Oly távol vagytok tőlem

litera 3

Egy kép rólam, arról a biciklitúráról, melyen három osztálytársammal együtt letekertünk majdnem Albániáig – a képen épp a Plitvicei zuhatagoknál kortyolom a patakvizet 🙂

cen_logo_circle2018.09.06. Hoppá, épp csak kiraktam egy “legszebb emléket”, egyrészt, hogy tartsam a szavam, másrészt, hogy amíg a Literának írt visszaemlékezés nem válik olvashatóvá, olvashassatok valamit, s máris látom: a Litera “Kamaszkorom legszebb nyara” – sorozatban kikerült az én írásom is. Fogadjátok hát szeretettel – most aztán van mit olvasni 🙂 :
litera_4 v

Pár évvel később a Hortobágyon, ahová akkor már csoportot vittem 🙂 Épp magyarázok valamit – kissé hippisen (a fotó készítője ismeretlen)

Úgy gondoltam, idegen a testem. Ha néha ismerősnek tűnt mégis, úgy éreztem, a pszichém nem passzol hozzá, ráadásul nem volt honnan jönnöm – családom börtön, apám halott, anyám részint őrült vagy egészen az. Hazám az volt, a kozmosz, de mit kezdjen a mindenséggel egy szétcsúszott, testre és lélekre hasadó kamasz? Mit reméljen bárkitől is egy „ilyen”? Ezért kellett egy vagány út, hogy ha végül belép mégis oda valaki, ahol az én spéci világvégém lángol, mondhassak valamit arról, honnan a bánatból jövök. Rendben, három osztálytársammal letekertünk Albániáig meg vissza, és bár ez már valami, hamarosan megint begubóztam: lehúzott redőny mögött hetekig csak a Jugoszláviából hozott Pink Floydokat hallgattam és írtam és írtam.
A teljes írást a Literán olvashatjátok. Nagyon örülnék annak is, ha a Facebookon is kedvelnétek illetve megosztanátok másokkal is. Figyelmeteket és jóságotokat előre is megköszönve és továbbra is a legjobbakat kívánva: Cen’
Az írás a Facebookon ITT.

 
KUTYASITT

Kamaszkorom legszebb nyári emlékét voltaképp egy kutyának köszönhetem – részben legalábbis 🙂 ((Fotó: Centauri)

Amikor még elértem mindent az életben

Amikor még láttam

Delfin a cefréskádban

Elröppenő jelenünk

14 Comments:

  1. Szabó Edit

    Erre az írásra érdemes volt várni. Gyönyörű! ❤ 🙂

    • Köszi! 🙂 Jön majd a kedvenced is, “történt egyszer” – s arra talán nem kell majd oly sokat várni 🙂

      • Szabó Edit

        🙂 🙂

        • Dejó, dejó dejóóóóó!!! 🙂
          Mintha a saját kamaszkoromról olvasnék – pedig egy lány másként működik és mégsem annyira másként….ugyanazok az érzések, gondolatok…

          Tökély és a szégyenteljes nyomorultság…

          Életemben először töltött velem egy egész éjszakát valaki, nem tudom, miről beszélgettünk, csak a fékevesztett izgatottságra emlékszem, hogy a rövidülő éjjel és a közelgő hajnal, mint egy satu két pofája, egymás felé présel minket, mintha valaminek mindenképp meg kellene történnie, mielőtt felkelne a nap. Mégsem értünk egymáshoz. Véletlenül sem. Egy ujjal sem nyúltam hozzá. Azelőtt se – soha senkihez.

          Este pedig már arról beszélgettünk, mekkora szívás, ha testnélküli angyalnak születünk, s a találkozásunk mindörökre éteri marad. Hálát adtam én is azért a testért, ami azelőtt idegennek tűnt; végre ráébredtem, hogy bármilyen is, az enyém; végre ráébredtem: nem rossz test ez, hisz Linna szereti.

          Hát, igen….

          • És még a Pink Floyd iránti szerelmünk is közös…

          • Azt hiszem, Örkény mondta/írta, hogy a férfi és a nő sosem értheti meg egymást, mivel mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit 🙂 🙂 Van benne valami, ám a beteljesült szerelemben épp az a szép, hogy bár nagyon más létformában él férfi és nő, mégis a szerelem az a mozzanat, amikor a kettő valahogy eggyé lesz – és akkor pontosan ugyanazt érzi mindkét ember, legyen férfi, legyen nő, vagy legyen bármi-bárki más 🙂 Ha megállok efölött egy pillanatra – amint megálltam már jó párszor – ez nem semmi. Ez eszement nagy titok. Ez – kimondom akkor is – MISZTÉRIUM. Annál jobb meg nem is kell. 🙂

            • Igen, tényleg nem semmi. 🙂 Felfoghatatlan a szerelem alkímiája – valóban a legnagyobb misztérium. Talán a barátságnál is nagyobb, mert a barátság titka az (ezt én is olvastam valahol) , hogy egyből kettőt teremt, míg a szerelemé épp fordítva: mágikus erejével kettőből formál egyet, ami mindig is kettő volt, csak a szerelem tette eggyé. A barátsághoz kell egyfajta közös nevező, elfogadása egy íratlan szerződésnek, a szerelem váratlan, kiszámíthatatlan és kíméletlen, egyszer csak jön és elemi erővel magával ragad… 🙂

  2. Ibolya Nagy

    A nagyon várt és mégis váratlan ajándék. Nagyon hálás vagyok érte, Cen’, elsősorban hálás magáért az írásért, hálás a fotókért és persze Pink Floydért! 🙂

  3. Legyen az lány, fiú, vannak olyan kamaszkori évek, amikor nincs jóban önmagával, sem a világgal. Van aki a magányba menekül, de van rosszabb is. Néha lebegnek “szalmaszálak”, a Nap, a szél, szerelmek, …….. akaratlanul is, mindenki kapaszkodik, de leírni így, csak kevesen tudják. 🙂

  4. Gratulálok, Cen! Eddig is úgy találtam, hogy érdemes szemmel tartani ezt a sorozatot a Literán, de a te daraboddal találkozni kiemelkedő élményt adott…csodálatos írás, hozzá a képek, dalok ☺!

  5. Nagyné Ica

    “Kamaszkorom legszebb nyara”… milyen jó is visszaemlékezni, és milyen távoliak az emlékek. 🙁 Hasonló érzése azt hiszem mindannyiunknak volt. Azonban még gondolatban sem tudtam volna megfogalmazni az érzést, leírni meg végképp nem. Köszi Cen’! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.