2019 – Jó a puska a háznál – Drót

Fotó: vadkamera idén – csak a dátum nincs beállítva 🙂

 


Egy rénszarvasmintás mamusz, egy puska, egy szál farok

2019.09.27. Időnként előkerül egy-egy elfeledett írás vagy interjú, ahogy most is. Gőzöm sincs, hogy ez hogyan született és milyen apropóból. Igazán nem is interjú, mert kérdések nincsenek, mindössze elmesélek benne pár esetet a Drót oldalán. Ráadásul nem emlékszem rá, hogy 2019-ben interjút adtam volna a Drótnak, pontosabban, az idén tavasszal egészen biztosan nem adtam interjút senkinek. Ez valami régi anyag frissítése talán. Mindegy is, ezentúl már itt is olvasható. Fogadjátok szeretettel! Üdv: Cen’


Centauri szerint jó a puska a háznál. Sőt, az sem árt, ha saját Facebook és blog oldalad is van, bárki is legyél valójában. Hogyan lehet molylepkékbe fulladni? Miképpen árasztották el a patkányok istállóját? Hogyan rendezett tömegmészárlást a titokzatos író, akin a múltkor annyit háborogtak olvasóink, midőn le mertük hozni napirendjét? Hogyan próbálta agyonütni a rókát? Városi széplelkek, patkány-, és egérvédők ne olvassák el a DRÓTon most megjelent írást. Félelmetes!

Szóval, jó a puska a háznál. Azt gondolhatod, hogy nem, de mégis, ha például olyan házat veszel, amihez hatalmas istálló tartozik, amiben pedig az előző tulajdonos két vagon szemes kukoricát felejtett évekkel ezelőtt. Ha egy istentől elhagyott helyen megközelítőleg öt tonna szemes kukorica áll háborítatlanul, az látványos következményekkel jár. Amikor életedben először nyitod ki az ilyen istálló ajtaját, olyan molylepke felhőben találod magad, hogy levegőt sem kapsz, s szégyen vagy sem, futásnak eredsz, elszaladsz vagy húsz méterre, és onnan bámulod, amint az istálló ajtaján át, akár a sűrű füst, milliméteres molylepkék millió özönlenek órákon át.


Két nap múlva már beléphetsz annak kockáztatása nélkül, hogy te legyél az első a világon, aki molylepkébe fulladt.


Akkor azonban újabb problémával szembesülsz: a több tonnányi kukoricán az évek során felnevelkedett a Kárpát-medence legjobban tartott, legzsírosabb és legnépesebb patkánykolóniája. Amint belépsz, patkányok tucatjai tűnnek el a résekben, patkányok tucatjai futnak a gerendákon, s miután elcsendesül az istálló, három résből még mindig – jól láthatóan – patkányfarok lóg. Mit tehet ilyenkor az ember, azon túl, hogy körülbelül egy hétig kukoricát talicskázik maszkban (mert a matéria molytól füstöl továbbra is), s a patkánykolónia „gazdasági alapjait” szünteti meg, vagyis az összes kukoricát eltüzeli. Égettél már kukoricát? Hát nem könnyű. A kukorica, mint akkortájt rájöttem, nem az a tipikus gyúlékony anyag. Mindegy, locsolod a benzint, forgatod a parázsló kukoricát, égetsz egy hétig éjjel és nappal, tényleg, éjszaka is kijársz, hogy forgasd, hogy égjen már valahogy, hogy ne fulladjon be. Azon a héten füst áll a völgyben, popcorn illatban úszik az egész kistérség. Oké, ha ezzel megvagy, rájössz, hogy elérted a célod, patkány-országban éhínség áll be, minek következményeként népvándorlás indul el, s már nemcsak az istállóban és szűk környezetében van nagy patkányélet, hanem mindenütt, és már a lakást is ostromolják (a környékben lakók meg csodálkoznak: honnan a fenéből került elő ez a kurva sok patkány?). Ezek után megfordul benned, hogy a mérgezés útjára lépsz, igen ám, jut eszedbe akkor, napokon belül mérgezett tetemekkel lesz tele a környék, azokat megehetik a kutyák, s minden húsevő vadak, s ezt azért mégsem kéne. Ekkor döntesz a puska mellett, szerzel egyet, pár nap alatt megtanulsz lőni, s hamarosan felállítasz két rekordot is.


Egyetlen éjszaka alatt 13 patkányt hozol terítékre. Pár hét múlva pedig – mivel egér is van bőven – egyetlen lövéssel 14 egeret szedsz le egy résben. Egérből a napi rekord 211.

A speciálisan patkányra ajánlott hegyes végű tölténnyel. Hát így kerül az emberhez puska. Aztán az inváziónak, a kolóniának vége, egyszer csak normális állapotok uralkodnak, de már a puska – biztos, ami biztos – veled marad.

Elvileg jól jöhet rókatámadás esetén is, nem mintha légpuskával komoly kárt tehetnél egy rókában, viszont a puskatus igen kemény, ellenálló anyag, amint azt filmekben is sokszor láttuk, marha nagyot üthetsz vele. Ha valakit puskatussal vernek szájon, annak bizonyosan eltörik az álla. De miért is kellene egy rókát szájon vágni? Jaj, de hisz a róka sem hülye, nem várja meg azt!

Pár héttel ezelőtt éjjel arra riadtam, hogy az állataim rettentő mód zajongnak. A hangokból rögtön tudtam, hogy a ludakat a róka öli. Kipattantam az ágyból, s a vészhelyzetre való tekintettel mellőztem az öltözködést, csak a rénszarvas-mintás mamuszba ugrottam bele, amúgy anyaszült meztelen szaladtam a fagyos udvarra. S még a puskát kaptam fel az ajtó mellől, gondoltam, ha másra nem jó, a hangja elijesztheti a rókát. Mintha a róka ijedős lény volna. Óvatos, de nem ijedős, és ha már egyszer zsákmányt szerzett, nehezen engedi, ha kell, kockáztat.


Íme, a téli harci cucc a bevetésre: egy rénszarvasmintás mamusz, egy szem puska, egy szál farok. Ennyi.


A sötétben jó darabig semmit sem láttam, három lúd a teraszon állt, fújt és sziszegett, egy negyedik hangját meg a kút mögül, a sötétből hallottam. Szaladok oda, s látom ám a félhomályban, hogy a róka fogja és hatalmasan verekednek. Nem volt az egy nagy róka, a lúd viszont igencsak termetes volt, így aztán nehezen boldogultak egymással. Mondhatni, épp egy súlycsoportba estek. Eleinte csak a nagy gomolygást láttam. Odaszaladtam, egészen közel, ám a róka cseppet sem zavartatta magát, továbbra is „ölte” a ludat. Szó szerint a lábaimnál verekedtek, én meg csak álltam ott tehetetlenül, mert a nagy pankrációban azt sem láttam tisztán, hol van a lúd, hol van a róka. Míg a szemem a sötétséget szokta, és próbáltam eligazodni a jeleneten, megszületett bennem a döntés: itt komolyabb beavatkozás szükséges, nem elég az, ha a puskával pukkantok egyet. Adok én a kis Vuknak akkorát a puskatussal, hogy ide többet nem jön vissza! Meg is fordítottam a puskát, és a csövénél fogva, mint egy husángot, lengettem, de ütni sokáig nem tudtam, féltem, hogy a ludat találom el. Végre aztán adódott egy pillanat, amikor világosan láttam, hogy a lúd a kút felé van, míg a róka a völgy felé húzza, és akkor, beleadva apait és anyait, a puskatussal hatalmasat vágtam a rókára. Csak úgy reccsent. Meg is rémültem, még a végén eltöröm a gerincét, s megölöm – ám a róka némi gondolkodás után futásnak eredt. A lúd a többiekhez szaladt, én meg vissza a házba. És akkor látom, hogy a puskatus ripityára törött. Egy rossz mozdulat, és tíz darabra esik. Az én sokat látott, sok rekordot felállító egylövetűm. Kemény róka volt ez! Nagyon kemény. Kicsit bánkódtam a puska miatt, de végül is úgy gondoltam: csak az számít, hogy a ludat megmentettem, és ha egyszer a tus is széttört rajta, akkor most bizonyára a róka minden porcikája sajog, és nem látom itt többé, soha a büdös életben. Visszafeküdtem, hamar el is aludtam, ám hajnalban az első utam az udvarra vezetett, s láss csodát: az egyik lúd hiányzott. A róka visszajött és elvitte. Ha már egyszer akkorát kapott érte… Kávézás után felöltöztem, megkerestem a nyomokat, követtem a völgybe, s úgy húsz perc múlva meg is találtam azt a helyet, ahol a róka nagy nyugodtan majd az egész ludat megette.

Se lúd, se puska. Nem mondhatni, hogy jól jártunk.

 

 

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


2018.08.05. – Az utolsó képek Gerdáékról

A bennünk élő fióka

2018 – A világban valójában rend van – Transindex

2016 – Ne menjünk egérre puskával! (Magyar Nemzet)

2016 – Szedd fel az írót… – Centauri Jack London-túrán (Drót)

 

 

23 Comments:

  1. Szegény lúd 🙁 Az én egyik lúdamat is róka vitte el, fene a róka dolgát.

  2. Szabó Edit

    Van ötletem, hogy hogyan lett neked a Drótnál 2019-es interjúd (vagy valami hasonló). 🙂

    Idén tavasszal a Drót vadiúj weboldalra költözött. A régi oldalon lévő tartalmaknak az új oldalra történő áttöltéséhez önkénteseket kerestek a neten. Jelentkeztem én is, jó néhány tartalmat áttöltöttem. Így aztán tudom, miként zajlott ez az áttöltés, és van ötletem a dátum rejtélyére is.

    A cikkeken kívül át kellett vinni az új oldalra néhány hozzájuk tartozó adatot is. Ilyen volt az eredeti létrehozás dátuma is. Az új oldalon ebben a mezőben alapból az aznapi dátum szerepelt. Ha az áttöltő elfelejtette átvinni az eredeti létrehozás dátumot, akkor ebben a mezőben az áttöltés dátuma – vagyis egy 2019-es dátum – maradt.
    Bár ennek kicsi az esélye, mert igyekeztünk odafigyelni.

    A hozzászólás írása közben megnéztem, mi is a helyzet.
    Azt látom, hogy a keresés nem működik jól. A találatoknál valószínűleg az áttöltés dátumát írják ki a létrehozás dátuma helyett. Lehet, hogy ebbe futottál bele? Ha belemész a cikkbe, ott már az eredeti létrehozás dátuma szerepel.

    Egyébként nekem kellett volna áttölteni azt a rólad szóló cikket is, ami három videót tartalmazott. A videókon egy interjú látható három részben, amit Weiner Sennyei Tibor készített veled a Jack London túra után. A munka végén jeleztem a Drótnak emailben, hogy ezt a cikket – néhány más hasonlóan problémással együtt – nem töltöttem át, mert időközben a videókkal történt valami a Youtube-on. Csak a második nézhető, az elsőnek és a harmadiknak nincs hangja, és a kép alapján olyan, mintha ott is a második videó lenne. Sajnos, úgy látom, hogy a hibát azóta sem orvosolták, nincs áttöltve ez a régi cikk. (Én legalábbis nem találom.) 🙁 Kár, mert szívesen megnézném az interjúkat újra ennyi év után.

    • Ibolya Nagy

      Sajnálom, Edit, azt a három interjút is szerettem. Remélem kapunk választ a rejtélyre.

    • Hogy mik vannak. Érdeke, épp ma értesültem erről az önkéntes munkádról. Talán észleled, hogy egy kis ráncfelvarrásom esik át a honlap (épp), és pár dolgot a kereső segítségével szerettem volna megtalálni, amikor beleakadtam egy olyan posztba, melynek alján valakivel épp erről az önkéntes munkáról beszélgettek. Amikor az a beszélgetés zajlott itt, nem került elém, csak ma. Ha szabad így fogalmaznom, kicsit büszke vagyok rá, hogy az egyik olvasóm ilyen segítőkész! Ugye, szabad ezt mondanom? 🙂 Az említett videókról-interjúkról én sem tudok semmit. Ha időm engedi, talán felrakom az én oldalamra is – már ha a Drót részéről nincs akadálya.

  3. Ibolya Nagy

    Nagyon szeretem a blogodat, Cen’! Ha üdítő, rövid olvasnivalóra vágytam, gyakran “lapoztam fel”a blogot és ez ma sincs másképp. Ugye itt marad a blog hiánytalanul?🤔

  4. Rég nevettem ilyen jót:-))))

  5. Marsovszki Viktória

    Már épp akartam javasolni, Cen’, hogy kérdezd meg Editet, honnan került elő ez az “önvallomás” 🙂 🙂 Biztos voltam benne, hogy tudja. 🙂
    Elképesztő, Edit, milyen naprakészen kezeled Cen’ írói anyagát!
    A Weiner-Sennyey-riportokat én pont az utolsó pillanatban néztem meg, mert rá néhány napra elnémult.
    De jó, hogy előkerült ez a cikk, mert én még nem olvasám. 🙂
    Aztán meséljétek egyszer el, hogy működik a kereső az oldalon, Cen’! 🙂 Köszi.

    • Kedves Viki, két helyen is megtalálod a keresőt. Egyrészt az oldal jobb felső sarkában találsz egy kis nagyítót, ott is tudsz keresni, másrészt ha már megnyitottál egy oldalt, akkor a jobb oldali oszlopban is van egy. Épp úgy, mint a Google esetében, itt is beírhatsz címeket vagy kulcsszavakat, csak ez a honlapon belüli találatokat keresi. Amennyire látom, egészen jól működik. Jó szórakozást!

    • Szabó Edit

      😮😮
      Én nem kezelem Cen’ írói anyagát, Viki. Nem is mernék vállalkozni rá, szerintem ez még neki magának se lehet egy könnyű feladat.
      Én egyszerűen csak nagyon szeretem az írásait – mára már Centauri a kedenc íróim egyike lett -, ezért aztán keresem azokat minden felé, és olvasom őket, amikor csak tehetem. Ha nincs új írás, akkor újra elolvasom a régieket.
      Csak ennyi. 🙂

  6. Én azt sem tudom elképzelni rólad, hogy van mamuszod, nem még “rénszarvas-mintás” 🙂 🙂
    Egyszer kaptam egy ismerőstől egy hatalmas, tetővel lezárt festékes vödör kukoricát, hogy majd jó lesz ponty etetésre. Elfeljettem, nem nagyon pontyoztunk akkoriban. Egy idő után pakolásztunk a melléképületben, megnéztük, hogy mi a fene is van a vödörben. Levettem a tetejét, hmmmm. rendesen fuldokoltam a molyfelhőben. Elképzelem mi lehetett több mázsa kukoricában. 😀 😀

  7. Tetszik 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.