Legszebb emlékem a legszebb történet

Fotó: Centauri

Azt javaslom, ne hittételek mentén, ne filozófiai alapokon vizsgáljuk a kérdést, zárjunk ki belőle minden szubjektív érzést és gondolatot, és valóban hideg fejjel nézzük a dolgot az eredmények felől.


2019.12.26. Ahogy Dan mondja a Jégvágóban: Úgy látom, nincs egyetértés abban, mit jelent a karácsony.

És úgy tűnik, valóban nincs, holott valamiben azért közös nevezőre juthatnánk. Erre tett kísérlet az, amikor azt mondjuk: a szeretet ünnepe. Nem mondom, nem rossz kísérlet. Ugyanakkor sokak számára nem ez (például a magányos emberek aligha tudják a szeretet ünnepeként átvészelni ezt a pár napot), másoknak szavakban ugyan a szeretet ünnepe, de valójában a vásárlás, a hedonizmus ünnepe. Megint mások a meghittség, a kuckózás, a hygge csúcsának tekintik, és persze ott vannak azok a hívő emberek, akik Jézus születését ünneplik. Velük szemben meg azok – még mindig –, akik egy ilyen állítólag felvilágosult korban is tüntető lenézéssel viszonyulnak a hívő emberekhez.

Holott ez a lenézés alapvetően tűrhetetlen – a lenézés egyáltalán bármely esetben – ráadásul racionálisan is indokolatlan.

Többször írtam arról, hogy az ember ámokfutásának egyik, ha nem legfontosabb oka az, hogy az ember önmagát emelte mindenek fölé. Legalábbis a Föld, és annak élővilága fölé mindenképp. Az ateista, racionalista ember bizonyosan. A vallásos ember is, de ő legalább elismeri, hogy valaminek fölötte kell állnia. Erre mondtam korábban: tragikus, ha a rész az egész fölé igyekszik kerekedni, és addig nem fog változni semmi, amíg az ember el nem ismeri, hogy csak egy rész, s ha létezik hierarchia, annak semmiképp sem állhat a csúcsán.

Ebből a szempontból a vallások tekinthetők még mindig a legradikálisabb kísérleteknek.

Mondom ezt úgy, hogy magam voltaképp ateista vagyok – bár ezt nem tudom pontosan. Nehéz kérdés ez. Hisz én éppenséggel nagyon is úgy látom, rész vagyok csak, részek vagyunk csak, és fölöttünk a természet áll.

Amint a testemben egy sejt, úgy vagyok jelen a bioszféra hatalmas szervezetében. Voltaképp van istenem – az én istenem is olyan, mint minden más vallás istene. Fölöttem áll, ugyanakkor körbevesz, jelen van minden pillanatban, éltet és táplál.

Ha valaki azt gondolná, hogy a felvilágosult kor megváltotta a világot (a vallástól), ha valaki azt gondolná, hogy a vallások megváltották az embert és a világot (a gonosztól például), ha bárki azt hinné, hogy alapvetően eddig is jó úton jártunk, ha megint kinyitnánk azt a vitát, kinek van igaza, abban a tudatban is, hogy természetesen nem hírdethetünk a vita végén győztest, hisz tudjuk, mi az efféle viták vége, akkor azt javaslom, ne hittételek mentén, ne filozófiai alapokon vizsgáljuk a kérdést, zárjunk ki belőle minden szubjektív érzést és gondolatot, és valóban hideg fejjel nézzük a dolgot az eredmények felől.

Bármely vita bármely résztvevője képes sziklaszilárdan érvelni az igaza mellett, erről szól ma az élet, és soha semmi közös konklúzióra nem jutnak. Nézzük meg hát egyszerűen csak azt, hogy hová jutottunk – s rögtön kiderül: itt valami rohadt nagy gubanc van, immár több ezer éve.

Jézus kilétéről is folytathatunk késhegyig menő vitákat. Magasztalhatjuk, és leránthatjuk a földre, mikor azt is megtehetnénk, hogy a legalapvetőbb dologban egyetértünk: Jézus Krisztus története az egyik legszebb történet. Tegyük fel, hogy Jézus nem létezett. Létezett, de tegyük fel. Hogy ez csak egy történet. Oké. Na de milyen történet!

Ahogy gyermekkorom kis könyvecskéje mondta: a legszebb.


jézus a legszebb történet biblia újszövetségApám mélyen hívő ember volt. Voltaképp vallásos nevelést kaptam tőle (nem tudom, mai álláspontomhoz mit szólna). Volt egy kicsi, kék könyv gyerekeknek: A legszebb történet. Ezt később akkor is szívesen olvasgattam, ha egyedül voltam. Főként karácsony tájékán. Korábban – míg élt – apám néha felolvasott belőle. Lenyűgöztek a kék árnyalataival kidolgozott illusztrációk is.

Sokat járt a fejemben ezekben a napokban is. Különös tapasztalat pár éve, hogy régmúlt idők apróságai hogyan kerülnek a helyükre, és miként rajzolódik ki egy kép arról, hogyan jöttem létre, hogyan alakultam, gazdagodtam, s lettem végül az, ami ma vagyok. Korábban megmagyarázhatatlan dolgok is magyarázatokra találnak. Páran tudjátok már, hogy vonzódom például a kicsi kék könyvekhez. Annyira, hogy az első két kötetem is kék, voltaképp a harmadik is. Ki tudná megmondani, miért? De én tudom. A legszebb történet volt az első könyv, amit gyerekfejjel rendszeresen láttam. Főként karácsony tájékán. Amiből rég halott apám olvasott fel.

Mindez együtt olyasmivel itatott át, amit szívesen érzek újra és újra – ez jön elő, ha egy csinos, kicsi, kék könyvet látok. Visszatér belém a régi karácsony. Egy pillanatra talán apám is velem megint, ha kék könyvet veszek a kezembe.

Talán az sem véletlen, hogy végül íróként a történet védelmére keltem a modern s főként a posztmodern irodalommal szemben. Hisz a legszebb történeten nevelkedtem.


Ma már nem érzem egyértelműnek, hogy Jézus története a legszebb. De abban biztos vagyok, hogy az egyik legütősebb. Mi sem jelzi ezt jobban, hogy ma is él ez a történet, s voltaképp egy új kultúra alapja lett. Bárki bármit ünnepelt is az elmúlt két napban, tudta vagy nem tudta, ezt a történetet mindenképp ünnepelte. Ebben a történetben ott vagyunk mindannyian, ma is aktuális, sok szempontból durvább, mint valaha. Olyan alapvető mintázatokról szól mellbevágó erővel, amely minták ma is irányítanak minket – nemcsak egyenként, hanem közösségként is.

(Erről részletesebben másik posztban – hamarosan 🙂 )

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Krisztus 2 CENTAURI EUCHARISTIA LOBOGÓ Jégvágó Magvető Kiadó regény interjú Centaurival

Fotó: Centauri

Feliratkoztál már hírlevlére? Próbáld ki!

Név*

Email cím*


Karácsony a Flathead-tónál (Jégvágó, 2013)

Mi a hygge? – Valóban a boldogság receptje?

Karácsonyi történetek: Szerelem szenteste

Karácsonyszag – novella (Vasárnapi hírek – 2017)

Karácsonyi történetek, novellák, elbeszélések

LEGSZEBB EMLÉKEIM

6 Comments:

  1. Szabó Edit

    Tulajdonképpen az első kérdésemre – miszerint talán az a gyerekkori első kis kék könyv az oka, hogy szereted a kis kék könyveket – néhány sorral lejjebb már választ is kaptam. 🙂
    Megvan még az a kis kék könyv, Cen’?
    “Visszalapoztam” ahhoz a két tavalyi posztodhoz, ahol a kedvenc könyveidet mutattad meg nekünk, de ott ezt nem láttam. 😕

  2. Nekem most így karácsony utáni napon, rettentő jó volt ezeket a sorokat olvasni. Én nem kaptam vallásos nevelést, de Jézus történetét, mint történelmet, a nagymamám minden karácsonykor elmesélte. Ha apám, anno nem szeret bele az anyámba, ő biztos a ferenceseknél talált volna nyugalmat, de nagyon máshogy történt.
    És igen, ami körülvesz minket, az van felettünk, minden értelemben felettünk!!

  3. Marsovszki Viktória

    Kössssz, Cen! Elmúlt már karácsony, de épp ezeken a dolgokon töprnegtem az ünnepekben. A családdal játszottunk ilyen “beszélgetés indító” társajátékot., az IGEN-t. Kérdés volt benne: Hiszel Istenben? Ez aztán lavinát indított el bennem. Igen-nemmel lehetett válaszolni, és én a nem-et választottam. Másnap hajnalban arra ébredtem, hogy már álmomban is ezen töprengtem.
    Aztán az első kávé végére idáig jutottam, ahol meg is állt a tudomány.
    Fiam halála óta isten nevét kisbetűvel írom. És nem ol,y mindegy-e, hogy kicsivel vagy naggyal írom, leírom, megnevezen, így létezőnbek tartom. Mert ki másnak lehetne nevét leírni, mint annak, aki létezik. Nem tudom hol? miben?, milyen formában, de mégis létezőnek nyilvánítom. Lehet, hogy ez életünk egyik legnagyobb paradoxonja?

    • Marsovszki Viktória

      További isteni gondolatok. A kérdés: hol lakik az Isten?
      Egy kis kék illusztrációs könyv, nemsokára az enyém lesz, Személyesen fogom átvenni, mert kiváncsi vagyok, ki adja. Nagyon.
      De nem is ez a fontos. A továbbgondolás. Épp eleget töprengek rajta, toporgok itten, sokszor úgy gondolom, Istentől elhagyatva, megcsalatva: mondom: magamban tipródok, mint istentelen.
      (Kinéztem az ablakon, épp hajnalodik, mit látok? Az abszolút középpontban egy üres madárfészek.) Talán ez sem fontos. De folytatom.
      Te azt mondod, ha jól értem: fölöttünk a természet áll, tehát te ebben találod meg az Istent. Legalábbis keresed, szeretnéd megtalálni. Majd elmondod (leírod) jól értem-e.
      Nos, ebben a tiporgásban Isten körül, az elmúlt napokban (is) felrémlett előttem néhányszor JézusKrisztus képe. Tudod hol véltem fölfedezni? A kisgyerekben, és a kutyában. Egy kisgyerekben, és egy kutyában. A mai elsó kávé után idáig jutottam. Nem net-téma? Nagyon meglehet. De hirtelen (meg nemhirtelen) ide tudom letenni ezeket a gondolatokat, jó reggelt kívánva. 🙂 vagy isten áldásával mindannyiunkon?

  4. Marsovszki Viktória

    Amiről tegnap beszéltem: próbáltam aztán erről beszélgetni szeretteimmal, de senkit sem érdekelt.
    Nos, ha karácsony-ügyben konszenzusra kéne jutnunk, nem jó lenne-e, ha az egymásra figyelés ünnepének neveznénk ki? 🙂 Értve ezt emberekre, állatokra, növényekre, Égre-Földre!

  5. Marsovszki Viktória

    Hajaj! Mikor megszámolom, hogy 15 hozzászólásból 8 az enyém,(ez még +1) és egyetlen Cebtauri Centauri sincs, akkor mondom azt, hogy csöndbe’ kéne már maradom. 🙂 Nem tudok, de szeretnék. Megyek inkább hósarmányt keresni Ásotthalomra egy szintén “istenkereső” kollégnővel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.