• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Szerelemkengyel – Egy különös nő Montanából

Salvador Dali és Gála a nappaliban (Fotó: Centauri)

Mániásan hitte, hogy megérzi a termékenység állapotát, s olyankor fényes nappal is a szalonba rendelt. Nem tudom ezt másként mondani, mert bár lassan finomult a viszonyunk, de azért a baldachinról lógó lovaglókengyelekkel felszerelt kötelek percre sem feledtették, mi is Mrs. McSweney voltaképpeni célja.


Másnap reggel Dowanhowee szokás szerint reggelit hozott: hat lágy tojás, két szelet sajt, és egy kancsó tej.
– Asszonyom üzeni, hogy edd meg mindet!
– Persze, köszönöm – válaszoltam mit sem sejtve.
Este horgásztunk, s mire visszaértem, az asztalomon egy palack vörösbor várt, rajta Mrs. McSweney kézírásával cédula: „Jack, ezt idd meg este.” Reggel ismét tojást, sajtot és tejet kaptam, meg egy hatalmas főtt zellert.
– Asszonyom reméli, szereted, de ha nem, akkor is arra kér, edd meg – mondta Dowanhowee.
Nos, akkor már gyanakodtam. Harmadik este „hivatalos voltam” a szalonba. Semleges témákat vettünk sorra, először láttam zavartnak. Vacsora után arra kért, hogy hozzak mérőrudat, erős szöget, kalapácsot és kötelet a szuterénból. Hívtam Dowanhowee-t, segítsen összeszedni a holmikat, s felcipeltem őket a szalonba.
– Megvan minden? – kérdezte Mrs. McSweney.
– Remélem, nem hagytam ki semmit.
– Remek.
Lefeküdt az ágyra, szétvetette és égnek emelte a lábát.
– Megtennéd, hogy leméred a bokám és a keret közötti távot?
Mit tehettem volna? Mint a szorgos szabó mértem.
– Megvan? – nyögte Mrs. McSweney.
– Egy pillanat. Rendben, megvan.
– Hála Istennek – sóhajtott és felpattant az ágyról.
– Megtennél még valamit? Bevernél két szöget a baldachinba?
– Hová?
– Felülre, abba a vonalba, ahol a lábam volt. Onnan lógatunk le kötelet, hogy a lábam pányvába rakhassam.
Úristen! Ez a nő azt hiszi, hogy attól lesz jó neki, ha a lábát majd egy kötél tartja? Hát ez a szegény tényleg semmit sem tud a szexről. De tettem, amit kért, bevertem a szögeket, rácsomóztam a köteleket, s Mrs. McSweney ki is próbálta. Felkötöttük rá a bokáját.
– Jó lesz, egész kényelmes, csak egy kissé vág, de majd felhúzom a csizmát. …Jól van, végeztünk.
Gondoltam, a bütyköléssel. Mrs. McSweney azonban az esténkre gondolt, s már csak a távozásomra várt.
– Mrs McSweney! Gondolja, hogy ez most meghitt este volt?
– Igazad van, gyere, ülj le mellém. Amúgy is formában kell lenned – és gombolni kezdte a nadrágom. – Megetted a reggelit?
– Nem vagyok gyerek!
– Ó, az a reggeli nem is épp gyereknek való – kacarászott Mrs. McSweney, és akkor rájöttem, hogy azért etet tojással, túróval, mert így gyorsabb eredményt remél.
– Megettem – dünnyögtem, míg ő előhalászta a farkam, és simogatni kezdte.
– Tudod, Jack, nem tehetek róla, de most nem kívánlak, ám belátom: ez nem indokolja, hogy neked se legyen jó. Simogatni foglak, ahogy kérted. Amúgy is formában kell lenned!
– Hogyhogy formában?
– Hát mire eljön a termékenység ideje.
Tény, hogy addig-addig simogatott, míg ki nem lőtt a magom.
Alapos szemrevételezés után így szólt:
– Szép fehér, de nem elég. Azt hiszem, még több túrót kell enned.
Attól fogva gyakran zuhantam merengésbe. Néha a vállam rázta Dowanhowee, hogy felriadjak. Elbambultam a Musselshellnél, lemaradtam a kapásról, ha meg a farmon voltam, a bungaló előtt üldögéltem órák hosszat, és Mrs. McSweney-ről töprengtem. Ő meg csak jött-ment nagy vidáman, intézte az ügyeket, olyan szép volt, hogy meg kellett veszni tőle, ám az istennek se tudtam rájönni, ki is ő valójában.
Aztán már ebédre is tojást kaptam. Az életben nem ettem annyi tojást, mint Montanában. Pár nappal később pedig velem töltötte az éjszakát. Rettegtem attól, vajon mit akar a kötelekkel, s repestem az örömtől, amikor egyszerűen csak mellém feküdt, ledobta a fűzőt, s a köteleket nem forszírozta. Volt benne valamiféle igyekezet, hogy simulékonyabb legyen, s meg is mozdult benne valami, de távolról sem volt az a szeretkezések csúcsa.
Miután elélveztem, azt kérdezte:
– Kész? Készen van?
Mintha kenyeret sütöttünk volna.
– Igen.
– Jó, akkor leszállnál rólam?
– Hogyne – válaszoltam készségesen, és oldalra hengeredtem, ám ő továbbra is égnek tartotta a lábát.
– Megtennéd, hogy belerakod a kengyelbe?
– Mire jó ez?
– Csináld már, kérlek, nem bírom így tartani.
Hát jó, felsegítettem a lábát a kengyelbe.
Mrs. McSweney megkönnyebbült.
– Végre! Te jó ég, már azt hittem, görcs áll a derekamba.
Én meg bávatagon álldogáltam, előttem Mrs. McSweney szétvetett, felfüggesztett lába, s nem tudtam mit kezdeni magammal.
– Azért kell ez, hogy ki ne csorogj belőlem – magyarázta Mrs. McSweney.
– Aha – mondtam.
Ezt követően minden alkalommal a kengyelbe rakta a lábát legalább egy órára. Volt, hogy kettőre is. Mikor hogy érezte. S ez idő alatt a gondját viseltem, itattam, igazítottam a párnáján, süteményt hoztam a konyháról és kávét, máskor meg a kukoricanemesítésről diskuráltunk.
Mániásan hitte, hogy megérzi a termékenység állapotát, s olyankor fényes nappal is a szalonba rendelt. Nem tudom ezt másként mondani, mert bár lassan finomult a viszonyunk, de azért a baldachinról lógó lovaglókengyelekkel felszerelt kötelek percre sem feledtették, mi is Mrs. McSweney voltaképpeni célja. Ha termékenynek érezte magát, kétóránként akart velem lenni, akár délután is. Egy ilyen alkalommal, már felfüggesztett lábbal hevert az ágyon, amikor kipillantott az ablakon.
– Hívd ide Dowanhowee-t!
– Ide? A szalonba?
– Méghozzá gyorsan! Fuss!
Oké, leszaladtam Dowanhowee-ért, aztán vissza az emeletre. Nem voltam biztos benne, hogy vissza kell-e mennem, de a kíváncsiság hajtott: vajon mit akarhat Dowanhowee-tól ebben az állapotban?
– Szedd össze az embereket, takarjátok be a szénát! Jó, ha két órátok van rá!
– Igen, asszonyom – biccentett Dowanhowee a zavar legkisebb jele nélkül.
Olybá tűnt, hogy már számos alkalommal látta ebben az állapotban Mrs. McSweney-t. Másnap a horgászaton se ment ki ez a fejemből. Egyre csak azt a képet láttam, ahogy Dowanhowee rezzenéstelenül áll Mrs. McSweney szétvetett lábai előtt – kis híján közötte –, s mielőtt kimegy, csak annyit kérdez tőlem:
– Te nem jössz?
– Nem, Jack itt marad – mondja erre Mrs. McSweney.
Pár nappal később Mrs. McSweney Kleinbe ment. Bő egy hét múlva tért vissza, kicsomagolt, körbeszaladt az istállókban, s látva, hogy minden rendben, megállt előttem, és azt mondta:
– Most jövök Kleinből. Megtudtam, hogy a rendszeres szeretkezés teszi a férfit termékennyé, a maszturbálás pedig árthat. Szoktál te, Jack, maszturbálni?
Körbenéztem: vajon hányan hallják ezt most?
– Igazad van, buta kérdés. Hát persze hogy szoktál. Én viszont, bár próbálkozom, nem tudok elégszer a kedvedre tenni. Örülnék, ha kicsit közelebb engednéd magadhoz Dowanhowee-t. Persze csak akkor, ha hozzám nem kell jönnöd.
Emlékszem, így fogalmazott: „ha hozzám nem kell jönnöd.”
Sejtette, hogy erre nemigen tudok mit válaszolni, nem is várt egy percet sem, átvágott az udvaron, megállította Dowanhowee lovát, mire az leszállt, Mrs. McSweney neki is mondott valamit, aztán őt is faképnél hagyta. Dowanhowee meg csak állt ott és engem bámult. Féltem, hogy Mrs. McSweney megbántotta, ezért odaszaladtam hozzá.
– Mit mondott?
– Azt kérdezte, akarok-e gyereket tőled, mert ha igen, őt nem zavarja, s hogy engedjelek téged magamhoz közelebb.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/erotikus-irodalom-irasok-novellak-regenyreszletek/

http://https://centauriweb.hu/archiv/kotetek/jakob-botja-2015/

http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/15-amikor-meg-lattam/

http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/csillagosra-varrt-palast/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/

 

6 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    “- Teherbe esett?
    – Hogy én?
    – Mrs. McSweeney, árulja el! Várandós?
    – Ahhoz neked semmi közöd.
    _ Téved, már hogyne lenne közöm hozzá?
    – Te tévedsz, Jack. Tiéd a gyönyör, miénk a gyerek.”

  2. Ibolya Nagy

    Elképesztő!
    Most is ugyanezt az idézetet akartam ideirni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük