• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Madárkalauz az őszi Balatonhoz – A Balaton legjobb madármegfigyelőhelyei

A Balaton egyik legjellegzetesebb későőszi, téli madárfaja, a jegesréce (Clangula hyemalis) (Forrás)


Úgy döntöttem, nemcsak neki írom meg, és nemcsak egy rövid válaszban, mert a Balaton nagy kedvencem, és madártani szempontból is egy ékkő.


2019.11.24. Örömteli feladatot kaptam. Azaz egy kérést Ákostól, a honlap egyik olvasójától. Látva, hogy gyakran jártam a Balatonnál madarak után, azt kérdezte: tudnék-e ajánlani jó megfigyelőhelyeket? Úgy döntöttem, nemcsak neki írom meg, és nemcsak egy rövid válaszban, mert a Balaton nagy kedvencem, és madártani szempontból is egy ékkő.

Korábban is említettem már, hogy a Balaton ősztől jelentős madárgyülekezőhely, alacsony vízállás mellett a koraőszi partimadárvonulásnak is látványos színtere, meglepően sok tengerparti madárfajjal (ITT). Erre már nem térek ki, hisz a partimadarak szezonja véget ért, viszont most van a Balaton életében legizgalmasabb időszak: a november. Ez a Balaton évről évre ismétlődő aranykora.
Szerencsére az utóbbi évtizedekben valóságos divatja kerekedett a szezonális madármegfigyeléseknek, rengetegen mennek a Hortobágyra daruvonulásra, de sokan hallottatok a Tatai Vadlúdsokadalom rendezvényéről is. Miért nincs ilyesmi a Balatonon, ha egyszer valóban jelentős és látványos vonulóhely? Három alapvető okkal magyarázható ez.

1. A Balaton a tatai Öreg-tóhoz, a halastavakhoz vagy a Hortobágy vizeihez képest hatalmas, és még ha rengeteg madár van is rajta, azok sokszor szétszóródnak.


2. A másik gond az, hogy a vízfelület méretei miatt a madarak többsége kézitávcsővel alig látható. Olyan fajok, mint a búvárok, bukók, vöcskök, melyek gyakran a Balaton közepén portyáznak, eltűnnek a szemünk elől.


3. És ha már eltűnés. A Balaton szeszélyes. Szeles időben nagy hullámok háborgatják, ilyenkor aztán a parttól távoli madarak szinte teljesen eltűnnek, vagy csak pillanatokra bukkannak elő.


fonyód vízimadarak balaton

Fotó: Centauri

Mindezek ellenére a Balatonra menni megéri. Sok tó jó, remek a Dunakanyar is, de a Balaton nagy kaland. Nekem a legnagyobb.

Sokat segít a helyzeten, ha tudjuk, hol van a legtöbb madár, merre mozognak a legjobb, legritkább, legérdekesebb fajok.

A balatoni madárvilág nem a tömegessége miatt érdekes elsősorban (amint a daruvonulás vagy a tatai vadlúdsokadalom), hanem változatosága révén, és mert sok olyan fajjal futhatunk össze, mellyel más vízen jóval kisebb eséllyel.
Éveken át rendszeresen jártam a Balatont, az őszi időszakban nemritkán kétszer is körbejártam egy héten, így aztán viszonylag pontos képet kaptam a legjobb helyekről. Különösen érdekes, hogy ezek az évtizedek során sem igen változtak, sőt régi irodalmi adatok is gyakran ezekről a helyekről származnak. 

Ma a Balaton frekventált hely a madártani megfigyeléseket illetően. De nem mindig volt ez így. Az irodalmi adatok összesítéséből kirajzolódik, hogy akadnak “csöndes időszakok” is, amikor a kuty se törődött a Balaton madárvilágával. Ma reneszánszát éli – részint újra felfedezésnek, részint a spektívek térhódításának köszönhetően.


Balaton

(Fotó: Centauri és tsa.)


A NOVEMBERI BALATON LEGÉRDEKESEBB,

LEGRITKÁBB MADÁRFAJAI

Mindenekelőtt, röviden hadd mutassam be azokat a fajokat, akiket egy terepi madarász a leginkább keres a balatoni-novemberi vizeken.

BÚVÁROK

Erről a csoportról írtam már részletesen a fehércsőrű búvár második magyarországi előfordulása kapcsán ITT. Most csak annyit emelnék ki, hogy mivel a fehércsőrű első hazai adata a Balatonról származik, elvileg lehetőségünk van arra, hogy Európa össze búvárfaját (mind a négyet) megfigyelhessük.

sarki búvár

Sarki búvár (Forrás)

Sarki búvár (Gavia arctica): Egyértelműen a leggyakoribb. Ha november végén nem találkozunk vele sehol a Balatonon, nyugodtan kijelenthetjük, hogy pocsék napunk volt. Az egyetlen búvárfaj, ami néha kisebb, laza csapatokban is észlelhetünk. Ha a régi irodalmi adatokat összegereblyézzük, láthatjuk, hogy ez régen is így volt. Különösen érdekes, hogy a búvárok immár több száz éve elég pontosan tartják a menetrendet. A legtöbbet régebben is novemberben láttak.

Régi irodalmi adatok madarászoknak (Kis-Balaton, Balaton). Keller (1922., 1931., 1934.) gyűjtött példányokat sorol fel; 1864-ben Keszthelynél lőttek “egy hatalmas” pd-t, ugyanitt 1890.12.05-én (1) és 1892.12.03-án (2 pd) ejtettek el, továbbá puskavégre került 1894-ben, 1898-ban is. A Kis-Balatonból 1920 januárjában gyűjtötték először (1 pd)(Homonnay, 1940); Keszthelynél 1921/22 telén kitartott (Keller, 1923.), kettőt 1922.12.30-án Égenföldnél lőttek (Keller, 1923). Gulyás megfigyelte 1923.11.25 – 12.30. és 1924.11.28 – 12.27. között a Kis-Balatonban. Keszthelynél 1932.10.31-én újabb pd-t lőttek (Vasvári, 1938.). 1948.04.16-án a keszthelyi mólónál látta Udvardy (Keve 1973.) 2 pd-t láttak 1951.11.19-én a zalavári vizen (Keve, 1976), 1 “nyugtalanul repkedő” pd-t 1952.11.09-én (Keve, 1976), 1953.11.09-én 3 madarat észleltek (Keve, 1976), egy nappal odébb – 11.10-én – Warga 5 pd-t, 11.13-án pedig 2 pd-t látott. 1954.02.12-én 14 pd-t (!) láttak a Hévízcsatorna felett (Keve, 1976). 1955.12.16-án 9+3+1, 12.19-én 6+4 pd mozgott együtt a keszthelyi móló előtt (Keve, 1973.). 1956.04.25-én Keve (1958) látott a keszthelyi móló előtt egyet, majd rendkívül későn, 05.21-én Fenékpuszta előtti vízen. 1958. márciusában Tildy egy nászruhás madarat látott a Kis-Balatonon. 1966.11.14-én 1 pd tartózkodott a Vörsi-vízen, újabb pd-t láttak 1973.11.22-én (Keve, 1976). 1975.11.23-án 1 pd a Keszthelyi-öbölben (Keve 1978.).

Északi búvár (Forrás)

Északi búvár (Gavia stellata): A második leggyakoribb búvár. A Balatonon az országos átlagnál valamivel gyakoribb. November 20. és december 10. között rá is erősen számíthatunk. A sarki búvárhoz viszonyított gyakoriságát tekintve megint csak érdekesek a régi irodalmi adatok. Úgy tűnik, hogy régen igen jelentős volt a különbség a két faj között. Újabban azért már az északi sem tűnik annyira ritkának. Amint a sarki búvár esetében, úgy az északinál is látjuk, hogy mindig is november volt a vonulás ideje, s már 100 éve is kedvelték Keszthelyt.

Régi irodalmi adatok madarászoknak (Kis-Balaton, Balaton). Schenk (1917.) említi faunakatalógusában, hogy előfordul a Balatonon. Első konkrét zalai adata a Kis-Balatonról származik: Keller (1924) szerint 1922.11.30-án Égenföldnél lőttek 1 pd-t; később (Keller 1931, 1934) említ három bizonyító példányt a keszthelyi múzeum, ill. a mezőgazdasági akadémia gyűjteményéből, melyből kettőt Keszthelynél, egyet pedig a Kis-Balatonban, Vörs mellett gyűjtöttek, ám ezen példányok pontosabb adatait nem ismerjük, bár talán az 1930-as évekből valók. Keve (1973) közel harminc év alatt egyszer sem látta a Kis-Balatonban, annál többször – 15 alkalommal – a Keszthelyi-öbölben; sajnos a megfigyelések adatait nem sorolja fel tételesen (csak hármat); a madarakat főként a keszthelyi móló körül látta, de találkozott vele Fenékpusztánál is; észleléseinek évei: 1958., 1964., 1965., 1966., 1970., 1971.

Jeges búvár (Forrás)

Jeges búvár (Gavia immer): Ő már igazán ritka hitelesítendő faj, vagyis, ha találkozunk vele, részletes leírást kell készíteni róla, le kell fényképezni, és érdemes odacsődíteni egy rakás rutinos madarászt. Magyarországi előfordulásainak nagyobbik része balatoni – ez sokat mond arról, hogy a Balaton mennyire búváros víz. Nagyon 🙂 A legbúvárosabb.


fehércsőrű búvár

Fehércsőrű búvár (Forrás)

Fehércsőrű búvár (Gavia adamsii): Mindössze háromszor fordult elő ez a faj hazánkban. Erről részletesen írtam. Ha netán összefutnánk vele valahol, miután fellocsoltak minket az ájulatból, azonnal szóljunk kétezer lelkes és bejáratott madarásznak, akik aztán szétfényképezik ezt a ritka madarat. Igaz, a második és harmadik előfordulás az Alföldön esett, de ami késik, nem múlik. Továbbra is azt mondom: a Balaton a legesélyesebb.


VÖCSKÖK

A búvárokhoz hasonló életmódú madarak, s legalább annyira jellemzőek a novemberi Balatonra, mint a búvárok, csak épp jelentősen nagyobb számban látjuk őket. Talán a novemberi-decemberi Balatonon van a legnagyobb esélyünk arra, hogy egyetlen nap alatt Magyarország és Európa valamennyi vöcsökfaját megfigyeljük. Öt fajról van szó, de ezeket ritkán látni együtt, egyikük ugyanis – a füles vöcsök – viszonylag szórványos. Itt mégsem gondolom ezt elvi lehetőségnek (amint a búvároknál annak neveztem), hisz én magam is jó pár esetben láttam mind az öt fajt ugyanazon a túrán.

búbos vöcsök

Búbos vöcskök (Forrás)

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus): Amint az országban, úgy a Balatonon is ő a leggyakoribb vöcsök. Toronymagasan vezet a másik négy faj előtt. Míg a többiek általában egyesével, párban, vagy kisebb csapatokban halászgatnak, addig búbos vöcsökből néha extrém mennyiséget látni. Az én egyéni rekordom 1200 példány a Zala-torkolat előtt.


Kis vöcsök (Forrás)

Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis). Nehéz eldönteni, ki a második leggyakoribb vöcsök a Balatonon, de talán a kis vöcsök az, bár bizonyos időszakokban – épp november-decemberben – az átvonuló feketenyakú vöcskök is sokan lehetnek. Míg a búbos vöcskök nagyrészt a nyílt vízen mozognak, addig a kis vöcsök előszeretettel húzódik a mólok közelébe vagy kisebb öblökbe.


Feketenyakú vöcsök (Forrás)

Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis): Észak felől átvonuló madarak és kisebb csapatok látogatnak a Balatonra ebben az időszakban. Nagy számban sosem látni, de néhány példány sokfelé akad. Gyakran olyan helyeken is, ahol egyébként nincs nagy csődület. Az ő esetében különös jelentőséggel bír, hogy szívesen tanyázik partközelben, mólók körül, öblökben (lásd füles vöcsök!).


Vörösnyakú vöcsök (Forrás)

Vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena): Ő egyértelműen a negyedik a gyakorisági sorban. Nem lehetünk biztosak benne, hogy találkozunk vele, néha az egész Balatonon sem találni, máskor akár több helyen is rábukkanhatunk egy-két példányra. Az esetek túlnyomó többségében magányos madarak, ritkábban párok jelennek meg.


Füles vöcsök (Forrás)

Füles vöcsök (Podiceps auritus): Hatalmas edvenc. Nem azért, mert egyértelműen a legritkább, hanem mert sok személyes élmény fűz hozzá abból az időből, amikor még hitelesítendő faj volt. Vagyis annyira ritkának gondolták, hogy minden megfigyelésről leírást kellett készíteni az ún. Nomenclator Bizottságnak. Akkoriban napi kapcsolatban voltam a Bizottsággal, egyszer jeleztem is, hogy ezt a fajt le kellene venni a hitelesítendők listájáról, mert koránt sem oly ritka, mint gondolják. Később le is vették. Volt olyan nap, hogy 15-20 példányt láttam. Két dolog nehezítette, hogy hamar tisztázódjon, mennyire gyakori ez a faj valójában. Az egyik: nagyon hasonlít a feketenyakú vöcsökhöz. Sokan még a rutinos megfigyelők közül sem vállalkoztak a határozásra, főként nem kézitávcsővel, nagyobb távolságból. És itt válik fontossá az, hogy a feketenyakú vöcsök előszeretettel mozog partközelben. A füles vöcsök ugyanis gyakrabban halászik a parttól távol (akár a búbos vöcsök). Ez lehet az egyik oka annak, hogy sokáig ritkábban szúrták ki. A spektívek térhódításával viszont megváltozott a helyzet; nagyobb távolságban úszkáló madarakat is nagy biztonsággal tudtunk határozni.  
Amúgy gyönyörű kis jószág. Kis odafigyelés, egy jó határozókönyv, és a határozása sem lehet gond.


RITKA LUDAK

A Balaton nem tartozik az igazán nagy lúdgyülekező helyek közé (ellenben a közeli Kis-Balaton nagyon is). Ezért balatoni túráim nagy részébe mindig bepréseltem egy kisbalatoni kiruccanást is, másrészt van egy olyan hely a Balatonon, ahol mégis csak találkozhatunk ritka lúdfélékkel is, ez pedig Fonyód-Fonyódliget térsége. E két helyen valamennyi Magyarországon megfigyelt lúdritkaság megfordult már. Legnagyobb eséllyel a pompás vörösnyakú lúddal (Branta ruficollis), és a nem kevésbé dekoratív apácalúddal (Branta leucopsis) találkozhatunk.


Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) (Forrás)

Apácalúd (Branta leucopsis) (Forrás)


ÚSZÓRÉCÉK ÉS BUKÓRÉCÉK

A réceféléket legalább két nagy csoportja osztjuk. Úszórécékre és bukórécékre. Az úszórécék jellemzően nem buknak víz alá, nem úsznak víz alatt. Ilyen a mindenki által jól ismert faj a tőkés réce. (Épp ezért rökönyödtem meg idén tavasszal, amikor szabályosan víz alá bukó, sőt keszegekre halászó tőkés récéket filmeztem Balatonberénynél – videó ITT). A bukórécék viszont előszeretettel buknak és úsznak víz alatt. Az első csoport jellemzően a víz felszínen vagy annak közelében elérhető táplálékforrásokból él, a bukórécék viszont kedvelik a mély vizeket, és még a nagy mélységek medrét is hasznosítják. A Balaton azért vonzó a bukórécék tízezreinek, mert gazdag a vándorkagylóállomány. Ez a csoport adja egy novemberi balatoni madarászat fő izgalmát és gerincét. A bukórécék néha irdatlan tömegben láthatók. A gyakori barát-, kontyos és kerceréce-csapatokhoz társulva számos ritka északi-tengeri récefajt találhatunk némi szerencsével.


Hegyi réce (Aythya marila) (Forrás)

Hegyi réce (Aythya marila) A norvég fjordok és finn partvidék récéje. Mégis ezekben a napokban sokfelé láthatjuk a Balatonon. Nem oly feltűnő faj, és erősen hasonlít a gyakori kontyos récére, de azért nagyon beleszerethet az ember. Én legalábbis nagyon beleszerettem. Különösen nagy élmény – és ezt alighanem idehaza csak a Balaton adhatja meg nekünk – ebből a nálunk szórványos fajból tisztes csapatokat látni.


Pehelyréce (Somateria molissima) (Forrás)

Pehelyréce (Somateria mollissima) Róla írtam már egyszer a bivakolás kapcsán. Ahogy a neve is mutatja, tollazata a legpuhább a világon. A legdrágább hálózsákok készülnek a tollaiból, ugyanakkor rendkívül tanulságos, hogyan vigyázzák őt Izlandon (Túlélési tanácsok télre – aludtál már hóban?). A pehelyréce jellegzetesen tengerparti madár, és egy fokkal a hegyi récénél is északabbra él. Ennek megfelelően jóval ritkább nálunk. Különlegessége, hogy míg a hegyi récék – sok más récefajhoz hasonlóan – leginkább a nyílt víz parttól távoli területein mozognak, a pehelyréce imádja a partművek közelségét, így például a mólókat. Hegyi récét – bár százszor gyakoribb – nemigen láthatunk olyan közelről, mint pehelyrécét. Rendkívül kiszámíthatatlan, mikor jön le hozzánk és mikor nem. Néha éveket is kihagy, hogy aztán váratlanul megjelenjen, néha akár csapatosan is. Régi adatokat böngészve úgy tűnik, hogy a búvárokhoz hasonlóan a pehelyréce egyik kedvelt helye megint csak Keszthely.

Régi irodalmi adatok madarászoknak (Kis-Balaton, Balaton). 1913.09.13-án egy Keszthely melletti erdőben fogtak 1 legyengült madarat, mely később a Balaton Múzeumba került (Keve 1968) 1948. november 13-án Mannsberg A. és Keve A. a Fenékpuszta állomás előtti Balaton partszakaszon egy juv. madarat figyeltek meg, amint a nádas előtt, a szabad vízen úszkált; a madár igen óvatosan viselkedett (Keve 1950.). 1953. 09. 10-én 1 imm. pd-t láttak B.berénynél (Keve 1955). 1959.10.16-án Keszthelynél a Helikon strand előtt szintén Keve látott 1 juv. madarat. 1962. 01. 11-én a Zala torkolat előtti léken figyelte meg, majd 1964. 10. 15-én a keszthelyi móló előtt (Keve 1968)


Fekete réce (Melanitta nigra) (Forrás)

Fekete réce (Melanitta nigra) & Füstös réce (Melanitta fusca) : E két fajt azért tárgyalom együtt, mert madarász körökben is szokás őket együtt emlegetni, azt mondják: Melanitták. Hazájukat tekintve szintén Norvégia hegyvidéki tavairól, a finn tóvidékről érkeznek (hasonlóan a hegyi récéhez), jellemző telelőhelyük pedig az atlanti partvidék és a tenger (hasonlóan a pehelyrécéhez).

Ami gyakoriságukat illeti a Balatonon épp a hegyi réce és a pehelyréce közé esnek. Néhány példányt szinte mindig látni, de sosem jönnek akkora csapatai, mint hegyi récéből. A Balatonon a fekete réce rendszeres, de általában csak egykét példányt látni. A füstös réce bizonyos években akár el is maradhat, ugyanakkor akadnak évek, amikor csapatokban jön, és ilyenkor akár 10-20-30 madárral is találkozhatunk. Mindkét fajra jellemző, hogy gyakran mozog más récéktől elkülönülten.

füstös réce

Füstös réce (Melanitta fusca) (Forrás)


Jegesréce (Clangula hyemalis) (Forrás)

Jegesréce (Hyemalis clangula): Ahogy vöcskök között a füles vöcsök a nagy szerelem, récék közül a jegesréce. Kevés ennyire dekoratív réce él a világon. Élőhelye nagy vonalakban a Melanittákéval megegyező, de még északabbra hatol. Jellegzetes tundrai réce. Bár szórványosabb a többi ritka bukórécénél, mégis talán a novemberi Balaton egyik legjellegzetesebb madara. Attól is kedves az embernek, hogy a pehelyrécéhez hasonlóan kedveli a műtárgyak közelségét, gyakran van közel a parthoz. Érdekes azonban, hogy ez területenként is változik. Három leggyakoribb előfordulási helye Keszthely, Fonyód és Szántód. Az első két helyen néha csak méterekre úszkál a mólótól (ilyenkor remekül fotózható!), míg Szántód-Tihanynál inkább a nyílt vízen tartózkodik. Valamennyi réce közül ő úszik a legjobban víz alatt. Nem ritkán, ha egyszer lebukott, igen nehéz újra megtalálni.

Régi irodalmi adatok madarászoknak (Kis-Balaton, Balaton). Első adata körül némi bizonytalanság észlelhető. Egyes források szerint 1900. 12. 02-án a Hévíz csatornán lőttek 1 pd-t (Lovassy?, Keve 1973). Valószínűleg ugyanerre a madárra vonatkozik az az adat, mely az elejtés időpontjának 1901. januárját adja meg (Lénárd Jenő); a fenti dátumot Keller (1934) még nem közli, csak Keve & Sági (1970), akik szerint a Zool. Lapok. 3. (p.16) számában jelent meg. 1964. 11. 14-15-én Keve látott 1-1 madarat Fenékpuszta előtti öbölben, 11. 16-án pedig a zámori szabadstrandnál Keszthelyen. 1965. 12. 08-án a keszthelyi mólónál 1, 12. 10-én már 3 madarat látott, végül 12. 11-én ismét a zámori strandnál észlelt 1 pd-t (Keve 1968). 1975.11.23-án a keszthelyi mólónál 1, 11. 24-én 2 madár tartózkodott (Keve 1978.).


Ilyen pompás hímekkel azért ritkán találkozni; és az a kis rózsaszín a csőrön – elolvadás (Forrás)


BUKÓK

Esetükben is komoly esélyünk van rá, hogy egyetlen nap Európa mindhárom bukófaját lássuk. Az ezredfordulóig az országos szinten leggyakoribb (újabban már költő) nagy bukó (Mergus mergus) volt a Balatonon a legritkább. Az országos szinten pedig legritkább örvös bukó (Mergus serrator) a leggyakoribb. Az utóbbi 20 év megfigyelései azonban módosítanak ezen a képen, de az biztos, hogy az átlaghoz képest a Balatonon találkozhatunk legnagyobb valószínűséggel örvös bukóval is, így tehát itt van a legnagyobb esélyünk arra, hogy mindhárom fajt pipálhassuk ugyanazon a napon. Különösen jó terület rájuk a tihanyi szoros. A harmadik és legkisebb termetű bukófaj, a kis bukó (Mergellus albellus) szintén a tihanyi szoros környékén a leggyakoribb.


Örvös bukó (Mergus serrator) (Forrás)

Kis bukó (Mergellus albellus) (Forrás)

 


A szintén pompás nagy bukóért nem érdemes a Balatonig menni. Budapesten, a Dunán is könnyűszerrel látható (Forrás)


LEGJOBB MEGFIGYELŐPONTOK

A novemberi Balaton minden métere tartogathat meglepetéseket, de még a legelszántabb megfigyelőnek is csak ritkán jut ideje arra, hogy minden mólón megálljon. Egyetlen napba nem is igen fér ez bele. Azt az útvonalat és metódust ajánlom, amit én is a leggyakrabban követek. Egy kicsit tágabban értelmezve a Balatont,

elsőként a Kis-Balatonnál szoktam kezdeni, az úgynevezett Bárándi víznél.


A kihúzó ludak gyakran nem is mennek messze. Ez a kép tavaly készült a Bárándi-víz közelében, Zalavárnál (Fotó: Centauri)

Ez könnyen megközelíthető, a zalavári útról kényelmesen belátható az a vízfelület, ahol a vadludak éjszakáznak. Érdemes úgy indulni, hogy világosodáskor már ott legyünk. Egyrészt, mert akkor nem maradunk le a kihúzásról, másrészt nem vesztünk sok időt ezzel a kitérővel. Ezen a helyen – különösen az utóbbi években – a nagyobb lilikcsapatokban jó eséllyel találunk ritka ludakat (Brantákat), vörösnyakú ludat és apácaludat, de megfordult itt rövidcsőrű lúd, kis lilik, kanadai lúd és indiai lúd is. A ludak főként az északi oldalon mozognak, a délre fekvő nagyobb víz inkább a récéknek kedvez. Itt egyes években akár ezrével gyülekeztek kanalasrécék, de néhány olyan faj is felbukkanhat itt, melyek miatt elsősorban a Balatonra megy az ember: búvárok, hegyi récék, örvös bukók, vörösnyakú vöcskök, néha extrém ritkaságok is, így például láttak már itt halcsontfarkú récét is. Miután itt alaposan átnéztük a vadlúd- és récecsapatokat, döntés kérdése, mivel folytatjuk. Én legtöbbször Keszthellyel. A Bárándi víztől kb. 15-20 perc alatt érünk el kocsival a keszthelyi mólóhoz.


balaton ősszel

(Fotó: Centauri)

KESZTHELYI MÓLÓ

Ez a Balaton egyik legjobb megfigyelőhelye. Csak tudni kell, hogy a Balatonon szinte óráról órára változhat a helyzet. A látszat csal. Ha kiérünk egy helyre, úgy tűnhet, a vízen tartózkodó madarak hosszú időre rendezkedtek be, ám valójában előfordulhat, hogy ahol délelőtt tízezer madarat láttunk, délutánra alig marad pár tucat.

Az irodalmi adatokat figyelembe véve is azt mondhatjuk, hogy hosszútávon a keszthelyi móló az egyik legígéretesebb hely.

Valamennyi ritka és érdekes novemberi-balatoni faj előfordult már itt. Különösen jó hely búvárokra és vöcskökre, jegesrécére meg épp az egyik legesélyesebb. Ha van időnk rá, érdemes este visszatérni, mert a napközben a hatalmas vízen szétszóródó jegesrécék időnként összegyűlnek a keszthelyi móló előtt. Ez ritka alkalom, de megesik. Ilyenkor nemcsak 1-2 példányt láthatunk, hanem akár kisebb csapatot is. A pehelyréce is kedveli. Hegyi récét szinte biztos látunk, ha egyébként is sok a bukóréce.

FENÉKPUSZTA – GYŰRŰZŐÁLLOMÁS

Keszthelytől arra indulunk, amerről érkeztünk, vagyis Balatonszentgyörgy irányába, de feltétlenül hajtsunk be a fenékpusztai gyűrűzőállomáshoz. Nem tudom, lehetséges-e ez ma még, de régen felmászhattam a fenéki vasútállomás lapostetőjére, onnan spektívvel egészen jól átvizsgalhattam a vizet. Nem vagyunk itt igazán messze Keszthelytől, ugyanazt az öblöt vizsgáljuk, de sokszor ez a rész, és a Zala-torok környéke a legjobb. A legextrémebb, amit itt láttam: hegyi récéből közel 300, búbos vöcsökből 1200, füles vöcsök 12 példány. Épp ez a hely hozott arra is emlékezetes példát, hogy a Balatonnál sok múlik azon, kifogjuk-e a vonulás csúcsát. Amikor a fenti példányszámokat láttam, másnap többekkel visszatértem a területre, ám akkor már csak pár madár lézengett a vízen.

Innen már a déli partot vesszük célba. Ismét döntés és idő kérdése, hogy hány helyen állunk meg. Jó hely Balatonfenyves, Balatonberény is (énekes hattyú, füles vöcsök, szeptember-októberben szinte rendszeres a kis goda, kőforgató, fenyérfutó, sarki partfutó), de ha kicsit is sietünk, akkor ezeket kihagyhatjuk. Ahol viszont meg kell állni, ha törik, ha szakad, az Fonyód.


Centauri író szerző irodalom regény irodalom Jákob botja Magvető kiadó writer

Fonyód – a Balaton egyik legjobb és legszelesebb pontja (Fotó: Centauri és tsa.)

FONYÓD

A fonyódi móló előtti víz hagyományosan az egyik legjobb az egész Balatonon. Ennek egyik oka, hogy itt igen gazdag a vándorkagylóállomány, ráadásul a mólótól nem is olyan messze, melegvízű forrás van a Balaton medrében. Ezért itt tartanak ki a telelő vízimadarak a legtovább, itt alakul ki évről évre úgynevezett lihogó. Az itt gyülekező tőkés récékről egyszer már írtam részletesebben is ITT. Bízvást számíthatunk búvárokra, örvös bukóra, füles vöcsökre, hegyi récékre, és Keszthely mellett ez a második leginkább jegesrécés vízfelület. Ez az egyik olyan móló, ahol akár hósármányba is beleakadhatunk. (A balatoni hósármányokról ITT).

Arra készüljünk fel lélekben, hogy ez a legszelesebb móló az egész Balatonon.

Gyakori, hogy mindenütt szélcsend van, de Fonyódon elszáll a fejünk, akkora a szél. Különösen fagyos időben nehezíti meg ez a dolgunkat, ennek ellenére ez a hely kihagyhatatlan. Ha itt végeztünk, nem kell sokat menni a következő állomásig. Épp csak Fonyódligetre menjünk át.

FONYÓDLIGET

Itt egy kis út a part mentén vezet végig. Az érdekesebb fajok ritkábban mozognak ezen a partszakaszon, amiért mégis érdemes itt végigmenni, azok a ludak. Ezen a részen – némiképp már Fonyódnál is – gyakran pihennek lúdcsapatok. Itt ismét esélyünk van ritkább fajok megfigyelésére is. Nemcsak vörösnyakú lúd, apácalúd, hanem örvös lúd is megfordult már itt. A „két Fonyód” után – ha sürget az idő -, mehetünk egy nagyobbat, egészen Szántódig.

SZÁNTÓD

Szintén alap. Mindent összevetve, a szántódi rév – a túloldalról nézve: tihanyi rév – a Balaton legjobb megfigyelőpontja. Számos okkal magyarázható ez, többek között itt a legmélyebb a Balaton. Irodalmi adatok alapján, és az utóbbi 20 év megfigyeléseit figyelembe véve is ez a legjobb. Halbősége se akármilyen, többek között a garda egyik gyülekezőhelye, novemberben leginkább, szóval itt, ebben az időszakban valamennyi vízimadár megtalálja a számítását. Kiemelkedő a búvárok aránya és létszáma, amint a hegyi réce létszáma is. Utóbbiból itt időnként szintén több százas csapatokat látni (tavasszal, márciusban is!). És egyértelműen ez a leginkább bukós vízfelület. Sirályokra is egészen remek.


A kikötőknél sok madár egész télen kitart (Fotó: Centauri és tsa.)

TIHANY

Ha Szántódon végeztünk, érdemes átkelni a komppal, és a partmentén végigautózva átnézni a tihanyi partvonalat. Búvárok, vöcskök, további récecsapatok bárhol lehetnek, egészen a Füredi-öbölig.

Tihany után már nem tudok igazán bombabiztos helyeket. Ha marad időm, akkor néha ránézek a Sajkodi-öbölre, ugyanis a Tihany körül mozgó madarak egy része időnként oda húzódik be, főként réce- és szárcsacsapatok, ezeket pedig a rév felől nem látni. Ha fotózhatnékom van, akkor inkább elugrom Balatonfüredre, a kikötőbe. Bár ott viszonylag ritkán láttam érdekesebb fajokat, viszont a füredi kikötőben van az egyik legnagyobb madárgyűlés, sirályok, hattyúk, récék. Ha mindez belefért egy napba úgy, hogy van még idő alkonyata visszatérni Keszthelyre, gyakran visszasiettem.

Dióhéjban ennyi, de a Balaton változatossága és gazdagsága megérdemelne egy monográfiát is. 🙂 Jó utat, ha arra jártok, sok madarat, és sok türelmet a hullámokhoz, szélhez, ködhöz és hideghez.


Oszd meg ezt a cikket másokkal is! Előre is köszönöm 🙂


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


balaton madarai

A legjobb madármegfigyelőhelyek a Balatonon november-decemberben (Centauri)

 

Regisztrálj, hogy értesülhess a legfrissebb, legfontosabb bejegyzésekről! 🙂

    Név*

    Email cím*


    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/a-balaton-uvegkoporsoja-hogyan-lehetne-jobb-a-balaton/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/oszi-balaton-tengeri-madarak-pihenohelye-es-a-nyugalom-szigete/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/balaton-es-kornyekenek-madarai/ho-meg-nincs-de-van-hosarmany-plectrophenax-nivalis-balatonnal/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/fehercsoru-buvar-masodszor-magyarorszagon/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/sarkvideki-balaton-es-halaszo-recek/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madaretetessel-kapcsolatos-irasok/video-madaretetorol-fenyvescinegek-az-eteton/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/ismerjetek-meg-tokes-recet-nem-hinnetek-milyen-vagany-kacsa/

    20 Comments:

    1. Ki tetszik nektek a legjobban? 🙂 🙂

      • Szabó Edit

        Nálam a jegesréce osztozik az első helyen a vörösnyakú lúddal.
        A közönségdíjas pedig az örvös bukó (a frizurája miatt 🙂 ).

          • Kis vöcsök! Kis vöcsök! Kis vöcsök! 🙂

            Tündéri a foto alapján, élőben sajnos még nem láttam 🙁

            De remélem, ezt bepótolhatom!

            Szuper a leírás! Jó kis útvonal – jó kis terv – jó ötlet!

            • Az biztos, hogyha nem a dekor-értéket, hanem a cukiságfaktort vizsgáljuk, akkor a kis vöcsök igen erős (kis) faj 🙂 Szerencséd van, mert őt szinte bármikor láthatod. Csak akarat kérdése. Egy közepesen jó vizes élőhelyen szinte bármikor látható. 🙂

    2. Ibolya Nagy

      Ennyi szépség egy helyen! Elképesztő!

      Füstös réce, hegyi réce, örvös bukó, fej-fej mellett
      A vöcskök holtversenyben egymással, egy csőrhosszal vezet a kis vöcsök.
      De mindegyik csodaszép, élmény volt ez a kis értekezés. 🙂

      • Nagyné Ica

        Sziasztok! Bocs, hogy néha eltünök szem elől mint a madarak, aztán néha felbukkanok.
        Az utóbbi időben sok tenni és szervezni való akadt: pénteken ugyanis férjhez adtam a lányomat. 😊❤

        A kérdésedre pedig Cen’ a válaszom: leginkább az sarki búvár és a füstös réce. Az igazság viszont, hogy még sokan mások is. 🤗

      • Úgy látom, néha nehéz dönteni 🙂 🙂

    3. Marsovszki Viktória

      Óriás köszönet ezért, a “kis” madárhatározóért, Cen!
      Kérdésedre válaszolva… Nagyon nehéz rangsorolni, mert szerintem minden madár hordoz külsejében valamiféle megkapó szépséget, A közeli felvételen a füstös réce pl, frenetikus komolyságával nyűgözött le, Nyaki pedig azért, mert már keresem őt, mióta írtál róla. Tollruhájá, eleganciájával, finomsága révén tényleg a Jegesréce viszi a pálmát, de azért ott van a szeren a pehelyréce és a sarki búvár is. De! A fehércsórű, meg azért megkapó, mert úgy érzem vele fogok összefutni a közeljövőben legelőbb, felém tart. 🙂
      No, és a tőkésréce hímje azért a napfényben irizáló színeivel sem semmi! Velük napi szinten találkozom a Kurcán, testközelben élünk. 🙂 Tegnap Mártélyon is buktak a tőkésrécék, Cen! Hol teljjesen eltűntek a víz alatt, hol csak a farkuk hegye kandikált ki a vízből. 🙂

      • Gyakran kérdezték tőlem, melyik a kedvenc madaram. Azt szoktam mondani, hogy mindig az, amelyik épp az orrom előtt van – ez számodra valószínűleg tökéletesen érthető, úgy látom. Ezzel együtt is – ahogy a szövegben is írtam – vannak azért kedvenceim. Emlékek miatt, habitusuk, ritkaságuk, viselkedésük, szépségük miatt. 🙂

    4. 🙂 Jó, nagyon jó! Köszönöm! 🙂

    5. Antal Anikó

      Köszönöm, Cen’! Azt hiszem, hamarosan túrára indulok:-)))

      • Érdemes, bár mostanában nem jártam a Balatonnál (szeretnék kijutni a napokban), de az a hír járja, hogy a nagy mozgalom nemigazán indult még el. Enyhe az ősz, enyhe az idő az északi területeken is, a sarkvidéki jószágokat pedig erősen befolyásolja az időjárás. Igyekszem hírt hozni arról, ha igazán nagy a nyüzsi. 🙂

    6. Ákos is hozzászólt, de a térkép képe alatt, és az így sajnos nem látható. Idemásolom, mert fontos dolgokat jegyez meg, és szeretnék rá reagálni:

      ÁKOS: “Köszönöm szépen, nagyon jó, érdekes összefoglaló. Majd a téli szünetben szeretném megcsinálni, végiglátogatni ezeket a helyeket. Sok régi adatot is összegyűjtöttél, köszönet érte. Talán két megjegyzés. Fonyód lemaradt a térképen jelölt helyekről. Illetve én inkább nyugalmi ruhás madarakról raktam volna fel képet a búvárok, esetében. Igaz nászruhában sokkal mutatósabbak, de valószínűleg nem így fogjuk látni őket a téli Balatonnál.
      Egyébként ma voltam kint és múlt hétvégén is(nem ezeken a helyeken), de még nem indult be a balatoni réce szezon, nem igazán voltak még nagy réce csapatok. Lehet ez az igen enyhe időjárásnak köszönhető.”

      Először is köszönöm az infókat, a térképet javítom, valóban nincs jelölve az egyik legfontosabb: Fonyód-Fonyódliget.

      Ami a képeket illeti. Ákosnak tökéletesen igaza van, szerettem is volna nyugalmi ruhás képeket hozni, de a felhasználható képek között nehezen találni ilyeneket, rengeteg idő ment volna el velük. Nem akartam tovább halogatni ezt a posztot, egyrészt hetek teltek el így is, mióta megígértem, másrészt most van itt az ideje, napokon belül beindulhat a nagy nyüzsi. Végsősoron nem akkora baj – egyelőre – , így legalább erősebben artikulálódik az a sokszínűség, amit a Balaton hoz.

      Hobbimadarászoknak, laikusoknak, kezdőknek írom: ezek a fajok télen egészen más tollruhát viselnek, mint nyáron. Sok esetben annyira mások, mintha nem is ugyanahhoz a fajhoz tartoznának. Az őszi-téli Balatonon mozgó madarak ezért többnyire nem ennyire színpompásak – ettől azonban még lenyűgözően szépek. Igyekszem készíteni ehhez az íráshoz egy olyan mellékletet mihamarabb, ami hozza téli tollruhákat.

      Bárhogy is, de egy balatoni madarászat nem úszható meg egy jó madárhatározó nélkül. Erre egyébként otthon, egy laza madáretetésnél is bármikor szükség lehet. Ezek a könyvek pedig szépen hozzák a nyári és téli tollazatok közötti különbségeket is.

      Bár Ákos nem írja, de idetartozik az is, hogy a képek szinte mindig hím madarakat mutatnak, míg a tojók jóval szerényebb külleműek. Gondoljatok csak a mindenki által ismert tőkés récére! Ez nem egyszerűen azért fontos, hogy a tojókat is felismerjük. Az átvonuló madarak zöme ugyanis tojó, vagy a tojókhoz rendkívül hasonló fiatal. Hogy példát is mondjak. Az örvös bukók között a díszes hímek aránya kb. 5-10% csupán. Előfordul, hogy 10-20 örvös bukót látunk, de hímet egyet sem. A hegyi récénél is hasonló a helyzet. Kifejezetten gyakran esik meg, hogy látunk pár hegyi récét, de egyetlen hím sincs közöttük (ebben az esetben ráadásul arra is figyelni kell, hogy a tojó hegyi récét ne tévesszük össze a tojó kontyossal). Tudom, bonyolultnak tűnhet ez, de megint mondom: egy jó határozóval viszonylag gyors az eligazodás. 🙂

    7. Kálmán Péterné

      Hiánypótló írás, jól használható a laikus kíváncsiskodók számára. Irigylem azokat, akik a Balaton közelében vagy közvetlen a parti településeken élnek. Fonyód valóban a legszebb, sokszor jártam ott nyáron. Na nem pancsizni, hanem horgászni. Nem is tudtam, hogy madármegfigyelés szempontjából ilyen menő.
      Hogy melyik madár a legkedvesebb? A bőség zavarával küzdök! Talán a récék állnak legközelebb hozzám. Bár vannak különlegesebb, látványosabb megjelenésűek, a kedves, vidám tekintetük alapján nálam ők a nyerők.

    8. Ibolya Nagy

      Amióta ezt a posztot láttam – egy éve -, bolondulok a vöcskokert, a recekert.🦆🦆🦆

    9. Szabó Mihályné

      Szia, Centauri! A jegesréce és örvös bukó a kedvencem, mert még élőben nem láttam! Eredetileg balatoni lány vagyok, – Balatonfenyvesen éltem 27 évig – de ennyiféle madarat nem láttam! Remek összefoglalást írtál, nagyon alapos munkát végeztél!!! Gyönyörűek a fotóid!!! Hatalmas gratuláció!!! Örülök, hogy olvashattam!!! Üdvözöllek: Gyöngyi

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük