Vergődj csak, Jack (Revizor) (2016)

Centauri megírta a küzdés diadalának optimista nagykönyvét.

Centauri Jákob botja regény Jack London 100 Magvető Kiadó író irodalom kalandregény szerző wrtiterA regény nem annak a hiteles bemutatására törekszik, hogy ki volt az igazi Jack London, hanem arra keresi a választ, hogyan lehet Jack Londonná válni. Centauri megírta a küzdés diadalának optimista nagykönyvét.

RÁCZ GERGŐ KRITIKÁJA.

Két idézettel nyit a könyv, az egyik az Íliászból, a másik a Bibliából származik: az első a bolyongás, a második a névcsere miatt fontos. A védőborító hátsó részén az egyik szeretőjével zajlott párbeszédet emelték ki, fókuszba emelve a nőt. A tenger, az új név és a nő: ez a hármasság teszi Jack Londont olyanná, akit, és akinek a történetét nagyon meg lehet szeretni. 
„Inkább hamu szeretnék lenni, mint por”, vallotta az igazi Jack London, és az a hő, amellyel ő élt, átsüt ezen a könyvön is, ahol a nevét és egyes életeseményeit kölcsönzi az elbeszélőnknek. Ez a hév cselekvésre ösztönző, habár a gondolkodás nélküli azonnali cselekvés rengeteg galibát okoz, és ezt a regény bőségesen alá is támasztja. Johnnynak, azaz Jacknek, a főhősnek a legtöbb problémája ebből származik, és abból, hogy nem hajlandó betagozódni az általa csak félholtaknak nevezett emberi társadalom keretei közé. „Figyeld meg, hogy a félholtak milyen csillapíthatatlan dühvel fordulnak ellened, ha nem osztozol a sorsukban, végzetes nézeteikben, üres okoskodásukban, semmiben, ami kínos haldoklásuk része.”(182). A Jákob botja egy kamasz legény csatározása az élettel, aki a közös valóságot, szabályokat nem akarja elfogadni. A történet végére még csak 19 éves a főhős, de addigra több minden történt vele, mint a környezetében bárki mással. Jack felnő, részben betagozódik a társadalomba, a bizonytalansága elmúlik, és kikristályosodik számára, hogy ő íróként fog és akar érvényesülni, de a felemelkedésig megtapasztalja az élet számos nehézségét. 
A Jákob botja három részre tagolt regény. Az invokációban Jack, a mesélőnk zanzásítva elmondja az élete történetét. A bevezetés jelene a mű jelen ideje, ehhez térünk vissza a regény végén. Az előhang olvasása közben nincs hiányérzetünk, de sokkal részletgazdagabb a múlt, mint ahogy azt a regény elején olvastuk. Ezt követi a 66 fejezet, melyben az invokáció fragmentumait kiegészíti, többszörösen visszautalva a cselekményekre. John Griffith, azaz Jack London, egy álneves ember ál(ön)életrajzát olvashatjuk egy álneves szerzőtől, Centauritól, mely leginkább egy nyilvános, dátumok nélküli naplóhoz hasonlít. Ennek a fiktív (ön)életrajznak mi éppúgy lehetünk a megszólítottjai, miként a Jégvágó főszereplője, Dan Coolbirth, aki megtalálja a felmenője, Jack London naplóját: ebben az esetben ugyanazt olvassuk, mint Dan. 
Az egyes szám második személyben írt vallomásban a meghallgatásban reménykedő elbeszélő életútjának alakulását követhetjük nyomon, nem túl mély lelki vonallal. Plasztikus leírásokat olvashatunk a városokról, vidékekről egyaránt, mintha Centauri is ott és akkor élt volna. Mint egy hagyma rétegei pucolás közben, úgy válnak vertikálisan láthatóvá az események, és ismerjük meg egyre jobban – de nem mélyebben – Jack történeteit, eljutva addig, hogy életmódot akarjon váltani, mely 19 éves korára nagyon sürgetővé vált számára. Egy ponton túl már magával is le kell számolnia, mert már nem bírja tovább: „meg kell ölnöm azt, aki régen voltam.” (23.) Oldalszámozáson kívüli oldalon lévő epilógus zárja a regényt, melyben szó szerint ismétlődik az előhang, a regény első mondata: „Itt fekszik előttem a múlt, és halott.” (9.) Áldozat nélkül nincs győzelem, haláleset nélkül ebben a regényben nincs továbblépés, de a halál nem őt éri el, annak ellenére, hogy az élete végig a halállal való kacérkodás, a halál szemközt nevetése, az emberi erő és élni akarás fitogtatása.
Horizontálisan a hagymát mások bontják szét, Jack nem az a lelkizős fajta, nem akarja tudni a miérteket, egyszerű, sekélyesnek tűnő lélek, akit mindig valamelyik kapcsolata tölt meg mélységgel. Ezek a nők azok, akik többet látnak bele, mint a környezetében élő többiek, ők azok, akik biztatják a továbblépésre, akik megmagyarázzák neki a miérteket, vagy csak segítik, szeretik (Jenny anyó, az öreg fekete dajkája, Miss Coolbirth, a könyvtáros kisasszony, Dowanhowee, az indián lány, Chieka a japán gésa, és Mia a Zenebona királynője). Jack célja szempontjából Ina Coolbirth a legfontosabb ösztönző: „Idefigyelj! – borzolta a fejemet. – Írónak kell lenned. Jobb leszel, mint Melville. (…) Gondolhatod! Akár író is lehetnék… Jó, de miféle? Mint Melville? Ne tudd meg, micsoda ereje volt annak a mondatnak. Attól fogva másra se vágytam, csak hogy írhassak.” (279.) A nők között vannak olyanok is, akiket nem tud (Flora Wellman, az anyja, aki csak a pénzét akarja), nem érdemes (Mrs. McSweney a montanai farmer, aki csak gyereket akar tőle) szeretnie, mert ő csupán ellenség, vagy eszköz számukra. 
Centauri nem követi a valós Jack London-biográfia kronológiáját, szövegekben is váltogat, saját szöveg és vendégszöveg részek mosódnak jól egymásba. A felhasznált irodalmak között van Jack London Országúton című kisregénye, és Jack London élete volt felesége tollából. Ezek az intertextusok részben szó szerint, részben átírva jelennek meg jelöletlenül a regényben, csak a végén tünteti fel a vendégszövegek jelenlétét. A több mint száz éves mondatokat modernizálta, nem csak a divatosnak számító vulgáris nyelvhasználattal (okozva néhány suta párbeszédet), de a leírásokat olvasva sincs olyan érzésünk, mintha a XIX. század végén volnánk. Az egyre több emlékkel bővülő ismétlődések, időbeli váltakozások miatt a szöveg szétszedhetősége és újra összerakhatósága jellemzi a Jákob botját. A címmel egyező műszer éppúgy több funkciós, miként az elbeszélőt körülvevő élet, és maga a kevert műfajú regény is: a bot lehet „tájoló, ólmosbot, sétapálca és rugós bicska is egyben” (516.) Jack életében a tájoló a tengerhez köthető, önmagához, mint hajóskapitányhoz vagy matrózhoz; az ólmosbot és a rugós bicska az utazásaihoz, mint védekező eszköz; a sétapálca a remélt szebb jövő, ami felé törekszik az elbeszélő, de addig a könyv már nem visz el minket. A regény lehet fejlődésregény, mert mint a tájoló, egy idő múlva tudja, hogy mi szeretne lenni, merre kell haladni, és el is jut oda; családregény az ólmosbotra asszociálva, melyhez hasonló eszközzel kellett az apjának megvernie Jacket az anya, Flora Wellmann utasítására. A regény egy része gengszter történetként is olvasható, mivel Jackék osztrigatelepeket fosztogatnak, melyből nagyon jól élnek, de a sok haragosuk miatt szükségük van rugós bicskára, hogy megvédjék magukat. A sétapálca pedig a Y.M.C.A. olvasókörébe illő úri eszköz, ahová Jack a regény vége felé járni kezd. 
Centauri Jack Londona a reménytelen helyzetű béka esete az edényben: „Mindkettő tejescsuporba esett. A bölcs béka hamar belátta sorsát, a másik meg a reménytelen helyzetben is egyre csak vergődött. Első ránézésre a vergődő tűnik rohadt nyomorultnak, csakhogy pár óra múlva a vergődése vajat köpült a tejből. Talán maga is megdöbbent, hisz bárhogy küzdött is, valójában már nem volt reménye. Pár percig még csodálkozva állt a vaj tetején, aztán hopp, kiugrott”(12.). Ez a vergődő figura a bátorság és tenni akarás archetípusa, mindnyájunknak kell, hogy köze legyen hozzá, és talán nem csak Dan Coolbirth-re, a Jégvágó hősére hat ösztönzőleg az olvasott történet, hanem ránk is, bizonyítva, hogy mindenhonnan van kiút.
Szerző: Rácz Gergő

Hozzászólások lezárva.