LEGSZEBB EMLÉKEIM

 
jack london ARANYMOSÁS Centauri irodalom író writer goldenwash vadon természet patak wild

Fotó: Centauri és tsa – aranymosás

“A múlt is patak. Sok hordalék, kevés arany, de azt a keveset érdemes kimosni.”
2019.02.11. Ezt gondoltam, amikor elkezdtem összegyűjteni a legszebb emlékeimet. A Facebook hátránya azonban, hogy idővel elnyeli a posztokat. Sok írást, sok fotót osztottam meg ott, melyeket idővel szinte lehetetlen volt visszakeresni, ráadásul ott könnyen futhat bele az ember letiltásba (amint én például 2017 karácsonyától nem férek hozzá a saját szerzői oldalamhoz 🙁 ) Azóta itt gyűjtöm őket.
Eleinte sokat tépelődtem azon, vajon nem visszás-e emlékekkel bíbelődni, s miért is lenne fontos egyik vagy másik emlékem bárki másnak. Csakhogy író vagyok, és mint ilyen, sok egyéb mellett épp az emlékeimből dolgozom, szóval, úgy tenni, mintha nem volnának az emlékeim fontosak, képmutatás lenne.
Azt pedig, hogy bárki másnak, önéletrajzi töredékek formájában jelentenek-e majd valamit, jobb rábízni az olvasóra. Persze, nagy öröm, hogy ennyi idő és viszonylag sok poszt után már látom, hogy nem  vált öncélúvá ez a gyűjtögetés. Bevallom, azon túl, hogy eleinte jó ötletnek tűnt, megszerettem ezt a munkát, és sokat tanulok belőle. Nyilván, ha senkit sem érdekelne, már rég felhagytam volna vele, legfeljebb a regényekben és novellákban bukkanna fel egyik-másik, de itt nem csak az irodalomról van szó.
Életfeladat is, hogy megtaláljuk a legfontosabb, legszebb, sorsfordító vagy hosszanható pillanatokat – e pillanatok füzére adja össze legvégül életünk folyamát. Ez ad arra lehetőséget, hogy megértsük, mi történt velünk.
Fogadjátok szeretettel továbbra is e pillanatok sorát 🙂
Hozzászólásokhoz gördíts a lap aljára 🙂   

 

A láthatatlan szigete a láthatóban

A legkedvesebb könyvek (2.) – Az ősember és a televízió

Amikor még elértem mindent az életben

Amikor még láttam

Amikor meg voltam húzatva – Fuss, Forrest, fuss!

Amivé a kékcsőrű réce tett 🙂

Tőzike

Apám sötét erdői

Apám titkosfiókjai

Az első honor

Az önzetlenség íze

Búcsúzó meggyfák

Delfin a cefréskádban

Életmentő cseppek – erre van szükséged neked is

Elhagyott csecsemő az erdő sötétjében

Először és utoljára. Elsőként és utolsóként.

Első és utolsó

És nincs több életem

Gólyák a konyhában

Halálos álom

Hiszel te az angyalokban?

Jövendőmondó álom

Kalandos tél – késői hóviharok

Kemény élet rideg tél – Ritka szép emlék

Kulcs a kételyhez

Legkedvesebb könyveim – egy bibliofil vallomása

Lukas ladik – táborozás nyáron

Mrożek és a Mura – árkon bokron át három határon

Nem gyereknek való vidék

Oly távol vagytok tőlem

Örökbe adott anyám, így lettem kicsi Faust

Örökbefogadott halottak – halottak napja

Ösztön, őrangyal, hetedik érzék – A stressz a mi őrangyalunk?

Quartett – A bróker, a festőművész, az irodalomtörténész, és a regényíró

Szélvédő – egy titokzatos úr levele az útszélről

Titkosfiók avagy kígyók a fiókban

Vadvízi horgászkalandok a legvadabb folyónál

Zafír-trauma

 

8 Comments:

  1. “Hosszanható pillanatok”,. Hú, ez is nagyon tetszik!! Remélem sok ilyen pillanatot, érzést, kötsz az orrunkra a jövőben is! 🙂

  2. Szabó Edit

    ❤ 🙂

  3. Nagyné Ica

    Emlékek…jók, rosszak…ez az életünk.
    Eszembe jutott, amikor még a FB.időkben bennünket kérdeztél legszebb emlékeinkről. 😊
    Köszönjük a tieidet! Olyan szépen tudod megírni őket. Ami természetes, hiszen író vagy. 😊

    • leginkább akkor kaptam erre választ, amikor madarakkal kapcsolatosan tettem fel a kérdést: mik voltak a legemlékezetesebb esetek – emlékszem, hogy meglepett, amikor azt láttam, sokan rajonganak a karvalyért, holott a karvaly épp az etetőre járó madarainkat tizedeli. De úgy tűnt, hogy amikor a karvaly vadászatát látják sokan az ablakból, valahogy felülemelkednek az emberi szempontokon, és a karvaly jelenlétében is épp úgy Gaia jelenlétét érzékelik, mint egy félénk vörösbegyben. – Egyébként pedig az olvasó általában szemérmesebb, mint az író 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Hű, ezt még fel sem fedeztem, hogy itt összegyűjtötted, a hosszan tartó pillanataid. Cen!
        Ezek az írásaid nekem is napokon, heteken… keresztül feladatot adtak, sőt, azt hiszem külön-külön mindre pontosan emlékszem, (végiggörgetve láttam meg ezt), a metszéspontok mélyen megráztak, vagy felszabadítottak bennem analóg gondolatokat, érzéseket. Kell ez, igen, kell! Segít.
        Mindannyiunkat, akik ebben partnerek vagyunk, azt hiszem.

  4. Kedves Cen,
    Öszintén szólva újra és újra ide megyek- az emlékeidről írt bejegyzésekhez, nagy kedvenc:-) hátha találok még valamit amit nem olvastam. Hamarosan meghallgatom Pál Ferit arról, hogyan építkezhetünk a múltból- nos a Te legszebb emlékeid simán olvasni lehetne egy ilyen rendezvényen, minden történet, minden sor az élet fonala az összes boggal, előkerülő és tovatűnő szereplőkkel- szóval imádom:-)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.