Egy gésa jó tanácsa (Jákob botja, 2016)

És tudod, az a tudat, hogy Chieka szerint rendjén való a vergődésem, s az is, hogy vergődni való helyzetekbe, ha tetszik, dézsákba kerülök, egészen megnyugtatott.

Centauri Jákob botja regény Jack London 100 Magvető KiadóPersze korábban is voltak zűrök – zűr az mindig van –, és egy a mostanihoz hasonló kalamajka kapcsán, két szeretkezés között Chieka elmesélt egy példázatot. Gyakran szórakoztatott rövid fabulákkal máskor is, ez alighanem az ázsiai néplélekből fakad, általában nem is igen értettem, mit akar velük, viszont ebből is látszik, hogy Chieka nem akárki. Egy kis filozófus. Ha csak három percre találkoznál vele, akkor is tudnád, hogy ő nem egy közönséges gésa.
Nem. Ő nem az a festett héja, mint a szajhák zöme, inkább egy kis műalkotás, a természet remeke, egy gyöngyszem, s nem kell rá festék, száz kösöntyű és kölni, hogy szépnek lásd, szóval, ha bajban voltam, erősen vigasztalt. A maga módján. Példázatokkal. Azon az estén, amit most állandóan visszahoz az emlékezet, két békáról mesélt.
Mindkettő tejes vödörbe esett. A bölcs béka hamar belátta a sorsát. A másik meg – aki hozzám hasonlított – az abszolút reménytelen helyzetben is egyre csak vergődött. Első ránézésre ez a vergődő második, az ostoba tűnik rohadt szerencsétlennek, csak-hogy pár óra múlva a vergődése vajat köpül a tejből. Talán maga is megdöbben, hisz bárhogy küzdött is, valójában már nem volt reménye. Pár percig még csodálkozva áll a vaj tetején, aztán hopp, kiugrik, s agyő, éli világát a közeli rizsföldeken. Viszlát, dézsa! Na és a bölcs? Nincs szánalmasabb nála, ott lebeg végkimerülésig, míg alá nem merül abban a tudatban, hogy nem volt mit tenni, viszont a halál után a nagy mennyei láp vagy az emberi létforma várja. Ezt még én is értettem: ha igazán nagy szarban vagy, az sem érdekes, érted-e, mit és miért teszel, csak tedd. Nyakadon a hurok? Éppen akasztanak? Rúgkapálj, míg tart a levegőd! Ki tudja? Hátha épp akkor, épp a rugdalózásodtól dől ki a bitófa. A törvény is azt mondja: ha elszakad a kötél vagy a bárd elakad a csigolyádban, szabad vagy. Bármit tettél azelőtt, attól kezdve semmis.
– Épp ilyen béka vagy, Jack – mondta Chieka a halántékomat simogatva.
Máskor is így mesélt. Ölbe vette a fejem, s még ha egy szót sem értettem a fabuláiból, a testmelege akkor is megnyugtatott.
Piros szobácskájának sarkában ide-oda imbolygott a jó két láb magas, narancssárga rizslámpa, tétován szállt a füst, a kazettás mennyezet pedig meghajlott kissé, akár a kátránypapír a hőségben. Utóbbit valószínűleg az ópium miatt láttam így. Ám mikor elhajlanak előled a falak, álmosan hullámzik a mennyezet, mint nyári délutánon az öböl vize, mosolyognak rád a gyertyák, valamiként épp a fantázia nem működik. Amúgy bármit elképzelek, ha akarom, ám akkor az egész fabulából csak a langyos vizű rizsföldeket láttam.
– Nem baj, ha vergődsz – folytatta Chieka – vergődj csak. Meglásd, megköpülöd azt a tejet, kijutsz a dézsából.
Chieka az egyetlen, aki egy ilyen butuska példázattal levesz a lábamról, merthogy nemcsak szóval szól hozzám, hanem a testével is. Augusztusi Nap sem éget úgy, mint a combja, az ujja viszont szellőként járja az arcom. A hangja fehér, puha és titokzatos, akár a Golden Gate-ben gomolygó köd hajnalban. A füstölő illata összegomolyog az ő diszkrét rózsaillatával, óvatosan még a szemem is lefogja, ki ne nyissam véletlenül, és egyre csak simogat:
– Vergődj csak, vergődj, Jack.
És tudod, az a tudat, hogy Chieka szerint rendjén való a vergődésem, s az is, hogy vergődni való helyzetekbe, ha tetszik, dézsákba kerülök, egészen megnyugtatott.
Más kérdés, hogy aztán hozzátette:
– Tudod, Jack, te olyan vagy, aki folyton ugrál. Dézsáról dézsára.
Megrendelhető itt
Vélemények a Jákobról
További részlet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.