• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Apám sötét erdői

gombák Centauri író természet természetfotó nature naturephotography wild wildlife

Fotó: Centauri

 


Talán kávét főztem, talán ücsörögtem még, nem tudom, viszont tisztán emlékszem, hogy váratlanul az a hit kerített hatalmába, hogy az álom alapján megtalálnám azt az erdőt. Azt az erdőt, ami addig egyetlen egyszer sem jutott eszembe.


 

ERDŐ gombák trombitagomba természet Centauri író irodalom természetfotó ökológia életmódÚgy 15 éve arra ébredtem: rég halott apám erdőivel álmodok. Utoljára 6 év körüli gyerekként jártam arra. Apám sokfélét gyűjtögetett, hogy üvegházat építhessen, többek között trombitagombát. Jó, ha vele tartottam kétszer. Az álom – szemben a szokványos álmokkal – végtelenül egyszerű és tiszta volt: ott az erdő, ott van apám, ott vagyok én, és ott a gomba. A trombitagomba, amiért szép pénzt fizettek. Ennyi. Szabadnapos voltam, ültem az ágyon. Ilyenkor persze az a kérdés: miért álmodok apámmal? „Békés, szép, céltalan álom. Nincs gond vele” – gondoltam. Talán kávét főztem, talán ücsörögtem még, nem tudom, viszont tisztán emlékszem, hogy váratlanul az a hit kerített hatalmába, hogy az álom alapján megtalálnám azt az erdőt. Azt az erdőt, ami addig egyetlen egyszer sem jutott eszembe. Gombát se szedtem soha. Csak 6 éves gyerekként, talán ha kétszer, apámmal, abban a nevesincs, távoli erdőben. „Igen – gondoltam –, megtalálnám.” Szabadnapos voltam, de nyilván lett volna épp elég dolog. Mégis megnéztem, tegnapról mennyi benzin maradt. „Épp elég – gondoltam –, bár a gomba inkább ősszel nő, mintha hajdanán, 6 éves gyerekként is ősszel jártunk volna ott. Igen, rémlik a vörös avar, a friss levegő, a tágas-kék ég. Sebaj. Az erdő fontos, nem a gomba.” Tisztán emlékszem: úgy gondoltam, egy kis autózás, még ha eredménytelen is, épp rám fér. Nem gondoltam, hogy ez marhaság. „Ki tudja, hová megyek? Ki kéri számon, hogy eredménnyel járok-e? Senki. Hát akkor, hol itt a gond?” Beültem a Lanciába és megcéloztam azt a körülbelül 25-30 kilométer átmérőjű környéket, ahol apám erdője volt, valaha, valahol, azon belül is egy 300-400 méter sugarú kör, ahol a trombitagomba nőtt. Úgy 25-30 évvel azelőtt.

Egy óra múltán már ott autóztam, ahol az ország egyik legnagyobb erdején nyílegyenes, bukolikusan hullámzó út hasít át – akár a nagy amerikai utak.

Egy ponton – 35-40 kilométerre a háztól – úgy éreztem: „erre lesz, itt valahol”. „Ilyesmi volt” – gondoltam, holott „ilyesmi” ezerfelé akad. Ráadásul a környék is változott: új irtások, új telepítések, új idő, s fölötte új Nap, más Ég. Jobb kéz felől földutak indultak befelé, szabályos közönként, s mind ugyanolyan volt. Pár napja – amikor ismét visszamentem oda – kettőt is megnéztem, hogy biztos lehessek a dolgomban. 15 évvel ezelőtt, az álom utáni délelőttön viszont nem bizonytalankodtam. Láttam az egyiket. „Nem. Nem ez.” Jött a másik. „Nem, valahogy ez sem.” Egyszer aztán gondolkodás nélkül rákanyarodtam az egyikre. Leállítottam a motort, behúztam a kéziféket. Gőzöm se volt róla, hogy jó helyen vagyok-e. Azt se tudtam, mi fán terem a gomba. Csak azt tudtam, hogy párszor, valahol, valaha apámmal is szedtem. Később, felnőtt fejjel láttam gombaszedőket. Azoknál kosár volt és kés. Ezúttal nálam is. Életemben először. Kivettem a kosarat. (Nevetséges önbizalom.) Rágyújtottam, kifújtam az első slukkot, megkerültem a kocsit, s lenéztem. A csizma orra előtt szép csokor trombitagomba nőtt. Lehajoltam, felvettem, aztán – oly alacsonyról, amilyen alacsonyan vihar előtt a fecske száll – végignéztem az avaron. Ameddig a szem ellátott, trombitagomba borította az erdőt, 35-40 kilométerre a háztól, pont úgy, mint 25-30 évvel azelőtt, apám kifürkészhetetlen és sötét erdejében, 6 éves gyerekként, amikor a vastagabb ágak fölött még neki kellett átemelnie.
Utóirat: A fotó pár napja apám erdejében készült. Azóta is ott gyűjtöm a trombitagombát. 🙂
FORRÁS ITT

 

ERDŐ gombák trombitagomba természet Centauri író irodalom természetfotó ökológia életmód


http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/anyam-helyett-apam-hetesi-tanarbacsirol/3-tozike/

6 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    💗

  2. Marsovszki Viktória

    ♥ ♥ Ma egyre messzebbre gázolok be, életed erdejébe’, Cen, no meg a magaméba, persze! 🙂
    Egyre messzebbre tőletek, akik itt jelen voltatok, akkor, áprilisban, szeptemberben, erdőben, tengernek partján… lemaradtam, nahát… és mégsem. Az álom mindig jelenvaló. 🙂
    abba beléphetek tán, akármikor, akárcsak Lodovico. 🙂 no jó ♥

    • Már másutt is láttalak ma, a napokban – úgy barangolsz a honlapon, akár egy erdőben, valóban. Örülök, hogy járod ezt a vadont 🙂 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Ma megint járom, csak járom 🙂 mert oly jól esik itt csatangolnom, mormogni magamban 🙂 :), mert tudom, hogy előbb-utóbb rám kacsintasz: -Járjad! 🙂 Jó ám, nagyon jó! 🙂 🙂
        erőt merítek nagy öblös bögrével 🙂

  3. Marsovszki Viktória

    ez mégiscsak lemaradás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük