok millió verebet.
 
best hrth

Házi veréb – Passer domesticus (Fotó: Centauri)

És most állítom: a sok millió elpusztított veréb nemcsak addig üzent az embernek, míg élt, hanem még akkor is, amikor már csak a csontjaik voltak meg valahol. Hogyan? Mit gondolsz, mi történt a következő évben? Mennyi gabonával lett több a verebek nélkül? Semennyivel.

Az ünnepelt vezér, aki oly nagyon okosnak hitte magát, félelmetes hibát követett el. Nem tudta, hogy a veréb a fiókáit nem magokkal, hanem rovarokkal eteti. Vagy ha tudta, alaposan alábecsülte a verebeket! A temérdek veréb temérdek fiókájának felneveléséhez elképzelhetetlenül sok szöcskére, kukacra, sáskára van szükség. Így hát a nagy verébirtást követő évben soha nem látott tömegben szaporodtak el a gabonafélék kártevői, és a termés jelentős részét tönkretették. Jóval többet, mint amennyit a verebek megettek volna. Néhány vidéken annyira súlyossá vált a helyzet, hogy éheztek az emberek, és sokan éhen is haltak.

A nagyokos Maónak pedig szégyenszemre a Szovjetuniótól kellett verebeket venni a visszatelepítéshez. Ha nem hiszed, járj utána!

Szerintem a gabonatermés pusztulása a megölt verebek közös üzenete volt. Az ember erre azt mondaná: bosszú. Én inkább úgy fogalmaznék: lecke. Gondold meg: amikor az ember azt hirdeti önmagáról, hogy szinte mindent tud, és joga van a világ átalakítására, mert felsőbbrendű mindenkinél, vajon nem ugyanazt a hibát követi el, mint a felfuvalkodott és végzetesen ostoba kínai népvezér?
Megjelent a Szitakötőben ITT
Előre is nagy köszönet minden hozzászólásért és megosztásért 🙂
Frissítés: 
1959 tavaszán és nyarán három, egymást erősítő hatás hozta el a nagy kínai éhínséget: a bénán megszervezett termelőszövetkezeti földművelés, a szárazság és a verebek hiányában elszaporodott rovarok. A sáskák letarolták azt a sovány termést is, amit a gabonaföldek produkáltak, a kétségbeesett kínai vezetés pedig kapitulált, feladta a madarak elleni harcot, sőt, szovjet verébimporttal próbálta menteni a menthetőt. Mindhiába: három év alatt az éhínség becslések szerint 45 millió (más források szerint 20, megint mások szerint akár 70) áldozatot szedett. A csaknem kipusztított kínai verébpopuláció a kilencvenes évekre érte csak el újra az ötvenes évek szintjét. (FORRÁS BŐVEBBEN ITT)

 


 

A világ legudvariasabb élőlényei

 

Valóban léteznek madáremberek!

21 Comments:

  1. Nem szeretnék okosabb lenni, de a szovjetektől importált

  2. A seregélyek most ősszel is sokszor beszéltek sárgarigóul. 🙂 Egyik faj biztos érti a másik faj vészjelzését, meg szerintem a “káromkodást” is , mert amikor veszekszenek egymással a hely és kaja miatt, valahogy csak kommunikálnak a tettlegességem kívül 🙂 Ma annyira megsajnáltam egy kis rozsdit, ő is kései gyerek, hívta a mamát, de nagyon sokára érkezett meg. Pár éve, egy kis fecske a kirepüléskor beleesett egy vödörbe, sehogy nem tudott onnan elstartolni, füvet nyírtam épp, fölém repült a mama, és keservesen sipákolt, tudtam, hogy valami gond van, hívott, hogy segítsek. Amikor kivettem a kicsit a vödörből ( nem volt benne víz), teljesen megváltozott a hangja, hálálkodott. 🙂 🙂

    • Első lépésben mindenképp szétválasztanám azt, hogy mennyire komplex a madarak kommunikációja – ahogy arra finoman utaltam a fenti írásban is, jóval komplexebb, mint azt hisszük. Egy másik kérdés, hogy ezt a képességet mennyire használják arra, hogy velünk is felvegyék a kapcsolatot. Szerintem ez a rázósabb kérdés – de kétségtelenül tesznek erre kísérleteket. Akár vadmadarak is, és nagyon megjegyzik a személyeket – erre is sok-sok példát hozhatnék. Hogy csak egy nagyon közeli és nekem most eleven példát hozzak: a Kis Mú már mellig ér, amolyan nyakigláb kamasz emu lett, állandóan itt téblábol az ajtó előtt, és ha az udvarra megyek, mindig mellém sorol, és felveszi a testkontaktust. Szó szerint hozzám simul, úgy álldogál. Ez így marad még bő 2,5 évig – addig ez az igény. A testkontaktus ilyen erős, a kutyáénál is erősebb keresése és igénye is beszédes. Az emu épp azok közé tartozik, akik viszonylag szegényes repertoárral rendelkeznek, bár, jut eszembe, kíváncsi lennék azért, miféle hangokat ad ki az emberi füllel nem hallható tartományban – ugyanis a dürgése-dübögése is valami rettentő basszus, amely halk, mégis kilométerre is elhallatszik, s elég ijesztő is, talán épp azért, mert olyan frekvencián szól, amely az emberi fül számára idegen, alig érzékelhető, szó szerint határeset, amennyiben feltehetően az emberi hallás tartományának valahol a szélén mozog. Szóval, ettől függetlenül, könnyen lehet, hogy a hangos “beszéd” fogyatékosságait pótolja ki akkor, amikor mindenüvé követ és folyton folyvást simul.

      • Érdekes téma, és nyilván más egy háziállat, vagy egy házkörül élő éllat, és egy vadon élő állat esetében. “Kis Mú” már valami határmezsgye, te nevelted fel. 🙂 Ha értenéd mit mond, ő is és te is boldogabbak lennétek. Mivel tudja, hogy nem érted, így testkontaktussal mondja el. A fecskék is más, őket nem én neveltem, de folyamatosan beszélgetek velük, főleg ha 1 m-re ülnek fölöttem. 🙂 Biztos minden évben ugyanaz a pár jön hozzám, már ameddig élnek, gondolom utána azokból akik itt nőttek fel. Más. Három kutyám van, mindegyik máshogy kommunikál, nyilván ők is a testkontaktussal elsődlegesen, de vannak hangok, nézések, amiket már tudok olvasni. Sajnos nem vagyok etológus, pedig lenne pár témám egy disszertációhoz. 🙂 Nem csak az én életemből, a nagymamából is, mert az nem csak egy két mesét ér meg, hanem tényleg kijárna neki egy komoly dolgozat. 🙂

      • marsovszki viktória

        🙂 🙂

    • marsovszki viktória

      Ó, de szép példák Edit! 🙂

  3. Ibolya Nagy

    Nagyon örülök, Cen’, hogy írtál a Kis Múról, ha egyszer fotót is mellékelnél, pl.amikor hozzád simul, az tökéletes élmény lenne. Mindig nagyon érdekes, amikor írsz a madarak kommunikációjáról és egyszer talán ki is fejtettem, hogy először nekünk kellene megtanulnunk “madárul”, hogy megérthessük őket. Gondolom, hogy sokan próbálkoznak is ezzel.

    • Ha az időjárás és az időm engedi, akkor a hétvégén fotózom a Kis Mút 🙂 🙂 s jövök a képekkel – de ha lesz némi szerencsém, akkor más, vadonatúj képekkel is – beújítottam, ha minden igaz, ma éjjel (erről is posztolok) 🙂

  4. Nagyon tetszett az írás, és Edit hozzászólásai is izgalmas dolgokról mesélnek ☺️ Felmerül egy meglepetést adó nyár élményem: az óvodás kislányom egy olyan síppal játszott a kertben, ami madárhangszerűen csicsergett. Kis szüneteket hagyott, és valaki madárka olyankor válaszul visszaénekelte a síp dallamsorát 🙂 Nem tudjuk, milyen szerzet lehetett. Ti, járatosabbak tudnátok valamit mondani? 😊😊

    • Könnyen előfordulhat – de látatlanban, azaz “hallatlanban”, nehéz megmondani. Milyen síp volt? Mivel van az a vásári agyagsíp, amibe vizet kell tölteni, s kissé bugyborogva sípol, és mivel annak a hangja erősen emlékeztet az erdei pinty énekére, az első gondolatom ő volt. De hallani kellene a síp hangját.

      • Kedves Cen’, köszönöm szépen. A síp valóban vízzel szóló, csak nem agyag, hanem műanyag. Erdei pintyet láttunk máskor, de a sípoláskor nem tudtuk beazonosítani senki fiókáját 😊 A segítségeddel közelebb jutottunk a megfejtés ez. 🙂

  5. Szabó Edit

    Bennem is megfogalmazódott már régebben a kérdés, hogy vajon kommunikálnak-e egymással a madarak. (Talán fel is tettem valamikor a Facebookon.) Madáretetés közben gondoltam erre: tudják-e közölni egymással, hogy hol található élelem.

    Egy három napos kőszegi kirándulás után meglehetősen fáradtan néztem be ide az oldalra, de érdemes volt. 🙂 Köszönöm, Cen’!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.