2019.10.02. (Eredetileg 2017-ben posztoltam, akkor még a Facebookon)
A legjobb ételeket az intenzív írás időszakában készítem – amikor a bevásárlástól is sajnálom az időt.
Ilyenkor készülnek a BMW-ételek (BMW = bele minden wackot 🙂 ). Ezért jó, ha mindig van 8-10 zacskó száraztészta (nagyregény írása esetén indokolt a tartalék triplázása is). Az mindig beválik. Kifőzés és gyors pirítás után mehet bele bármi: hagyma, zöldségek, szalonna- és kolbászvég, sajtdarabka, fűszerek.
Aztán vannak a laza szívatások, amikor úgy kezdik: „Nem kell hozzá semmi, 2 perc alatt összeütheted.” Persze, tudjuk. „Semmi” alatt a minden háztartásban fellelhető, alapvető alapanyagokat értik. Gyakran csodálkozunk azon, egyesek miket tartanak alapvetőnek. Volt egy ilyen receptem, nemes egyszerűséggel így kezdődött:
Végy két pacsirtát és némi narancsvirágvizet.
Elhiszem, hogy az utolsó cselédkonyhán is akad pár mirelitpacsirta, na de narancsvirágvíz? (A narancsvirágvizet bele is írtam a Jákobba 🙂 )
Amit legutóbb sütöttem – s többek kérésére most megosztok –, az aszús palacsinta, a két fenti eset ötvözete. Saját fejlesztés, bár nem lepne meg, ha sütött volna már ilyet más is. Nagyon adja magát. A túrós palacsintához alapból passzol egy jó aszú. A túróba is. Csak egy pöttynyi. Ez egyszer bejött, s gondoltam, ha a túróba jó, mit tenne a tésztával? Mint kiderült: csodát.
A tészta: 0,5 kg liszt, 2 tojás, 2 evőkanál cukor, 3 csipetnyi só, fél evőkanál olívaolaj, 0,5 l tej. Ezt apránként, szinte dagasztva simára keverem, majd vízzel hígítom. Ehhez kb. 0.5-1 deci 3 vagy 4 puttonyos aszút öntök. Legutóbb ez egy az udvaron talált 1995-ös Babits aszú volt (ha már író vagyok). A töltelék viszont BMW-töltelék lett – s jobb mindennél, amit valaha kóstoltam. Túró nem volt, viszont akadt két megmentésre váró gránátalma. Cukorral és egy 97-es mátraaljai cabernet sauvignon segedelmével lekvárra hajazó szirup készült belőle. Ez önmagában is olfaktorikus gyönyör, az a kategória, amit első helyen kell meggyónni vasárnap. Úgy is jó, ha a kakaós/fahéjas palacsintákat kívülről rakjuk meg gránátalma-szósszal. A recept szerény neve:
BABITS-ASZÚS PALACSINTA VÖRÖSBOROS GRÁNÁTALMA-ÖNTETTEL.
De talán egyszerűbb a PALACSINTA A’LA CEN. 🙂
A receptet egy majdani szakácskönyvben ezzel a felütéssel indítom majd: „Keress az udvaron egy 95-ös Babits-aszút, azután végy két szomorú sorsú gránátalmát, a pincédből pedig hozz fel egy 97-es mátraaljai cabernet savignont. Gyújts gyertyát, és adj bele apait-anyait.
És már tálalhatjuk is.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2019/2019-oktober/2019-10-01-este-a-konyvtarszobaban/
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2018/2018-aprilis/2018-04-14-hetvege-kepekben/
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/blog-2018/2018-majus/2018-05-03-hoseg-napszuras-prosza/
http://https://centauriweb.hu/archiv/blog-4/zafir-tura/2016-04-07-halsutes-nagymosas-melyalom/
http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo/az-eltevedt-hegy/
Üzemel a Konyha is. Szuper! 🙂
Jártam erre néha, de mindig azt olvastam, hogy “Hamarosan nyitunk”. (Vagy valami hasonlót. 🙂 )
Lassan megtömöm a hűtőt is és kitakarítom a félreeső zugokat is 🙂 🙂
🙂
Bagatell! Minden rendes háztartásban akad néhány üveg aszú és pár jobb sorsra érdemes gránátalma. No, ebből is látszik, hogy az enyém nem az!
Köszi a receptet, Cen’, isteni lehet, amolyan hedonista kaja.😋
Örülök, hogy elinditottad a Konyhát!😋🤠
nálam se akad ám ilyesmi naponta!
Jaj, Cen’, bárcsak akarja, szívből kívánom! Irónia volt 🤠
Bocs, bárcsak akadna!!!
Na ma sem kezedek fogyókúrázni, majd talán holnap…………. 🙂
sebaj 🙂
Naná, hogy megcsináljuk, egyszer egy ilyen elszállt társasággal, mint amilyen te egyedül is tudsz lenni, Cen’. 🙂 🙂 (a konyhában, az íróasztalodnálnál, és a vacsoraasztalnál)
De azt ne mondd, hogy nem a barátaid-nak (-dal) csináltad. 🙂 hisz magadnak még a víz is felejtős 🙂 🙂