Első nap a könyvtárban – Jákob botja


…Ennél is fontosabb, hogy felfedeztem a Webster úton az oaklandi közkönyvtárat és megismertem Ina Coolbirth-t. Attól kezdve nem álmodtam Ms. McSweney-vel – távoli tájakkal annál inkább.


Ina Coolbirth, a regénybeli könyvtárosnő “mintája” – korabeli fotó

Ms. Coolbirth-t az iskolában láttam először. A folyosón nagyobb volt a káosz, mint az utcán. Épp oly elárvultan ücsörögtem a szekrény előtt, mint annak idején a zátonyon. Új volt és idegen minden, nem ismertem senkit az iskolában. Ms. Coolbirth szolid eleganciával vonult a folyosón, és mosolygott. Senki sem törődött vele, talán nekem se tűnik fel, ha nem az orrom előtt suhan el a szoknyája. Derékig érő haját komplikált, gyönyörű szép kontyban hordta, vagy húsz, virágforma, ezüstös csat tartotta össze. Aranyos indákkal díszített fehér blúza alatt harangként ringott a vajszínű szoknya. Ő volt az egyetlen akkor, aki a puszta létével is azt üzente: létezik rend és béke. Oly közel vonult el előttem, hogy szíven ütött az illata.
A következő napokban azt reméltem, hogy az a szép, karcsú nő a vajszínű szoknyában a tanárom lesz. Nem győztem tanulmányozni az órarendet, vajon ki lehet ő? Ms. Dusolina? Mrs. Tyburn? A tanulás nem érdekelt, de – gondoltam – az ő óráira örömmel járnék. Tanítson bármit. A hét végére kiderült, Ms. Tyburn és Ms. Dusolina másvalaki. Csalódott voltam. Szünetben az udvar helyett a tanári körül lebzseltem, hátha újra látom, de mintha a föld nyelte volna el. Már azt gondoltam, talán nem is tanár, és az első napon is csak véletlenül láttam.
Két hét múlva viszont, az utolsó óra után bejött az osztályterembe. Nem tudni, miért, de boldog és izgatott lettem. Valami okból fájt, hogy a hátsó padban ülök, távol tőle, amikor megállt a katedránál és a könyvtárt ajánlja a figyelmünkbe. Kihúztam magam, hogy észrevegyen. Kerestem a tekintetét. Kihajoltam oldalra, hogy jól lássam. A bézsszínű harisnyáját. A vádliját. A bokáját. Ms. Coolbirth az olvasás fontosságát ecsetelte, s erősen dicsérte a könyvtár felszereltségét. A diákok ingyen kölcsönözhetnek heti három kötetet, csak be kell iratkozni, mondta. Több se kellett. Nyitás előtt bő fél órával már ott ácsingóztam a Webster út 112. második emeletén. Amikor lépteket hallottam a földszintről, kivert a víz. Ms. Coolbirth időközben átöltözött, bordó blúzt és téglavörös, könnyű esésű szoknyát vett föl, és bár úgy gondoltam, hogy az iskolában nem tűntem fel neki, ahogy az emeletre ért, rögtön tudtam: emlékszik rám.
– Te aztán gyors vagy – mondta, és a többieket keresve körbenézett.
De rajtam kívül senki se ment át aznap. Szerencsére.
Szédítő kék tekintetével átvilágított, én meg – bár szerettem volna szemérmetlenül inni a látványát – lesütöttem a szemem. Így is élesen éreztem, hogyan pásztáz.
– Egyedül jöttél?
– Igen, engem nagyon… amiatt, hogy mondta… – hebegtem.
– Nem baj. Örülök, hogy itt vagy. Gyere – és a bevezetett a könyvtárba.

Azelőtt mindössze három könyv került a kezembe, s mindhárom elvarázsolt. Amikor rájöttem, hogy számtalan könyv van, s az egyik csodásabb, mint a másik, ráadásul itt van az összes a Webster úti közkönyvtárban, úgy éreztem, hogy az eddig látott világ csak egy a Sherman-szigethez hasonló nyomorult kis tanya, ellenben a könyvtár maga a préri! Méghozzá az aranyláz, a Central Pacific előtti préri. Szélfútta Szűzföld. Nem tapodja senki, csak szarvasok és bölények, s a felfedezése kizárólag rám vár.

TOVÁBB  a következő könyvtári jelenetre

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


 


Ina Coolbirth (Jákob botja, 2016)

Könyvekről (Jégvágó, 2013)

 

Keménykötés (Jákob botja)

Milyen a könyvszerető ember? – Gutenberg galaxis

 

Életmentő cseppek – erre van szükséged neked is

Zárás után a könyvtárban – Jack London

6 Comments:

  1. Szabó Edit

    “Két új Jákob-részlet” – de csak itt az oldalon új! Aki már olvasta a Jákobot – pláne kétszer! 🙂 -, annak ismerős.
    (Persze, ez nem tart vissza attól, hogy itt megint elolvassam. 🙂 )

  2. Ibolya Nagy

    Különösen szeretem a Webster könyvtárban, a Jack otthonában játszódó részeket. a szörnyeteg Flora Wellman érzékletes leírását. Azóta kiderült, nem az író formálta ilyenné, ő tényleg szörnyeteg volt.

  3. Marsovszki Viktória

    A videó! ♥ 🙂 🙂 🙂

  4. Marsovszki Viktória

    és a fenti kép…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.