2016 – Jack London-túra ötezerből (Népszabadság)
Jó esetben olyan lesz az egész, mint egy tündérmese, sok segítővel, jószívű és segítőkész emberrel találkozik majd, vagy épp hogy nem, és megtapasztalja az emberi közönyt
Megőrült? – aligha lehet mást kérdezni attól az embertől, aki a legnagyobb télben köt útilaput a saját talpára, hogy autóstoppal bejárja az országot ötezer forinttal és néhány deci whiskyvel a zsebében. A kérdést finomabb formában mi is feltettük a Jack London-emléktúrára induló írónak, Centaurinak.
|
|
| A tizenhét éves Jack 1893-ban elszegődött egy Japánba tartó fókavadászhajóra, ez volt az első kalandja |
Pontosan így gondolja ezt Centauri is, a különös magyar író, aki nem titkoltan nagy rajongója Jack Londonnak, akivel rengeteg hasonlóságot érez magában. Mi több, még a családjukban is több közös vonást fedezett fel, arról nem is szólva, azaz pont, hogy igen, mennyire szereti ő maga is a kalandokat, a természetet, és ha nem lenne logisztikailag túl bonyolult, még a kalózkodásba is belekóstolna nagy elődje nyomán – persze szigorúan szakmai érdeklődéstől vezérelve.
Centauri, akinek márciusban jelenik meg negyedik könyve Jákob botja címmel Jack London ifjúkori csavargásait követve, éppen a könyv miatt marad a kalandtúra során országhatáron belül, mondván, sok dolga van itthon, és nem szeretne másfél év múlva Kazahsztánból előkerülni.
A pillanatokon belül startoló Jack London-emléktúra lényege, hogy Centauri minimális holmival – ez öt tábla csoki, öt deci whisky, egy kis gázpalack, ötezer forint és a kapcsolattartáshoz meg az útiparancsok vételéhez szükséges laptoppal és egy telefonnal – a hátizsákjában kiáll az út szélére, méghozzá annak az országútnak a szélére, amerre az író Facebook-oldalán szavazók többsége küldi. És onnantól kezdve szó szerint lesz, ami lesz.
Jó esetben olyan lesz az egész, mint egy tündérmese, sok segítővel, jószívű és segítőkész emberrel találkozik majd, vagy épp hogy nem, és megtapasztalja az emberi közönyt, a rosszindulatot, a gonoszságot. Nem titkolja, hogy izgatott, de bízik magában. Könnyen barátkozik, ennek hasznát veheti, miként annak is, hogy egész gyerekkorát erdőben, lápban töltötte, és éjszakázott már hóban, a szabadban, és tudja, hogy fagyban éjjel is menni kell.
– Rosszul nem tud elsülni ez a kaland – véli Centauri, aki nemcsak muníciót gyűjt későbbi írásaihoz, hanem igazi élettapasztalatokat, mint Jack London, aki ugyan alig negyvenévesen meghalt, de 19 éves korára többet élt, mint sokan egész életükben. A valódi nevét és saját arcát titkoló magyar író – közösségi oldalán sem látható belőle több a hátánál – még sosem tartott Magyarországon író-olvasó találkozót, ezért a február 2-ig tervezett kalandtúráját az olvasókkal való különleges találkozásnak is tekinti. Nem fogja hát eltitkolni kilétét, és azt sem, hogy mi járatban van, azok előtt, akik felveszik őt az autójukba, vagy bárhol szállást adnak neki, esetleg munkát is, hogy némi zsebpénzre tehessen szert. Bármi történik is vele az úton, az valódi lesz. Nem előre eltervezett és nem fűtött szobában kitalált történet, hanem jórészt sorsszerű történés.
|
|
| Centauri rejtőzködő önportréja. Öt tábla csokival vág neki az országnak |
A vészforgatókönyv is elég vázlatos csak, ha komoly veszélybe kerülne az író, ugyanúgy észnél kell lennie, mint amikor néhány éve tucatnyi kóbor kutya elől menekült a holdfényes erdőben.
Igazából nem a veszélyt keresi, hanem arra kíváncsi, hogy tényleg olyanok vagyunk-e mi, magyarok, mint amilyennek tartjuk egymást. És magunkat.
