Pataki Anita: Életed filmje pereg le

Ha az életed filmje regényként pereg le előtted.

Vérbeli kalandregény a Jégvágó, nem nagyon akarja letenni az ember, ha már belekezdett.

Centauri: Jégvágó. Magvető, 2013

2014.02.12., Kultography

Mihez kezd az ember, ha a húszas évei elejére egy centauri jégvágóolyan családi hagyaték egyetlen őrzője lesz, amelyben egy különc, erőskezű nagymama, a könyvek és az alkohol jelenti az egyetlen, félig-meddig épkézláb kapcsolatot a világgal? Arról nem is beszélve, hogy mindenféle kusza szálak kötik Jack Londonhoz, J.D. Salingerhez vagy éppen a lobotómia feltalálójához, amelyekről néha még ő maga sem tudja eldönteni, valósak-e egyáltalán. Nos, leginkább szép csendben megőrül.

Dan, a Jégvágó főhőse ezzel a bármelyik pillanatban rátörni látszó őrülettel hadakozik. Ahogy egyedül tengeti napjait a kiürült és leamortizálódott családi házában lassan feleleveníti rövidke életének történéseit. Annak ellenére, hogy végig kifelé, az olvasóhoz beszél, gyakran van olyan érzése az embernek, mintha csak a saját megnyugtatására, vagy ép elméjének megőrzésére szedné elő saját és családja múltjának eseményeit. De ki hibáztatná érte? Az utóbbi pár évben minden hozzátartozója elhagyta, volt, aki meghalt, volt, aki csak lelépett, munkája nincs, a behajtók pedig nemsokára a fedelet is elveszik a feje fölül… Nem csoda, hogy a “régi szép időkbe” menekül, még akkor is, ha nem is voltak azok olyan szépek. Legalábbis így kezdődik a Jégvágó, hogy aztán olyan lebilincselő és izgalmas sztorikon keresztül vezessen múlt-jelen-jövő labirintusában, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket.
Egy különleges történetű, mégis átlagosan diszfunkcionális család legifjabb sarjaként Dan furcsa figurákkal körülvéve cseperedett fel. Nagymamája, Ina (aki igazából nem is a nagymamája – a családi szálak kissé kuszák ugyanis) mindent megtesz, hogy tökös fiút neveljen belőle, ha már az apjával nem sikerült, ám Dan mégis inkább dacos szemlélőként vesz csak részt a saját életében. Az életet nagykanállal habzsoló nagyanyjától két dolgot tanul el: az ivást és a könyvek szeretetét. Ina halálával azonban kirántják Dan alól a talajt és mély tanácsatalanságba süpped. Itt találkozik vele az olvasó, ebből a maga alatt lévő helyzetből visz túrára a múltba, és innen indulunk a további kalandokra. Mindezt San Franciso utcáin és Amerika egyéb, vadregényes tájain, Jack Londonnal, Salingerrel, Káinnal és Ábellel körülvéve – hiszen a bibliofil Dan elméjében szinte minden esemény egy könyvet vagy egy írót idéz fel.
Vérbeli kalandregény a Jégvágó, nem nagyon akarja letenni az ember, ha már belekezdett. Az időben való ugrálás miatt mindig tud valami izgalmassal szolgálni, a különböző, a cselekményhez csak vékony szálakkal köthető történelmi vagy irodalmi sztorik pedig kifejezetten érdekes adalékanyagot szolgáltatnak mind a könyvhöz, mind Dan elméjének működésének megértéséhez. Mert azon túl, hogy egy filmbe illő élettörténettel (és családtörténettel) ismerkedünk meg, a regény a főhőse és az ő belső történései, gondolatai körül forog. Dan pedig, mint a sok őrült karakter között az egyetlen, aki kevésbé zakkant (legalábbis önmaga szerint ugyebár) szinte barátunkká válik, ahogy haladunk előre, amitől az egész sztori személyessé és átélhetővé válik. Ha a Jégvágó film lenne, akkor egy hamisítatlan road-movie-val lenne dolgunk, így “csak” egy izgalmas és szórakoztató, kellemesen szerteágazó történetvezetésű és remekül megírt, vérbeli útkereső-regényhez lehet szerencsénk.
A kötet a Magvető gondozásában jelent meg.

Forrás: Kultography

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.