Centauriról röviden

Akárcsak korábban, most is meglepett azzal, ahogy kimeríthetetlennek tűnő fantáziájával a legeszementebb ötletekből képes frappáns szöveget, izgalmas történetet kanyarintani. (László Emese, Élet és irodalom)

Csillag, pontosabban szólva csillagkép születik: akár így is kezdhetnénk a szerzői nevét az asztronómia területéről választó Centauri könyvéről szóló recenziónkat, a jelek azonban arra mutatnak, hogy a szóban forgó csillag már elég régen megszületett, csak épp időbe tellett, mire a távoli égitest fénye, vagyis Centauri egyedülállóan friss és lendületes írásai elérték a kortárs irodalmi közönség éjjeli horizontját. (Dunajcsik Mátyás, Bartók rádió)


LEGFRISSEBB WIKIPÉDIA-CIKK (részlet) ITT olvasható


KORÁBBI LEÍRÁSOK: 


Centauri író irodalom Jákob botja irodalomCentauri 2006 márciusában publikált először. Első elbeszélésével (Flaubert és a divat) bekerült a 2007-es Körképbe (Magvető) és ugyanebben az évben az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg novellás kötetét a Liget Műhely Pátosz a káoszban címmel. Második könyvét, a Kék angyalt (2008) a XV. Nemzetközi Könyvfesztiválra a Magvető adta közre. Ezt követően viszonylag hosszú szünet után jelent meg szintén a Magvető Kiadónál a szerző első regénye, a Jégvágó (2013).
Írói világát az első kritikák a mágikus realizmushoz igyekeztek besorolni. Recenzensei az irodalmi hatások/utalások keresése és Centauri mozgásterének behatárolása közben sok szerzőre hivatkoztak, így például felmerült Marquez, Borges, Rushdie, Byron, Grass, Kafka, Szentkuthy, Dragomán, Bodor Ádám, Darvasi, Jack London, Strindberg, Melville, Nietzsche, Schopenhauer, Roland Barthes, Julian Barnes, Salinger, Umberto Eco, David Mitchell és Thomas Mann neve. Több helyütt is kiemelték „zavarba ejtő színességét”, amit hol egyfajta posztmodern játékként, az irodalmi utalásokkal-hatásokkal való zsonglőrködésként érzékelnek, máskor (mások) viszont egyenesen a szerző saját univerzumának, vagy egyfajta Clavis Universalis gazdagságának tartanak. Visszatérő vélemény, hogy rutinos, a természettudományok terén is jártas, „biztos kezű” szerző áll a fedőnév mögött, aki figyelemreméltó képzelő- és nyelvi erővel, fekete humorral bír. Írásainak lendülete és „elektromossága” mögött néhány kritikus „összefüggések hálózatát” látja, sőt egy nagyobb formát, regényt vagy regényeket is vélelmez.
Novelláit minősítették provokatívnak, radikálisnak, könyörtelennek, élvezetesnek, humorosnak, gyönyörűségesen gazdagnak, ütősnek, maszkulinnak, cinikusnak, súlyosnak, snájdignak, hipnotikusnak, bravúrosnak, abszurdnak, groteszknek, nagyformátumúnak, szatirikusnak, szépnek, finoman érzelmesnek, drasztikusnak, apokrifnak, óceáninak, barokkosnak, szecessziósnak, esszenciálisnak, ironikusnak, érzékinek, delejesnek, kísérletezőnek, viharosnak, lendületesnek, újszerűnek, bosszantónak, tragikomikusnak, gunyorosnak, játékosnak, pontosnak, frappánsnak, tobzódónak, sejtelmesnek, dermesztőnek, deresnek, apokaliptikusnak, kozmikusnak, és nemegyszer misztikusnak is.
        Centauri – aki egyesek szerint „minden hájjal megkent szerző” az inkognitóját a Jégvágó megjelenése után is őrzi, portrét nem közöl magáról és nagy nyilvánosság előtt nem mutatkozik.

A szerzőről más forrás (Nappali Menedékhely)
Centauri 2006 márciusában publikált először, és viszonylag gyorsan bekerült az irodalmi köztudatba. Felbukkanása óta valahol mindig olvashatunk tőle írásokat, és az első két kötet is hamar jött. Az irodalmi folyóiratokban (2000, Árgus, Beszélő, Csillagszálló, Holmi, The Hungarian Quarterly, Kalligram, Könyvklub, Liget, Litera, Műhely, Műút, Új Forrás, Szépirodalmi Figyelő, Szitakötő) elsősorban novelláit olvashatjuk, de időnként fotókat is közöl, elsősorban lapokban (újabban a Beszélőben szinte rendszeresen), de könyvborítóként is. (Nem meglepő, hogy immár második fotókiállítása nyílik Budapesten, de erről később ejtünk még szót.) Ahogy egyik kritikusa fogalmazott, Centauri „irodalmi szocializálódása” gyorsan ment végbe, amit jól mutat, hogy legelső elbeszélését (Flaubert és a divat) beválogatták a talán legtöbb figyelmet kapó antológiába, a Körképbe, és ugyanebben az évben, az Ünnepi Könyvhétre jelent meg első novellás kötete is Pátosz a káoszban címmel. A másodikra sem kellett sokat várni. A Kék angyalt 2008-ban, a Nemzetközi Könyvfesztiválra a Novellárium sorozat részeként a Magvető adta közre. Ez a kötet különösen élénk visszhangot váltott ki (a különböző kritikákból összeállításunk végén egy kis ízelítőt is közreadunk). A Kék angyal egyik darabja a 2009-es Körképben is helyett kapott. Az antológiával foglalkozó cikkek több esetben is kiemelték a Kút a Nap alatt című elbeszélést, mint a válogatás egyik legerősebb írását.
A lassan három éve publikáló szerzővel kapcsolatosan – az első reakciókhoz mérten – ma már nem az tűnik az elsődleges kérdésnek, hogy ki a szerző valójában, vagy az, hogy szándékában áll-e valamikor felfedni kilétét, mivel viszonylag jól érzékelhető, hogy Centauri nem játékos gesztusnak szánta álnevességét, ahogy ezt az utóbb hónapok kritikái említik is. Ugyanígy az a kép is árnyalódott, amely a szerzőt első körben a mágikus realizmus íróihoz hasonlította, és arról sincs már szó, hogy esetleg egy ismert író volna a név mögött. Eddigi munkáiból, interjúiból egyértelmű, hogy új szerzőről van szó, aki – úgy tűnik – továbbra is sokat dolgozik, rendszeresen publikál, ír és fotókat készít, és akitől belátható időn belül újabb könyveket várhatunk.

 englishEnglish
Centauri, the pen named European writer was born in 1972, first published in 2006, since then has been appearing in significant belletristic periodicals.  He publishes extracts from novels, essays and also photos, mainly in periodicals, and on covers of books as well. In 2007 his first short story (Flaubert and fashion) appeared in the anthology Körkép (Panorama) which represents the best writers of short stories of the year. In the same year he published his first volume of short stories, named Pathos in Chaos. His next volume, Blue Angel (2008) was published for the 15th National Book Festival by Magvető, one of the most significant publisher of the country. Following this he started to be called “the discovery of the year”.
Pathos is regarded a radical, sometimes essay-like book, while Blue Angel is thought to be a dynamic, well-structured book with an arch and a lot of vigour. Both sing an individual tune and bring a new colour into literature. Besides “his genuineness, dynamism, and electricity” his inexhaustible love of story-telling is often highlighted, by which “he is able to create a striking short story from the most absurd stories”. Representatives of most different social stratums and ages show up in unexpectable, astonishing situations, nevertheless the stories and their characters seem to be the heroes of an only great novel. Some of them appear in both volumes and several short stories, though not only the recurring characters but also the net of the way of story-telling, elements of his style, references and overtone connects the stories. Meanwhile it keeps the diversity of “impressive short stories”. This embarrassing diversity is interpreted as a kind of post modern playing, a kind of juggling with literary references-effects by some, though some others, at other times think it to be absolutely the author’s universe or a kind of richness of Clavis Universalis. Recurring opinion is that standing behind the pen name there is an experienced (and not beginner) author who is also skilled in the area of   natural sciences, is a steady handed writer who not only possesses remarkable imaginative and linguistic power but also owns a kind of black comedy.
The first critiques tended to classify his world of writing into magic realism. Review writers referred to several writers including Marquez, Borges, Malamud, Golding, Rushdie, Byron, Grass, Kafka, Szentkuthy, Dragoman, Bodor Ádám, Jack London, Strindberg, Melville, Nietzsche, Schopenhauer, Roland Barthes, Julian Barnes, Salinger, Umberto Eco, David Mitchell and Thomas Mann while searching for linguistic effects/references and defining Centauri’s latitude.
His short stories have been labelled to be provocative, radical, merciless, enjoyable, humorous, beautifully rich, impressive, masculine, cynical, grave, hypnotic, virtuosic, absurd, grotesque, of high stature, satiric, nice, gently emotional, drastic, apocryphal, oceanic, Baroque, essential, ironic, sensual, magnetic, experimental, stormy, dynamic, tragicomic, sarcastic, playful, striking, wallowing, enigmatic, numbing, frosty, apocalyptic, cosmic, and mysterious.
Centauri, “the discovery of the year”, “the bursting multi-talent” is keeping his incognito after his second volume, mainly with reference to freedom of writing. He does not publish any portraits of himself and does not appear in great public. Both his books have been surrounded by very positive and vivid critiques and he has been accepted by both literal life and the reading public surprisingly quickly in spite of his mysteriousness.

2 - ATAVIZMUS

Fotó: Centauri

 © CENTAURI

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.