Szegénységről másodjára (Jákob botja, 2016)

Megátkozta az egész Újvilágot. Nem hagyott ki egy államot sem. Precíz ember. Mindig is az volt.

Centauri Jákob botja regény Jack London 100 Magvető KiadóFlora Wellman egyébként már a második asszony apám életében. Az első, Anne Jane tizenegy gyereket szült, noha igen nehéz körülmények között éltek. Megjártak minden poklot, amit csak a lehetőségek hazája kínált, például három egymást követő évben aszály sújtotta apám földjét, és egy szem krumpli sem termett. Anne Jane-nel és a gyerekekkel együtt a félsivatagból puszta kézzel, mint az állatok, gyökereket és gumókat túrtak ki, muhart őröltek búza helyett és bogyókat szedtek, mint az indiánok. Vadméhek odúit fosztogatták, s a mézzel a maguk módján kereskedtek: lisztre és burgonyára cserélték. Végül egy tornádó a viskójukat is letarolta.
Reménytelen bolyongásba kezdtek, s két évig munkanélküliként kóboroltak a prérin, és akkor persze hirtelen véget ért az aszály, szakadatlanul esett, mintha az ég minden adósságát kamatostul törlesztené a megégett földnek. Majd’ megfulladtak az átkozott esőkben, újra és újra elmerültek a sárban, háztól házig botorkáltak, hogy alkalmi munkát találjanak, lemázolhassanak egy kerítést vagy kipofozhassanak egy pajtát pár rongyos dollár fejében.
Apám és első felesége nemegyszer a meztelen testükkel melengették a lilára fagyott gyerekeket, s miután alomba terelték és elaltatták őket, apám vette ölbe Anne Jane-t, hogy őt is átmelegítse. Nem sokkal azután, hogy elhagyták Washington államot és átkeltek a Sziklás-hegységen, elfogyott apám ereje is, az ő teste sem adott több forróságot. Ha összebújtak, már csak a fagyosságukat duplázták meg. Nem csoda, hogy Anne megfázott, s állandóan lázas volt. Ilyenkor a didergő gyerekek közé feküdt, hogy legalább őket melegítse. A gyerekek ujjongtak:
– Anya meleg, anya meleg!
Apám pedig, miután a többiek elaludtak, kiment a prérire, az égre emelte a tekintetét és suttogva átkozódott. Egyenként sorolta fel az államokat.
– Átkozott légy Utah! Átkozott légy Missouri! Átkozott légy te is, Pennsylvania, Alabama, és New York állam.
Megátkozta az egész Újvilágot. Nem hagyott ki egy államot sem. Precíz ember. Mindig is az volt. Ezt az egészet akkoriban mesélte, amikor először építettem magamnak csónakot, nem ismertek még a kikötőben, ő ismét munkanélküli lett, és délelőttönként együtt horgásztunk, hogy legalább a halpiacon kapjunk pár centet.
Anne Jane végül, félúton Nevada és Utah között, a rajta csüngő, alvó gyerekek gyűrűjében, egy csűr végében, tüdőcsúcshurutban meghalt. Apám szerint, mivel már semmije sem volt, se egészsége, se reménye, az utolsót adta oda azon az éjjelen, amit még adhatott: a testében lakó meleget. Méghozzá maradéktalanul.
Megrendelhető itt
Vélemények a Jákobról
További részlet

Hozzászólások lezárva.