• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Baryshnikov megölte magát élő egyenesben

baryshnikov bécs wien

Baryshnikov óriásplakáton Bécsben (Fotó: Centauri)

És ez nem túlzás. Olyat láttam, amit sosem akartam látni. Brutálisan. Ijesztően. Annyira ijesztően, hogy volt pár másodperc, amikor elkaptam a tekintetem.


Ajánlás: V-nek, aki elcsalt Bécsbe, és aki miatt ma már elmondhatom: láttam élőben a világ legjobb táncosát is. Köszönet érte!


baryshnikov facebook dance

Baryshnikov (Facebook)

Jordán Tamás szombathelyi előadásáról írva (ITT) szóba került, hogy a Győri Balett fénykorában rendszeresen látogattam az előadásokat, s ez nem múlt el nyomtalanul, hisz az idén tavasszal volt szerencsém látni a világ legnagyobb kortárs balett-táncosát Bécsben. Mikhail Baryshnikovot.

Korábban csak felületesen ismertem. A győri korszak után a balett szinte teljesen kiesett a látókörömből. Talán azért, mert amikor egy napon Markó Iván, a győri balett alapítója és vezéralakja – aki szintén ott volt egy időben a világ legjobbjai között – váratlanul és nyomtalanul eltűnt, véget ért egy korszak. Bárki bármit mond, tetszik vagy sem, legyen bárki bármilyen véleménnyel Markóról, aznap egy korszak lezárult. Rapid módon, egyik óráról a másikra. Nemcsak az előadásaihoz volt szerencsém kamaszfejjel, de több alkalommal ott voltam beszélgetéseken is. Egyszer-egyszer még egészen szűkkörű beszélgetéseken is. Sokakat ismertem, a saját korosztályomból is, akik szintén jártak az előadásaira. Jól emlékszem arra, amikor jött a hír, hogy Markót nem találják. Egyszerűen eltűnt Győrből. Nem használtunk internetet, nem voltak mobiltelefonok, mégis futótűzként terjedt a hír. De ez egy másik, hosszú, bonyolult történet. A lényeg: miután a Markó-féle Győri Balett megszűnt, lezárult bennem is ez a sztori, és már nemigen foglalkoztam se a balettel, se táncszínházzal.

Ám idén tavasszal egy Baryshnikov-rajongó rávett, hogy elmenjek Bécsbe. Nem bántam meg.

A The Wall (Pink Floyd) album évfordulója kapcsán tegnap, a teljesség igénye nélkül végigvettem, mi minden szól az ellen, hogy bármit-bárkit valamiben a legjobbnak kiáltsunk ki. Mégis, ahogy tegnap a The Wallt kikiáltottam minden idők legjobb albumának, úgy a baletttáncosok esetében is megkockáztatható, hogy megjelöljük a legjobb táncost. Nem vagyok ezzel egyedül:

„Nehéz megvitatni, hogy vajon ki a legjobb színész, ki a legjobb író, ki a legszebb modell, de nagy valószínűséggel vitathatatlan, hogy a táncban nagyobb élő klasszikust nem találunk Mikhail Baryshnikovnál. Nurejev, Nyizsinszkij és Vasziljev mellett a balett valaha volt legnagyobb csillaga a 70 éves Baryshinikov, aki még néhány éve is bizonyította, hogy bár az évek telnek, a mozgása, a stílusa utánozhatatlan.” (Forrás).


baryshnikov wien brodsky szex és new york

Bécsben, a Baryshnikov-előadás után (Fotó: Centauri és tsa.)


Barysnikov orosz szülők gyermekeként Rigában született. Tanulmányait a rigai balettintézetben kezdte. 15 éves korában került Leningrádba, ahol három év múlva, 18 évesen már a Kirov Balett szólótáncosa lett. 1974-ben emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. Táncolt a világ legismertebb balett társulataiban.

  • 1979–80 között New York város Balett Társulatának magántáncosa volt.
  • 1980–89 között az Amerikai Balett Színház művészeti vezetőjeként dolgozott.
  • 1990–2002 között az M. Moris balett-társaság balettmestere (White Oak Dance Project)

Balettművészi tevékenysége mellett 1980 óta különböző amerikai tévétársaságok műsorvezetője, szerepelt filmekben, és rendezett a Broadway-n. (Forrás)


Néhol jegyzik színészként is, különösen nagy ismertséget hozott számára a Szex és New York, de nekem színészként jóval kevésbé érdekes, mint táncosként. Nem mintha a színészi teljesítményekre kevésbé volnék fogékony, csak épp Baryshnikov százszor jobb táncos, mint amennyire jó színész.

Talán ez okozott egy kis fennakadást nálam a tavasszal látott bécsi előadáson is, a Brodsky/Baryshnikov című produkció láttán.


Januárban Bostonban, februárban pedig Chicagóban mutatták be a darabot, mely Baryshnikov és a Nobel-díjas orosz költő, Joseph Brodsky régi barátságára épül, az ötlet pedig a Rigai Nemzeti Színház művészeti igazgatóját, Alvis Hermanist dicséri. Ez egy kicsit olyan, mint amikor Jordán Tamás egész este József Attilát szaval, vagy amikor előadja a Szabad ölteletek jegyzékét, csak épp Jordán nem ismerte személyesen József Attilát. Baryshnikov viszont igen közeli barátja volt Brodskynak. Az előadás pikantériája, hogy Baryshnikov sokáig azért nem állt kötélnek, mert úgy gondolta, hajdani barátja, Brodsky is ellenezné, hisz ő nem szerette a színházat, s fennen hirdette, hogy sosem jár előadásokra. Végül a darabot mégis színpadra állították, és én is megnézhettem Bécsben.

Sajnos nem olvastam az előadás előtt azt a Baryshnikov-nyilatkozatot, amiben azt mondta:

“A Brodsky/Baryshnikov semmilyen értelemben nem táncelőadás. Ha valaki azt hiszi, hogy táncolni fogok benne, az csalódni fog, úgyhogy jobb, ha visszaviszi a jegyét a pénztárba. Ettől függetlenül remélem, hogy más módon örömet okoz majd az előadás”


Pontosan tudtam, mire megyek – amennyiben bármely előadás esetében pontosan tudhatjuk – mégis a táncost akartam látni. Talán hiba volt. Nem szeretnék tipikus kritikussá válni. Ugyanakkor azt sem titkolhatom, hogy kicsit csalódtam. Ezzel egyébként sikerült teljesen kiakasztanom azt a rajongót, aki elcsalt Bécsbe. Nehéz ezt korrekt módon megfogalmazni. Nagyon tipikus művész-színházat láttam; olyat, amely sok szempontból a rajongók imádata miatt működik. Még érthetőbben: a színész személye, ez esetben Baryshnikov nimbusza hitelesít minden mozzanatot, nem pedig az adott percben leadott teljesítmény, nem az adott pillanat meggyőző ereje. És mintha a hetven éves Baryshnikov épített is volna erre, és persze a nagy barát, Brodsky verseire. Ami önmagában nem baj. Ám könnyen lehet, hogy az előítéletességem dolgozott, régi, rossz, színházi tapasztalatok motívumai köszöntek vissza, s ettől meginogtam.

A közönség jelentős része szemmel láthatóan (és hallhatóan) orosz volt. Barysnikov is oroszul szavalt, dünnyögött, mormogott, tépelődött, míg egy nagy kivetítőn német feliratozás ment. Ezzel együtt is az előadás egy részét nem értettem. Ez nem kis gond, valljuk be. És kicsit túlspannoltam magamat.

Napokig készültem erre a találkozásra. Minden létezőt elolvastam, megnéztem, volt, amit többször is – s emiatt rettentő magasra került a léc.


Baryshnikov_-Liza_Minnelli_

Baryshnikov Liza Minellivel 1980-ban (Forrás)

Amit egy negyven vagy ötven éves Barysnikov valóban és szó szerint, lazán megugrott volna. Az alapvető hiba abban volt – így látom ezt most is –, hogy mozgást akartam látni. Bármiféle mozgást. Azt, amiben ez az ember annyira zseniális.

Az előadás viszont épp egyfajta rezignált beletörődömségre épült. Mindezt elmondani, rossz kritikusi attitűd mégis. Kis híján belecsúszok abba a felülről szemlélő, felülről-kívülről megmondó szemléletmódba, amit oly nagyon nem szeretek,

mikor a valóság az, hogy volt pár perc, ami kitörölhetetlenül égett be a retinámba.


És ez nem túlzás. Olyat láttam, amit sosem akartam látni. Brutálisan. Ijesztően. Annyira ijesztően, hogy volt pár másodperc, amikor elkaptam a tekintetem. Az előadás utolsó harmadában van egy jelenet, amikor Baryshnikov haldokol. Agonizál. Nem táncol, belefeszül egy keretbe, s ott vonaglik. De nem is vonaglás az, hanem valamiféle torzulás. Ha vad és kegyetlen fantáziával elképzeljük, hogyan vergődhet egy haldokló teste, ezt a képet köbre emeljük azzal a szadizmussal, ami csak a legérzéketlenebb pszichopaták sajátja, majd az egészet felszorozzuk ezerrel, kábé akkor jön ki az, amit ott Baryshnikov előadott. Halálfélelmem támadt. Soha el nem múló irtózatom a haláltól. Soha el nem múló megalázottságom, mert egyszer nekem is ezen kell átesnem. Borzasztó volt.

Ennél zseniálisabb pillanatot én még nem láttam. Ez a pali megölte a testét, ott a színen, előttünk, teljesen. Megölte magát élő egyenesben.

Lehetetlen megmondani, ki a legjobb színész, ki a legjobb festő, ki a legjobb író. Baryshnikov nyelve a test. Ő azt beszéli felsőfokon. De ha Baryshnikov nyelve az irodalom, akkor újabb műfajban hírdethetnénk abszolút győztest, s azt mondhatnánk: Baryshnikovnál nagyobb író a földkerekén nincs.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


KÖVESD AZ OLDALT FACEBOOKON ITT!

Regisztrálj, hogy értesülhess a legfrissebb, legfontosabb bejegyzésekről 🙂

    Név*

    Email cím*


    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/ezt-a-felelmet-megkoszonom-jordan-tamas-marton-partjelzo-fazik/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/40-eves-minden-idok-legjobb-albuma-pink-floyd-the-wall/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/filmajanlo-2018/25-eves-tarantino-kultfilmje-ponyvaregeny/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/barangolas-becsben-tavasszal/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/fold-ahol-elek/a-viz-bolygoja/

    15 Comments:

    1. Szabó Edit

      😯 Pedig te szinte naponta gondolsz a halálra (Kolozsvári Rádió, Márton Evelin, interjú), sőt, írtál is róla (Utolsó óra).
      Most mégis féltél, irtóztál tőle. El sem tudom képzelni, milyen lehetett ez az élmény. 😧

    2. Volt egy “halnivágyó” novellád, valamikor tavaly decemberben, igaz abban jöttek két keréken az angyalok. Gondolom az előadás után máshogy gondolsz a halálra. Persze én azért megnézném, az eljátszott halált. A valóságban már sajnos láttam. Markó Iván is tudott beszélni a testével, és nem tűnt el, csak egy kis időre, de ………..

    3. Szerencsére én is láthattam Baryshnikovot élőben. Nekem már az élmény volt, hogy élőben láthatom egyáltalán csak létezni, mert maga a tánc az az ember, nincs olyan mozdulata, ami ne maga lenne a tánc.

      Éppen ezért nézném meg Polunint is élőben, kíváncsi lennék arra, hogy a fiatalabb generáció is tud-e olyant, mint anno Nurejev meg Baryshnikov 🙂

      • vérprofival van dolgunk 🙂 🙂 – annyi mindent írhatnék még ehhez
        Igen, a fiatalokat ha mód nyílna rá, megnézném én is – felvételeket böngészve úgy tűnik, van utánpótlás 🙂

    4. Igen, erre a novellára. Ez ütős volt nagyon, pont karácsonykor. Azt hiszem akkor ki is zúgott a fejemből pár gondolat.

    5. Ibolya Nagy

      Letaglózott, fejbevert, amit írtál.
      Erre a darabra fel kell készülni lélekben, amit te nem tudtál, illetve egész másra, egy balett előadásra készitetted a lelked.
      Eszembe jutott Dan, amikor végignézi a Nagyi haláltusáját, azt te írtad, Cen’!
      Valtoztatnal rajta?

    6. Marsovszki Viktória

      Lehet, hogy itt van a helyük a saját magukat szemünk láttára megölőknek… Nem találom sehol azt az írásod, Cen’, ahol Joplint “minősíted” oly gyünyörűen… ♥
      https://www.youtube.com/watch?v=bWm81fpd1g8

    7. Marsovszki Viktória

      És megtaláltam, Cen’! 🙂
      Ugyanúgy, mint a Blahán a Vég Gitárosát, egyedül sétálva itt a honlapodon, egyszerűen elém jött. 🙂
      És ide kell másolnom, mert Janis Joplinról sem életében, sem halálában senki nem írt ennél gyönyörűbbet.

      “Ha két és fél láb mélyen lennék eltemetve, az ő állati (jó) visítására kirobbannék a földből, legkésőbb 2.29-nél, mert ott Joplin már egy zuhanó sólyom, egy lángoló sas, a legszebb ragadozómadár, aki valaha élt a Földön.” ♥

      • na most már engem is érdekel, hol írtam ezt 🙂

        • Szabó Edit

          Rákerestem (a Google segített 🙂 ).

          Egy 2015-ös húsvéti fb posztban írtad ezt április 4-én.
          Amikor egy Franzen kötetet kaptál ajándékba, és amikor úgy döntöttél, hogy egy levest azért összeütsz. S amíg főzted a kacsaszárnyakból a levest, Joplint hallgattál.
          Hát így. 🙂

          Bocs’, hogy megint belekotyogtam!

        • Marsovszki Viktória

          A 2015-ös blogodban. Húsvéti Joplin-hallgatás,, miközben fő a leves kacsaszárnnyal 🙂 🙂 🙂 Kezdhetem a biogrráfiád írni? Képzeld, milyen bennfentesen hangzana.
          2015.04.04. (19:12)
          A Jákob botja írása közben Centauri…. 🙂 🙂 🙂
          Gondoltam, ezt senki nem tudja rajtam kívül, hisz még te magad sem. 🙂 De bizony, tévedtem. 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük