2013 – Álarc helyett apacsok – kultúra.hu

Inkább arról van szó, hogy a történetelemek és a helyszínek plasztikusak, jól láthatók. A Jégvágó egy képekben és jelenetekben elgondolt és elmondott történet. Annyiban lehet akcióról beszélni, hogy figurákban, sorsokban és fordulatokban gazdag, viszonylag pörgős regényt remélhet az olvasó.

Széles-Horváth Anna interjúja Centaurival

Centauri: Jégvágó. Magvető, 2013
2013.12.13

centauri jégvágó magvető irodalom író kék angyal bestseller ice pickTitokzatos íróként emlegetik, de bevallása szerint névválasztása nem álarc, csupán ifjú apacsok módjára kereste meg írói nevét. Centauri a Magvetőnél debütált Jégvágó című első regényével, amely esetében “a téma választotta a helyszínt”: a legfontosabb szálak ugyanis az Államokhoz kötik a cselekményt.
A regény leírása mindenütt “titokzatos íróként” definiálja. Miért szükséges álarc mögött írni? A műfaj, a téma, vagy egyszerűen csak a játék miatt döntött emellett?
A névválasztás önmagában még nem feltétlenül álarc. Álarcról és álnévről akkor beszélhetünk, ha a név eltakar egy identitást, például egy egyébként is publikáló szerzőt. Esetemben a név nem takar el senkit, és ez mára mindenki számára világos. Sokkal inkább egyszerűen írói névről kell beszélni, nem pedig álnévről. Játékról sincs szó, ez is csak addig merülhet fel, míg nem egyértelmű, hogy a szerző valóban létezik. Valahogy úgy választottam magamnak nevet, mint hajdanán az ifjú apacsok.
 Az ajánló felhívja a figyelmet a filmszerűségre – elképzelhető, hogy a tengerentúli akciófilmek közege és történetei elevenednek meg a sorok között, vagy teljesen másra számíthat az olvasó?
Inkább arról van szó, hogy a történetelemek és a helyszínek plasztikusak, jól láthatók. A Jégvágó egy képekben és jelenetekben elgondolt és elmondott történet. Annyiban lehet akcióról beszélni, hogy figurákban, sorsokban és fordulatokban gazdag, viszonylag pörgős regényt remélhet az olvasó.
 A könyvet modern amerikai nagyregényként említik: miért ez a világot kívánta megidézni?
A regény több, egymással párhuzamos illetve összefonódó témát visz, s ezek közül a legfontosabb szálak az Államokhoz kötik a cselekményt. Tehát nem én választottam helyszínt, hanem a téma. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy Amerika miatt választottam-e ezeket a témákat, a válaszom határozott nem.
 Elsősorban milyen korosztályt céloz meg a regény?
Bár egy huszonéves fiatalember szól hozzánk, ugyanakkor sokat mesél a családjáról, idézi a szüleit, az imádott nagyival jár kocsmázni, még a lányügyeket is vele tárgyalja meg, arról nem is szólva, hogy meghitt kapcsolatba kerül egy nála jócskán idősebb nővel. A fiatal Dan Coolbirth megszólalásmódja és mondanivalója mellett egyenrangú elem az idősebb generáció létmódja is. Az alaphelyzet igen régi, nagyon leegyszerűsítve: az ősök elszúrják az életüket, a fiataloknak pedig igencsak résen kell lenniük, ha el akarják kerülni, hogy az övéket is elszúrják. Egyrészt lehet ez elsősorban a fiatalabbak gondja, másrészt az idősebbek számára sem érdektelen, hogyan látják őket a fiaik, lányaik, és miként képes egy fiatalember – bár nem kevés segítséggel – valamiként mégiscsak elrugaszkodni a rossz családi mintáktól, kiszakadni a passzivitásból, a düh állapota után kissé megbékülni, és felületes szerelmi kalandok után rátalálni egy olyan lényre, aki kivezeti őt a káoszból. Az a segítség, amit a könyv utolsó harmadában felbukkanó lány Dan Coolbirth-nek ad, sokunknál elkelne, függetlenül attól, hogy épp hány évesek vagyunk.

Forrás: Kultura.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.