Franciaország, Atlanti-óceán, Maubuisson – 2020.02. (Fotó: Centauri)
Persze meg kellett találni azokat a lehetőségeket, melyekkel szerény összegekből is sokat és finomat ehettünk. Ilyen esetekre – ha a sütéshez adott minden – a palacsinta az egyik legjobb választás.
Videó az oldal alján!
2020.03.29. Nem egyszer rugaszkodtam neki, hogy folytassam a franciaországi beszámolókat, de higgyétek el, nem könnyű. Nem kell magyaráznom, mi minden köt le most engem is. Sosem látott helyzetben vagyunk, én is a megszokottnál több borongós írást tettem közzé, de azért muszáj, hogy időnként jobban érezzük magunkat – a lehetőségekhez mérten. Annak sincs értelme, hogy várjak bizonyos dolgokkal, teszem azt egy Franciaországban készült videóval. Semmi sem az most, mint volt korábban, szóval a hetekkel korábban elgondolt sorrendek és prioritások tartása botorság volna. Fogadjátok hát szeretettel az alábbi videót.
Abban a reményben adom, hogy talán egy kicsit vidámabbak lesztek tőle.
A videóhoz még annyit: ITT írtam arról, hogy nem kevés szorongás után egészen fantasztikus szállásunk lett Maubuissonban. A remek felszereltséget pedig arra használtuk, hogy igen kevés pénzből is pazarul éljünk. Na jó, a „pazarul” talán túlzás, de a szerény keretekhez mérten nagyon is bőségben. Persze meg kellett találni azokat a lehetőségeket, melyekkel szerény összegekből is sokat és finomat ehettünk.
Ilyen esetekre – ha a sütéshez adott minden – a palacsinta az egyik legjobb választás.
Állítólag jó vagyok palacsintasütésben. Néhányan talán emlékeztek rá: arra is akadt példa, hogy könyvbemutatóra sütöttem sok-sok palacsintát az olvasóknak. Türelmem is van hozzá, főként, ha zenére sütögethetek. És bár Maubuissonban nem volt internetünk, a gépemen mindig vannak zenék regényíráshoz és videókhoz. Azokat hallgattam sütögetés közben. Mara a sütés első fordulójában épp aludt, s minő szerencse! Így arra ébredt, hogy palacsintát kap az ágyba. Később mondta is, hogy „otthonosságot” érzett, és ez távol az otthontól, az atlanti partoknál, nem kis szó – kicsit büszke is vagyok rá.
Bár a szállás valóban remekül felvértezett hely volt minden szempontból, de a palacsintasütő nyele hiányzott. Így egy kicsit nehezebb volt a feladat, de ahogy láthatjátok a videóban, megbirkóztam vele.
Mindenből a legolcsóbbat vettük. Maubuisson egyetlen boltjában a legolcsóbb a narancslekvár volt – így akaratunk ellenére is erősen mediterránra vettük a figurát 🙂
A palacsintát alapesetben is kézzel forgatom.
Ennek oka az, hogy voltaképp olyan dagasztott tésztából készítem, amiből nem spórolom ki az anyagot, sok tejet kap, cukrot is többet a megszokottnál, ráadásul igen vékonyra sütöm, így egy átlagos palacsintánál könnyebben szakad. Ám azt mondják: ízében és állagában is ráver a megszokott palacsintákra. Szerintem is 🙂 Sokat mondó, hogy sokan eszik magában, töltelék nélkül. Más kérdés, hogy nem mindenki bírja a forróságot. Néha – főként, ha egy második sütés-videózás során eleresztem magam és nem figyelek eléggé – még én is megégetem kicsit a kezem. De az igazán jó palacsintának ez is titka: kézzel kell forgatni.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mit tud a francia tej, francia tojás és francia liszt. Azt kell mondanom, hogy mindhárom remek. Legalább annyira jók, mint a hazaiak.
Süssetek palacsintát! Bármilyen nehéz is, érezzétek magatokat otthon jól. Találjatok értelmes elfoglaltságokat, olyat is, ami teremt valamit. Írjatok naplót például. És persze maradjatok otthon, vigyázzatok magatokra és másokra!
Osszátok meg másokkal is, legyetek oly kedvesek. Nyilván nektek köszönhető, hogy a koronavírusról szóló esszé első két részét szokatlanul sokan olvassák nap mint nap. Egy palacsintasütés ugyan nem ez a kategória, de hátha vidámságra is szüksége van valakinek 🙂
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-02-19-csoborbol-vodorbe-vegul-mennybe/
http://https://centauriweb.hu/archiv/konyha/bmw-etelektol-az-aszus-palacsintaig/
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-02-13-2020-01-30-zombiapokalipszis-a-francia-partoknal/
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/two-road-ketten-egy-uton/2020-02-12-malta-ereje-es-hallgatasa/
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2018/2018-majus/2018-05-03-hoseg-napszuras-prosza/
😁😁Profi!Guszti, vékony, színes palacsinták!🙃
Kedvet is kaptam hozzá, igaz, nem narancslekváros lesz, tömény nutellás!!!!🤩/boldogsághormon😂/
Kössz,mosolygós,reggeli kávézásom lett.
Munkára fel, be is kavarom!🙃🙃
Szép, napot!🌞
Nahát, valaki máris palacsintázni fog 🙂 Én amúgy a túrósra esküszöm 🙂 de a nutellás se kutya. Hajrá! – jövök ma még 🙂 amúgy
Én is szeretem a palacsintát. (Megjegyzem: a narancslekvárt is!) Éppen egy héttel ezelőtt sütöttem a gulyásleveshez. Klasszikus párosítás, legalábbis szerintem. 🙂
Palacsinta dagasztott tésztából? 😯 Ez meglepett. Az milyen lehet? 🤔
A narancslekvár nekem nem mindig jön be; ha már lekvár, akkor maradok a klasszik sárgabaracknál 🙂
Na igen, gulyásleves + palacsinta = klasszikus, de úgy is, ha a gulyást bablevesre cseréljük 🙂 mondjuk egy Jókai bablevesre. 🙂
A dagasztás ebben az esetben nem kézzel dagasztást jelent, mindössze annyit, hogy az alapanyagokat igen kevés tejjel kezdem kikeverni egy rettentő erős, strapabíró fakanállal; sok-sok kicsi hígítás mentén haladok előre, miközben szakad rólam a víz; de ha ilyen aprólékosan, minden fázisban elkeveri-dagasztja az ember, olyan selymes, hólyagos tésztát kap, ami önmagában is olfaktórikus gyönyör. Ezt a hólyagos – még mindig viszonylag sűrű – tésztát is tovább hígítom, egészen addig, míg a megfelelő hígságot el nem érem. A belerakott energia, a fokozatosság egészen finom, egynemű tésztát ad, ami nem mellesleg kisütve is olyan mint valami finom szatén. Így valahogy. Nem tudom, érthető voltam-e – remélem, igen. Talán fel kellene vennem egyszer ezt a fakanalas dagasztást is – hány és hány fakanalat törtem el így! 🙂
A tésztába kevéske olívaolajat is rakok, sütéshez viszont nem használok olajat, ahogy az a felvételen is látszik; az olívaolaj is finomít a tésztán mindenféle értelemben; az olaj nélküli sütés pedig egészségesebb, ráadásul szerintem nem is finom, ha a palacsinta zsíros.
Aha, így már értem. Én is hasonlóképpen csinálom, csak talán nem ennyire aprólékosan. Úgy indítom, mint a nokedlitésztát,
és azt hígítom fokozatosan. Én is teszek a tésztába olajat, és a sütéshez már én sem használok.
A kedvencem a nutellás.
Bablavessel párosítva is teljesen rendben van!
No, ezt megbeszéltük. 🙂 🙂
Még sosem jöttem rá mitől lesz ilyen csipkés mintájú vékony a palacsinta, azt hiszem a jó zene meg a fordítós csupasz kéz hibádzott. Dragomán narancslekvár receptjének olvasásával megspékelve mi is lehetne nagyobb kulináris élvezet vasárnap reggel mint Titeket olvasni:-))) A tócsni(cicege, prósza stb)újraolvasásával meg a céklás utolsó helyezettől egyenesen Pavlov kutyája lettem, úgy csorgott a nyálam. Fantasztikus böjti ételek. Viszem az összes tányérral:-))))
Szép napot, jó kis otthon marasztaló álmosító cukorszúrást a degeszre tömött gyomrotokkal.
Köszi, Lívia! – de álmosító vasárnapról nem lehet szó, megyek kameraellenőrzésre, szeretném megírni még, hogyan “hódítok” karantén idején, és itt lenne az ideje felraknom a korona-esszé harmadik részét is. Van dolog bőven. 🙂
Vérprofi és nagyon művészi és vicces.
Élmény volt, hátha még a kalapot sem tetted volna a fejedre!☺️
A kalap marad, ha békák hullanak az égből, akkor is 🙂 🙂 🙂 Legyen szép vasárnapod!
Köszönöm, én is sütök, dán ribizli lekvárral, a bableves megvan hozzá 😋😋😋
Szép vasárnapot mindenkinek!☀️🐦🦜🐦
Felkészül a dödölle és a prósza 😋😋😋
Nálam már tócsni is volt! 🙂
🙂 🙂 🙂