Quartett – A bróker, a festőművész, az irodalomtörténész, és a regényíró

Fotó: Centauri

Ritkán fogadok vendégeket, de ma eszembe jut egy emlékezetesen szép látogatás.

2019.02.08. Milyen kicsi a virtuális világ – és a print világ is. Ahogy azt tegnap beharangoztam, ma megjelent a Népszavában a Galambok első részlete. Bevallom, időnként megnézem a megjelenéseimet, többek között azért, mert valahogy nyomtatásban más benyomást kelthet egy szöveg, mint a képernyőn. Ezért szoktam a számítógép mellett papíron is szerkeszteni, és ugyanezért kicsit mindig izgulok, vajon egy lap hasábjain is „úgy szól” majd a szöveg, ahogyan a fejemben szólt vagy a szobámban?

Szóval, ahogy kinyitom a Népszavát a Nyitott mondat mellékletnél, az első oldalon egy interjú jön szembe velem Bazsányi Sándorral, Nádas Péter monográfusával, annak apropóján, hogy nemrégiben jelent meg vaskos könyve, amely nemes egyszerűséggel a Nádas Péter címet viseli. Hadd ajánljam nektek ezt a munkát is (ITT), egyrészt mert monográfiákat olvasni nagyon jó (erről ITT), másrészt Bazsányi jótollú szerző, de ami ennél is fontosabb, kitűnik a kritikusok mezőnyéből azzal, hogy kevésbé rideg és kőmereven levadászós stílust képvisel, mint az irodalomkritika nagy átlaga. Van őbenne valami okos szelídség, kérlelhetetlen törekvés a szó legnemesebb értelmében vett megértésre. Úgy is mondhatnám: kicsit úgy nyúl a művekhez, mintha azok személyek lennének.

Bazsányi humanista akkor is, ha szövegekről van szó. Emberséges a szóval. Empatikus a mondatokkal. És ebben hajthatatlan.

Lehetetlen ettől eltéríteni. Különös jelenség ez a kritikában. Ez a jóindulatú, érzékeny megközelítés ma voltaképp unikális és radikális.

Zárójelben jegyzem meg, hogy a Jégvágóról is írt kritikát (Dead Man) és a (Jákob botjáról) is. Fontos, hogy előbbinél nem ismertem személyesen. Épp a Jégvágóról írt kritikája révén ismerkedtünk össze, nem is akárhogy, de ez maradjon privát.

S történt egyszer, tavaly nyáron, hogy három ember jött el hozzám. Bazsányi Sándor, és két barátja. Szűcs Attila,festőművész, az egyik legjobb, és szerencsére legsikeresebb festő kicsiny hazánkban, és akinek eltökélt drukkere vagyok. Róla is beszéltem már röviden egy interjúban (Vasárnapi Hírek), de most hozzáfűznék még valamit. Ahogy az irodalommal kapcsolatosan Babits nézőpontját osztom, miszerint a világirodalom elkülönbözik az irodalom egészétől, vagyis vannak lokális jelentőségű és univerzális művek, úgy a festészetben is ez a helyzet.

Szűcs képei univerzálisak, s bár nem szoktuk így nevezni, de a „világirodalom” mintájára úgy is fogalmazhatok: világfestészet.

Velük érkezett hozzám Rimár Péter is, egy ízig-vérig bróker (“Százmilliárdokat forgat, de kevesen ismerik”), aki azonban nyitott többek között arra az univerzalitásra, amit Szűcs Attila festészete jelent. Nem véletlen, hogy az ő kezdeményezésére jött létre az az album, melyben kortárs írók (köztük én is) Szűcs Attila képeihez adtak-alkottak szövegeket. Ezt is jó szívvel ajánlom mindenkinek. (Szivárványbaleset).

Nem elhanyagolható az sem, hogy Rimár Péter nemcsak az üzleti életben, hanem az asztalnál is jól pörög 🙂

És ott vagyok végül én – egy egészen más élet, más hivatás, más habitus.

A jelen értékelése mindig kockázatos. Gyakran csak jó idő elteltével derül ki tisztán a számunkra, hogy mely óra volt mulandó, és melyik maradandó. Ritkán azonban megesik, hogy adott pillanatban – esetünkben egy adott estén – rögtön tudja az ember:

ez az este is véget ér, és bár mindenki elmegy, elcsöndesül a kert, üresen marad az asztal, ez az este mégsem múlik el.

Ilyen volt az is, amikor ez a három ember itt járt. Velem együtt négy, merőben más élet, más hivatás, és más habitus. És mégis úgy ültünk egy asztalnál, mintha régóta ismernénk egymást. Mintha túl a rokonszenven, túl a vacsorán, túl a finom borokon, volna egy jól meghatározott közös ügyünk. S nyilván van is, de az oly egyértelmű, hogy szóba sem került, és deklaráltan talán sosem beszélünk majd róla. Nincs szükség rá. Elég annyi, hogy amikor egy asztalnál ülünk, fokozottan létezünk – én legalábbis több voltam velük, mint nélkülük.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára 🙂


Centauri Rimár Péter Bazsányi Sándor Szűcs Attila

Egy hosszú éjszaka végén a pusztában, balról jobbra: Rimár Péter (bróker), Szűcs Attilla (festőművész), Centauri (író), Bazsányi Sándor (irodalomtörténész) 🙂 🙂

Holnap debütál az új regény, a Galambok

2017 – Szeméttelep felett rajzó varjúfélék – Prae évvégi körkérdés

2017 – Szigorúan személyes (Vasárnapi Hírek)

DEAD MAN – Bazsányi Sándor

Dan Jackje – Bazsányi Sándor – Műút (2016)

És nincs több életem

 

13 Comments:

  1. “több voltam velük, mint nélkülük” 🙂 A gazdagodás legfelsőbb foka, egy pillanat alatt és örökké együtt rezdülni. Én az ilyen találkozásokat Isteni csodaként élem meg. 🙂

  2. Marsovszki Viktória

    Talán Szűcs Attila garafikájával jelent meg a Damien első útja, Cen? Már jó ideje keresgélem az alkotó nevét, de nincs sehol; kézjegye. aláírása sem látható a rajzon, az impresszum sem említi, ki az alkotó??
    Olyan érzésem van most, hogy minden összefügg mindennel, és még eggyel azon is túl. 🙂
    Bazsányi elemzéseit nagyon szeretem, nem is nevezném őt kritikusnak, inkább, ahogy te írod, irodalomtörténész, aki nem kritizál, leírja az ő olvasatát, megmutatja a kapcsolódási pontokat többi irodalmi műhöz, amik így-úgy beépülnek a regényeidbe. Vezeti, segíti az olvasót, semmiképp nem befolyásolja a mű megélésében, utólag sem akar módosítani semmit az olvasói élményen. Ez jó!
    Épp hogy letettem Nádas Saját halál c. könyvét, a Nyitott mondat elejéről, ő néz rám.
    Saját halál – mindkét regényed végszava, a Jákob invokációjának pedig a kezdő is.
    Bazsányit így együtt olvasva a Jégvágóról és a Jákobról, beugrott Borbély Szilárd, nem véletlen, most látom. Ez az az eggyel azon is túl, amiről fent írtam,.. A LiteraTv-én mond ugyanolyan értő beszédet a Nincstelenekről, mint a te két regényedről. 🙂
    A Szivárványbaleset-et pedig napokon belül kézhez kapom, miután a Libri rendeléssel nem boldogultam, a Vaterán rendeltem meg. 🙂 🙂
    Nagyon várom a Galambok-at, Cen!

  3. Szabó Edit

    Épp a napokban jutott eszembe, hogy régen ajánlottál nekünk könyvet. Ez a monográfia érdekes, izgalmas lehet.
    (Az is mostanában jutott eszembe, hogy vajon elég hosszú életem lesz-e, hogy mindent elolvashassak, amit szeretnék.)

    Egy kis adalék a Szűcs Attilához 🙂 :

    https://www.facebook.com/centauriweb/photos/a.913866455310772/1329432700420810/?type=3&theater

  4. Ibolya Nagy

    Annyi ragyogó gondolat van ebben a kis posztban, a Szivárványbaleset egyik kedvencem és köszönet a könyvajánlóert 😊

  5. Nagyné Ica

    Csoda jó dolgokat írtál és ajánlottál, melyekkel még nem találkoztam. Igyekszem sort keríteni a megismerésükre.
    A kritika nézőpont és belső világunk tükörképe. (Ez persze lehet csak az én véleményem. )
    “…több voltam velük, mint nélkülük.” Ez a mondatrész engem is nagyon megérintett. Csodálatos dolog amikor az ember ilyet érez és másokkal is megosztja ezt az érzést, ezt a felismerést. Köszönöm!

  6. Ibolya Nagy

    Egy friss interjú a Nádas-monográfiáról Bazsányi Sándorral – Népszava
    https://nepszava.hu/3024572_a-let-maga-a-tragedia-nadas-peter-szerint-mondja-monografusa-bazsanyi-sandor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.