Haragról (Jákob botja, 2016)

Vérpatak szaladt a szemembe, de fájdalmat nem éreztem. Átsuhant rajtam, hogy megszerzem a piszkavasat, és addig verem vele, amíg mozog.

Centauri Jákob botja regény Jack London 100 Magvető KiadóFlora Wellman magasba emelte a hajót, aztán a padlóhoz csapta. Ezer darabra tört a Pequod, ő meg kivonult a szobából. Magamat láttam abban a hajóban. Azt a csecsemőt, akit szoptatni se volt hajlandó. Gondoltam, elrohanok, s többé vissza sem térek, ám ahogy meglódultam, apám elkapott, életében először magához ölelt, jó szorosan, és sírt. Csak álltam, akár egy darab fa. Mikor elengedett, kimentem az előszobába. Anyám épp begyújtott, bár ez nem szokása. Nem is akármivel gyújtott be! A Moby Dickkel. Amikor meglátott, gúnyos mosollyal újabb és újabb lapokat szakított ki belőle, és a tűzbe hajította őket, mintha engem égetne elevenen. Próbáltam kitépni a kezéből, ám ő a háta mögé rejtette, végül felkapta a piszkavasat, és homlokon vágott. Vérpatak szaladt a szemembe, de fájdalmat nem éreztem. Átsuhant rajtam, hogy megszerzem a piszkavasat, és addig verem vele, amíg mozog.
– Flora, ne! Johnny! – kiáltotta apám, közénk ugrott, és megpróbált lefogni, mintha ugyan nálam lenne a piszkavas. Gyengéd akart lenni abban a durva helyzetben, ezt kihasználva nekilöktem anyámnak. Flora Wellman erre apámat csépelte a piszkavassal, dirr-durr, piff-puff, megállás nélkül, én meg kirontottam a házból.
Nem tudtam, hová megyek, csak mentem, míg nem az Első és Utolsóban kötöttem ki. Rám tapadt az ing a vértől, leültem az első asztalhoz, jól láttam magamat a bejárat melletti tükörben. Szörnyű gondolatok gyötörtek. Vissza akartam menni a házba. Heinold hozzám szaladt, és azt kérdezte:
– Mi történt veled, Jack?
Véletlenül hívott Jacknek, addig csak az „újságárus kölyök” voltam. Talán összekevert egy csavargóval? Sosem tudom meg.
– Adjon egy jó nagy kést most rögtön! – kértem.
– Eszem ágában sincs. De várj csak! – s visszament a pultba.
Kisvártatva egy pohárral tért vissza.
– A vendégem vagy.
Ma sem tudom, mit adott, talán abszintot, tépelődés nélkül lehúztam. A gyehenna tüze tombolt a torkomban, parázslott a gyomrom, és szédültem.
– Jobban vagy?
– Ugyan, Heini, hisz ez csak egy gyerek – szólt át az asztalomhoz egy magas, „körmeit” reszelgető férfi. Akkor láttam Bigclaw-t először, nem tudtam még, hogy kivel feleselek.
– Kussolj, öreg!
Bigclaw mosolygott:
– Tetszik nekem a kölyök. Jól felpaprikázták.
– Nézz rá – mondta Johnny Heinold. – Szerinted úgy néz ki ez, mint egy gyerek?
– Jó – mondta erre Bigclaw –, akkor tölts neki még egyet, én állom.
Heinold visszavitte a poharat a pultba.
– De aztán ne sajnáld tőle! – kiáltotta Bigclaw, majd hozzám fordult. – Mi is a neved?
– Jack – válaszoltam.
Tudod, mi a furcsa? Bigclaw nem emlékszik erre az estére, Heinold is csak arra, hogy egyszer, réges-régen véres fejjel estem be hozzá. Egyébként pedig úgy tudják, hogy mindig is Jacknek hívtak.
– Na, ide figyelj, te Jack! – és egy pillangókést húzott ki a csizmaszárból. – Két dollárért a tiéd. Ez nem akármilyen szerszám, öcskös!
– Tedd el azt, ha jót akarsz – fenyegetőzött Heinold.
Bigclaw rám kacsintott, és elrakta a pillangót.
– Ez az utolsó – mondta Heinold. – Ezt még lehúzod, aztán menj haza anyádhoz.
Legurítottam a másodikat is. Nem ízlett, de tetszett.
Pont olyan volt, mint én. Keserű és tüzes.
Megrendelhető itt
Vélemények a Jákobról
További részlet

One Comment:

  1. Ibolya Nagy

    Még most is harag és düh keveredik bennem, ha olvasom. “Talán csak azért hordott ki, mert az állapota jó ideig fel sem tűnt neki. Ha rajta múlik, halva születek vagy elvetél, s hogy nem így történt, apámnak köszönhető, aki úgy etette kedvtelen és étvágytalan anyámat, mint a beteg madarat. Falatonként. Anyám rosszkedve és étvágytalansága mellett akár fel is szívódhattam volna, akár a tályog. Voltaképp apám hordott ki, amint a későbbiekben is ő volt egy személyben a férfi és az anya a mi szomorú családunkban. “

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.