Moby Dick (Jákob botja, 2016)

 De hisz az öböl csak egy jókora tó, s a hatalmasnak hitt szoros, a Golden Gate csak egy rés a pajzson.

Centauri Jákob botja regény Jack London 100 Magvető KiadóMiután Miss Coolbirthék magamra hagytak, átadtam magam a nyomorúságos helyzetnek, de aludni nem tudtam. Bő egy órán át csak forgolódtam, s mire rájöttem, hogy Ina Coolbirth könyve nyomja az oldalamat, elillant a szememből az álom. Nem sejtettem, hogy ez az apró kényelmetlenség valójában életem egyik legvéresebb kalandjának kezdete lesz.
Elsántikáltam vécére, felhajtottam a kihűlt teát, aztán jobb híján olvasni kezdtem.
Összeállította egy Istenben megboldogult tüdőbajos középiskolai segédtanár.
Ez a sor ütött meg elsőként a könyvben. Aki – tettem hozzá – utolsó napjaiban éppoly nyomorult volt, mint én. Tovább olvastam, és pár perc múlva a könyv ép ésszel fel nem fogható, démonikus erővel bekebelezett. Körbevett, bekerített, lekötözött. Etette-itatta magát, hol szelíden, hol a legvadabb erőszakkal. Olyan, az enyémnél jóval szabadabb dimenziót tárt fel, amiben már a legkevésbé sem voltam számkivetett. Tudod, mikor éreztem hasonlót? Amikor először hajóztam ki az öbölből. A partok jobbra is, balra is kinyíltak, s a víznek többé nem volt határa! Elállt a lélegzetem. Egek! Mekkora táv, micsoda hullámok! De hisz az öböl csak egy jókora tó, s a hatalmasnak hitt szoros, a Golden Gate csak egy rés a pajzson. Alvilági erő dühöngött a nyílt vízen, leránthatta volna a csónakom bármikor, és mégis, az ott érzett magánynál nincs fenségesebb.
Bármiféle panoráma így hat rám, legyen az a Csendes-óceán vagy a nevadai sivatag, akárcsak Ina Coolbirth könyvének szokatlan grandiózussága. Idézetek hosszú sorával kezdődik, és mégis, egy-egy mondatában – már a legelején – ott dühöng a világ egésze.
A bálna fő ütőerének átmérője nagyobb, mint a London Bridge szivattyútelepének főcsöve, és e csövön lezúduló víz ereje és sebessége meg sem közelíti a bálna szívéből ömlő vérét.
Ma sem tudom, mekkora a London Bridge szivattyútelepe, ne is kérdezd, azt is inkább csak elképzeltem, akárcsak a szerelmet vagy a Simpson-szorost. Roppant nagynak láttam, s ehhez képest a bálna szívéből lövellő vért gejzírnek, amely felcsap akár húsz lábra is. Rendesen befalom a könyveket egy hórukkal, nem szokásom merengeni, ezúttal viszont soronként megálltam, mint aki dzsungelben tör előre, minden lépése madaraktól zajos, titokzatos sűrűségnek feszül, míg néha egy-egy ág felhasítja. Mint az a mondat, amely mind a mai napig a legváratlanabb pillanatokban idéződik fel, s szúr meg ismét belül.
Közismert tény, hogy az amerikai bálnavadászhajók matrózai közül kevesen térnek vissza ugyanazon a hajón, amelyen elindultak.
Megrendelhető itt
Vélemények a Jákobról
További részlet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.