Best of – 2019 legjobb fotói

Fotó: Centauri

2019-el érdekes módon nem vagyok elégedetlen – holott voltak sokkal jobb éveim is. De az a helyzet, hogy tisztán tudom: ennek az évnek erre kellett elmennie: a felkészülésre.


2020.01.05. Üdv Mindenkinek! 2019 fotóinak összegereblyézése is olyan, mint ezekben a napokban az egész honlap. Minden, ami a mögöttem álló évből áthúzódik, inkább a jövőről, sokkal inkább 2020-ról szól, semmint a múltról.

2019 viharos év volt. Nehéz és dolgos. Benne egy nagy szünettel is. Ennek megfelelően a képanyag sem lehet fullos. Valójában csak szeptembertől tudtak jól pörögni a dolgok, de ez a pörgés is zömmel építkezésről, a körülmények, a feltételek megteremtéséről szólt, nem pedig egy frankó működésimódban rejlő lehetőségek kiaknázásról.

Mindig elégedetlen vagyok a képfelhozatallal. Talán egyetlen olyan hónap volt az utóbbi években, amikor azt mondtam: ez rendben van, ez elég. 2019-el érdekes módon nem vagyok elégedetlen – holott voltak sokkal jobb éveim is. De az a helyzet, hogy tisztán tudom: ennek az évnek erre kellett elmennie: a felkészülésre. Nem volt más lehetőségem. Nyilván, ha ez a felkészülés, ez a reparálgatás annál is tovább tart, mint amilyen hosszan tartott, elégedetlen lennék.

Így azonban úgy érzem, 2019 annyiban eredményes év volt, hogy bár nem sikerült látványosra, viszont megalapozta a következő évet.

És ahogy tudjátok már, 9 nap múlva új élet kezdődik, új project, ami egyebek mellett ontja majd a képeket. Reményeim szerint annyira, mint még soha semmiféle vállalkozásom.

Az év során elkészült galériákat időrendben egymás alá rakom (idén készült a legtöbb galéria 🙂 ) a végére pedig odarakom az elmaradt decemberi galériát is. Ahogy szoktam, nemcsak a legjobb képeket mutatom, hanem azokat is, melyek felidéznek egy-egy fontos mozzanatot.

Fogadjátok szeretettel, és ahogy én szurkolok nektek 2020-ban, úgy ti is drukkoljatok nekem. 🙂 És köszönöm, hogy velem voltatok 🙂



Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 🙂

Név*

Email cím*



Barangolás Bécsben tavasszal

Best of – 2019 legolvasottabb, legjobb írásai, posztjai

Beteljesült álom – felejthetetlen őszi barangolás itthon

Betondzsungel, üvegpaloták, üzleti negyedek Budapesten

Boldog barangolás őszi utakon

Ahol a mű terem – Szűcs Attila műtermében

Interjúk a csodafa alatt – erdei történetek

Itthon, éjjel, az írás meghittségében és kéjében

 

41 Comments:

  1. Lehet ezeknél a fotóknál jobbakat? A látásmódod nem fog változni, remélem! Esetleg a masina? 🙂 Meg persze, még “mesésebb” helyszínek. 🙂

    • Köszi, nagyon kedves, és most sokat jelent – többet, mint egyébként szokott. Talán a látásmód is változhat, de az nem feltétlenül baj, csak gazdagodjon, hozzon új és újszerű pillanatokat. A masina előbb-utóbb változni fog, az is nagy lépés lesz, de amúgy elsődlegesen a helyszínek. Valóban azt remélem, hogy minden korábbinál gazdagabb anyagot gyűjthetek, nemcsak ide, a honlapra, hanem könyvekhez is. Többek között erről is szól majd TWO ON THE ROAD – KETTEN EGY ÚTON. 🙂

  2. Antal Anikó

    …és némely része az albumoknak olyan, mint egy történet elmesélése fantasztikus képekkel…

    • köszi – amúgy van olyan is, amit eddig nem láttatok, de Zalaváron készült 🙂 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Tényleg, megnéztem most alaposabban, voltak még nem látottak. Akkor, azok Zalabváron készültek. És nagyon kedves a “kis japán”? fotós is! 🙂

    • Holsky Péter

      Ami azért is fontos észrevétel szerintem, mert – ha nem tévedek – Cennek igen fontos a történet mint olyan – itt pedig azt láthatjuk, hogy nemcsak a prózában, hanem a képkomponálásban is ez a helyzet.
      És már csak egy hét január 14-ig, az újabb történésekig! 🙂

  3. Marsovszki Viktória

    Most csak végigfutottam ezt a rengeteg gyönyörűűűt, amit fél év alatt adtál nekünk, Cen’! Mert ahogy adtad, sorban mindegyiknél elidőztem már “annak idején”. És nekem a képekhez szavak is tapadnak, gazdagítják, de nagyon! Ha jól értem ezt tervezed ? Szó-képeket?, íRÁS-KÉPEKET? Nem semmi faladatra vállakozol!!! Izgalommal várom a 14-ét! Megesz a penész addig! 🙂 Drukk-drukk-drukk! ♥

    • Nagy út ez, nemcsak ténylegesen, hanem lélekben is – az indulás napjáig még sok mindent megírok majd, lesz, ami akkortól világos lesz, s lesz, ami akkor sem, de épp ettől szép – számomra is sok szempontból meglepetés, legalábbis sok meglepetést tartogathat 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Jövök, olvasom, követem az utad! És nagyon nagyon drukkololok! Legyen csak sok-sok meglepetés számodra is, és rengeteg öröm! Nekünk is így lesz az! Az írásaidban is ez érződik, ez az út, amit lélekben bejársz, míg megszületik. Ezért is olyan szerethetőek!
        Dógozzá, Cen’ serényen! Hadd örüljenek a népek! 🙂 Veld együtt!

  4. Párszor már visszatértem, nézegettem a fotókat, és hiányérzetem van. Nincs egy madáretetős kép sem. Hogy van ez Cen’, hmmm.. ?? Jut eszembe, mikor folytatódik az etető kutatás??

    • Folytatódik, megy, a madarasok véletlenül maradtak ki, mármint a konkrétan madáretetősek – egyébként nem oly nagy baj, mert igazán jó etetős fotók nem készültek 2019-ben – sajnos 🙁

  5. Szabó Edit

    Képek, “melyek felidéznek egy-egy fontos mozzanatot”, pl. azt, hogy hogyan készült a meggyes-túrós rétes karácsony este. 🙂 🙂

    Most a laptopon megnéztem a képeket – azért telefonon mégsem az igazi -, lapozgattam előre-hátra. Jó volt. 🙂
    S most bevallok valamit.
    Azokat a képeket, amik a legjobban tetszettek nekem – no meg a Kék könyvről készülteket, hogy meglegyenek -, lementettem a gépemre. Lett egy saját Centauri fotóalbumom! 🙂 Csupán nézegetés céljából, semmi egyéb szándékom nincs vele. Tényleg!
    És köszönöm!

    • Kedves Edit, nekem is van Cen albumom, egy részüket ki is nyomtattam egy fotoshopban, poszter minőség- gyönyörűek- bekeretezve pompáznak a munkahelyemen . A pipacsos képekbe teljesen beleszerettem, meg a havas piros bogyósokba. Egy ideje Cen képeit adom ajándékba a barátaimnak, mondhatom nagy sikere van- természetesen mindig elmondom kié:-)UGYE NEM BAJ? Nekem a legkedvesebbek a virágos képek, meg a pompázatos őszi színkavalkád erdőn, mezőn, folyó parton.

      • Szabó Edit

        De jó! 🙂
        Nekem csak most jutott ez eszembe, és ha nem kapok érte Cen’-től dörgedelmet, folytatni fogom a gyűjtögetést a régebbi képekkel.
        A havas piros bogyósok nekem is a kedvenceim közé tartoznak! ❤ 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Hű, ez jó ötlet, lívia! 🙂
        A Nevető kiskacsa fog a falamra kerülni!!! Kösssz! 🙂

      • hogyan is lenne baj 🙂 🙂 örülök!

    • használd, nézegesd egészséggel és örömmel – beállíthattam volna a honlapon úgy is, hogy nem tölthetők le, de nem tettem 🙂 🙂

  6. Marsovszki Viktória

    A két “réteses” kép kapcsán jutott eszembe ez a pár sor a Padlásból, bár az a szilvásgombocról szól, de tuti rá lehet énekelni a rétesedre is. Cen’. 🙂

    “Íme a Föld,
    sose lehet tudni, hogy hol van a fent és lent.
    Íme az ember,
    nem lehet látni, de ott van a lényeg bent.
    Van-e titka? Van-e íze?
    Van-e szíve, ami jó?
    Van-e magja? Van-e még egy?
    Van-e húsa, olvadozó?
    Mert az ember, mint a Föld, olyan.

    “és benne van a kenyér, benne van a víz,
    benne van a tudás, benne van az íz,
    benne van az idő, benne van a só,
    s benne van a válasz, embernek lenni jóó!”

  7. Marsovszki Viktória

    Van hozzá Centauri-szöveg is a Zambukban, Edit! 🙂
    Hozod?

  8. Marsovszki Viktória

    Bocs, kevertem! A Mirila alatti játékban adtam neked egy szerelmes reggeli-várás leírását, Edit!
    Az kapcsolódik. Természetesen a címét nem tudom, 🙂 de olyan illatos az a reggeli, mint Cen’ karácsonyi rétese. 🙂

    • Szabó Edit

      Chumpelik és Luna.
      Erre gondoltál, Viki? 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Igen, Edit, meg is találtam! 🙂

        Cen’, te adtál madárdalt a dolgozószobádból, mi hozunk reggeli illatot hozzá. 🙂

        http://epa.oszk.hu/02900/02978/00014/pdf/EPA02978_muhely_2008_02_57-60.pdf

        “Egy reg gel fél álom ban alél az ágyon és hall gat ja a
        kony há ból ki szû rõ dõ za jo kat, ami kor Luna reg ge lit ké szít.
        Moz dul ni se mer, nem sze ret né, hogy Luna a kony há ból
        be ki ált son – „Jó reg gelt!” –, csak a za jo kat akar ja hal la ni.
        A kony ha fe lõl te ás kan na fü tyül és Chumpelikben a vas útál lo más em lé ke de reng, egy vo nat no vem ber ben, ab la kai ról víz cso rog, mar gó já ról hos szan száll a gõz, a ka la uz
        int és fü tyül nek! Azu tán „lát ja” a kony há ban a te ás kan nát:
        a vi lág leg fu rább ma da ra, csõ ré bõl na rancs il lat sü vít; ha
        an nak ide jén ki hagy ta vol na a taorminai po ha ra kat, még
        az nap meg fes te né; har mat csep pek a csem pén; csi lin gel a
        ke nyér pi rí tó, üres vil la mos húz át a kép ze le tén, majd „látja” a rozs da bar na ke nyér sze le tet és a pó ru sok ba ol va dó,
        arany sár ga tea va jat; meg kon dul a tál ca, de jó is mer ni a
        han go kat! Chumpelik tud ja, hogy a jé nai tál hoz koc cant;
        „lát ja” a kör te le vet és a las san úszó ge rez de ket; nyi kor dul
        a kony ha aj tó, a pán tok szá ra zak, „lát ja” a le pat tog zott festék és rozs da folt ja it! „Jön! Hoz za a reg ge lit! Ha ma ro san
        be bo rít a me le ge!” For ró ter mi ken ke ring ben ne a bol dogság, egy re fel jebb. „Sze re tem õt! Bár meg hal nék ér te!”
        Hall ja, ahogy jön, a tál cán meg zör ren nek a kis ka na lak.
        „Ta lán lágy to jás lesz?”

        • Marsovszki Viktória

          jaj, javítom

          Egy reggel félálomban alél az ágyon és hallgatja a konyhából kiszûrõdõ zajokat, amikor Luna reggelit készít. Mozdulni se mer, nem szeretné, hogy Luna a konyhából bekiáltson
          – „Jó reg gelt!” –, csak a zajokat akarja hallani. A konyha felõl teás kanna fütyül és Chumpelikben a vasútállomás emléke dereng, egy vonat novemberben, ablakairól víz csorog, margójáról hosszan száll a gõz, a kalauz int és fütyülnek! Azután „látja” a konyhában a teás- kannát: a világ legfurább madara, csõrébõl narancs illat süvít; ha annak ide jén kihagyta volna a taorminai poharakat, még aznap megfestené; harmat cseppek a csempén; csilingel a kenyér- pirító, üres villamos húz át a képzeletén, majd „látja” a rozsda barna kenyér szeletet és a pórusokba olvadó, aranysárga teavajat; megkondul a tálca, de jó is merni a hangokat! Chumpelik tudja, hogy a jénai tálhoz koccant; „látja” a körtelevet és a lassan úszó gerezdeket; nyikordul a konyhaajtó, a pántok szárazak, „látja” a lepattogzott festék és rozsda foltjait! „Jön! Hozza a reggelit! Hamarosan beborít a melege!” Forró termiken kering benne a boldogság, eg re feljebb. „Szeretem õt! Bár meghalnék érte!” Hallja, ahogy jön, a tálcán meg- zörrennek a kiskanalak. „Talán lágy tojás lesz?”
          🙂

  9. Gyönyörűek, nagy élmény volt viszontlátni az ismerőseket is! A január 14-vel kapcsolatban furdal a kíváncsiság rendesen engem is. Drukkolok, ahogy a többiek ☺️

  10. Ibolya Nagy

    A szebbnél szebb felvételek után egy kis gyöngyszem, ami ma szembejött velem a telefonomon, legalább három éve nem láttam, baromi jókedvem lett tőle.

    https://youtu.be/yCa1nnsQaqE

    • Marsovszki Viktória

      No, ez a Tündérkaszinó, mikor előkerülnek a Cen’-Művek ezen kis gyöngyszemei! 🙂
      Kösssz, Ibolya! 🙂

  11. Marsovszki Viktória

    Basszus, Cen! Ezt a képet vártam! Mármint a zenéhez kipakoltat. 🙂
    Most pedig tökre föl a hangdoboz!! Hallgatom. 🙂 “pszichedelikusan” hat rám! 🙂

  12. Marsovszki Viktória

    Le ne vedd holnapig! Kösssz! 🙂

  13. Marsovszki Viktória

    De le ám!
    De most ezt én
    https://www.youtube.com/watch?v=fLYeVk9Sk60&feature=emb_rel_pause
    ű
    Arra lennék csak kíváncsi mennyit csúsztunk idóben.
    A whiskys képre gondoltam, és azóta meghallgattam
    a May Own Love-t, mi több, végignéztem.
    Azt hittem szinkronban vagyunk.
    Rohadt idő! sebaj

  14. Marsovszki Viktória

    elbaszott netidő 🙁

  15. Marsovszki Viktória

    Kedvencem a kis ledér, tenyerét kifelé fordítva énekeló Lány.
    Meg David G.
    Az más kérdés, hogy ez senkit nem érdekel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.