• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Búcsúzó meggyfák

 

Apám beszélt latinul és imádta a földet. Vett is egyszer egy nagydarabot és beültette 300 meggyfával.

cen_logo_circleDolgos ember volt – másoktól is úgy hallottam. Epret termesztett, uborkát, zöldséget, gyümölcsöt, és szeretett volna meggyet nagyban. A telepítést követő második évben történhetett – mikor a meggyes még csak mutatóban virágzott –, hogy először volt termés. A 300 fán összesen két szem. Ezt a két szemet nekem és a testvéremnek adta. Sokat gondolok arra: vajon akkortájt tudhatta-e, hogy emlékezni fogok? Tudta vagy sem, azt mondta: „Ezeket a fákat amúgy sem magamnak, hanem nektek ültettem”. Nyugtalanító mondat ez, holott nem tudhatta még, hogy beteg. Nagyon. Egy évvel később már tudta. Amint azt is, hogy nem jön vissza a kórházból.
Az ágyneműtartó tetején fakanállal és üveggolyókkal „biliárdoztam”. Odalépett hozzám, megcsókolt és elbúcsúzott. Nem figyeltem rá, hisz játszottam. Azt mondta:

„Találkozunk majd odafönn.”

Gőzöm sincs, mit mondtam erre, mondtam-e egyáltalán valamit. Aztán többé nem láttam. Anyám elküldött minket a rokonokhoz. A nagynénim felvitt a Gellért-hegyre. Emlékszem, rigófészkeket kerestem. Mire hazaértünk, apám meghalt. Április 9.-én. De még akkor sem fogtam fel, mi történt. Hogy többé nem hoz haza gyümölcsöt. Többé nem mond olyasmiket, amire évtizedek múltán is emlékszem.
A temetés reggelén felmentünk a meggyesbe. Állt ott egy üvegház is, a gerberákkal akadt valami dolog. Az út a dombtetőre vitt. Tágas kilátás nyílt onnan apám meggyesére. Amint felértünk, azt hittük egy pillanatra, hogy havazott az éjjel – hisz az április oly szeszélyes. De nem.

Most először, pontosan azon a napon virágba borult a meggyes.

Habzott apám birtoka a milliárd virágtól. Fehérlett, vakított, álomszép lett.
Irgalmatlan mennyiségű szegfű és gerbera tornyosult a sírján. Kifelé szédelegve a temetőből azt mondtam anyámnak: „Meggyfaágakkal kellett volna beborítani”.
Szomorú emlék ez, de az egyik legszebb. Ha virágzó meggyfa kerül az utamba, ma is jó apám jut eszembe – ha pedig a tél kellős közepén gondolok rá, akkor 300 virágzó meggyfát látok.
FORRÁS

 

apák napjára MEGYGFÁK SZÉP emlékek sztorik irodalom könyv kortárs irodalom


http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/eletmento-cseppek/

5 Comments:

  1. Kedves Cen! Állandóan megállapítom, hogy minden írásodnak rajongója vagyok többszörösen… Ez a legszebb emléked a különleges ragyogásával nagyon megérintett..köszönöm, hogy olvashattam!

  2. Marsovszki Viktória

    Újra és újra jó olvasni! 🙂 🙂

  3. Rég jártam erre,vagy ha jöttem valamiért nem láttam az új dolgokat- most egyben olvasom, újra, ezt is, a meggyfás emléket. A napokban otthon jártam és a szüleim kertjében is csupa virág minden gyümölcsfa. Szívmelengető ez az emléked is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük