Szajkó (Garrulus glandarius) avagy mátyásmadár (Fotó: Centauri)
Fenyőpintyek (Fringilla montifringilla), középen a hím, két oldalról a tojók (Fotó: Centauri)
Az erőszakos madár hírében álló meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes), holott ez a kép is jól mutatja, milyen békésen elfér a nálánál jóval kisebb csízzel (Fotó: Centauri)
Hím fenyőpinty (Fringilla montifringilla) (Fotó: Centauri)
A rendkívül óvatos, mindig bujkáló erdei szürkebegy (Prunella modularis) (Fotó: Centauri)
Zöldikék (Carduelis chloris) és tengelicék (Carduelis carduelis) kavalkádja (Fotó: Centauri)
Kék cinege (Parus caeruleus) – nagyon buksi 🙂 (Fotó: Centauri)
Didergő fenyőrigó (Turdus pilaris) a hóviharban (Fotó: Centauri)
Pompás hím zöldike (Carduelis chloris) (Fotó: Centauri)
Lenyűgöző merítés! Csodás felvételek. Köszönet értük! Azért a lessátor mellett szükség lehetett némi bravúrra, pl. a szürkebegyről ilyen remek fotót lőni. Remélem, az összes kismadár túléli a márciusi zimankót!
🙂 🙂 Köszönöm – pontosan nem tudom, a legtöbb 6 óra volt egyben. Ma is voltam a lesben kétszer, de ma nem volt szerencsés nap. A fény kevés volt, a madarak kevesen és azok is óvatosak.
Gyönyörködtető képek. Mosolyra deríti azt, aki látja. Az én etetőimen is ezek a csodás lények naponta megjelennek. Hálás vagyok, hogy láthatom őket. Próbáltam fényképet készíteni, de amatőrként nem élvezhetők annyira a minőség miatt.
Köszönöm, itt láthattam remek minőségű képeken.
Hálás köszönet a gyönyörű felvételekért! Rengeteget fotóztam, videóztam én is az etetőkön nyüzsgő, vitázó madarakat. Sajnos a felvételek nem valami szépek, mert csak messziről tudtam az izgő-mozgó madarakat fotózni. Rengeteg erdei pinty, tengelic, zöldike, csíz, meggyvágó, széncinege, néhány kékcinege, balkáni gerle, fekete rigó járt az etetőkre. Kisütött a nap, olvad a hó, így tegnap óta sokkal kevesebben jönnek. Engem igazán meglepett, hogy a tengelic milyen harcias. A tőle nagyobb madarakat is folyton kiűzte az etetőből.
KÖNYV KARÁCSONYRA :-) “A Jákob botja a kortárs magyar prózának hasonlíthatatlan darabja, mely egyetlen regény erejéig képes visszahozni ifjúkori olvasmányélményeink, úgy hihettük, talán már örökre hátrahagyott izgalmát. (ÉLET ÉS IRODALOM)
"Madarakat etetni télen nemcsak hobbi. Sokaknak már-már hivatás. Időről-időre még szakemberektől is elhangzik, hogy a madáretetés voltaképp „csak” a saját örömünket szolgálja. Ezt erősen vitatom, s erről részletesen írok hamarosan. Most csak szeretném leszögezni, hogy a madáretetés legalább három dolgot szolgálhat.
1. Természetesen a madárszerető ember örömét, ez nyilvánvaló
2. Ugyanakkor igenis jelentős segítségnyújtás ez a vadon élő madarak számára
3. Végül a madáretetés remek lehetőség madaraink kutatására is."
"Magyarországon az Írók Boltjában biztosan megkapjátok.
IRODALMI SZEMLE – ÁLNÉV: Már csak néhány nap, és itt az Irodalmi Szemle decemberi lapszáma, amelynek témája az álneves-maszkos irodalom, Sárbogárdi Jolán, Centauri, Rosmer János, Csendes Sirály Toll és Speigelmann Laura mellett felbukkan Lill Emília és Mandra Gora, Poszt Péter, Fekete Anna és Kozmár Klára… és mindez csak a kezdet..."
"A maga nemében ez a legnagyobb szabású ilyen kutatás.
“Azt akartuk megtudni, hogy a különböző klímaváltozási előrejelzések miként hatnak egyes térségekre, azok miként válnak klimatikusan alkalmatlanná az ott élő fajok számára. A biodiverzitásra leselkedő kockázatokat úgy mértük, hogy számba vettük azokat a fajokat, amelyek esetében már jelezték, hogy a klímaváltozás miatt földrajzi elterjedésük több mint felét elveszítik” – idézte Rachel Warren professzort, a tanulmány vezető szerzőjét a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál. "
"Van, aki gyűlöli a karácsonyt. Ez visszaköszönt a tavaly karácsonyra az Élet és irodalomnak írt elbeszélésemben is (Chatkarácsony). De a többség számára a karácsony a legnagyobb, legfontosabb ünnep. Nem is arról van szó, hogy mindig a többség számít, csupán azt szeretném rögzíteni: én is a karácsonyt tartom a legszebbnek. Tartsuk, ünnepeljük bármiért.
Az adventi időszak pedig talán azok számára is fontos, akik nem tartják az adventet az eredeti értelemben. Készülődni, várakozni, felkészülni bárki akarhat. Egy estére. Bárhogy van is, fontos és szép időszak ez."
"Pontosan tudtam, mire megyek – amennyiben bármely előadás esetében pontosan tudhatjuk – mégis a táncost akartam látni. Talán hiba volt. Nem szeretnék tipikus kritikussá válni. Ugyanakkor azt sem titkolhatom, hogy kicsit csalódtam. Ezzel egyébként sikerült teljesen kiakasztanom azt a rajongót, aki elcsalt Bécsbe. Nehéz ezt korrekt módon megfogalmazni. Nagyon tipikus művész-színházat láttam; olyat, amely sok szempontból a rajongók imádata miatt működik. Még érthetőbben: a színész személye, ez esetben Baryshnikov nimbusza hitelesít minden mozzanatot, nem pedig az adott percben leadott teljesítmény, nem az adott pillanat meggyőző ereje."
"Érdekes cikk jelent meg a napokban a vándormadarakról a 24.hu-n. Korábban én is írtam arról (többször is), hogy például a szajkó milyen jelentős szerepet játszik az európai tölgyesek fennmaradásában, amikor a tölgy makkját nemcsak fogyasztja, hanem eltárolni is igyekszik. Épp az idén írtam arról, hogy ebben az esetben ráadásul a szajkó tárolási szokásai, kombinálva a szajkó vonulásával olyan rendszert alkot, ahol Közép- és Nyugat-Európa tölgyerdőinek megújulását vendégmunkások, Ukrajna és Oroszország felől érkező szajkók tízezrei teszik hatékonyabbá."
"Éttermünk számos pihenésre alkalmas búvóhelyet kínál, tujáink, borókáink és fenyősorunk tökéletes menedéket nyújtanak karvaly-támadás esetén is.
Ha valaki éjszakára is maradna, az étterem körül számos odúból választhat, három különféle méretben és három különböző röpnyílással, mások pedig kényelmes helyet találhatnak másfél kilométer hosszú galagonyával vegyes kökénysorainkban, ahol akár nagyobb csoportok is biztonsággal és kényelmesen szunyókálhatnak."
"A kísérletekből konklúziókat vonunk le, megnézzük, mi hogyan működik, működik-e egyáltalán, aztán – ha elég kísérletet végeztünk – levonjuk a konzekvenciát, és lépünk. Változtatunk valamin. Létrehozunk az új tudás birtokában valamit.
Ez az, ami az új kor elhatalmasodó kísérletezőkedvében és égig növekedő individualizmusában gyakran elmarad."
"Viszonylag sok helyről hoztam képeket, például Bécsből, bár azokat a képeket nem novemberben, hanem tavasszal lőttem. Mégis, ezek is színesítették a felhozatalt. Három hónapon át haladtunk előre. Képben és szövegben. Ez alapvetően nem hosszú idő, de a semmiből fenntartani, feltölteni a honlapot napról napra kemény kihívás, higgyétek el. Nem vinnyogásra akarok hegyezni, csak magyarázom az elégedettségemet. Ami oly ritka. Boldog vagyok, hogy nem omlott be a honlapépítés folyamata ebben a három, gyönyörű őszi hónapban. Három hónap háromszoros növekedést hozott."
KÖNYV KARÁCSONYRA :-) “Bár stílusában valóban hasonló a Zabhegyezőhöz, Centauri nagyot alkotott a Jégvágóval. Ezt bizonyítja, hogy amint befejeztem a könyvet, kedvem lett volna rögtön újrakezdeni.” (Olvasókuckó)
"„Nézze, Rudolf! Látja, eljöttem magához. Bécs ősszel a legszebb, s hol vagyok most? Itt vagyok immáron egy hete. Még erre a kopár hegyre is feljöttem, de tudja, mit? Nem bánom. Itt, ahol senki sem hall, lehetek őszinte. Magánál nincs fontosabb, rájöttem. Maga a legszebb, leghősiesebb férfi, akit valaha láttam, esküszöm, nincs magához fogható az egész udvarban, egész Európában, sehol a világon! Nem is értem, hogy nem csaptak le még magára, de tudja, mit? Kész szerencse! Istenem, mekkora tragédia lenne, ha másé lenne már a szíve!"
"Ma pár perc erejéig ránéztem a Balatonra. Papírforma szerint ez volna az ideális hétvége megcsípni a balatoni madárvonulás csúcspontját. Ráadásul az évszakhoz mérten kedvezőek voltak a feltételek. Semmi köd, szél is csak módjával, ragyogó napsütés. De a Balaton viszonylag csöndes. Még a legforgalmasabb helynek számító tihanyi szorosban is. Talán a hosszú, enyhe ősz miatt késnek a sarkvidéki madarak. Ahogy a birding.hu adatai alapján látom, mások sem akadtak bele ordenáré csapatokba vagy ritkaságokba."
"Ahogy a természeti világ felosztása megtörtént – a történelem során többször is – úgy a virtuális tér is felosztásra kerül. Hozzászokunk ehhez is. Észrevétlenül. Nem is gondolnánk, hogy a legártatlanabbnak tűnő, fizikai térben létrehozott objektumaink miként rontják le a természet gigászi rendszereinek átjárhatóságát. Természetesnek vesszük, hogy sztrádák, kerítések, légkábelek, árkok, csatornák, vasútvonalak, légifolyosók hálózata szab milliárdnyi darabra évmilliók alatt tökéletesre csiszolt, komplex rendszereket. Megszűnnek az átmenetek, az átjárók. A hatalmas, szabad tér mozaikokra hullik szét."
"Van bárki is, aki esélyesnek gondolja a csíkosfejű nádiposzáta visszatérését?
KGK: Sokkal könnyebben el tudom képzelni, mint a keselyűk természetes visszatérését. De a hód visszatelepülése is pl. egy irracionális folyamat, mégis megtörtént. A fajt tudatos, célzott pusztítás nem fenyegeti, a Hortobágy van akkora, hogy költőhelyet néhány madár biztosan talál, a korábban említett negatív dolgok egy 700 éneklő hímes állomány meglétét teszik kétségessé. Igen, én gyerekkoromtól kezdve minden évben láttam, ismerem a hangját, megismerném az énekét, ha hallanám. Még fényképeztem is, gyér eredményekkel."
"mert csak egy szavadba kerül, és hozzád ereszkedik, örömmel és boldogan, meteorológiailag, metafizikailag, vagy ténylegesen, hogy a szádba lógnak a felhők, az ég kékjét, mint az abszintot, úgy iszod, talán egy tornádó tölcsérén át, és akire vágytál, ott lesz benne, valahol, két cirrus, két altocumulus között, alkony, hajnal, villám, vagy megvilágosodás formájában, filozófiailag, vagy valóságosan, pacsirta, daru, kanadai lúd, sirály, viharfecske vagy kétségbeesetten rikoltó póling képében, ornitológiailag, de nemcsak megfigyeled őt, hanem rád száll, a válladra"
"Már 25 éve foglalkoztam madarakkal (is), mondhatni, eléggé képben voltam, amikor egy gyerekcsapatot elvittem egy gyűrűzőtáborba. Történt, hogy a gyerekek körbe állták a gyűrűzőt. A gyűrűzőt kézben tartott madarak határozásában kifogás nem érhette, ám a feje fölött éneklő csicsörkét nem ismerte fel. Ez eddig nem baj, bár egy vizsgázott madárgyűrűzőtől azért fura. Mindegy.
Az egyik kisfiú odafordult ehhez a gyűrűzőhöz és megkérdezte: „Ez milyen madár?” Mire a válasz: „Nem ismered fel az Acrocephalus schcoenobaenust?”
Ez az egyébként is nyakatekert latin név a foltos nádiposzáta tudományos neve."
"Az a hely csúcsszuper volt régen, csak azért nem jártam oda, mert Julia, az első komoly barátnőm ott csalt meg egy dobossal. Titokzatos dolog, de a második komoly barátnőm, Elizabeth is ott csalt meg, ő pedig egy zsaruval. Mintha nem lenne a városban épp elég csehó. Mintha a városban nem lenne épp elég munkanélküli, rikkancs, szendvicsember, és rakodómunkás. Miért épp egy dobos meg egy zsaru? Attól kezdve nem volt gusztusom ott dekkolni. Betévedtem még párszor, csakhogy mindig rossz kedvem lett."
"Nagyon fiatal voltam, ráadásul a tanáromtól valami kissé homályos instrukciót kaptam arra vonatkozóan, hogy illedelmes legyek, és ne tévesszen meg, ha a „mezítlábas doktor” nem lesz velem nyájas. Úgy éreztem, hogy most egy mozdulaton, egy gesztuson múlhat minden. Egy túzok. Hogy láthatok-e gulipánt. Láthatok-e kígyászölyvet vagy ugartyúkot.
Vagyis, ezen múlhat minden. Mert akkor ez volt nekem A MINDEN.
Oda sem értem a házhoz, s már tudtam: jó helyen járok. A ház pusztára néző teraszán spektív állt. Ráfordítva a pusztára. Amúgy sehol senki."
"Igyekszem minden kérdésnek a végére járni.
Kutakodásaim során akadtam bele az alábbi videóba, amely 2015-ben, a Hortobágyi Nemzeti Park 40. évfordulójára készült. Míg nem jutok beljebb ebben a nádiposzátás nyomozásban, hadd ajánljam a figyelmetekbe. Leginkább azért, mert rendkívül tanulságos. Főként az az őszinteség, ahogy a természetvédelmi őrök, a nemzeti park emberei a kezdetekről beszélnek.
Szépen felfűznek minden nehézséget ebben a rövid és szépen fényképezett filmben."
"A nyolcvanas és kilencvenes években aktívan felszólalt az alkotmányos szabadságjogok védelmében, a környezetvédelem mellett és a nukleáris fegyverek ellen, a kétezres években pedig élesen bírálta a Bush-kormányt és az iraki háborút. Mikor egy újságíró 2003-ban a hogyléte felől érdeklődött, ő csak annyit mondott:
Dühös vagyok, mert öregszem, és mert amerikai vagyok. Különben minden oké.
J. Rentilly: Tehát ez valóban az utolsó könyv? Úgy volt, hogy az Időomlással búcsúzik, aztán jött a Dr. Kevorkian.
Vonnegut: Kurvára nem tudom. Egyre csak arra gondolok, hogy meg fogok halni. Mit gondol, miért cigizek annyit?"
"LASER: Nem semmi? Megmondom én neked, mi a nem semmi. Éjjel odamenni.
C.: Mert ezzel a lánnyal éjjel mentetek oda?
LASER: Aha. Állat vagány csaj volt, raftingolt, ejtőernyőzött, motorozott, meg minden. Én mondtam, tudok egy jó helyet az erdőben, de gondoltam, elviszem majd másnap délután, de ő meg mondta, menjünk most. Nekem az ilyesmi kicsit para, meg kényelmetlen is, ősz volt, szóval annyira már nem volt meleg sem, de ha menni akar, menjünk! Egy ilyen csajjal? Naná!
C.: Éjjel nem is olyan könnyű odatalálni a fához. Könnyű elkavarni a fenyves sűrűjében."
"Az viszont aligha lehet vita tárgya, hogy a föveny jóval barátságosabb. Mennyivel kényelmesebb volna, ha bárhol begázolhatnánk a Balaton vizébe! Ha nem kellene egymást kerülgetni, kapaszkodni, csúszkálni a lépcsőkön.
A régi Balatonnál a hullámverés turzásokat, dűnéket, zátonyokat, sőt szigeteket is épített. Ilyen volt például Balatonberénynél a „Csicsergő”.
A vakációzókat persze kevésbé érdekli a tó madárvilága, s még mindig kevesen tudják, hogy a Balaton ősztől tavaszig most is madárparadicsom. Ám fövenyes korszakában nyáron is az volt!"
Sokat segít a helyzeten, ha tudjuk, hol van a legtöbb madár, merre mozognak a legjobb, legritkább, legérdekesebb fajok.
A balatoni madárvilág nem a tömegessége miatt érdekes elsősorban (amint a daruvonulás vagy a tatai vadlúdsokadalom is voltaképp egyetlen faj illetve fajcsoport miatt), hanem változatosága révén, és mert sok olyan fajjal futhatunk össze, mellyel más vízen jóval kisebb eséllyel.
Éveken át rendszeresen jártam a Balatont, az őszi időszakban nemritkán kétszer is körbejártam egy héten, így aztán viszonylag pontos képet alkottam a legjobb helyekről.
"„Erősen remélhetjük, hogy a halál valami jó, azt megérthetjük a következőkből is. Mert két dolog közül egyvalami a halál: vagy abból áll, hogy a megholt semmivé lesz és egyáltalán semmit sem érzékel már, vagy pedig – ahogyan mondogatni szokták – abból, hogy a lélek itteni helyét egy más hellyel váltja fel és máshová költözik. De ha semmi érzékelése sincs, akkor a halál olyan, mint az álom, amelyben még álomképeket sem látni, hiszen akkor csodálatos nyereség a halál, mert így egész ideje nem tűnik többnek egyetlen éjszakánál."
"“Tudod, mi volt ott a legszebb? Amikor a nap lebukott, elült a szél, megálltak a levelek, eltompultak a fények és a vízfelszín kisimult, s mi, én és Dowanhowee, hangtalanul álltunk a köveken, s azt sem bántuk, hogy őrülten marnak a szúnyogok, míg horogra csaljuk a nap utolsó halait. A harmónia, az volt a legjobb. Persze, nagy szavak ezek, de tényleg. Épp az a harmónia járt át akkor, ami a városból, ami anyámból, apámból, és még Ina Coolbirthből is oly radikálisan hiányzik."
"2019.11.23. Érdekes vállalkozásba fogott “anyalapom” a Liget. Azért hívom így, mert – ahogy azt már minden létező alkalommal elmondtam-megírtam – A Liget és a 2000 volt az a két folyóirat, melyek kezdő szerzőként rögtön “befogadtak”. A Ligettel kapcsolatosan – bár ez most szorosan nem tartozik ide – meg kell említenem:
a Liget szerkesztősége és szerzőgárdája már akkor fogékony volt a “zöld gondolatra”, amikor az még nem volt divat vagy rossz értelemben vett érdek."
"Ugyanakkor olyan író is van, aki civil létre vágyik. Sebastian Faulks brit író 2014-ben keltett nagy feltűnést azzal, hogy a Spectatornak írott cikkében közölte: 2015-ben célja, hogy állást találjon. Faulks szerint ő maga közel negyedszázadot azzal töltött, hogy egy padlásszobában a csupasz falat bámulta, ettől pedig – saját bevallása szerint – kicsit becsavarodott. Az író azt mondta,
olyan munkahelyre vágyik, ahol kollégák veszik körül, melynek a pletykák, az előléptetések, a közös ebédek részei, és ahol olyan fizetést kap kézhez, melyből már levonták az adót és a tb-t."
"Nap mint nap kiadja, mit kellene megcsinálni. Megcsinálni MÉG. Ezt írd meg, azt írd meg, ezt fotózd, azt fotózd, ide építs lessátrat, oda etetőt, ezt olvasd el, azt olvasd el, de el ne felejtsd megnézni ezt meg ezt és ezt is. Ennyi. Lehetőleg estére. Azaz reggelre. Ilyen az én belső főnököm, és ami a legrosszabb, nem az a fajta, aki aztán odébbáll, hogy csak napok múlva térjen vissza. Nem, ott áll a munkapadnál, a hátam mögött, figyeli, mit csinálok, nekem meg két választásom van. Nem csinálok semmit, és akkor megáll minden."
"Nem vagyok ezzel a véleménnyel egyedül. Nemrégiben beszéltem valakivel, aki újabban rendszeresen iszik egy méregdrága (150-200 ezer forintos) gépen főtt kávét, de azt mondta, nem az igazi. Amikor hozzám látogat, épp a kotyogóson főzött kávé az egyik öröme.
Ízlés dolga ez is, persze. Az sem titok, hogy nem vagyok barista. A barista-barlangokban árult kávék jelentős része nekem sok. Gyakran túl savanyú. Ha pedig egy barista látná, hogyan iszom a kávét, bizonyára elszörnyülködne. "
"Anyám hosszú ügyeletben volt, én pedig egyedül otthon. Először fordult elő, hogy huzamos ideig, megállás nélkül írtam, még éjjel is. Három nap és három éjjel. Amikor anyám hazaért, rémülten nézett rám és azt kérdezte: „Mikor ettél utoljára?” Mivel nem tudtam megmondani, benézett a hűtőbe, ahol minden ételt érintetlenül talált. Anyám a legrosszabbra gondolt. Talán joggal, hisz korábban kis híján a lábamat is levágták. „Öltözz fel!” – mondta, és irány a rendelőintézet. Hiába mondtam: „Semmi bajom, csak megfeledkeztem róla.”
"Legnagyobb örömöm az, hogy úgy érzékelem, örömötöket szolgálja az oldal. Na és sokakhoz eljutott az a levelem, amiben egy madáretetős kutatóhálózathoz keresek embereket. Csodálatos.
Amikor csak ránézek a mailekre, újabb és újabb jelentkezők vannak. Jó lenne, ha legalább 100 etetőhely csatlakozna. Talán meg is lesz a héten – remélem. Talán el sem képzelhetitek, hogy sok helyről származó adatok sokasága milyen látványos eredményekre vezethet. A jelentkezőktől türelmet kérek."
"Az IKEA egyike a világ legnagyobb bútorgyártóinak: évente a globális fakitermelés 1 százalékát használja fel, hogy körülbelül 100 millió olcsó, okosan tervezett bútort gyártson, és ezeket aztán nemzetközi áruházláncában forgalmazza. A Harvard Egyetem az amerikai értelmiség és a politikai befolyás szimbóluma, ezen az egyetemen eddig az Egyesült Államok nyolc elnöke és számos nagyvállalati vezető végzett."
"Brutális nyomás alatt élünk mindannyian. Erősen kell figyelni arra, hogy mennyi időnkről és energiánkról mondunk le csak azért, mert ezt az időt és energiát maguknak követelik mások.
Nehéz ügy ez.
Azt is gyakran kérdezem magamtól: volna ennél jobb dolgom is? Ennyi idő alatt tudnék valami olyat tenni, végezni, teszem azt írni, ami ennél többet ér? Ami ennél maradandóbb! Fontos kérdések ezek, és keményen, őszintén kell válaszolni. Ha pedig megvan a válasz, fel kell rakni a szűrőt, és be kell indítani magunkban a szuperszelektálót."
Természetesen az érdekelt, vajon merre lehet a legtöbb gomba. Legnagyobb örömömre találtam egy tanulmányt, mely szerint épp ez a régió Európa gombában leggazdagabb vidéke. Mármost ezt a vidéket alaposan ismerem. Gyerekkorom óta bújom, kutatom, barangolom, járom. Mikor elhatalmasodott rajtam a gombaőrület, pontosan úgy, ahogy a madarakat kerestem, ugyanúgy, ugyanazzal a szisztematikussággal végigjártam minden erdőt. Hamar rájöttem, hogy bár a környékbeliek a lomberdőket járják, főként vargánya után (de népszerűek a galambgombafélék is),
mennyiségre a fiatal fenyvesek adják a legtöbb ehető gombát.
"Eleinte sokat tépelődtem azon, vajon nem visszás-e emlékekkel bíbelődni, s miért is lenne fontos egyik vagy másik emlékem bárki másnak. Csakhogy író vagyok, és mint ilyen, sok egyéb mellett épp az emlékeimből dolgozom, szóval, úgy tenni, mintha nem volnának az emlékeim fontosak, képmutatás lenne."
"Történeteket írni több mint remek. De vannak kész – ahogy mondani szokás: igaz – történetek is. Meghökkentők, elgondolkodtatók, izgalmasak, tanulságosak, szépek. Rövidek. Egyszeriek."
"Miért nem repül el a hátára fektetett madár?
A természet nem fukar, de nem ismeri a pazarlást sem. Van egy képlet, amellyel pontos számításokat végez egy-egy faj jellemzőire, hogy azokat optimalizálja. Mondhatnánk például, hogy bár a vakond a föld alatt aligha venné hasznát a látásnak, mégiscsak jó volna, ha nem volna szinte vak."
Valóban Best of! Köszi!
Én köszönöm a figyelmet. 🙂
Gyönyörű felvételek! 🙂 Milyen objektív hozta őket ilyen szépen közel?
Köszönöm, hogy azonosíthattam mai vendégeinket! 🙂
Köszönöm! Valójában ezeket a képeket nem profi, hanem egy kompakt géppel készítettem – nem a gép hozta közel a madarakat, hanem egy lessátor 🙂 Írtam is erről itt: http://centauriweb.hu/madaretetessel-kapcsolatos-irasok/lessator-30-perc-alatt-ingyen-2018-02-25-1855/
Ez nem semmi! Tűéles képek. Néztem a sátrat. 🙂
Lenyűgöző merítés! Csodás felvételek. Köszönet értük! Azért a lessátor mellett szükség lehetett némi bravúrra, pl. a szürkebegyről ilyen remek fotót lőni. Remélem, az összes kismadár túléli a márciusi zimankót!
Szia!Nagyon igazad van😊Szorítok veled együta a picurkákért,és remélem a nehezén túl vagyunk…
Szuper képek! Köszi!
szívesen 🙂
Nagyon gyönyörűek! Hány órát, napot hasalhattál a sátorban ezért….
🙂 🙂 Köszönöm – pontosan nem tudom, a legtöbb 6 óra volt egyben. Ma is voltam a lesben kétszer, de ma nem volt szerencsés nap. A fény kevés volt, a madarak kevesen és azok is óvatosak.
Gyönyörködtető képek. Mosolyra deríti azt, aki látja. Az én etetőimen is ezek a csodás lények naponta megjelennek. Hálás vagyok, hogy láthatom őket. Próbáltam fényképet készíteni, de amatőrként nem élvezhetők annyira a minőség miatt.
Köszönöm, itt láthattam remek minőségű képeken.
Nagy örömmel 🙂 Köszönöm a hozzászólást!
Hálás köszönet a gyönyörű felvételekért! Rengeteget fotóztam, videóztam én is az etetőkön nyüzsgő, vitázó madarakat. Sajnos a felvételek nem valami szépek, mert csak messziről tudtam az izgő-mozgó madarakat fotózni. Rengeteg erdei pinty, tengelic, zöldike, csíz, meggyvágó, széncinege, néhány kékcinege, balkáni gerle, fekete rigó járt az etetőkre. Kisütött a nap, olvad a hó, így tegnap óta sokkal kevesebben jönnek. Engem igazán meglepett, hogy a tengelic milyen harcias. A tőle nagyobb madarakat is folyton kiűzte az etetőből.
Köszi! Ami engem meglepett, hogy igen harcias csízeket láttam a napokban. A széncinegéket is úgy elverték az etetőről, hogy na. Fotózáshoz én is lessátrat készítettem 🙂 http://centauriweb.hu/madaretetessel-kapcsolatos-irasok/lessator-30-perc-alatt-ingyen-2018-02-25-1855/
Köszönöm a gyönyörű képeket!
Örömmel! 🙂 🙂