• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2015 – Centauri szerint a Zabhegyező az új Moszkva tér

KÖNYVESBLOG

Amikor első magvetős kötete, a Kék angyal megjelent, Centaurit már a fülszövegen a világirodalom olyan szerzőihez hasonlították, “akik későn, vagy sosem fedték fel kilétüket.” Például Pynchonhoz és Salingerhez. A Salinger-hasonlattól később sem szabadult, ám következő könyvében, a Jégvágóban már szándékosan játszott el az összehasonlítással és megalkotta a Zabhegyező ellentézisét. A Jégvágóba “kb. 20 sornyi jelöletlen idézet” is került a Rozsban a fogó néven aktualizált klasszikusból, mi pedig a Barna Imre-fordítás (interjúnkat ITT találod) körül kirobbant kommentháború láttán arra kértük, írja le, mit jelent neki a regény, és válasszon ki egy Salingerhez kapcsolódó részletet a sajátjából.


Mit jelent nekem a Zabhegyező?

Jó könyvnek gondolom, bár nem tartozik az „alapkönyveim” közé. Valójában csak akkortól érdekelt igazán, amikor a kritika a Kék angyal megjelenésekor több helyütt is Salingerhez hasonlított. Talán azért is, mert az inkognitó okán a Magvető Kiadó a fülszövegen felemlítette Salingert is. Ezt a hasonlítgatást gyakran éreztem esetlegesnek, felületesnek, ugyanakkor érdekelt, hogy mit miért mondanak. Így vettem elő a Kék angyal után a Zabhegyezőt. Főként azt a regisztert élveztem, amelyen megszólal, s egy következő fázisban azt gondoltam: írhatnék valamit, ami csakugyan reflektál Salingerre (de ígérem, hogy nem fogok ugyanígy reflektálni mindenkire, akihez csak hasonlítanak). Először egy parodisztikus dolog bukott ki belőlem. Valami nagyon jó tényleg van a Zabhegyezőben, mert állati könnyű ráállni, ráhangolódni. Második körben komolyra fordult a játék, mintha a Zabhegyezőt folytatnám, a harmadikban már úgy éreztem, hogy Salinger (vagy a fordító?) nem használ ki minden lehetőséget, amit a szleng regisztere nyújt, ezt igyekeztem továbbvinni,

végül a Zabhegyezőt, úgy ahogy volt (van), kifordítottam. A Jégvágó nyíltan és konfrontatívan reflektál a Zabhegyezőre (címében is). Inkább ellentézise, semmint adaptálása.


Centauri Jégvágó Magvető KiadóÚgy éreztem, hogy a Zabhegyező főhőse nemcsak azért lődörög, mert ezt dobta neki a család meg az amerikai társadalom, hanem azért is, mert Salinger „elengedte a kezét”. Egy régi barátom zseniális elbeszélése jutott eszembe, ahol egy félbehagyott regény szereplői a szerzőről beszélgetnek, s elhordják mindennek. Joggal. Ott ülnek egy félkész lakásban, félkész világban, félkészen. Ettől kiakadnak. Ez a barát ma már sajnos nem ír, de úgy gondoltam, Salinger hősének is lehetne efféle véleménye Salingerről. Remélem, hogy a Jégvágó főszereplője, Dan Coolbirth nem szid engem, vagy ha mégis, akkor csak egy kicsit.

Unikális érzés most erről írni, tudva, hogy már két fordítás van. Barna Imréét csak részben olvastam, és az csak egy dolog, hogy tetszik, de alapvetően jogos igény, ötlet, tett egy ilyen új fordítás.

A Zabhegyező nyelvezetének újra konstruálása a Jégvágó írása során is (rész)feladat volt. Én élveztem, valószínűleg Barna Imre is.

Az új cím szerintem is problematikus. Valamelyik éjjel az a kérdés vetődött fel bennem: vajon nem úgy vagyunk-e a Zabhegyező átnevezésével, mint a Moszkva térrel? Sokan (a többség?) ma is a Moszkvára beszél meg találkozót és nem a Széll Kálmánra.

Furcsa is lenne, ha épp én kifogásolnék egy újrafordítást, hisz többször elmondtam, hogy a kortárs irodalomban kicsit túlhangsúlyosnak érzem a nyelv szerepét. A nyelvet, nyelvezetet „csak” nagyszerű eszköznek gondolom, s ha eszközből céllá válik, ha egy könyv szinte egyedüli erénye, teljesítménye, hamar elavulhat. Ez természetesen igaz a Jégvágóra is. Könnyen lehet, hogy a szleng korlátozza a szavatosságát. Ez volt a legnehezebb: egyensúlyozni az időlegesség és tartósság között.

Amint azt is tudtam, lehetetlen eltalálni azt a regisztert, ami csakugyan úgy szól, ahogy ma egy fiatalember beszél, s ugyanakkor nem riasztja azokat sem, akik az irodalom fennkölt oldalát kedvelik. Ez lehetetlen feladat. Egyedül az olvasó nyitottságára számíthattam.

És még egy apróság: Dan Coolbirth rendesen pirítja Salingert (főként a Joyce Maynard könyvre – Otthon a világban – alapozva), és ez „nem szép” tőlem, hisz úgy tartjuk: halottról jót vagy semmit. De a Jégvágó Salingert pirító részeit Salinger halála előtt írtam. Meg is jelent folyóiratban, aztán rá két hónappal szegény Salinger meg is halt. Nyugodjon békében! – bár ahányan őt emlegetik, ez nem lesz könnyű. (Centauri)


FORRÁS

Hozzászólásokhoz gördíts a lap aljára 🙂


http://https://centauriweb.hu/archiv/kotetek/jegvago-2013/

http://https://centauriweb.hu/archiv/interjuk/12051-2/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tallozo/tallozo-2015-2017/salinger-hogy-pekbe-hegyezett-zabot-uj-zabhegyezo/

http://https://centauriweb.hu/archiv/interjuk/uj-konyvpiac/

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/amit-nem-varhat-el-egy-iro/

21 Comments:

  1. Köszi, Szabó Edit, hogy megtaláltad 🙂 🙂

    • Szabó Edit

      Hála a Jack London túrának, amit újra végig járok veled itt a neten (blog és fb). S közben véletlenül ilyen kincsekre bukkanok. 🙂
      Örülök! 🙂 🙂

      A másik Edithez hasonlöan én is kíváncsi lettem – írtam is már egy másik posztnál – és elhatároztam, hogy elolvasom majd mindkét fordítást.

  2. Nincsenek véletlenek. 🙂 Nem rég megrendeltem a Librinél az új fordítást, de akkor bizonyos keret szűkössége miatt vissza is mondtam. Most viszont újra nagyon kíváncsi lettem. 🙂

    • Tényleg nincsenek! Egy másik poszt alatt “beszéltem” a másik Edittel, s írtam neki, hogy épp a napokban láttam a Salinger életéből készült filmet, ráadásul szintén a napokban írta Marsovszki Viki (ő is hozzászólásban valahol), hogy érdekes a számára kicsit belelátni egy író “asztalfiókjába”, “dolgozószobájába”. Ez az interjú pedig szintén tartalmaz keletkezéstörténeti elemeket. Azt hiszem, örülni fog neki – hacsak nem olvasta már valahol. 🙂 Egy a lényeg (ahogy azt a Jack London-túra óta tudjuk): véletlenek tényleg nincsenek. És eszembe jutott erről az interjúról két emlék is. Egy fotó például, ami nélkül a Jégvágót talán sosem írom meg. És egyedül itt beszélek egy bizonyos barátról. Róla is vannak emlékeim. Ezeket is meg kellene írni. Szabó Edit nem először “szállít” olyan interjút, amit már el is feledtem – de most témát is szállított, akaratlanul. Nem mintha szűkölködnék; nem mintha nem állnának a megírni- megfotózni- megszerkeszteni valók halomban 🙂 🙂

      • Elkezdett motoszkálni bennem a múlt, megkerestem egy régi kedves könyvet, most van időm újra elolvasni. Bár nem új fordítás, de lehet sok év után, ( le se merem írni, hogy mennyi) nekem újra új lesz, más élményt kapok majd, vagy mégsem. 🙂 🙂
        Jack Kerouac könyve, és bizony az Úton 🙂

    • Marsovszki Viktória

      Ajánlom hozzá a Cen által említett filmet, Edit.
      Leket, hogy jobb, ha az olvasás után nézed meg. 🙂
      https://videa.hu/videok/film-animacio/salinger-2017-magyar-drama-romantikus-eletrajzi-yP4OVnrsBzJqEFYr

      • Szabó Edit

        Köszi Viki!
        Elteszem a linket, aztán majd meglátom, hogy kibírom-e addig, míg a két könyvet elolvasom. 🙂

  3. Ibolya Nagy

    Köszi, ez nagyon jó!😊

  4. Szabó Edit

    Örülök, hogy felfedezem ezt a régi interjút a fb oldaladon a Jack London túra egyik posztjánál egy hozzászólásban elrejtve. 🙂

    Számomra jó pár új infót és érdekességet tartalmaz a Jégvágó keletkezéséről, mondhatni un. “műhelytitkokat” árulsz el benne. Még annak is érdekes, akinek nincsenek írói ambíciói. 🙂
    Azt sem tudtam pl., hogy téged már a Kék angyal után Salingerhez hasonlítottak. 😮

  5. Marsovszki Viktória

    Nos, a Jack London túra , így három év múlva, ezt sodorta partra nekem,
    És azóta is ott üldögélek a parton, nem ereszt, nem ereszthetem ♥
    http://epa.oszk.hu/00000/00016/00140/081007.htm

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük